World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történetfolytatását, amiben most Barbi szüleivel ismerkedik meg Bill. Jó olvasást hozzá! :D

Ne felejtsetek el szavazni!

10.: Most akkor ez normális?

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, olyan érzésem volt mintha figyelnének. Úgy éreztem, hogy minden egyes mozdulatomat éberen figyelik és várják, hogy mikor mászok rá Barbira.

Reggel tök álmosan és nyúzottan ébredtem fel, de ami ez után jött még én sem számítottam.

-          Sziasztok! - köszöntünk egymásnak, mikor lementünk Barbival a szobából

-           Bill, kérsz egy kis vodkát? – kérdezte Barbi apja, mire én elég fura fejet vágtam

-          Nem, köszönöm. Nem iszom, főleg nem reggel kilenc órakor. – hát, de most normális, ha az embert ilyenkor itatni akarják?

Csendben megreggeliztünk, de végig magamon éreztem a szülők pillantását, ami már egy idő után kezdett zavarba hozni, pedig engem nem lehet egy könnyen.

-          Bill, segítenél nekem egy kicsit majd? – kérdezte hirtelen a bátyja, aki eddig meg sem szólalt jóformán

-          Persze, de miben kellene? – ha jó benyomást akarok kelteni a szülőkben, akkor mindent meg kell csinálnom

-          Majd meglátod! – na, kösz, ezzel most előrébb vagyok

Kicsi segítség? Ha ilyen náluk a kicsi, akkor milyen a nagy segítéség? Egész délután kitartott a dolog, ugyanis drága Brad elhatározta, hogy ma kitakarítja a garázsukat és megjavítja a motorját. De kezdjünk mindent szépen az elejéről.

Reggeli után kimentem vele a garázsba miközben mondta, hogy a takarításban kellene segítenem; de amikor megláttam hát kételkedtem abban is, hogy az egy garázs. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Barbi lakása tiszta és rendezett még porszemek is a helyén vannak, na de itt még egy elefántot sem lehetett volna megtalálni.

-          Öhm.. biztos, hogy én is kellek ide? –kezdtem bizonytalanul

-          Igen, ha ketten vagyunk akkor még a motoromat is meg tudjuk szerelni. – nevetett vidáman Brad

-          Tudod, örülök, hogy ott lehetek, de kétlem, hogy mondtam volna olyat , hogy takarító bácsi lennék.  – hoppá, talán ezt nem kellett volna

-          Lehet, de most itt vagy és besegítesz.

A munka alatt tök sokat beszélgettünk, de, hogy őszinte legyek nem nagyon fogott meg ez a srác. Inkább olyan magának való és öntörvényű. Sokat dolgoztunk, csak ebédkor álltunk mg, akkori s úgyí, hogy Barbi jött le értünk.

-          Mond csak Bill, mennyire vagy rendmániás? – kérdezte Barbi anyukája

-          Ahogy én észrevettem semennyire! – vágta rá Brad

-          Akkor rosszul vetted észre. Szeretem a rendet, de nem azt a katonásat. Szeretem, ha lerakok valamit, akkor azt ugyanott meg is találom. Nem bírom, ha elpakolják a cuccaimat annyira, hogy utána egy hétig keresgetem őket. De azt sem tudom elviselni, ha halmokban áll a mosatlan meg ilynek. – válaszoltam nekik most már normálisan

Ebéd után következhetett újra a garázs rendberakása, már ami vissza volt belőle. Komolyan itt még az őskori cuccok is megtalálhatóak.  Állítom ezen a helyen soha nem volt összepakolva, csak tudnám, hogy hogyan álltak be a kocsival ide.

-          Kész vagyunk! – jelentettem ki büszkén és reméltem, hogy most már lelépetek és Barbival tölthetek egy kis időt, kettesben

-          Oké, akkor most jöjjön a motor! – honnan van ennyi energiája?

