Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt is van a 15.rész is ami valami lehet,hogy megváltozik valakinek vagy valakiknek az élete. Lehet,hogy jó irányba,de lehet,hogy teljesen rossz irányba.

15.: Új élet

Charlotte és Chris már ovisok,így nekem van időm szórakozni. Mióta kibékültem az öcsémmel néha ő vigyáz rájuk,így én bulizhatok este. Ha elmegyek valahova akkor általában bérelek egy szobát a közelben,nem akarom,hogy az ikreim ittasan lássanak.

Pár hónap alatt  szinte ugyanolyan lettem, mint pár évvel ezelőtt. Ami a legfontosabb újra boldog vagyok egy Ria nevű lánnyal. Csak pár hete járunk,ezért nem mondtam el neki,hogy apa vagyok. Majd később elmondom,mikor már jobban összemelegedtünk. Ma átjön hozzánk vacsorára,így Bill főz. Na igen,bezzeg őnála is stimmel a kaja kinézete is. Este hatra beszéltük meg,így már el is indultam érte.

-         Szia Tom! – csókolt meg

-         Szia. Mi a helyzet?

-         Semmi, annyira izgulok,hogy mi lesz nálatok. Az öcsédet ismerem,de akkor is.

-         Nem lesz gáz,Billel lakom,ahogy már mondtam,tehát anyuék nem fognak beállítani.

-         Nem a szüleidtől parázok,csak mégis,annyira furcsa lesz.

-         Hidd el nekem is. Remélem szereted a spagettit és a rántott sajtot,Bill azt csinált.

-         Spagetti a kedvencem,a sajttal sincs bajom.

-         Akkor jó.

Nemsokára megérkeztünk,így bementünk a házba.

-         Sziasztok! Üljetek le mindjárt kész vagyok,csak volt egy kis dolgom!

-         Oké. A nappaliban várunk!

-         Tom gyere ide légy szíves!

-         Igen? –értem be a konyhába

-         Itthon vannak a gyerekek…..

-         Bill miért nem vitted el őket? Azt hittem ezt megteszed nekem! Megkértelek rá!

-         Tudom,anyu hívott,hogy Gordon elvágta az ujját gitárhúrral és bevitte sebészetre mert nem akart elállni a vérzés,így nem tudtam elvinni őket. De mesét néznek a szobában,remélhetőleg nem fognak kijönni. Mondtam nekik,hogy most nem szabad,óránként felmegyek hozzájuk.

-         Oké. Remélem megértették,hogy ne.

-         Hívd Riát kész vagyok!

-         Oké

Nemsokára elkezdtünk enni,Bill pedig felment egy kicsit az emeletre a gyerekekhez.

-         Minden rendben van az öcséddel? Olyan furán viselkedik és te is.

-         Persze,csak egy fontos hívást várunk,amit nem lenne jó elmulasztani.

-         Tom ugye nem zavarok?

-         Szerinted akkor idehívtalak volna?

-         Nem.

-         Na látod! Te csak egyél nyugodtan,minden oké.

Mikor végeztünk a vacsorával cipődobogásra lettük figyelmesek. Bill megpróbálta eljátszani,hogy ő csinálja de nem jött össze. A gyerekek lejöttek és egyenesen felém tartottak.

-         Apa éhesek vagyunk! – Charlotte és odajött hozzám

-         Öhmmmmm……..adom. – Bill teljesen lefehéredve mentette a menthetőt.

-         Köszi Bill. -  Chris

-         Tom neked gyerekeid vannak?

-         Igen. De nem így akartam tudatni veled. Tudom, el kellet volna mondanom,de nem volt merszem.

-         Te végig hazudtál nekem? Azt mondtad,hogy csak Billel élsz. Ezek szerint van egy fiad és egy lányod. Miért nem mondtad el nekem? Azt hitted,hogy nem jövök rá?

-         Egyrészt azt hittem,vagyis reménykedtem benne,hogy tudod, másrészt pedig nem is tudom…

-         Honnan kellett volna tudom?

-         Az újságok…

-         Állj! Neked barátnőd van? Vagy még annál is durvább; feleséged? 

-         Nincs egyik sem. Csak te.

-         Persze! Azért vannak gyerekeid!

-         Ria,ők három évesek. Négy éve volt egy komoly kapcsolatom,de a lány terhes lett én pedig elhagytam. 20 évesen megijedtem az apaságtól. Mikor ők megszülettek a lány meghalt. Azóta te vagy az első nekem.

-         OMG! Tehát,nincs barátnőd? Csak gyerekeid?

-         Igen ez így van. Hidd el nem így akartam elmondani. Elméletileg ők nem is lehettek volna itthon. Anyuhoz mentek volna ma.

-         Mi volt az akadálya? – Ria idegesen

-         Aput be kellet vinni a sebészetre,így nem tudta elvállalni.

