Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amihez nem főznék semmit. Jó olvasást hozzá!

35.:  Bosszú

A beszélgetés, ami közben kipanaszkodtuk magunkat annyira elhúzódott, hogy Bill végül a régi szobájában aludt, bár itt lakik a szomszédban, de állítása szerint annyira álmos volt, hogy nem ment haza. Igazság szerint én valahogy jobban szeretem, ha Bill itt van a házban mivel, így közelebb van hozzám és jobban tudok figyelni rá, na, nem mintha kéne.

-         Sziasztok! – mentem le reggel a konyhába, ahol már mindenki ott volt.

-         Apa, ma lesz a plázában egy leárazás és oda mindenképp el kell mennem. Ugye elviszel? – kérdezte a lányom, így korán reggel

-         Nem, és sehogy nem mész el kisasszony, ugyanis szobafogságban vagy, ha nem tudnád. – válaszoltam neki

-         De apa! Ez csak ma van érvényben és tudod nagyon jól, hogy a riválisom is rákattan az ilyen cuccokra és akkor ő fog győzni, amit nem hagyhatok!

-         Nem érdekel! Viseld a tetteid következményét! Majdnem kirúgtak az iskolából, kishiány botrányt csinálsz és még te vagy felháborodva a szobafogság miatt? Helyedben hallgatnék! – mondtam szigorúan

-         De!

-         Charlotte, jobb lenne, ha hallgatnál apádra és azt csinálnád, amit mond!

Miután vége lett a reggeli kis vitánknak a lányom felrohant a szobájába és szombat révén csak unatkozott. Később láttam, hogy átmegy hozzá Chris is és egy jó darabig ott is maradt.

Később csengettek:

-         Sziasztok! – köszöntem feltehetően Charlotte barátnőinek

-         Szia, a lányod? – kérdezte az egyik lány

-         Nem mehet sehova két teljes hétig! Nem tudom, mennyit tudtok az iskolai incidensről, de az miatt szobafogságban van. Ne is hívjátok, ugyanis a telefonját is elkoboztam.

-         Akkor, szia. –majd elmentek valahova, de akkor láttam, hogy Bill közeledik Rikkivel

-         Mi a helyzet? – engedtem őket be a házba

-         Jessie dolgozik, nekem szólt David, hogy menjek be a stúdióba; ugye itt maradhat Rikki?

-         Persze, nem probléma, eggyel több gyerek, mit számít!? Menj fel Charlotte szobájába ott vannak!

Eközben a gyerekeknél:

-         Nos, az ősök ugyanúgy szobafogságra ítéltek, de ezt meg kell bosszulni, elvégre Kaulitzok vagyunk igaz? – buzdította őket Charlotte, mintha nem lennének így is bajban

-         Igaz, de ha kiderül még nagyobb büntetés vár ránk! – világosította fel a testvérét Chris

-         Nem baj! Legalább rájönnek, hogy nem vagyunk szentek! – vágta rá Rikki

-         Azt mondom, csináljunk házi bulit, amint elmennek itthonról! Attól apám a falra fog mászni! – javasoltam Chris

-         Oké, de ahhoz kellenek emberek is, de a telefonjainkat elvették, laptop nuku és minden egyéb elektronikai eszköz is nuku. A piával is lesz gond, de azt meg lehet oldani. – vág az esze Rikkinek azt nem kétség

-         Mikor és hol legyen a buli? – lelkesedett Charlotte

-         Itt, az időpontot nem tudom, majd kitalálom. De az is jó lenne, ha a szobafogságok után csinálnánk meg ezt. Egy kis megtorló buli nem árthat! – állt elő Rikki az ötlettel

Eközben lent:

Miközben mosogattam gondolkodtam a gyerekekre kiszabott büntetésről, Billről, és erről az egész életről. Mit rontottam el, hogy 36 évesen egyedül élek és még csak felém se néznek a nők? Miért van az, hogy Gustavnak és Georgnak normális családjuk van, Bill is megtalálta a régi szerelmét és vele együtt a lányát, én pedig itt vagyok egyedül két gyerekkel.

Vajon rám talál majd az igaz szerelem vagy örökre egyedül maradok? Minden kiderül… 

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Augusztus 15.-e alkalmából meghoztam a következő részt! Jó olvasást hozzá! :D
Figyelem: a történet újra Tom szemszögéből íródik! 