Újabb órák teltek el mire mindennel végeztünk. Szerintem a srác azt sem tudta, hogy mit csinál csak az én időmet húzta. Amikor már húszadszorra szedte szét ugyanazt az alkatrészt kezdtem gyanítani, hogy itt valami nem stimmel.  Mikor mentem be, mert végeztünk elcsíptem egy beszélgetést, ami nagyon nem tetszett:

-          Barbi, ez a gyerek nem való hozzád! Semmit nem hajlandó megcsinálni! Csak rád akar mászni, hogy legyen valakije. – mondta az anyja, mire én ökölbe szorítottam a kezem.

-          Figyelj, csak kihasznál. Most is milyen parádét levágott, hogy ő nem akar dolgozni. – szólt közbe Brad, mire az apja helyeselt is rá

-          Ha esetleg összeköltöztök, akkor majd te fogsz mindent kézben tartani? Ő meg majd csak henyél egész nap kényelmesen? – láttam az apján, hogy tényleg így gondolja

Vacsoráig a szobába maradtam és pakoltam vissza a bőröndömbe. Úgy volt, hogy egy hétig itt leszünk, de én ezt nem fogom hagyni.  Barbi bejött a szobába és eléggé meg volt többenve a pakolásom miatt.

-          Bill hova készülsz? – kérdezte ijedten

-          Barbi, agyon szeretlek, de én ezt így nem fogom végig csinálni. A szüleid és a bátyád is utál.

-          Ne menj már el miattuk. Mindenkivel ilyenek.

Meggyőzött végül, így maradtam vacsorán és úgy tettem, mintha minden oké lenne.

-          Bill, holnap segítesz a kertben? – kérdezte Brad teljesen nyugodtan – Bár lehet, hogy az is egész nap eltart majd. – na és itt nem bírtam tovább és kifakadtam

-          Jó, most már tényleg elég volt. Egész nap próbáltam megfelelni, mindent megcsináltam, amit mondatok, de ez már sok. Lehet, hogy csak én vagyok elszokva a munkától, de én nem ezért jöttem ide. Úgy terveztem, hogy a mai napot is a Barbival töltöm, de e helyett beálltam és dolgoztam. Tegnap láttalak titeket először, és ti is engem, de már munkára fogtok, mintha nem tudom, mióta itt laknék. Nem rosszból, de én a lányotok barátja vagyok és nem a bejárótok.  – álltam fel az asztaltól és épp már távozni akartam, mikor Barbi megfogta a kezemet és visszahúzott

-          Anyu, apu, Brad ez tényleg nem volt szép tőletek. Nem azért mutattam be nektek, hogy dolgoztassátok.  Unom már, hogy minden barátommal ezt csináltátok. Ezért nem maradt velem egyik sem. Akárhányszor idejövök egyedül katonás rend van a lakásban, de amint hozok egy fiút is egyből akkora szemét van, mintha soha nem takarítanánk. Szerintetek Bill mit szűr le ebből? – láttam Barbin, hogy tényleg így gondolja, és nem csak megjátssza

-            Nem arról van szó, hogy nem segítek, mert nagyon szívesen teszem, de mint minden másnak, ennek is határa van.  Szeretem a lányotokat, de ebből köszönöm nem kérek. – mentem fel a lépcsőn, majd hallottam, hogy Barbi elkezd kiabálni a szüleivel

Amilyen gyorsan tudtam bepakoltam és levittem a bőröndöt és egy gyors sziasztok után otthagytam őket. Tudtam, hogy miattam összevesztek, de ez nem érdekelt abban a pillanatban. Tudtam, hogy nem Barbi hibája, hogy így alakult ez mai nap, de egyszerűen nem akartam tudomást venni erről a családról.

Mikor hazaértem furcsa látvány tárult elém. Szombat este van és a bátyám otthon tesped a TV előtt. Ma mindenki bedilizett?

-          Szia! – köszöntünk egymásnak, mikor beléptem

-          Hát te? – na, jó, miért beszélünk mi mindig egyszerre?

-          Nincs kedvem elmenni sehova, a fiuk meg már val’szeg hulla részegek. – válaszolt Tom, majd kérdően nézett rám

-          Barbi bátyja befogott dolgozni egész napra, majd közölte, hogy holnap is segítsek neki. Én meg nem vagyok a csicskájuk, így eljöttem. – vontam vállat és felbaktattam a szobámba.

