Schrei

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon sokáig nem volt érdemleges bejegyzés a blogon, de egyszerűen úgy éreztem, hogy kell egy kis idő. Idő kellett, hogy átgondoljak mindent és összehozzak egy olyan részt és egy olyan történetet, amit ti is kedvelni, szeretni fogtok. A statisztikák szerint ezt a történetemet szeretitek a legjobban, ezért különösen fontos számomra, hogy ne rontsam el egy összekapkodott résszel a dolgokat. Lehet, hogy sokan azt hittétek, hogy bezárom a blogot és abbahagyom végleg az írást, de ez nem így van! Folytatni fogom, mindaddig, amíg azt látom, hogy van rá igény. 

A kis monológom után pedig jöjjön a 32. rész, amihez jó olvasást kívánok! :) 

32.: A győztes

Miután beszéltem Billel nem volt kedvem semmihez, ezért bekapcsoltam TV- t, hogy nézzek egy jó filmet, de szokás szerint csak a szemét ment benne. Egy rakás gagyi, unalomig ismételt film.

Már épp készültem vacsorázni, amikor csöngetett két haverom, akikkel már nagyon régóta nem találkoztam. Ők még azt sem tudják, hogy Bill itt lakott egy kis időre és természetesen erről a most folyó kálváriáról sem.

-        Sziasztok, gyertek be! – mosolyogtam rájuk, miközben elálltam az ajtóból, hogy beférjenek

-        Cső!

-     Mi a helyzet? Annyira régen találkoztunk, hogy konkrétan azt hittem, nem is éltek már. - mondtam nekik, miközben leültünk a kanapéra egy sör kíséretében

-        Ne is mond. Az újságban láttunk rólad híreket. Kit ütöttél le, miért és ki az kisfiú veled? – Gustav nem szokott totojázni, ha ilyenekről van szó

-        Bill a fiam. Emlékeztek rá ugye? Még kiskorában láttátok, olyan tíz éve….

-         De mit történt? – kérdezte türelmetlenül Georg

-        Robert, Leona vőlegénye vagy mije hát khm… nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna én pedig leütöttem. Amúgy Bill nálam lakott egy pár hónapig, mert nem bírta elviselni Robertet ráadásul Leonával is összeveszett. Drága exemnek ez nem tetszett és úgy döntött, hogy visszaszerzi a fiát.  Röviden ennyi.

-        Akkor most hol a kisfiú? – pislogott Gustav, miközben körbefordult a nappaliban

-        Leonánál van, de a gyámhivatal hamarosan dönteni fog a sorsáról. Remélem, hozzám kerül, mert addig nem fogok nyugodni, amíg Robert közelében van.

Ezután még sok mindenről szó esett, de legfőképpen a rólam szóló hírek érdekelték őket, hiszen ez furcsaságnak számít. Elismert vagyok a szakmámban, de visszafogottan élek és kerülöm a felhajtást. Nem szeretem, ha a házam körül ólálkodnak a paparazzók vagy bárki más. Ha valaki valamit akar, akkor tegye meg az irodámban.

Miután a srácok elmentek én is elindultam lefeküdni, mert holnap nagy nap vár rám. Kiderül, hogy Bill kinél maradhat. Először letusoltam, aztán megcsináltam magamnak az ágyat, aminek értelme nem nagyon volt, mert sajnos nem tudtam aludni az izgalomtól és a félelemtől, így hamar kidobott az ágy reggel. Már hajnali hatkor fent voltam és a lehetséges verziókat próbálgattam magamban. Eljátszottam, hogy még több vizsgálat kell majd, elveszik tőlem Bill-t és soha többet nem láthatom, és azt is, hogy azonnal minden szó nélkül nálam maradhat.

Reggeli után gyors lezuhanyoztam és felvettem egy hivatalos outfitet, ami nálam egy fehér pólót, fekete zakót és egy fekete farmert jelentett. Tudom, hogy valójában nem túl hivatalos, de jobb, mintha egy kinyúlt, agyonmosott öltözékben jelennék meg. Indulás előtt még egyszer ellenőriztem magam a tükörben, aztán kiálltam a kocsival, amikor megcsörrent a telefonom.

-    Szia, anya! Mond gyorsan, mert most nem tudok sokáig beszélni.  – vettem fel a telefont, miközben elindultam az úton

-      Csak azért hívlak, hogy ne idegeskedj, minden rendben lesz. Ha Billnek volt egy kis esze, akkor elmondta a történteket a gyámhivatalnak, ennek függvényében viszont te fogod kapni Billt. 

-        Anyu, Bill nem egy játékszer, hanem a fiam. Muszáj velem maradnia!

A beszélgetés után csak idegesebb lettem, aminek az okát nem tudom, hiszen anyu csak meg akart nyugtatni. Idegesen vezettem a bíróság felé, ahol kimondják majd az „ítéletet”. Amint odaértem leállítottam az autót és szinte bevágtattam az épületbe, ahol Leona és Robert még nem voltak ott.

Mire behívtak minket, természetesen a legnagyobb káromra megjelent a két díszmadár és Bill is. A fiamat elvitték külön és csak mi hárman mentünk be a terembe, ahol egy hatalmas mahagóni asztal mögött ült és fürkészett minket a bírónő egy csomó tanúval és gyámhivatalossal.

-          Tehát, Önök Bill Kaulitz ügye miatt vannak itt.