Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt is van a 15.rész is ami valami lehet,hogy megváltozik valakinek vagy valakiknek az élete. Lehet,hogy jó irányba,de lehet,hogy teljesen rossz irányba.

15.: Új élet

Charlotte és Chris már ovisok,így nekem van időm szórakozni. Mióta kibékültem az öcsémmel néha ő vigyáz rájuk,így én bulizhatok este. Ha elmegyek valahova akkor általában bérelek egy szobát a közelben,nem akarom,hogy az ikreim ittasan lássanak.

Pár hónap alatt  szinte ugyanolyan lettem, mint pár évvel ezelőtt. Ami a legfontosabb újra boldog vagyok egy Ria nevű lánnyal. Csak pár hete járunk,ezért nem mondtam el neki,hogy apa vagyok. Majd később elmondom,mikor már jobban összemelegedtünk. Ma átjön hozzánk vacsorára,így Bill főz. Na igen,bezzeg őnála is stimmel a kaja kinézete is. Este hatra beszéltük meg,így már el is indultam érte.

-         Szia Tom! – csókolt meg

-         Szia. Mi a helyzet?

-         Semmi, annyira izgulok,hogy mi lesz nálatok. Az öcsédet ismerem,de akkor is.

-         Nem lesz gáz,Billel lakom,ahogy már mondtam,tehát anyuék nem fognak beállítani.

-         Nem a szüleidtől parázok,csak mégis,annyira furcsa lesz.

-         Hidd el nekem is. Remélem szereted a spagettit és a rántott sajtot,Bill azt csinált.

-         Spagetti a kedvencem,a sajttal sincs bajom.

-         Akkor jó.

Nemsokára megérkeztünk,így bementünk a házba.

-         Sziasztok! Üljetek le mindjárt kész vagyok,csak volt egy kis dolgom!

-         Oké. A nappaliban várunk!

-         Tom gyere ide légy szíves!

-         Igen? –értem be a konyhába

-         Itthon vannak a gyerekek…..

-         Bill miért nem vitted el őket? Azt hittem ezt megteszed nekem! Megkértelek rá!

-         Tudom,anyu hívott,hogy Gordon elvágta az ujját gitárhúrral és bevitte sebészetre mert nem akart elállni a vérzés,így nem tudtam elvinni őket. De mesét néznek a szobában,remélhetőleg nem fognak kijönni. Mondtam nekik,hogy most nem szabad,óránként felmegyek hozzájuk.

-         Oké. Remélem megértették,hogy ne.

-         Hívd Riát kész vagyok!

-         Oké

Nemsokára elkezdtünk enni,Bill pedig felment egy kicsit az emeletre a gyerekekhez.

-         Minden rendben van az öcséddel? Olyan furán viselkedik és te is.

-         Persze,csak egy fontos hívást várunk,amit nem lenne jó elmulasztani.

-         Tom ugye nem zavarok?

-         Szerinted akkor idehívtalak volna?

-         Nem.

-         Na látod! Te csak egyél nyugodtan,minden oké.

Mikor végeztünk a vacsorával cipődobogásra lettük figyelmesek. Bill megpróbálta eljátszani,hogy ő csinálja de nem jött össze. A gyerekek lejöttek és egyenesen felém tartottak.

-         Apa éhesek vagyunk! – Charlotte és odajött hozzám

-         Öhmmmmm……..adom. – Bill teljesen lefehéredve mentette a menthetőt.

-         Köszi Bill. -  Chris

-         Tom neked gyerekeid vannak?

-         Igen. De nem így akartam tudatni veled. Tudom, el kellet volna mondanom,de nem volt merszem.

-         Te végig hazudtál nekem? Azt mondtad,hogy csak Billel élsz. Ezek szerint van egy fiad és egy lányod. Miért nem mondtad el nekem? Azt hitted,hogy nem jövök rá?

-         Egyrészt azt hittem,vagyis reménykedtem benne,hogy tudod, másrészt pedig nem is tudom…

-         Honnan kellett volna tudom?

-         Az újságok…

-         Állj! Neked barátnőd van? Vagy még annál is durvább; feleséged? 

