Sziasztok! Meghoztam 31.részt is, amiben Tom kap egy kis reménysugarat. Jó olvasást hozzá! :)
31.: Remény
Adela megjegyzése a végén
felkeltette bennem a reményt. Tudom, hogy nem vagyok az a tipikus apa, aki
folyton ott ül a gyereke mellett, de szerintem ez nem gond. Végül is az sem jó,
ha Bill nyakán lógók, hiszen 15 évesen kell neki a tér.
Miután elmentek egyből fel
akartam hívni anyut, hogy elújságoljam neki a történteket, de rájöttem, hogy
nem szabad előre innom a medve bőrére. Abból csak a baj származhat. A
telefonálás helyett inkább tovább csináltam a napi teendőimet, ami nem a munkám
volt. Tudom magamról, hogy ha ilyen helyzetben elkezdek dolgozni, abból csak az
lesz, hogy idegbetegen elutasítok mindenkit. Volt már ilyen példa, amikor Leona
nem engedte látni Billt. Helyette inkább pakolgattam a házba, amíg volt mit.
Persze mindig lehetne mit arrébb tenni, de én rendet tartok és szeretek mindent
ott találni, ahol hagytam.
Miközben a nappalit raktam rendbe
anyu telefonált, mintha tudta volna, hogy én is hívni akartam.
- Na, minden oké kisfiam? A gyámhivatal mikor megy
ki? – érdeklődött kedvesen, hiszen őt is izgatja Bill sorsa
- Nem tudom, hogy most ilyenkor mi a helyzet, de
kint voltak, konkrétan még a legutolsó szöget is megnézték, hogy elég magasan
van-e ahhoz, hogy a 15 éves fiam ne érje el. Belekötöttek abba, hogy Bill
szobájában egy orkán söpört végig és abba is, hogy Bill sminkeli magát.
- Nem raktál rendet nála? Fiam, ugye tudod, hogy
ez nagyon nagy baj?!
- Azt mondtam, hogy nem nyúlok a dolgaihoz, mert
nem szereti, majd ő elpakol. Anyu, értem, hogy nem oké a kupi, de amikor
megpróbáltam… khmm, szal’ kutattam a szobájában leüvöltötte a fejemet és
elviharzott. Ezt meg mégsem közölhettem velük, mert akkor kijelentik, hogy
alkalmatlan vagyok apának.
-
Másképp mindent rendben találtak?
- Szerintem igen. Nem szeretnék előre inni a medve
bőrére, de a remény hal meg utoljára.
Persze anyu még arra is kíváncsi
volt konkrétan, hogy milyen ruhában fogadtam a hivatalos szerveket, és arra is,
hogy mivel kínáltam őket. Én pedig jófiú módjára válaszolgattam.
A beszélgetés után tovább
folytattam a pakolást, immáron Bill szobájában. Igaza van anyunak és a
gyámhivatalnak is. Nem félhetek a saját fiamtól, csak azért, mert neki épp
olyan heppje van. Meg kell tanulnom, hogy az én kezemben maradjon az irányítás
és azt is, hogy mennyire lehetek rugalmas a nevelésében. Szerintem itt még
semmi nincs elcseszve annyira, hogy ne lehessen visszafordítani. Mármint tudom,
hogy azt a kárt, amit Robert okozott soha nem fogom tudni semmissé tenni, de
Billből még lehet egy normális felnőtt, ha egy erőskezű férfitól kap nevelést.
Miközben pakolgattam észrevettem
pár olyan dolgot is, amit nagyon nem szerettem volna. Azt sejtettem, hogy volt
már randija a drogokkal, mivel láttam, de azt eddig nem tudtam, hogy mit szed –
vagy mit csinál velük. Erről is le kell szoktatnom, vagy ha én nem bírok vele,
akkor egy szakember segítségét kell kérni. Én még soha nem próbáltam ki semmi
ilyesmit, maximum füvet, de azt is csak egy-egy buli alkalmával. Viszont így,
felnőtt férfiként rájöttem arra, hogy ebből óriási bajok lehetnek. A pakoláshoz
visszatérve, tényleg ideje volt bejönnöm ebbe a szobába, mert iszonyú, ami itt
volt. Mikor rendelt ő pizzát? Valószínűleg hetekkel ezelőtt, mert ez a pizza
maradék konkrétan magától sétált a kukába, ahogy néhány pólója is a szennyesbe.
Hihetetlen, hogy hogyan bírt ennyi szemetet csinálni pár hét alatt. Mondjuk, ha
azt nézem, hogy én is ilyen voltam anno, Krisztus előtt, akkor már értem.
Amikor végeztem és leültem a
kanapéra megcsörrent a telefonom, a kijelzőn pedig Bill neve villogott.
- Szia, Bill! Mi a helyzet, ugye nem nyúlt hozzád
Robert? Minden oké? – valahogy muszáj volt kimondanom ezeket a kérdéseket, mert
belehülyültem volna, ha nem teszem
- Cső, fater! Ja, mondhatni minden oké, de k…ra
nem akarok itt lenni. Vissza akarok menni hozzád és végre elfelejteni ezt az
egészet. Robert jelenleg csak nyavalyog az orra miatt. Mondjuk én kiröhögtem,
amikor megláttam. Meg kell hagyni, gyönyörű lett. Ha jól érettem a makogását
eltörted neki.
- Hehe, mondjuk, nem nagyon érdekel az orra. Az a
lényeg, hogy megjegyezze egy életre: nem nyúlhat hozzád egy újjal sem. Bill,
komolyra fordítva a szót, amíg a gyámügy vizsgálódik meg ilyenek, maradj
otthon, nehogy ebből baj legyen később. Mármint nem tudom, hogy mi számít
ezeknél rossznak és mi nem. Nálam már voltak kint és elég jó esélyem van.
-
Itt is voltak, de szar volt az egész.
-
Amúgy valami gáz van, hogy hívtál?
-
Nem, nincs semmi, csak jó lenne, ha végre
hazamehetnék.
Jó jel és még több remény. Bill
hozzám akar jönni és nem az anyjához és Roberthez. Remélem, minél előbb választ
kapok arra a kérdésemre, hogy nevelhetem-e én a fiamat vagy egy állatra bízzák
őt. Remélem ebből a „játszmából” én kerülök ki győztesen.