Elég volt a mai napból, ezért elmentem fürdeni, ami még a szokásosnál is tovább tartott. Majd egy gyors kajálás után mentem aludni. Nem gondolkodtam semmin, csak aludtam egy jót és vártam a holnapot.  

  

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben már Barbi szüleivel ismerkedik meg Bill. Jó olvasást hozzá! :D

NE felejtsetek el szavazni!!!! :D

 9.:  Ismerkedés Barbi szüleivel

Nem töltöttünk sok időt Lotsche-ban, csak pár napot, ami alatt anyuék jól összeismerkedtek Barbival. Láttam rajtuk, hogy tényleg tetszik nekik a barátnőm, ami miatt én is boldog voltam.

-          Bill, beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte anyu az indulás előtti éjjel

-          Igen, mond. – mentük át a szobájukba

-          Mond csak, komolyan gondolod ezzel a lánnyal? – tette fel az első kérdését

-          Igen, nagyon is komolyan. Miért? – válaszoltam teljesen őszintén miközben leültem az ágyra

-          Csak mert ő egy rettentő aranyos kislány és nem szeretném, ha a hülyeségeiddel elszúrnád a dolgokat.

-          Milyen hülyeségekkel? Anyu, nem tudom mire akarsz kilyukadni, de nem tervezem otthagyni, se belerángatni semmibe.

-          Tudom kicsim, csak arra gondolok, hogy te ismert vagy ő meg nem és…..

-          Anyu, elfogom mondani a médiának, ha ő is készen áll rá. Nem akarom, hogy bármi váratlanul érje. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni ilyen miatt.

Hamarosan visszamentem a szobámba, ahol Barbi már fehérneműben várt rám. Felmásztam az ágyra, majd elkezdtem csókolgatni, ott ahol értem; majd megtörtént, aminek meg kellett. Persze nem először csináltuk, de most valahogy más volt. Valamiért nyugodtabbnak éreztem magam, mint eddig. Talán mert anyu és apu is elfogadta a barátnőmet.

Reggel már korán ébren voltunk, mivel mi Barbival megyünk Magdeburgba, a szüleihez, de előtte még hazamegyünk és elintézzük a teendőinket.

-          Vigyázzatok magatokra, óvatosan vezess Tom! – búcsúzkodott anyu, miközben beszálltunk az autóba

Otthon összekészítettem egy bőröndnyi ruhát, mivel úgy van, hogy ott alszunk a szüleinél és hát koszos ruhákkal hogyan menjek? Gyors lezuhanyoztam, megborotválkoztam majd beállítottam a hajamat, majd a gardrób előtt állva azon tanakodtam, hogy melyik ruhát vegyem fel. Azért szerintem nem mindegy, hogy milyen első benyomást teszek a barátnőm szüleire. Nem akarom, hogy egy elkényeztetett kis bunkóként kezeljenek, hanem egy normális srácként. Jó, tény és való,hogy nem vagyok átlagos, de akkor is. Még egy kis férfias parfüm és mehetünk is.

Nem kellett sokat autókázni és megérkeztünk. Az a helyzet, hogy be kell vallanom izgultam, és egy kicsit féltem is, mert nem tudtam, hogy mit fognak szólni. Persze Barbi megpróbált nyugtatni, de nem nagyon jött össze neki.

Hál Istennek a bemutatkozós részen túlestünk, ami számomra megkönnyebbülés volt. Valahogy éreztem, hogy szimpatikus vagyok nekik.

-          És hol dolgozol Bill? Hogyan ismerkedtetek meg? – kérdezte Barbi anyukája immáron a nappaliban ülve

-          A Tokio Hotel frontembere vagyok, de már hétéves korom óta éneklek. Barbival a munkahelyén ismerkedtünk meg személyesen, de hogy mi együtt vagyunk, abban benne van a bátyám keze is. Ha ő nem mondja, hogy menjek utána, akkor csak látásból ismerem a lányukat. – mosolyogtam rájuk kedvesen  

-          Mit akarsz a lányomtól? –szegezte nekem a kérdését Barbi apja

-          Öhm…

-          Úgy érem komolyak a szándékaid? Nem csak kihasználod? A családalapítás gondolata már megfordulta fejedben? – javította ki magát, úgy, hogy teljesen értsem a kérdést

-          Természetesen komolyan gondolom vele, soha nem tudnék kihasználni egyetlen lányt sem, nemhogy egy ilyen gyönyörűt. És hát még nem gondolkodtam a családon.