-         Nincs egyik sem. Csak te.

-         Persze! Azért vannak gyerekeid!

-         Ria,ők három évesek. Négy éve volt egy komoly kapcsolatom,de a lány terhes lett én pedig elhagytam. 20 évesen megijedtem az apaságtól. Mikor ők megszülettek a lány meghalt. Azóta te vagy az első nekem.

-         OMG! Tehát,nincs barátnőd? Csak gyerekeid?

-         Igen ez így van. Hidd el nem így akartam elmondani. Elméletileg ők nem is lehettek volna itthon. Anyuhoz mentek volna ma.

-         Mi volt az akadálya? – Ria idegesen

-         Aput be kellet vinni a sebészetre,így nem tudta elvállalni.

-         Miben hazudsz még nekem Tom? Van még valami?

-         Nem, semmi.

-         Tudod mit nem érdekel,hazamegyek! Most!

-         De………

-         Nem érdekel! Vigyél haza!

-         Jó.

Nem sokkal később már Ria háza előtt álltunk,ő ordított,nekem meg folytak a könnyeim. Remek,két gyerek tönkre tesz mindent. Lassan vezettem hazafelé,amikor hirtelen egy kamion volt előttem......

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt van a következő rész,amiben újabb két évvel lettek idősebbek az ikrek. Jó olvasást! :)

14.: Újabb két év

Eltelt már kér év,így a gyerekek óvodába mennek idén. Még csak három évesek,de már most megmutatkozik rajtuk,hogy Kaulitz-ok. Semmit nem bíznak a véletlenre,akaratosak és makacsak nagyon. Tegnap mentem beíratni őket,így ma vásárolni kell velük.

Nem tudom miért,de nem elégszem meg egy sima óvodával,így most majd angolt is tanulhatnak;hasznos a kellemessel vagy mi. 24 évesen már teljesen máshogy látom ezt a dolgot,mint két éve,akkor még nem nagyon akartam az apaságot, rettegtem az óvoda gondolatától is,most meg, várom,hogy egy kicsit nyugtom legyen tőlük. Nem mintha nem szeretném, amikor körülöttem játszanak,csak néha jólesik egy kicsit hátradőlni és élvezni az életet.

Miután felkeltettem őket,jöhetett a már szinte szokásukká vált hisztizés is. Most épp nem akartak vásárolni menni és ezért csinálták.

-         Na jól,van elég a hisztiből,nem fogom ezt tovább hallgatni! – mordultam rájuk

-         De apa,miért kell majd oviba menni? Itthon akarok maradni! – Charlotte

-         Mert minden kisgyereknek muszáj. Ti sem vagytok kivételek. Ráadásul én így tudnák dolgozni is,ami már nem ártana.

-         Kész vagytok?  -  jött be Bill a szobába

-         Igen,mehetünk. – Chris

Majd végre valahára elindultunk vásárolni,amiből persze rohangálás lett. Pontosabban én futottam utánuk,ők meg boltról boltra jártak és még véletlenül sem oda mentek ahova kellet volna. De hát miért is csinálnák azt amit a felnőtt mond? Nem szeretem az ilyen nagy felhajtásokkal járó dolgokat,így én hamar le akartam tudni,de hát drága ikreim…..

-         Gyerekek belehalnátok,hogyha nem pakolnátok szét fél boltot? – kicsit idegesen

-         Most miért vagy ilyen? Mi nem csináltunk semmi rosszat! – Chris

-         Hagyjuk! Menjünk vegyük meg még ami kell és induljunk hazafelé,elegem van a mai napból.

-         Tom lazíts már egy kicsit! Hadd játszanak még gyerekek. – Bill

-         Nem érdekel! Miért nem tudnak úgy viselkedni mint egy normális három éves?  

-         Mi sem voltunk különbek! Nem kell úgy felfújni a dolgokat! Túlreagálod az egészet!

-         Ne mond meg nekem,hogy mit csináljak! Nem kell irányítani engem!

-         Tényleg? Bezzeg amikor megtudtad,hogy apa vagy kétségbeesetten kérted a segítségem! Döntsd már el,hogy mit akarsz!