34.:  Mikor a gyerek besokall

                                            *Tom szemszöge*

Mostanában sok minden történet a családdal, de főleg Billel: megtudta, hogy van egy lánya, elköltözik. Eleinte nem támogattam az ötletét, de most már belátom, hogy hiba volt.

Mióta elkezdődött az iskola, többet járunk össze, mivel Chris, Charlotte és Rikki is iskolában vannak.   

-         Kicsim, hogy áll a Peter ügy? – kérdezte egyik délelőtt Jessie Billtől

-         Nem tudom, nem nagyon merészkedik a közelembe! Elértem, hogy féljen tőlem! – vigyorgott az öcsém

-         Miért nem hagyjátok őket? – nevettem rajtuk

-         Mert egyszerűen bűzlik nekünk az a gyerek, nem tiszta az biztos. – jelentette ki az ikrem

-         Felőlem! – most mit mondja erre?

Bill azóta sem kedvelte meg Petert, sőt még jobban meggyűlölte.

Másnap kaptam egy telefont, amiben azt kérte az iskola igazgatója, hogy azonnal menjek be hozzá.

-         Jó napot igazgató úr! – köszöntem mikor beléptem az iroda ajtaján

-         Jó napot Tom! – viszonozta nem túl lelkesen

-         Miről lenne szó? – tértem a tárgyra egyből

-         A gyerekeiről! Nézze uram, nem tudom, mi zajlik az otthonukban, de ha ez így folytatódik, kénytelen leszek kihívni egy ifjúságvédelmi szervezetet! Ez így nem mehet tovább! Megértem, hogy Ön egy neves rock zenekar gitárosa és „benne van” a vérükben a lázadás, de ez egy iskola! Itt szabályok és kötelességek vannak! Minden diák követ el csínyeket, de a maga ikrei túltesznek mindenen! – kezdett bele

-         Elnézést, nem nagyon értem, hogy miről beszél! – mondtam bizonytalanul

-          Sorozatos verekedések, amiket sajnos a maga gyerekei kezdenek ráadásul mindkettő, elhanyagolják a házi feladatokat, nem készülnek, ma alkoholos ital és cigaretta fogyasztásán kaptuk őket…. Mi jöhet még? – tette ki elém az elkobozott dolgokat

-         Igazgató úr! Őszintén megmondom magának, hogy fogalmam nincs, hogy hogyan kerültek ezek hozzájuk. Ilyen italokat csak a stúdiónkban tartunk, direkt az ilyen elkerülése végett, az igaz, hogy dohányzom, de soha nem adnék nekik és nem is lopták el tőlem, mivel kiskoruktól kezdve tabu nekik az én szobám a jelenlétemen kívül. Feltételezem, hogy valaki megvette nekik ezeket. A verekedésről meg én semmit nem tudok! Nekem csak a jegyekről számolnak be. – mondtam ledöbbenve

-         Kaulitz úr! Magát rendes embernek tartom, de ha még egyszer ez – mutatott az asztalra – előfordul, ki fogom hívni az ifjúságvédelmi szervezetet! Igazság szerint már most ezt kéne tennem!

-         Beszélek velük otthon!

Letörve mentem haza, amikor megpillantottam, hogy Bill veszekszik Peterrel. Megálltam az autómmal, nehogy baj legyen, ha verekedés lenne belőle segíteni tudjak.

-         Nem mondom el még egyszer, hogy hagyd békén a lányomat! Nem vagyok rád kíváncsi! Te ebben a házban senki vagy! – mondta az öcsém, mikor közelebb mentem, hogy halljam őket

-         Tényleg? Azt hiszed, hogy jó apa vagy? Ennyi év után ideállítani és irányítani a lányodat? Chö… szánalmas vagy – folytatatta Peter

-         Peter, most hagyd abba! – figyelmeztettem

-         Na, jön a bátyád, mert nem tudod magad megvédeni? – nézett Billre

-         Idefigyelj, az egy dolog, hogy eddig mi volt és mi nem, de ez a jelen és ezt a helyzetet kell elfogadnod! Hagyd békén Billt és az egész családod is! Hogy beszélsz te vele? 18 évesen bennem több tisztelet volt, pedig soha nem voltam egy szent. Így nem beszélhetsz sem Rikkivel, sem az öcsémmel. Takarodj innen, amíg szépen szóltam! – ordítottam vele

-         Ennél hangosabban nem megy? Hadd hallja csak az egész utca, hogy veszekszünk, és hívják csak ki a rendőrséget csendháborítás miatt!  - próbált oltani

-         Hülye gyerek csendháborítás csak este van! Menj vissza az iskolapadba és tanulj meg dolgokat mielőtt belénk kötsz!