-         Miben hazudsz még nekem Tom? Van még valami?

-         Nem, semmi.

-         Tudod mit nem érdekel,hazamegyek! Most!

-         De………

-         Nem érdekel! Vigyél haza!

-         Jó.

Nem sokkal később már Ria háza előtt álltunk,ő ordított,nekem meg folytak a könnyeim. Remek,két gyerek tönkre tesz mindent. Lassan vezettem hazafelé,amikor hirtelen egy kamion volt előttem......

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt van a következő rész,amiben újabb két évvel lettek idősebbek az ikrek. Jó olvasást! :)

14.: Újabb két év

Eltelt már kér év,így a gyerekek óvodába mennek idén. Még csak három évesek,de már most megmutatkozik rajtuk,hogy Kaulitz-ok. Semmit nem bíznak a véletlenre,akaratosak és makacsak nagyon. Tegnap mentem beíratni őket,így ma vásárolni kell velük.

Nem tudom miért,de nem elégszem meg egy sima óvodával,így most majd angolt is tanulhatnak;hasznos a kellemessel vagy mi. 24 évesen már teljesen máshogy látom ezt a dolgot,mint két éve,akkor még nem nagyon akartam az apaságot, rettegtem az óvoda gondolatától is,most meg, várom,hogy egy kicsit nyugtom legyen tőlük. Nem mintha nem szeretném, amikor körülöttem játszanak,csak néha jólesik egy kicsit hátradőlni és élvezni az életet.

Miután felkeltettem őket,jöhetett a már szinte szokásukká vált hisztizés is. Most épp nem akartak vásárolni menni és ezért csinálták.

-         Na jól,van elég a hisztiből,nem fogom ezt tovább hallgatni! – mordultam rájuk

-         De apa,miért kell majd oviba menni? Itthon akarok maradni! – Charlotte

-         Mert minden kisgyereknek muszáj. Ti sem vagytok kivételek. Ráadásul én így tudnák dolgozni is,ami már nem ártana.

-         Kész vagytok?  -  jött be Bill a szobába

-         Igen,mehetünk. – Chris

Majd végre valahára elindultunk vásárolni,amiből persze rohangálás lett. Pontosabban én futottam utánuk,ők meg boltról boltra jártak és még véletlenül sem oda mentek ahova kellet volna. De hát miért is csinálnák azt amit a felnőtt mond? Nem szeretem az ilyen nagy felhajtásokkal járó dolgokat,így én hamar le akartam tudni,de hát drága ikreim…..

-         Gyerekek belehalnátok,hogyha nem pakolnátok szét fél boltot? – kicsit idegesen

-         Most miért vagy ilyen? Mi nem csináltunk semmi rosszat! – Chris

-         Hagyjuk! Menjünk vegyük meg még ami kell és induljunk hazafelé,elegem van a mai napból.

-         Tom lazíts már egy kicsit! Hadd játszanak még gyerekek. – Bill

-         Nem érdekel! Miért nem tudnak úgy viselkedni mint egy normális három éves?  

-         Mi sem voltunk különbek! Nem kell úgy felfújni a dolgokat! Túlreagálod az egészet!

-         Ne mond meg nekem,hogy mit csináljak! Nem kell irányítani engem!

-         Tényleg? Bezzeg amikor megtudtad,hogy apa vagy kétségbeesetten kérted a segítségem! Döntsd már el,hogy mit akarsz!

-         Te is tudod,hogy az egy más időszak volt. Tudod,jól,hogy nem én akartam így!

-         Tehettél volna ellene valamit!

-         Tényleg és mit?

-         Hát……………..

Igen,mostanság megromlott a testvéremmel a viszonyunk, de nem tehetünk róla. Már nem egyezik az elgondolásunk,mint régen. Megfordult a fejemben,hogy elköltözök,de azt nem tehetem meg Billel,mégis csak az öcsém,azt pedig nem viselném el ha valami baja történne miattam.

-         Tom!! Föld hívja Tomot! – anyu,otthon

-         Mi? Elgondolkodtam,bocs.

-         Azt mondtam,hogy ma és holnap nálam alszanak az ikrek,ti pedig elmentek megbeszélitek a problémáitokat. Nincs kifogás keresése nem fogom végig nézni,hogy tönkreteszitek magatokat a hülyeségeitekkel.  Fogadd el Tom,hogy Bill csak a javadat akarja!

-         Jó,de nem ígérek semmit,a bátyám mostanában elég makacs.

-         Oké,megpróbálom tisztázni a helyzetet.

Két nap múlva Billel már nevetve szálltunk ki a kocsiból,kibékültünk. Jó,hogy van az embernek egy ilyen ikertestvére akire számíthat az élet minden pontján még akkor is ha az a valaki nem mindig azt mondja amit hallani akarok. Jól esik azzal a tudottal lefeküdni,hogy Billel minden rendben van és lesz.