-         Te is tudod,hogy az egy más időszak volt. Tudod,jól,hogy nem én akartam így!

-         Tehettél volna ellene valamit!

-         Tényleg és mit?

-         Hát……………..

Igen,mostanság megromlott a testvéremmel a viszonyunk, de nem tehetünk róla. Már nem egyezik az elgondolásunk,mint régen. Megfordult a fejemben,hogy elköltözök,de azt nem tehetem meg Billel,mégis csak az öcsém,azt pedig nem viselném el ha valami baja történne miattam.

-         Tom!! Föld hívja Tomot! – anyu,otthon

-         Mi? Elgondolkodtam,bocs.

-         Azt mondtam,hogy ma és holnap nálam alszanak az ikrek,ti pedig elmentek megbeszélitek a problémáitokat. Nincs kifogás keresése nem fogom végig nézni,hogy tönkreteszitek magatokat a hülyeségeitekkel.  Fogadd el Tom,hogy Bill csak a javadat akarja!

-         Jó,de nem ígérek semmit,a bátyám mostanában elég makacs.

-         Oké,megpróbálom tisztázni a helyzetet.

Két nap múlva Billel már nevetve szálltunk ki a kocsiból,kibékültünk. Jó,hogy van az embernek egy ilyen ikertestvére akire számíthat az élet minden pontján még akkor is ha az a valaki nem mindig azt mondja amit hallani akarok. Jól esik azzal a tudottal lefeküdni,hogy Billel minden rendben van és lesz.

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 13.részt is,remélem tetszeni fog.

13.: Az első szülinap

Ma van szeptember 2.-a. Tegnap Bill és én betöltöttük a  22-et. Nem csaptunk nagy bulit,csak egy szolid koccintás és egy kis sztorizgatás,pezsgőzés na meg persze egy csöpp buli. Hát mit ne mondjak,nem így terveztem a 22. születésnapomat. Féktelenül tombolni,inni,csajozni akartam,de vannak kötelességeim a gyerekeim felé,nem halaszthatom el az apai teendőimet.

Ma pedig az ikreim első szülinapja van. Bár pár év múlva úgysem fognak emlékezni erre,azért meg kell adni a módját ennek is.

Korán reggel felkeltem és elmentem a tortáért amíg Bill vigyázott a kicsikre. Még jobban oda kell figyelni mert nemrég már elkezdtek járni és a már náluk hagyománnyá vált pakolást nem hagyták abba.

Mikor hazaértem Bill Charlotte-nak gügyögött valamit,valószínű ez Bill nyelven volt,egy szót nem értettem belőle.

-         Bill,megfürdetem a kicsiket,te addig díszítsd ki a házat,a tortát rakd olyan helyre ahol egyik sem éri el.

-         Oké,te meg ne hétköznapi ruhát adj nekik. Szép csinosnak kell lenniük az első buliukon.

-         Engedd majd be a többieket,lehet,hogy egy kicsit sokáig fog tartani.

Nem hívunk nagy tömeget,csak a család közeli barátait. Nem akarok nagy cécót csinálni,hátha megijednek a picik.

A szobámban először Chris fürdött meg,mert ő álmosnak bizonyult,de a végére kiderült,hogy csak álca volt. Caharlotte kicsit nyugisabbra vette a figurát,így vele hamarabb kész lettem. Mindkettőjükre fehér ruhát adtam,bár tudtam,hogy bepiszkítják.

Amikor leértem a konyhába karjaimban a kicsikkel,ott voltak vendégek. Gyors köszönés után jöhetett a kajálás,ami csak egy szolid vega kaja volt. Bill és én ugye vegetáriánusok vagyunk,így otthon,legalábbis nálunk nincs hús az asztalon. De az ikreim ettől függetlenül nem lesznek vegák. Tudom,hogy nekik kell a hús.

Étteremből rendeltük az ebédet,nem akartunk koszt csinálni a konyhánkban.

