Schrei

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy nem várok heteket a frissekkel, hanem a fennmaradó részeket felteszem egybe. Jó olvasást hozzá! :) 

36.: Átlagos napok

A Leonával való beszélgetés után ténylegesen belemerültem abba, hogy Billből embert faragjak és később egy teljesen normális felnőtt lehessen belőle. Persze tudtam, hogy a fiam nem teljesen átlagos, hiszen nem sok 15 éves fiú mászkál full sminkkel, de ennek ellenére megpróbálok egy tűrhetően viselkedő férfit nevelni belőle.

Mivel így is bukott egy évet a gimiben, ezért megpróbáltam egy olyan iskolát keresni neki, ahol leteheti a különbözeti vizsgát és nem kell újra kilencedikben kezdenie. Tudtam, hogy ez megint nem egyszerű feladat, hiszen az intézményeknek fenntartásai vannak, amint meglátják Bill. Viszont a napokig tartó keresésnek meglett az eredménye, mert találtam egy iskolát, amit meg lehet nézni év közben is és különbözetivel át lehet menni oda. A bökkenő csak az volt, hogy a másik iskolájában még tanulójogviszonya volt, így nekem ki kellett íratnom onnan.

-      Bill, ma elmegyünk és megnézünk egy iskolát, ahol már tuti nem fogsz összefutni egyik régi haveroddal sem. – mondtam neki reggeli közben – Pakold össze a cuccaidat, mármint bizonyítványt, ellenőrző, személyi meg ilyenek.

-      Oké, de mi van ha ott is összefutok velük? Fater, én megfogadtam, hogy ezek után soha többet semmilyen cucchoz nem nyúlok, de attól félek, hogy ha találkozom velük, akkor simán visszarántanak.

-         Köszönöm, hogy elmondtad Bill, hidd el sokat jelent, hogy ezt megbeszéled velem. Nem fogsz velük találkozni, mert egy „elit” suliba fogsz járni, ha minden igaz. Mármint egy oda nem mindenkit vesznek fel, csak ha nagyon jó ajánlása van.

A suliról nem is beszéltünk többet, mert Billnek nagyon tetszett, hogy nem találkozhat a régi baráti társaságával, nekem pedig tényleg jól esett, hogy elmondta a félelmeit és azt, hogy mennyire meg akar szabadulni a régi életétől. Kezdem belátni, hogy teljesen jó irányba megy most a fiam annak ellenére, hogy én még nem sok mindent tettem hozzá a dolgokhoz. Bízom benne, hogy ezek után már ténylegesen megtalálja a saját útját és csak a háttérből kell majd figyelnem az életét. Na, nem mintha akkora problémát okozna nekem, hogy irányítani kell őt, de jobban szeretném, ha saját maga találná meg a helyes utat és nem én terelném oda.

-          Bill, kész vagy? – kérdeztem a reggeli után nagyjából egy órával

-      Igen, mehetünk. – futott le a lépcsőn egy olyan ruhában ami nemhogy kicsi lenne nekem, de fogalmazzunk úgy, hogy a nadrág két szárába nem biztos, hogy belemenne az egyik lábam

-         Ez neked most kényelmes? Mert ha a lábad elszorítása a célod és ezzel az, hogy ne kelljen suliba menned, akkor előre szólok, hogy nem vált be a terv – persze azért még vannak kétségeim vele kapcsolatban, de próbálok ügyelni arra, hogy ne essek túlzásba

-          Ez teljesen kényelmes, fater!

Miután elindultunk az iskola felé Bill elkezdett kérdezősködni arról, hogy mi lesz majd ott vele, mit kell tanulni és a többi. Persze tudtam, hogy eljönnek a kérdések, de azt gondoltam, hogy majd ott buknak ki belőle és az igazgató majd válaszol rájuk.

-          Bill, semmi extra nem vár rád, csak annyi, hogy le kell érettségizned három éven belül. Ez nem olyan nagy teljesítmény, ha azt vesszük, hogy mennyi korod bélinek sikerült eddig. Nézd fiam, csak azt szeretném, hogy a nagybetűs életben is megálld a helyed, ami jelenleg érettségi nélkül lehetetlen.

-          Oké, csak félek, hogy mi lesz.

Mivel nem volt olyan hosszú táv az otthonunk és az iskola között ezért gyorsan odaértünk, így körbe tudtunk nézni, amíg minket szólítottak. Az iskola nem nagy, tekintve, hogy kis létszámú osztályok vannak, ezért csak egy emelet van, ahol az igazgatói iroda is helyet kapott. Persze az iskola falain meglátszott, hogy ide bizony nem csak mintagyerekek járnak, de az idő is nyomot hagyott rajta. Az igazgatói felé igyekezve, elhaladtunk egy tanterem előtt, ami teljesen fel volt szerelve elektronikus eszközökkel; úgy értem már a tábla sem hagyományos krétás, mint az én időmben, hanem elektronikus és természetesen ott voltak az elengedhetetlen tabletek is a padokon.