Peter már el is tűnt a láthatárról, ám akkor értek haza a gyerekeim, akikkel ma mg számolnom kell. Az autóban hazafelé azonban volt időm azon gondolkodni, hogy mit mondok majd nekik. Mert azért valljuk be, hogy nem normális, amit csináltak. Akkor is komoly bajba keveredhetek, ha világsztár vagyok, mert az igazat megvallva nem nagyon foglalkoznak ezzel a ténnyel.

-         Sziasztok! Nincs valami mondanivalótok? – kérdeztem rá, mikor beértem

-         Nincs, miért? – Tetette a nyugodtságot Chris

-         Üljetek le! – utasítottam őket

-         Miért, mit csináltunk? Semmi hülyeségben nem voltunk benn, ahogy kérted! – adta az ártatlant Charlotte

-         A semmiért nem szoktak behívni egy szülőt az iskolába! Nem adjátok itt a hülyét, mert tudom, hogy valahonnan cigit és alkohol tartalmú italt szereztetek! Azt is tudom, hogy bevittétek az iskolába és ott próbáltátok ki őket! Normálisak vagytok ti? Muszáj nektek minden baromságban részt venni? – kérdeztem dühösen

-         Csak azért tettük, mert menők akartunk lenni! Tudod milyen nehéz beilleszkedni egy társaságba úgy, hogy egy rocksztár az apád? – jött az őszinte válasz Charlotte-tól

-         Nem lesztek menők azzal, hogy tönkre teszitek a szervezeteket, és megszegitek a szabályokat! Tudom milyen nehéz, mivel én ROCKSZTÁR-ként kerültem gimibe, de még akkor sem csináltam ilyen őrültségeket. Ezért ki is rúghattak volna titeket! Mellesleg az igazgató majdnem értesítette az ifjúság védelmiseket, ami hatalmas botrány lett volna.

-         Minket meg azzal piszkálnak, akárhol megjelenünk, hogy hey ott vannak a b*zi TH-s gitárosnak a gyerekei! – mondat ki az igazságot Chris

-         Tojd le a dolgot! Szerinted, ha mi minden ilyen sértéssel foglalkoznánk, itt lennénk? Véleményem szerint valahol a temetőben vagy egy elmegyógyintézetben dekkolnánk! Minket is sértegetnek, de nem vesszük fel. Különben is tudják bizonytani, amit mondanak? Van ésszerű magyarázatuk rá? Nem lehet, hogy csak féltékenyek?

-         Akkor is, sértő, amiket hozzánk vágnak! Pár éve még nem volt ilyen súlyos a helyzet! Manapság akár még utánunk is köpnek! Normális ez szerinted? – emelte fel a hangját a lányom

-         És az normális, hogy tizenöt évesen ezt csináljátok? Ha valakinek valami problémája van VELEM vagy a bandával, akkor hívjátok ide egész nyugodtan, majd elmagyarázom neki, amit tudni szeretne!

Úgy döntöttem, hogy két hét szobafogságot adok nekik ezért a húzásukért és egy hónapig nincs zsebpénz sem. Talán majd megtanulják, hogy mikor mi a helyes dolog!

Rájöttem az évek alatt, hogy jobb szigorúbb apának lenni, mint engedékenynek, mivel így legalább felnéznek ránk és megtanulják, hogy az életben vannak szabályok, amiket be kell tartani, ha tetszik, ha nem.