Miután leszedtük az asztalt jöhetett a torta is; egy hercegnős és egy verdás. Gyertyát is nyújtottunk,de az elfújást Billel oldottuk meg. A kicsiknek csak kis szeletet adtam,nem kell,hogy sütivel lakjanak jól.

-         Amúgy ki fog megenni kettő tortát? – apu

-         Nem tudom,Bill ötlete volt,én végig egyet akartam.

-         Ne mond,hogy Chrisnek tetszett volna a hercegnős hülyeség.

-         Mondtam,hogy egy egyszerű sima torta kell.

-         De az túl normális.

-         Miért van neked kifogásod a normális ellen mindig?

-         Azért,mert nem hozzám való.

-         Ajj….

-         Öhm, nem akarom megzavarni az eszmecserét,de a kissrác beletenyerelt a torába. – Gustav

-         Nem baj,majd megeszi a kezéről. Szal….. –folytattam volna de megint félbeszakítottak

-         Szerintem nem megenni akarja,hanem a nővére arcára kenni. – Georg

-         Atya ég. Tom csinálj már valamit,ezek összekenik egymást! –Bill

-         Ne sipákolj már! Nem lesz tőle bajuk. Majd lemosom róluk. Semmi gond,van víz.

-         De!!! – Bill

-         Fiam,a bátyádnak igaza van,nem fog megállni az élet egy kis arcra kent tortától. – anyu

-         Mindegy,hagyjuk. 

Nem sokkal később már el is mentek. Elkezdtem rendbe rakni a konyhát,mert hát a két kis lurkó után van mit takarítani. Ekkor csöngetett valaki,de be is jött,nem kellett ajtót nyitni.

-         Szia Tom. Mit csinálsz? –Andy

-         Takarítok. Mi újság?

-         Hát jó régen nem találkoztunk. Majdnem két éve. Mi történt veled mostanság? Képzeld szárnyra kapott egy olyan hír,hogy gyerekeid vannak.

-         Tudom. Ez nem pletyka hanem tény.

-         MIVAN???

-         Pontosan ma egy éve apa lettem. Mi ebbe olyan hihetetlen?

-         OMG! Miért nem hívtál fel azonnal? Tényleg,hogy van Stella?

-         Haver majdnem két éve,hogy szakítottam vele.

-         De azért jól van? Szoktatok beszélni?

-         Ajj…… Ma egy éve,hogy meghalt.

-         Ez….ez komoly?

-         Igen. Azért vannak nálam a gyerekek is.

-         Sajnálom haver. Hogy hívják őket?

-         Chris és Charlotte. Amúgy már nem hiányzik,hisz majdnem két éve,hogy elhagytam…… Charlotte tedd le a tányérat.

-         Na mi van takarítónőnek készül a gyerek?

-         Remélem nem. Ja kérsz valamit?

-         Nem köszi. Mi volt itt? Torta,fura kaja…. Ja és Boldog szülinapot utólag is.

-         Köszi. Szülinapi buli volt. Nem nekem,hanem a kicsiknek.

-         1 nap van köztetek?

-         És 21 év.

Andy nem sokat volt nálunk mert csak beköszönni jött. Este volt mikor mindennel végeztem így mentem is lefeküdni…………..        

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Bocs a késésért,de nem nagyon volt időm mind a két bloggal foglalkozni. De most meghoztam a 12. részt is. Jó olvasást! :)

12:  Mi lesz még itt?

*7 hónappal később*                                           

Az ikreim hamarosan 8 hónaposak lesznek,de már sok a gond velük. Vajon mi lesz majd ha nagyobbak lesznek? Már most csak riadtan futok utánuk,mert mindent megfognak,leszednek,lepakolnak,átrendeznek. Mikor elkezdtek mászni még nem gondoltam,hogy ennyi baj lesz velük. Azt hittem,hogy simán át tudom vészelni ezt a kis időszakot.

Ez idő alatt a ház már teljesen biztonságossá lett téve számukra,ajtókon védő van,hogy ne bírják bezárni a magukat,sarokvédők vannak mindenhol,a nappaliban a látvány kandalló elbarikádozva,de nem, nekik ez sem elég jó. Már kezdem érezni,hogy mit élhetett át anyu.