-          Fater, ez valami elit különítmény vagy mi? – kérdezte Bill teljesen megrökönyödve

-          Az – nevettem fel, mert a fiam nem volt annyira elragadtatva a helytől

Amíg várakoztunk Bill a telefonjával játszott vagy éppen a mennyezetet pásztázta, de még véletlenül sem csinált semmi bosszantót, aminek most külön örültem, mert nem akarom, hogy az egyetlen lehetőségét elbaltázza.

-          Bill Kaulitz! – szólította Billt a titkárnő, mire Bill felnézett a mobiljából, de csak pillanatra

A kötelező formaságokon túl az diri elkezdett kérdezősködni Bill életéről és arról, hogy miért kilencedikes még mindig, de a fő kérdése az az volt, hogy miért éppen ebbe az iskolába szeretne jönni. Már nyitottam válaszra a számat, de a fiam megelőzött, ami miatt kezdtem ideges lenni, mert féltem, hogy valami olyat mond, ami nem fog tetszeni a dirinek és elutasítják Billt.

-          Eddig anyámmal éltem, de ő helyettem a fasziját választotta, és így kerültem a fateromhoz, aki elhatározta, hogy márpedig én érettségizni fogok. Anyámékkal volt egy kis zűr, ami egészen addig fajult, hogy drogokhoz nyúltam, de szerencsére – és apunak köszönhetően – túljutottam a mélyponton és most már belátom, hogy el kell szakadnom a régi barátaimtól – akiknek köszönhettem a drogokat – és el kell kezdenem normálisan élni, hogy faternak és magamnak se okozzak gondot. Egyébként azért vagyok még mindig kilencedikes, mert a haveri társaság miatt lecsúsztam és nem jártam be a sulimba, ahol persze megvágtak szinte mindenből, majd átköltöztem apuhoz, aki megint beiratott egy másik suliba, ahol pechemre ott volt az idióta haverom, és ezután sorra jöttek a gondok. De mára már belátom, hogy be kell járnom ahhoz és ki kell bírnom még pár évet, hogy aztán egy teljesen átlagos, hétköznapi, szürke felnőtt lehessen belőlem. – ekkora már lehajtott fejjel meredtem magam elé és vártam, hogy mikor dob ki minket az igazgató

-          Nézzék, nagyon meglepett az őszinteségével – pillantott Billre – de örülök, hogy a helyes irányt választotta és nem temetkezett a sok rosszba. Megmondom őszintén, hogy amikor az édesapja beadta a kérvényt, utánanéztem magának és elég meglepő dolgokat találtam. Azt meg tudná nekem mondani, hogy hol tartózkodott, amikor a rendőrség is kereste? – kérdezte Schiller igazgatónő, miközben egy mappába firkálgatott, gondolom Billről

-          Hosszú történet, de annyi a lényege, hogy meg akartam lépni a fatertól, mert elegem volt a szabályiból, de a tervezett egy-két óra helyett sajnos el kellett mennem a városból, mert a régi haveri társaságom be akarta hajtani rajtam a tartozásomat. Tudom, hogy egyből haza kellett volna mennem, de nem akartam aput belekeverni ebbe az egészbe, de apu nem olyan, mint anyám, aki szart arra, ha napokig nem voltam otthon. Fater bejelentette az eltűnésemet a rendőrségen, így amint tudomást szereztem róla haza akartam menni, de elkaptak a drogosok és nem engedtek el. Ennyi a sztori igazából.

-          És mondja, még most is szed valamit?

-          Nem. És soha többet nem is fogok. Csak a felejteni akartam és ezért csináltam

Persze, Bill beszélt erről velem őszintén, de még így is megrázó volt hallgatni, főleg, hogy én tudom a mögöttes tartalmat, amíg a nő nem.

Még sokat beszélgettek, én többnyire nem szóltam bele, mert nem éreztem szükségesnek. Először paráztam Bill szókimondó stílusa miatt, de hamar rá kellett jönnöm, hogy Schillernek tetszik, hogy Bill lemondott a drogról és jó útra tért.

A beszélgetés végén már-már lemondtam arról, hogy a fiamat felveszi az igazgatónő, de tévedtem.

-          Gratulálok Bill, a jövőhéttől ön az iskola diákja! – fogott kezet Billel, majd velem is a diri

-          Akkor mit kell hozni és mikor lesznek a vizsgái? – kérdeztem boldogan

-     A vizsgák a félév végén lesznek, addig hagyunk neki időd arra, hogy felkészüljön rájuk. A tanfelszerelést pedig majd a titkárságon tudja átvenni a jövőhéten. De ezen kívül természetes saját maguknak kell gondoskodni az íróeszközökről és a füzetekről is, illetve ha van rá most keretük akkor egy okostelefon beszerzése is jó ötlet lenne, mert sokszor azon kapnak kreatív feladatot.

-          Rendben, nagyon szépen köszönjük!

Az iskola megnézése után persze még egy csomó dolgot kellett Billel átbeszélni, de úgy gondolom, hogy ezek után már simán fog menni minden. Csak meg ne lepjen valami agyafúrt dologgal, ami miatt megint kimarad egy évet.