World behind my wall

Sziasztok! Tudom, régen volt rész, amiért bocsánatot kérek. De most meghoztam a következőt, amiben Bill kiakad egy kicsit. Jó olvasást hozzá! :)

12.: Index

Reggel tök frissen ébredtem ahhoz képest, hogy szinte alig aludtam. Barbi itt volt mellettem és ez erőt adott. Szeretem ezt a lányt, és nem érdekel semmi, még David hülye beszólásai sem. Már pedig azt kaptam ma bőven.

-          Kicsim nekem be kell mennem próbálni, de te nyugodtan maradj itt. – csókoltam meg

-          Rendben, főzök nektek valamit.

Tommal megreggeliztünk és elindultunk, hogy minél előbb végezzünk.

-          Fiúk, beszélnem kell veletek. Főleg veled Bill. – kezdte David, úgy, mint amikor rossz hírt közöl

-          Szal’ az van srácok, hogy a népszerűségi indexünk egyre megy lejjebb. Fogalmam nincs miért – nézet rám – egyre kevesebben rajonganak értetek. Már nincs koncerteken se az a nagy tolongás, ami régen volt és az újságoknak sem kelletek.

-          Most miért néztél rám? – kérdeztem tőle, mire olyan válasz adott, amire nem számítottam

-          Azért drága Bill, mert ez a helyzet azóta állt elő, mióta barátnőd van. Nem foglalkozol a rajongókkal és nem vagy velük közvetlen. Egyszerűen úgy kezeled őket mintha replásak lennének.

-          David, ez azért durva volt. Bill semmi olyat nem tett, amivel bántaná a rajongókat. Arról sem ő tehet, hogy nem tudják elfogadni, hogy mindannyian felnőttünk és szükségünk van valakire. – védett meg a dobosunk

-          Értem, de ez az igazság. Az elejétől kezdve ezért elleneztem a kapcsolatotokat. Ezt nem akartam.

-          Állj! Honnan tudnak Barbiról, mikor Bill még be sem jelentette? – kérdezte hirtelen Georg

-          Na, mit gondolsz?

Még órákig vitatkoztunk ezen, de mindig csak én jöttem ki rosszul. Mindig én voltam a hibás, akármit mondtam. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből, főleg Davidból. Hogy képzeli, hogy ilyeneket vág a fejemhez?

-          Jó, akkor tudod mit? Legyen minden az én hibám, az sem számít, ha nem is tudom, hogy miről van szó, kend csak rám nyugodtan. Billt mindenért lehet hibáztatni! – felálltam a helyemről és otthagytam őket

Csak délután ért haza Tom, de úgy láttam, hogy nincs egyedül. Barbit nem hívtam át, nem akartam, hogy véletlenül olyat mondjak neki, amitől elbizonytalanodik, vagy esetleg kiábrándul belőlem. Gustav és Georg csöndben jöttek be lakásba és csak akkor szólaltak meg amikor muszáj volt.

-          Nézd Bill, tudom, hogy nem esett jól amit David mondott, de meg kell értened őt is. – kezdte Tom

-          Tényleg? Hogy lehet az, hogy neki mindig mindenben igaza van, de mindig én vagyok a rossz mindenért. Most is mit ártottam én? – már-már a sírás fojtogatott

 Sokáig beszélgettünk erről, mivel a srácok látták rajtam, hogy nem vagyok valami jól. Ők már ismernek annyira, hogy észreveszik a hangulatváltozásaimat.

Eddig tökéletesen boldog voltam, örültem, hogy végre sínen van minden erre tessék. Elegem van már az egész bandából. Amióta Tokio Hotel-ként létezünk, csak a zűr van. Sok jó dolog történt velem a bandában, de ezt nem tudom elfogadni így. Komolyan, már azon gondolkodom, hogy kilépek az egészből, keressenek másik énekest.

-          Szia, kicsim! – vettem fel a telefonomat

-          Hogy-hogy nem hívtál? Ugye nem azért mert elmentem? Főztem nektek vacsorát ott van a hűtőben! – hallotta meg a barátnőm hangját, ami mosolygásra késztetett

-          Ne haragudj kicsim, ideges vagyok egész nap, nem akartam kivetíteni rád. Nagyon finom volt a vacsora, majd szólok Tomnak is, hogy egyen belőle. – válaszoltam vissza, már jobb kedvel

-          Miért, mi a baj? – hallottam a rémületet a hangjában

-          Csak David hülyeségei. Megint beszólogatott és felhúzott vele. Nem kell neked ezzel foglalkozni. De most megyek, lefekszem aludni, holnap majd hívlak.

-          Jó éjt Bill.

-          Jó éjt picim.

Már ez jobb kedvre derített. Imádom hallani azt a csiripelő hangját és azt, hogy minden szavamra figyel. Egyszerűen szeretem ezt a lányt, nem lennék képes elengedni őt még a bandáért sem.

De akkor most mit csináljak? Hogyan tovább? Beszélek Tommal!

-          Bejöhetek? – mentem fel a szobájába, ahol az ágyán feküdt

-          Gyere! Mi a baj? – felült majd arrébb ment, hogy én is odaférjek

-          David….

-          Tudom, mind a négyünknek van barátnője, leszidott minket is. Csak mivel te vagy az énekes ezért réd jobban figyelnek. Tudom mit érzel, láthattad mit műveltek amikor megtudták, hogy Ria a barátnőm. Nem kell velük foglalkozni. Ha mindig rájuk hallgatnánk, akkor egész életünkben egyedül lennénk.

-          Akkor is szarul esik. Végre van egy barátnőm és erre így bánnak velem.

Sokáig beszélgettünk még erről, de nem tudott meggyőzni arról, hogy majd idővel jobb lesz. Persze nem volt merszem elmondani, hogy ki akarok szállni a bandából, ahhoz több bátorság kell, és még át kell beszélnem ezt magammal is. Nem vagyok az a magamba beszélős fajta, de most ezt csak magammal tudom megvitatni. Ez az én harcom, senki másé, ebbe még Tom sem szólhat bele. Majd közlöm a döntésemet vele és a bandával is.

Most, hogy van min gondolkodom ideje lenne aludni, így hajnali négy felé.