B.U.É.K 2016

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok! :D

Merry Xmas!

Áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! :)

Schrei

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam az új részt, amihez jó olvaást kívánok! :)

22.: Nagyi

Este nagyon korán lefeküdtem, mert annyira elálmosodtam, hogy az valami hihetetlen. Nem tudom mi van velem, talán az aggodalom teszi, de mostanában egyre gyakrabban vagyok fáradt.

Reggel viszonylag időben ébredtem fel, viszont a fiam lekörözött. Amikor lementem a konyhába ő már ott volt és evett, na meg a telefonját nyomkodta. 

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-    Ma elmegyünk a nagyiékhoz, mert tegnap hívott, hogy régen láttak már titeket, na meg anyád telebeszélte a fejüket valami sületlenséggel.

-          Jó, csak akkor át kell öltöznöm, fel kell hívnom egy haveromat és…

-          Bill, egy innen nem messze lévő kis faluba megyünk, nem a világ végére.

-    Jóvanna’.  De fontos lett volna találkozni egy haverommal és ezért kell felhívnom.

-          Remélem, nem megint egy hülyeségbe készülsz belekeveredni….

-          Nem!

Egyszerűen szörnyű, amit a fiam tud művelni; rosszabb, mintegy nő. Én már fél órája a kanapén ültem, amikor ő lekászálódott a nappaliba, hogy tíz perc és indulhatunk. Őszintén, mit kell ennyit cicomázni; csak egy póló és egy nadrág kell, meg esetleg egy öt perc a haja miatt és kész. Akárhogy nézem, ez nem vehet igénybe többet negyed óránál. De mindegy, én ráérek.

Miután végre elindultunk csak csendben autóztunk anyuék felé, akik már vártak minket, hiszen évek óta nem látták Bill, max. öt percekre. Leona soha nem volt anyuékkal rosszban, de jobbnak látta, ha nem látják saját unokájukat, de nem tudom miért. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi lehetett az indoka Leonának. Talán valamit titkolni akart, de mit?

-          Ott vagyunk már? – kérdezte Bill a legváratlanabb pillanatban

-          Nem, még egy fél óra. Miért?

-          Ki kell mennem! – másfél órát készülődött és ez nem jutott eszébe

-          Nem ér rá a nagyiéknál? – pillantottam rá a kormány mögül

-          Bepipilek! – esküszöm rosszabb, mint egy kisgyerek

Persze a legnagyobb forgalomba jutott neki eszébe, ezért alig találtam egy szabad helyet, ahova lebírtam állni, amíg elvégzi a dolgát. Na, ja, nem siette el a dolgot, szerintem még előtte körbe is nézett, nehogy valaki meglássa, vagy én nem tudom mit csinált eddig. Komolyan, kezdem azt hinni, hogy lányom van, ők ilyen körülményesek. el kell kezdenem férfit faragni ebből a kamaszgyerekből, mert soha nem lesz barátnője!

-          Na végre, azt hittem már gyalog indultál el a nagyiékhoz!

-          Nem, de próbáltál már ilyen gazban elmenni, pipilni?

-          Igen, és megvolt két perc alatt…

Ezután elindultunk már ténylegesen anyuhoz, aki már halálra aggódta magát miattunk. Onnan tudom ezt, hogy anyu mindig is ilyen volt. Ha azt mondtam neki, hogy tízre otthon vagyok, de én egy percet késtem, már aggódott, hogy mi bajom lett. Most meg pláne frászt kaphat, mert tudja mi volt Billel. Mikor odaértünk összepuszilgatott minket, aztán bemehettünk a lakásba, ahol már apu is várt minket.

-    Egyébként miért nem jöttetek előbb? Már tök régóta nálad van Bill! – kérdezte anyu lelkesen

-       Mert nem jöttünk ki egymással. Állandóan üvöltöztünk és csapkodtunk, de az óta már jóban vagyunk. – mosolyogtam anyura

-          Komolyra terelve a szót; Leona itt volt és elég durva dolgokat mondott rólad fiam.

-       Anyu, Leona mindent meg akar tenni azért, hogy visszakapja Billt, de én nem hagyom. Eddig ő nevelte és nézd meg mi történt vele. Belekeveredett egy drogbandába, ahonnan már tudtam csak kimenekíteni, de így is későn. Belegondoltál, hogy mi lett volna, ha én nem lépek közbe? Leona nem olyan szent, amilyennek mutatja magát. Én meg tudom védeni Billt, ő nem és ez egy elég fontos ellenérv szerintem.

-          De kisfiam, gondolj bele, hogy 15 év után csak úgy elveszed tőle a fiát…

-   Anyu, én hányszor mentem oda, hogy látni akarom a fiamat?! Az utóbbi években akárhányszor küldtem neki valamit bontatlanul a kukában végezte, max a pénzt szedte ki belőle. Igaz, én sem nagyon törtem magam, hogy lássam Billt, de Leona még annyira sem; egyszerűen megtiltotta, hogy lássam őt.

-      Ugye tudod, hogy perrel fenyeget téged? – szólt közbe apu, aki eddig csak figyelt

-      Nem érdekel. Én vagyok az, aki ebben a pár hétben többet tett Billért, nem ők. Persze, elismerem, hogy ők nevelték fel, de akkor is, én húztam ki a bajból!

-          Az számít, hogy én mit akarok? – kérdezte félénken Bill

-    Mivel már konkrétan agykorú vagy ezért nagyon számít, de még így is megvan az esélye, hogy vissza kell menned anyukádhoz. – mondta nyugodt hangon apu

-          Hát, akkor inkább már a banda, mint ők ketten!

Ezt meg hogy értette? Inkább visszamenne azok a vadállatok közé, minthogy az anyához!? De miért?