Eközben Billéknél is állt a bál a szomszéd házban:

-         Apa, hogy képzeled, hogy csak így elküldöd a pasimat, Tommal? Ő az ÉN barátom és nem érdekel a véleményetek róla! Szeretem és kész! – tört ki Rikkiből

-         Úgy gondolom, hogy mivel jelenleg én vagyok az, aki pénzt ad és mellette – ha nem is törvényesen – én vagyok a családfő, nem elhanyagolható, hogy én vagyok apád, véleményem szerint van beleszólási jogom, kivel jársz és kivel nem! És vele nem fogsz! Nem tűröm, hogy valaki így beszéljen veled! – mondta Bill határozottan

-         Nem érdekel! Tizenöt évig felém se néztél, most meg hirtelen meg akarod mondani, hogy mit tegyek és mit ne? Igaza van Peternek, szánalmas vagy! – üvöltött Rikki

-         Tényleg? Én vagyok a szánalmas? Néztél már magadra? Csak azért mert idősebb pasi, nem kell rögtön az csinálnod, amit mond! Találsz magadnak jobbat, is mint ő!

-          Nem kellene keresnem, ha nem üldözted volna el! – folytatta a vitát

-         Tényleg? Akkor nem kellett volna így viselkednie! Megértem, hogy ilyen korban kell egy pasi, de ha már így van, akkor legyen az a fiú normális! Velem is úgy beszélt, mint egy utolsóval szokás! A kutyámmal szebben beszélek, mint ahogy ő veled! Vedd már észre magad! Nem szeret, csak a pénzt akarja, amid van! – mondta ki a könyörtelen igazságot

-         Tudod mit? Látni nem bírlak!

-         Redben! Nem is kell, hogy láss, ugyanis mész a szobádba és gondolkodsz egy kicsit! Pár óra múlva benézek és meglátjuk, hogy mire jutottál! – adta ki az utasítást az öcsém

Nemsokára mindketten egymás mellett ülve beszéltük ki a problémáinkat, ami jót tett nekünk, de majd kiderül, hogy mi lett belőle. Érdemes volt összeveszni a gyerekekkel? Vagy minden hiába?    

Happy Birthday DDM!

Sziasztok! Elérkezett augusztus 15.-e, ami piros betűs ünnep az Alienek számára, hiszen ma 8 éve, hogy megjelent a DDM! :D

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását is amiben Bill megtapasztalja, hogy milyen egy lányos apa élete. Jó olvasást! :D

33.: Döntések

Miután a család és a gyerekek is megismerkedtek Rikkivel, a lányommal újabb tervet eszeltem ki: közelebb fogom hozni a családomat hozzánk.

-         Ezt hogyan gondoltad Bill? Nem pakolhatod fel őket házastól és mondhatod nekik, hogy mostantól itt fognak lakni. Értem, hogy nagy ez a ház, de elég ennyi embernek is. – mondta egyik reggel Tom

-         Tudom és nem is ide, ebbe a házba akarom őket hozni. A szomszéd eladja a házát és azt veszem meg, miután beszéltem Jessie-vel.  – nevetettem rá

-         Őrült vagy! Miből gondolod, hogy bele fog menni, csak azért mert te vagy a lánya apja, aki tizenöt évig még csak nem is mutatott felé semmilyen érdeklődést!? - kezdett egy kicsit ideges lenni

-         Legalább nem vagyok egyedül 36 évesen, mint te. – na, most telibe trafáltam

-         Viszont én nem tizenöt év után tudtam meg, hogy van egy lányom! Nekem jó így is, mivel az ikreim kárpótolnak mindenért. De hogyan akarod ezt csinálni? Megveszed és beköltöztök? Ahhoz rá kéne venni őket, ami a nők esetében nem egyszerű. – higgadt le egy pillanat alatt mivel rájött, hogy semmi értelme ellenezni a dolgot

-         Nem tudom, de sikerülni fog. Szurkolj!

Mikor elindultam hozzájuk nem sejtettem, hogy mi vár rám. Nem tudtam, hogy valaha így fogok nézni egy fiúra, hogyha hozzá ér egy lányhoz. Most már tudom, hogy Tom mit érez, amikor udvarolnak Charlotte-nak.

Becsengettem hozzájuk, de amikor ajtót nyitottak köpni - nyelni nem tudtam. Egy jóképű tizenhat – tizenhét éves fiúval találtam magam szembe.

-         Helló! – köszönt nem túl kedvesen – Te ki vagy? ...

-         Peter, ki az? – kérdezte Rikki valószínűleg a konyhából

-         Nem tudom, de elég fura hapsi az száz. - nézett végig rajtam

-         Szia! – köszöntünk egy ölelés kíséretében egymásnak

-         Rikki, elárulnád, hogy mi folyik itt? Egy vad idegen férfit ölelgetsz, miközben én vagyok a barátod? – háborodott fel a Peter nevű fickó

-         Peter, leállíthatod magad, ő az apám! Bill ő Peter a barátom és fordítva! – mutatott be minket egymásnak – Anyu hamarosan hazajön a munkából, addig ülj le közénk épp azt nézegettük, hogy milyen filmek lesznek a moziban.