A mai napon is mint már egy hónapja a szívbaj keringetett.

Reggel szokásosan felkeltem, majd megetettem a kicsiket.

-         Jó reggelt bátyó!

-         Szia,hogy aludtál?

-         Köszi jól. Mit fogunk csinálni ma? Futunk megint utánuk vagy ma egy kicsit nyugis nap lesz?

-         Nem tudom, Bill mit értesz te nyugis nap alatt,de ma azt tervezem. Elmosogatok,főzök valamit,majd kivasalok. Te?

-         Én berakok egy adag ruhát mosni,majd elmegyek boltba. Kell valami?

-         Nem,vagyis cigit hozhatsz,elfogyott és hiányom van.

-         Nem úgy volt,hogy megpróbálsz leszokni?

-         De igen,csak tudod,elég nehéz nyugodtnak maradni két lurkó mellett.

Nem sokat beszélgettünk ez után,mindketten mentük a dolgunkra. Nem mondtam még,hogy nem vettünk fel takarítónőt és dadát? Úgy gondoltuk,hogy takarítónő minek,el tudjuk pakolni magunk után a dolgokat és nincs karó a gyomrunkba,hogy ne tudjunk lehajolni. Dada,hát én nem nagyon bízok a mai világban. Tuti,hogyha nagyon akarnék találnák becsületes dadust,de nem kockáztatok. Mi van ha csak fogja magát és lelép velük? Mit fogok csinálni? Nem,nem bízom a véletlenre a dolgokat. Miután kiderült a nyilvánosság előtt,hogy vannak gyerekeim, nem nagyon engedem el őket. Na,nem mintha mennének,de nem hagyom,hogy idegenek kezében legyenek.

Ahogy megígértem reggel elkezdtem főzni, hát ebből spagetti lett. Közben láttam,hogy a gyerekek is kinyúltak a szőnyegen,így van egy kis nyugalom a házban. Most lehet,hogy azt gondolják rólam,hogy felelőtlen szülő vagyok,hogy ott hagyom a szőnyegen a gyerekeimet,de most ha ez esik jól nekik akkor mit csináljak? Nem koszos,akkor miért ne? Nem lesz bajuk és nem fogom őket elkényeztetni. Még később sem.

Egyébként egész jól belejöttem az apaságba is. Már nem vagyok házon kívül annyit,mint régebben,nem cigizek odabent,sőt még Billt is kizavarom vele. Mióta megvannak a gyerekeim nem is volt barátnőm;őszintén szólva nem is értem magam,egyszerűen nem hiányoznak. Megvagyok nélkülük is.

Neki álltam vasalni,de még mielőtt neki kezdtem volna eltűnt a vasaló. Pedig mindig egy helyre teszem,nem értem.

-         Megjöttem! – Bill

-         Öcsi,nem láttad a vasalót?

-         (nevet) Hol láttad utoljára?

-         A helyén. De ott nincs már százszor megnéztem. Vajon hol lehet?

-         Az új háziasszonynál!

-         Nekünk nincs is olyanunk!

-         Nézz a lányodra! Vajon mit csinál?

-         Charlotte,odaadod apának?

-         Gügügü

-         Aha,ez igen vagy nem? Charlotte? Föld hívja Charlotte babát!

-         Vedd el tőle,egyszerű. – Bill

-         Dehogy veszem. Sírni fog. Különben is egy jó apa eléri amit akar.

Ekkor csöngettek,Bill ment ajtót nyitni.

-         Helló! –Gus,Georg,anyu,apu

-         Sziasztok! – Bill

-         Hol a bátyád? – Gordon

-         Most próbálja kiimádni a vasalót Charlotte kezéből. Nem nagyon megy neki.

-         Vasal a kislány? – Gustav

-         Nem,csak rángatja a ruhán a vasalót. Nincs bedugva még mielőtt azt hinnétek.

Tíz perc után sikerült elérnem a célomat, elvettem a lányomtól a vasalót. Jahj majd amikor úgy kell neki könyörögni,hogy csinálja meg a házi munkát.