Sokat beszélgettünk, de nap végére már annyira el voltunk fáradva mindannyian, hogy elmentünk aludni, de most tényleg csak aludni.

Közvélemény-kutatások

Sziasztok! Nem hoztam részt, de két kérdést igen. :)
Szóval arról lenne szó, hogy van két közvélemény- kutatás, amit ma indítottam el. Arra kérlek titeket, hogy válaszoljatok mindkettőre, mivel ez most a Ti érdeketek is.

Elsősorban azt szeretném megtudni, hogy írjak-e második évadot az Apabőrbe bújt rocksztár-hoz. Természetesen nem ugyanaz a séma lenne, más cselekménnyel, itt már Tom nagypapa és újra apa, hiszen ugye ilyen momentumokkal fejeződött be. Még sok rész vissza van a World behind my wall-ból, de szeretnék előre érdeklődni, hiszen, akkor én is úgy tervezek. 
Lehetséges válaszok:

1. Igen!:)
2. Nem tudom! :/
3. Nem! :(  

A szavazás május 1.-ig tart! 

A második szavazás, pedig egy Novella Író Versenyről szól! Természetesen lenne egy meghatározott téma, amivel kapcsolatban írnotok kellene. 
Lehetséges válaszok:

1. Igen, jó ötlet! :)
2. Talán! :/
3. Nem! :(

Arra kérek mindenkit, hogy az IGEN-t, csak akkor jelölje meg, ha ő is szeretne részt venni a versenyen! Nem szeretném, ha az lenne, hogy összeállítom a dolgokat, megcsinálom a díjat ( ami virtuális lesz 3. helyezettig és természetesen a többiek sem maradnának nyeremény nélkül), várok a művekre és beérkezik egyetlen egy darab novella. Ezért, ahhoz, hogy elinduljon a verseny legalább 5 igen vagy talán szavazatnak kell összegyűlni. ( Magyarul: pl. ha kettő igen van és három talán akkor elindul a verseny.)
A TALÁN szócskát akkor jelöld meg, ha úgy érzed, hogy részt veszel a pályázaton, de még nem vagy benne biztos; a fent említett okok miatt. 
A NEM szót értelemszerűen az jelölje meg, aki nem szeretne részt venni a dologban.
Ha van rá érdeklődő, akkor természetesen ki lesz írva a blogra egy hosszabb ( kis regény méretű ) "tájékoztató". Annyit elöljáróban, hogy nem lenne bonyolult " szabályzata" és értékelési rendszere. :) Bízom benne, hogy érdekelni fog titeket és megvalósulhat a verseny. :) 
Jelentkezni kommentben lehet!
Tüntesd fel a jelentkezésben:

• Nevedet
• e-mail címedet ( a díj vagy a nyeremény ide lenne küldve)
• Honlapodat, ha van

No, remélem felkeltette az érdeklődéseteket! :)

Ez a szavazás is május 1.-ig tart.   

Ne feledjétek, hogy ask.fm-en bármikor kérdezhettek, bármilyen témában, szívesen válaszolok! :)

World behind my wall

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre itt a rész, amihez jó olvasást! :)

8.: Akkor menjünk

Reggel a telefon hangos csörgésére ébredtem fel, ami nagyon nem tetszett.

-          Igen? – szóltam bele álmosan, mire anya, nyugtató hangját hallotta meg

-          Szia, kisfiam, David mondta, hogy egy hétre lejöttök hozzánk Tommal. – lelkendezett a nagy ötlettől

-          Semmi kedvem arra az Isten háta mögötti helyre menni egy hétre. Semmi bajunk nincs, csak David találja ki.

-          Tudom, hogy nem a kedvenc helyed, és örültél, amikor elköltöztetek, de amit David mond…

-          Annak nem kell úgy lennie. Különben is nekem, itt van Barbi, vele kell lennem. Majd azt mondjuk, hogy ott voltunk, de nem.