-         Értem a moziban… - mosolyogtam sejtelmesen, Rikki pedig szinte rákvörös lett

-         Öhmm kérsz valamit?  - neki is kínos, látom

-         Mi akarsz te itt? Tizenöt évig nem is érdekelt téged a lányod most meg idejössz? Tudod, most mást akartunk csinálni! – adta az egyértelmű instrukciót

-         Én is kérdezhetném, hogy te mit szeretnél a lányomtól! Te engem ne vonj kérdőre, semmilyen témában, nem tudhatod, hogy mit miért teszek, nekem egy tizenhat – hét éves taknyos kölyök ne adjon utasításokat! Nem tanítottak meg otthon az illemre?

-         Bill, Peter álljatok le mind a ketten! Peter, te hogy beszélsz apámmal? Megmondtam, hogy normális hangnemben a szüleimmel! – kezdett kiakadni Rikki

-         Te ezt nevezed apádnak? Évekig feléd se nézett most meg itt van hirtelen! Anyád meg titkolta előled, hogy ki ő! – nevetett gúnyosan

-         Takarodjál ki innen, amíg szépen mondom! Hogy mersz így beszélni a lányommal? Elment az a csöppnyi eszed is?

Szerencsére nem kellett kétszer mondani neki a dolgot, úgy látom megértette elsőre is. Amíg vártuk Jessie-t, elbeszélgettem a lányommal elég komoly dolgokról. Úgy látom, hogy nekem kell kézbe venni a nevelését.

Végre megjött a barátnőm is, akire vártunk.

-         Mit szeretnél? – mosolygott, mint mindig

-         Tudom, hogy csak nemrég találtunk egymásra megint, de azt szeretném, ha összeköltöznénk! – mondtam ki egy szuszra

-         De hát, ez a ház nem elég nagy és nálatok se férnénk el ennyien, vagy ha igen akkor Tom ikrei…

-         A szomszédunkban eladó a ház, és oda gondoltam… felújítom, meg mindent megcsináltatok benne és már kész is. Tudjátok jól, hogy nem akadály a pénz! – talán belemennek

-         Igaz, akkor a munkahelyem is közelebb lenne és a suli is. – lelkesedett Jessie

-         Anyu, szedd a cuccaidat, Bill csináld a házat és költözzünk!

Rikki hamarosan el is ment, így kettesben maradtam Jessie-vel. Eredetileg egész mást terveztem csinálni, de muszáj volt beszélni a lányunk barátjáról, Peterről. Nem tartom jó ötletnek, hogy együtt vannak.

-         Figyelj, tudom, hogy nem vagyunk házasok, meg semmi ilyesmi, és nincs is beleszólási jogom az életetekbe, de nekem ez a Peter gyerek nem tetszik! – mondtam ki, amit éreztem

-          Tudom, mit érzel, nekem se a kedvencem, de ha Rikki-nek ő kell, akkor legyen. Nem az én életem! – válaszolt a barátnőm

-         De ezt akkor sem hagyhatjuk! Hallod, úgy beszélt velem, mint egy utolsó csövessel. Semmi tisztelet nem szorult ebbe a gyerekbe!

-         Remélem, hamar szakítanak majd! – sóhajtott gondterhelten Jessie

-         Arról én gondoskodni fogok, ha még egyszer így beszél velem! A bátyám különb hangnemet használ….

-         Ne húzd fel magad ezen, meg fogjuk oldani!

Mikor hazamentem, hatalmas örömmel meséltem Tomnak, hogy beleegyeztek a költözésbe. Sőt az egész mai napot elmeséltem neki, szőröstül, bőröstül.

A szomszéd, pedig már holnapután kiköltözik a házból, mivel neki megvan az új. Így én elkezdhetem összenézni, hogy mit kell megcsináltatnom a lakásban.

Egy kicsit fáj, hogy elköltözök Tomtól, de itt van a szomszédban, úgyhogy nem lesz itt gond. Ha meg hiányzik, akkor egyszerűen átjövök hozzá….