Mikor elmentek a vendégeink,gyors kivasaltam és már mentem is aludni. Ki tudja mit tartogat a holnap…….             

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 11. részt is,remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)


 11.rész: Egyeztetések

Egy héttel később az öcsém már teljesen jól volt,mindent betartottunk,ahogy az orvos mondta. Két nappal ezelőtt Billnek vissza kellett menni egy kontrollra. Hál’ a jó Istennek semmit nem találtak,így teljesen felépült. Most már nem fájt neki a felállás és a nagyobb séták során sem kellett megállni.

Ma reggel úgy döntöttem,hogy elkezdjük megcsinálni a gyerekszobát,ha ráérnek a srácok és persze anya. 10 órára hívtam őket,mivel nem volt nekik programjuk,tudtak segíteni.

-         Akkor szerinte ma hordjuk le a régi bútorokat a pincébe a festékeket meg a szobához tartozó kellékeket hozzuk előre. -  én

-         Jó,de kipakoltál a szekrényekből? – Gordon

-         Nem volt bennük semmi. Vendég szobának használtuk őket. – Bill

-         Nagyfiam addig én mit csináljak? – anya

-         Uhh…. Vannak kisebb dolgok amiket előrébb kéne hozni,le kéne vinni a pincébe. Te és Bill csináljátok ezt. – én

-         De én miért? Tom már teljesen jól vagyok,nem kell félteni ennyire!

-         Nem baj,én nem szeretnék futni a kórházba,hogy valami bajod lett az emelgetés következtében.

-         Kezdjük a kisebb,könnyen elmozdítható bútorokkal,addig Simone és Bill elhordják a kis cuccokat. - Gustav

Majd ahogy megbeszéltük mentünk a szobába. Az öcsém leszerelte a TV-t,aminek anyu hozta a dobozát. Következőnek az éjjeli szekrényeket vontuk ki a forgalomból,közben anya megszabadította a szobát a függönytől és a szőnyegektől.

-         Na most fiuk szerintem először az asztalt vigyük le és utoljára az ágyat. – Georg

-         Nem kéne valamibe becsomagolni ezeket a dolgokat? Ugye tudod,hogy beleköltözik minden élőlény és megcseszheted a bútorokat?! – Gus

-         Tudom,majd eltakarítok rendesen csak hadd legyen már kész a szoba,mert a gyerkőcök is egyre nagyobbak és nem akarom,hogy megszokják az együtt alvást,franciaágyon meg nem hagyhatom őket egyedül,mert leesnek.

-         Akkor majd utólag a rendrakásnál? – apa

-         Igen. Majd ha kész lesz minden,az utómunkálatokat megcsinálom,csak ha elkezdenek mászni meg minden ne érje őket baleset.

-         Igen ez fontos dolog Tom. – anya

-         Na de dolgozzunk,mert sose leszünk kész még vissza van a másik szoba is. – Gordon

Az első szobával még fél óra múlva végeztünk. Közben felsírtak a kicsik,mentem megetetni őket. Anya szerint már bele is nőttem az apaságba,pedig én úgy érzem,hogy ebbe nem lehet. Hiába túl vagyok már a második „X” –en és már van két gyerekem. Bevallom nem így terveztem az életemet,úgy gondoltam,hogy csak harminc éves korom után lesz gyerekem,de nem jött össze.

Míg én etettem a többiek lehozták a kisebb bútorokat innen is. Utána beálltam segíteni,de akkora már csak az ágy volt vissza. Ami azt illeti nagyon gyorsan kész lettünk. Még csak délután 1 óra van.

-         Fiuk,szerintetek álljunk neki a fal lekaparásának? – én

-         Persze,legalább az egyikkel végezzünk. Holnap meg megcsináljuk a másik szobát is. – Gordon

-         Jó. Én is segítek amennyit tudok,holnap meg,megtervezem a mintákat a falra. – anya

-         Akkor kezdjünk neki. –én

-         De nem egyenetlen a fal sehol? – Georg

-         Nem,dehogy.  Tudod,jól,hogy ezt a házat mi kezdtük el építtetni pár éve. A 18. szülinapunkra készült el. Csak később költöztünk be. Profik csinálták az egész házat,így biztosan nincs semmi baja. – én

-         Akkor jó. – Gus

-         De itt van valami fal kiegyenlítő micsoda,azt mondák,hogy a kaparás után először ezt tegyük föl rá. Majd a színt amit akarunk.