-          Szó sem lehet róla!

Még vitatkoztunk pár percig, közben Barbi felébredt és kiment a szobából, aminek én nem örültem.  Később a fürdőben találtam meg, amint zuhanyozni készül ezért mentem én is vele.

-            Mi volt a baj az előbb? – kérdezte hirtelen, miközben átölelt

-           Semmi, csak le kell mennünk egy hétre Lotische-ba, amihez nekünk nincs kedvünk. Ennyi az egész, de nincs gáz. - mosolyogtam rá kedvesen

-          Akkor most elmész?

A zuhanyzást a bátyám kopogása szakította félbe, akinek éppen fürödhetnékje volt. Kérése ellenére kint maradt még egy jó fél órára, mert kb ennyi idő alatt készültünk el. Na, jó elvégeztük volna ezt tíz perc alatt is, de csókolózás és egyéb tevékenységek közben elég nehéz lett volna.

Hamarosan leültünk mind a hárman a kanapéra és gondolkozni kezdtünk. Egyikünk sem akart lemenni abba a faluba, ahol nincs semmi.

-          Figyeljetek! Mi lenne, ha Barbi is velünk jönne? Ha Billel vagy úgy sincs szükséged munkára. - szólt a bátyám

-          Hát izééé, nem tudom, nem érné túl hirtelen a szüleiteket? – kérdezte megilletődve a lány, de látszott rajta, hogy tetszik neki az ötletem

-          Tényleg, így még jobban összekovácsolódhatnánk

-          Akkor oké, de össze kell pakolnom pár cuccot. Bill segítesz majd?

Hamarosan elindultunk Barbiékhoz, ahol akkor rend volt, hogy én éreztem magam kellemetlenül. De tényleg a legutolsó kis porszem is a helyén volt, nem találtam egy olyan kis papír fecnit sem ami nem a helyén lett volna. Minden szép katonásan volt elrendezve, de ügyelve arra, hogy legyen benne valamiféle össze- visszaság.

Tetszett a fiatalos berendezkedés, hogy nem egyhangú, látszott rajta, hogy egy fiatal lány él itt, de mégis volt benne valamiféle nőiesség. A falak világosak voltak, a bútorok pedig sötétek. Minden teljesen kontrasztban volt egymással, egyszerűen harmonikus volt az egész.

Közben felértünk az emeletre, ahol a barátnőm szobája volt. Itt ugyanakkora rend uralkodott, mint a ház többi részében és nagyon otthonos volt a hangulata.

-          Bill levennéd a bőröndömet a szekrény tetejéről? – csókolt meg hirtelen, mire én levegőt sem kaptam

-          Persze kicsim.

Segítettem neki összerakni a ruháit és az egyéb dolgait, közben meg felhívtam anyut, hogy Barbi is velünk jön. Hát mit ne mondjak; a bal fülemre azóta is süket vagyok. Na, negondoljatok rosszra, imádta az ötletet miszerint megismerheti a barátnőmet.

Két óra múlva értünk vissza házunkba, ahol Tom már javában TV-t nézett és ránk várt.

-          NA, végre itthon vasgytok! Mehetünk vagy csináltok még valamit?- tápászkodott fel a kanapéról

-          Mehetünk felőlem.

Hosszú, háromórás út várt ránk Lotische-ba.  Mi ketten Barbival hátul ültünk és végig csókolóztunk Tom meg vezetett.

-          Hey, gerlepár! Öt perc és ott vagyunk. – mosolygott a visszapillantóba

-          Oké……

Na, ja, nem nagyon zavart minket ez a tény sem.

-          Sziasztok!- köszöntöttük egymást immár a z ajtóban

-          Anya, apa, bemutatom nektek Barbit, a barátnőmet! – mosolyogtam úgy ,mint akinek muszáj lenne

Az ezt követő perceket gondolom el tudjátok képzelni és nem kell leírnom. 

Anyu szerint Barbi tök cuki, tök rendes és szép. Na, ezzel én sem vitatkozok, de nem úgy van, hogy általában az anyósok ki nem állhatják a menyüket. Vagy nem?