Schrei

39.: Teendők

Amikor Billnek azt mondtam, hogy mindenben segíteni fogok neki, teljesen komolyan beszéltem. Persze, csak addig leszek vele ilyen engedékeny, amíg normálisan tanul és le is érettségizik, mert nagyon jól tudom, hogy milyen a zeneipar; bármikor jöhet egy változás, egy apró kis baleset, egy megfázás vagy valami és akkor annyi. Befellegzett a karrierjének, a fiam pedig ott állna egy majdnem érettségivel, amivel nem viszi semmire. Jobb ilyenkor letenni, mint majd később, amikor már mindent elfejtett és akkor bajlódni vele újra.

-       Bill, ma még el kell intézni anyádat is, mert az ő beleegyezése is kell ahhoz, hogy bármit aláírhass, és nem akarok utólag ezzel foglalkozni. Délelőttre áthívom, beszélünk, délután pedig megyünk és aláírjuk a papírokat és találkozol a menedzsmenttel. – ismertettem vele nap lefolyását még reggeli közben

-        De anyámnak semmi beleszólása nincs a dolgokba nem? – kérdezett vissza a szokásos stílusában, ha az anyjáról volt szó

-          Fiam, ez nem így működik. Enyém a teljes felelősség, de nem akarom, hogy most meg ez miatt kelljen a bíróságra járkálnom. Még valami; én beszélek, te csak akkor szólalsz meg, amikor muszáj, legalább is, amíg a szerződésedről beszélünk.

-          Oké, de basszus, nehogy már ő döntsön az életem felett amikor….

-          Bill, ő az anyád, akkor is, ha falra mászol, vagy ha a fejed tetejére állsz! Azt hiszem, hogy vele éltél 15 évig, így joga van tudni arról, hogy a fiából énekes lesz és arról is tudnia kell, hogy merre halad tovább az életed. Viszont, mint ahogy a beszélgetés elején kiemeltem, nem ő fog dönteni, csak tájékoztatva lesz, és ebből nem engedek, mert nem vagyok hajlandó megint pereskedni egy ilyen dologért is. Ő még mindig beleszólhat a dolgok alakulásába, ahogy a gyámhivatal is, mert kiskorú vagy! – kicsit kezdtem ideges lenni, mert amióta Bill nálam van az anyáról konkrétan hallani sem akar, mondjuk engem se nagyon érdekel, főleg mióta kiderült a Robert- dolog, de muszáj villámhárítóként állnom köztük

Persze nem vesztünk össze Billel, mert azért ez mégiscsak egy fontos nap számára, de úgy éreztem, hogy nem hagyhatom, hogy az anyjával ilyen szinten beszéljen, mert ha azt nézzük felnevelte épségben és nagyjából normális kamasz lett belőle. Természetesen én sem állok Leona mellé, mert amit csinált azt abszurd és egy anya nem viselkedik így a fiával, de attól még meg kell vele beszélnem az ilyeneket, mert volt már példa a kiadónál arra, hogy az egyik szülő fuccsba vágta a megállapodást.

Amíg vártunk Leonára előkészítettem mindent és gondolkodtam az érveimen, ha esetleg ellenkezne, és nem akarná aláírni a papírokat. Muszáj volt felkészülnöm minden eshetőségre, mert az exemnél sosem lehet tudni, hogy mit tervez, és mit eszel ki. Komolyan, hihetetlen, hogy ezt a nőt szerettem valaha és elképzeltem vele a jövőt is annak ellenére, hogy már akkor irányítani akart. Viszont azt hiszem, hogy ez is közrejátszott abban, hogy leléptem tőle és nem csak az, hogy megijedtem a gyerektől. Mondjuk, sosem gondoltam, hogy valaha én fogom nevelni Billt, annak ellenére, hogy mindig megpróbáltam közel lenni hozzá és apaként viselkedni vele szemben; már amíg Leona ezt hagyta.

A gondolatmenetem közben pedig meg is érkezett az említett nő, de szerencsétlenségemre nem egyedül, hanem Roberttel.

-          Leona, megbeszéltük, hogy ő nem lépi át a küszöbömet, erre idehozod! Mégis mi okból van itt? Tudtommal semmi köze a fiunkhoz és valahogy szeretném, ha ez így is maradna. – valami oknál fogva mindig elönt az ideg, ha meglátom ezt a faszit, de ahogy Billre pillantottam neki sem volt ínyére a helyzet

-          Tom, ő a vőlegényem és az esküvői meghívót szeretnénk átadni nektek; ezért jött el. Egyébként, nem értem a problémádat; ide rángatsz és még te kérsz számon? – kérdezte Leona, aki még mindig védi a kis rágcsálót

Hát, ezt nem így terveztem. Azt gondoltam, hogy leülünk hármasban és megbeszéljük a dolgokat, de Robertnek megint a képben kell lennie. Persze a legutolsó kijelentésére nem válaszoltam, de tudtam volna mit mondani, de nem akartam magam felidegesíteni ezen is.