-         Mennyi idő alatt szárad meg?

-         Azt mondta,hogyha nem vastagon kenjük fel akkor amíg a másik szobával is végzünk,ha meleget csinálunk akkor nagyjából hat óra alatt.

-         Akkor szerintem kaparjuk le a falakat,és holnap vakoljuk fel őket.

-         Akkor kezdjünk munkának.

Ezeket után már mentünk is falat vakargatni. Kész élvezet volt,hogy egyikünk sem érte el a tetejét,így mindenki csupa kosz lett.

Először Charlotte leendő szobájába mentünk amit nagyjából 3 óra alatt sikerült is lekaparni. Próbáltuk minél egyenletesebben kaparni,hogy ne kelljen vastagon felvinni a kiegyenlítő réteget,nem akartam napokig várni vele.  4 órakor úgy döntöttünk,hogy nekiállunk Chris szobájának is. Mindenki megizzadt,mire kész lettünk mindkét szobával. Holnap megint egy hosszú nap vár ránk,ami nem biztos,hogy zökkenő mentes lesz.

Mikor mindenki elment végre lezuhanyoztam és végre elterültem a kényelmes ágyamon,aminek felét az immár több mint egy hónapos ikreim foglalták el……… 

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 10. részt is, remélem tetszeni fog. Jó olvasást ! :)

10. Otthon,édes otthon

A reggel megint vizittel kezdődött,ahogy már megszoktam. Most is kint várakoztam,így volt időm gondolkodni. A fejemben összeszámoltam,összegeztem,hogy mennyi dolgom van otthon. A két kis csöppség szobáját még ki kell festeni,be kell rendezni,Billt kell ápolni,mert nem akarom,hogy megerőltesse magát és valami probléma legyen ebből. Hát mit ne mondjak,jól összejöttek a dolgok. Ráadásul a házat is rendbe kéne rakni,mert elég nagy a felfordulás a kicsik miatt. A gondolat menetemből a doktor szakított ki:

-         A testvére kitűnő állapotban van,így vizit után vissza jövök hozzá és megvizsgálom,jobban mint eddig. Ha minden jól megy hazamehetnek. Ha nincs belső vérzése akkor már nyert ügyünk van.

-         Rendben,addig mit csináljunk? Mennyi idő múlva jön?

-         Semmiképpen ne erőlködjön a fiú,és még ne pakoljanak,mert még nem biztos,hogy elhagyhatják a kórházat. KB egy fél óra múlva itt vagyok újra.

-         Jó,várjuk magát.

Majd bementem Billhez,aki most is az ágyban feküdt és olvasott.

-         Na mit olvasol öcsi?

-         Képzeld benn vagy az újságban. Találgatják,hogy milyen kisbabákkal járkálsz te mostanában.

-         Hat találgassanak,egyelőre semmi közük hozzá. Majd megtudják.

Majd utána nem sokkal jött is az orvos ahogy megígérte. Most nekem sem kellett kimennem,mert ez nem vizit. Így ott ültem a helyem és néztem,hogy mit csinál az öcsémmel a doki. Hát mondhatom nem volt valami szép látvány,láttam Billen,hogy néha fáj neki,hogy hozzá ér egy kicsit durvábban. 20 perc elteltével a doki végre felegyenesedett és:

-         Mindent rendben találtam,semmi komplikáció nem lépett fel,nincs belső vérzés sem. Megírom a záró jelentést és haza mehetnek. DE: semmi erőlködés,mivel még felszakadhat a seb,hiába nincs már ott a varrás,nem szabad idegeskednie mert ez is gátolja felépülésben. Nagyon sokat kell piheni,de nem szabad egész nap ágyban lenni és nem kell kiszolgálni mindennel. A éhes vagy szomjas ne vigyenek neki,majd ő. Kell egy kis mozgás. Látom,hogy szokott konditerembe járni,ezt most is ajánlom,de ne a legnehezebb gyakorlatokkal. Egy laza kocogás egy kis súlyemelés kezdetben megteszi. Később,mivel most még a hasi rész gyenge,lehet csinálni has izom gyakorlatokat. De mindent csak módjával,semmit ne erőltessen azzal csak ront a helyzeten. 