-          Azzal a céllal hívtalak ide, hogy megbeszéljük a fiunk jövőjét, de úgy látom, hogy neked újabban minden fontosabb, mint a saját gyereked. Eleinte azt mondtam, hogy biztos csak Bill reagálja túl a dolgokat, de mostanra rádöbbentem, hogy te, a minta anya, aki csak egy lecsúszott drogost látott a gyerekben, nem is ismered Billt és van egy olyan érzésem, hogy nem is törekedtél rá, inkább egy legyintéssel elintéztél mindent és ráfogtad a rossz társaságra. De mondjak valamit? A fiad, akit –szerinted – példa értékűen neveltél egy okos, normális és tehetséges fiatal srác, aki a mai naptól fogva énekesi karrierbe kezd. Ezt akartam veled értelmesen, mint szülő a szülővel megbeszélni, ki akartam kérni a véleményedet, de, ha te így, akkor én is. Nem kérdezem meg a véleményedet, hanem kijelentem, hogy Bill aláírja szerződést a kiadómhoz és énekes lesz belőle! – ideges voltam, mert rájöttem, hogy ha előbb elhozom onnan Billt, akkor nemcsak megóvtam volna egy elmebeteg embertől, hanem már korábban építhettem volna a karrierjét

-      Nem! A gyereknek iskolában a helye és kész! Különben mi az, hogy Leonát kihagyod a döntésből? – válaszolt Robert, mire reflexszerűen ökölbe szorult a kezem

-    Osztottam lapot? Mondtam, hogy belepofázhatsz? –kérdeztem ingerülten Robertet, aki az arckifejezésem láttán elhallgatott

-          Igaza van! Iskolában a helye és különben is, mi az, hogy engem nem kérdezel meg ilyen fontos ügyben? Egyébként meg miért énekelne? Nincs hangja és egy nyomorult dalszöveget nem tudna megtanulni!

-    Tévedsz! Korához képest nagyon is jó hangja van, a dalszövegei pedig igényesek és nagyon komolyak. De nem fogok neked magyarázkodni, mert ezt majd én, az apja eldöntöm.  Ha bármiféle reklamációd van, az ügyvédemnél megteheted, de először gondolkozz! Tönkretennél egy, még el sem kezdődött karriert és elvennéd a fiadtól egy megálmodott életet a saját önzőséged miatt? Egyébként, ha tudni akarod, azzal a feltétellel egyeztem bele, ha három év múlva sikeresen, nemcsak elégségesre leérettségizik és a tanulmányi eredménye nem romlik.  

-          De, ez nem így működik…

-          De igen Leona! Nem fogom elengedni ezt csak azért, mert te úgy gondolod, hogy csak ártok vele Billnek. Ez az ő élete és neked ebbe már nincs beleszólásod, mert te Robert mellett döntöttél, akiből egyikünk se kér.

Még sokáig vitáztunk, mert nem tudtunk megegyezni a szerződést illetően. Leona azt akarta, hogy Bill semmit ne írjon alá, mert azzal csak visszazuhanna a drogok világába én viszont végig kiálltam az igazam mellett, mert úgy vélem, tudok vigyázni a fiamra; különben is Leo nem szóljon bele ebbe.

-          Elég! Anyu, k.vára nem érdekel, hogy mit mondasz, eddig csak apu miatt hallgattam el a kis eszmecseréteket. Te soha az életben nem hittél bennem, mindig egy sz.ros drogost láttál bennem, aki semmihez nem ért. De azt már nem vetted észre, hogy mi miatt csúsztam le és ki miatt történtek olyan dolgok, amiket soha nem szeretnék megismételni. Amióta az életedbe lépett ez a f.sz semmi más nem érdekelt, csak ő pedig én már az elején próbáltam segítséget kérni tőled, de te vak voltál ahhoz, hogy észrevedd. Szerinted nekem ez milyen érzés volt? Mit éltem át akkor, amikor…? Hol voltál, amikor kellettél volna, hogy segíts? De most, hogy egyenesbe jött az életem és végre látom az utat és a céljaimat azt mered mondani, hogy nem? Miért teszed ezt velem folyamatosan? – még soha nem hallottam ennyire üvölteni senkivel, pedig mi is kiabáltunk egymással párszor; de ami a legfájóbb, hogy teljesen igaza volt

-     Hogy mersz….. – attól függetlenül, hogy Robert egy senki, még próbálkozik azzal, hogy Billt megtörje, de miattam nem sok sikerrel, mert most is úgy néztem rá, hogy ha a pillantásommal ölni tudnék, ő már halott lenne

-          Kuss! Nem vagy te itt senki, úgyhogy fogd be! – nos, Bill beindult az kétségtelen

Persze ezek után már nem sokáig maradtak a kedves vendégeink, mert megkértem őket, hogy távozzanak a saját érdekükben. Mondjuk Leona hozzátette, hogy akkor majd a bíróságon találkozunk, de nem nagyon érdekelt. Az aduász a mi kezünkben volt, mert elég csak elmondani, hogy mit tett Robert és a tettei függvényében soha többet nem láthatja Leona sem Billt, mivel ha a kis rágcsálóval marad, azonnal eltiltják tőle.

-        Bill, nyugodj le egy kicsit, mert nincs aggódnivalód. A szerződés alá lesz írva és kész, viszont így nem foglak bevinni a stúdióba! – mondtam neki néhány perc csönd után

-          De anyám nem fog beleegyezni! – szinte éreztem a feszültséget a levegőben

-       Hidd el, hogy van egy olyan tény a kezünkben, ami miatt a bíróságot is meggondolja! Figyelj, tudom, hogy nehéz lenne beszélned róla, de ha arra kerül a sor, akkor meg kell tenned a jövőd érdekében. Persze ha nem akarod, akkor nem kell, nem foglak kényszeríteni rá, ez csak egy opció. – mondtam neki a tényeket, amitől egy fokkal nyugodtabb lett

-          Mi van, ha letagadja? Mármint simán neki hisznek ilyenkor és….

-     Ha egy pszichológus kielemzi a dolgokat, akkor nem fognak neki hinni.  Bill, akármilyen jó színész is valaki, egy ilyen súlyos dolgot nem tud megjátszani.

Sokáig tartott még mire meggyőztem Billt, de csak mert félt attól, hogy el kell mondani az egész dolgot sok ember előtt. Megértem, hogy ez számára megalázó és megrázó, de ha ez kell ahhoz, hogy békén hagyjon minket Leonával együtt, akkor meg kell tennie. Viszont azt is elmondtam, hogy semmire nem fogom kényszeríteni és ha nem akarja akkor nem kell soha többet beszélnie erről. Én sem tudom a teljes igazságot és történetet, de azt hiszem ez így mindenkinek jobb.  Billnek nem kell elmondani  és ezáltal újra lelkileg átélni, én nem kerülök börtönbe, Robert pedig életben marad.

Viszont ezután már indulnunk kellett, mert késésben voltunk és a menedzsment már várt ránk. Miután gyorsan összeszedtük magunkat elindultunk a stúdióba, ahol Bill aláírja a szerződést és végre az álmainak élhet.

-     Bocs a késésért srácok, volt egy kis fennakadás az anyjával. – mondtam miután mindenkit bemutattam Billnek

-          De minden elintéződött? – kérdezte a főnököm, aki jelen akart lenne, mert érdekelte Bill

-       Nem, nem hajlandó beleegyezni az anyja és perrel fenyeget, de ezt majd én elintézem. – mondtam őszintén a főnöknek, mert nem akarom letagadni senki előtt, főleg hogy az a félőrült képes ide berontani

-          De akkor hogy írja alá a gyerek? Tom nem ebben állapodtunk meg; azt mondtad, hogy elintézed!

-      Tudom, de kézben tartom és nem lesz gond. Van egy aduász a kezünkben! – mondtam a főnöknek, amitől furán nézett rám

-          Meg tudhatom, hogy mi az a nagy aduász?

-          Nem, ez csak kettőnkre tartozik és nem szeretném ha bárki is faggatná erről Billt. Elég kényes téma, nem szeretnénk erről beszélni. – néztem körbe a társaságon, még mielőtt valaki kérdezősködne

A kijelentésem után ejtettük a témát és csak a szerződésre koncentráltunk.  Tudtam mi áll a szerződésben, már sok ilyet olvastam és írtam alá, mint producer, de most, hogy a fiam készül aláírni még alaposabban elolvastam, nehogy egy apró részlet kimaradjon és ez miatt valami kiskapu legyen a dologban.

-          Nos, ha mindketten elolvastátok és rendben találjátok, akkor nincs is mire várni! – mosolygott a főnököm, aki nagyon laza ember, de tud idegbeteg is lenni

-      Szerintem minden oké, Bill nyugodtan írd alá. – válaszoltam mosolyogva, mire a fiam már a kezébe is vette a tollat, hogy a papír aljára firkantsa a nevét

-          Kész! – toltam elém a szerződést Bill, hogy írjam alá

Az „autogramosztás” után felbontottunk egy üveg gyerekpezsgőt, ami egyrészt Bill miatt volt, másrészt, mert munkában vagyunk és akkor nem iszunk alkoholt. A koccintással jeleztük, hogy mostantól egy csapatként működünk és együtt fogunk dolgozni azon, hogy Bill sikeres legyen és elérje az álmait, amik már régóta megfogalmazódtak benne.