-         Akkor mi pakoljunk össze Tom.

-         Oké.

Majd kiment az orvos,mi elkezdtük becsomagolni Bill holmiját,majd az enyémet.

-         Bill te ne erőlködj majd én felteszem az ágyra a bőröndöket te pedig tűrd bele a ruhákat.

-         Sok van?

-         Nincs, csak a legfontosabbakat hoztam be. Nem akartam visszafelé annyit cipelni.

-         Jó,úgy látom kettő sport táska a te bőröndöd. XD

-         Aha. Nekem már ez is bőrönd na!

-         Nekem mennyi cuccom van?

-         Tusfürdő,hajkefe vagy mi a jó élet az,szemcerka, tükör,alapozó,szájfény,dezo, 10 póló és nadrág és fehérnemű. Más asszem nincs. Ja meg törülközők.

-         Jó akkor látom mindezt egy sport táskában és egy kézitáskában hoztad be nekem,így akkor külön tudjuk osztani. A sminket rakjuk a kézibe meg az ilyeneket,a tied is befér ide. A ruhákat a másikba.

10 perc múlva kész is voltunk mindenféle pakolással. A doktorúr is hamarosan megjött a záró jelentéssel,így mehettünk is.

-         Most haza? –Bill

-         Aha. Miért hova akarsz menni?

-         A kicsikért.

-         Ők otthon vannak anyuékkal.

10 perc elteltével haza is értünk. Gyorsan kivettem a két táskát a csomagtartóból,Bill pedig a kézitáskát vitte.

-         Sziasztok! – én,Bill

-         Helló! – két ’G’,anyu,apu

-         Hogy vagy Bill? Minden rendben? –anya

-         Igen,minden 100-as,és jól vagyok köszi.

Nem sokkal később elmentek a vendégek,így csak 4-en maradtunk. Jó volt újra látni a gyerekeket,kezemben tartani őket. Bill is felvette a kislányt,de csak leült vele. Tudta,hogy pihennie kell,nem erőlködhet. De hát csak nem nehéz neki 4 kg.

-         Bill,mennyire vagy jól? Őszintén légy szíves.

-         Hát még néha fáj a hasam és a fejem,de amúgy minden szupi. Miért?

-         Mert meg kéne csinálni a gyerek szobákat,ez így nem jó,hogy velem alszanak. Meg fogják szokni így nem marad magánéletem. Legyenek csak külön.

-         Hát apróbb dolgokat tudok segíteni,de azt még ne várd,hogy kifestem a magasabb részeket.

-         Nekem már az elég ha a mintákban tudsz segíteni. Anyuval szépen kifestitek őket. Tőlem ne várjátok,hogy hercegnőket festek.

-         Tőlem holnap is kezdhetjük.

-         Nem,ezen a héten csak pihenj,majd jövő héten talán. Kicsit kimerültem én is a kórházban.

-         Azt gondoltam. Nem egy leány álom ott bent feküdni.

-         Na mennyünk aludni,késő van.

-         Oké,szia bátyus.

-         Szia öcsi. Ha bármi baj van szólj nyugodtan.

-         Jó.

Ezek után már dőltem is az ágyamba és elaludtam,ki tudja még mit tartogat a holnap………

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Tudom,hogy késtem vele,de sok volt a dolgom,még géphez ülni sem volt időm nehogy részt felrakni. Na de itt a rész,amihez nem fűznék hozzászólást. Jó olvasást! :)

9.rész: Bill II.

Másnap reggel Bill már előbb fent volt mint én,így ő ébresztett fel engem.

-         Tom! Kelj fel,bátyus!

-         Öhmne mi van már? Miért nem aludhatok?

-         Mert jönnek az orvosok és hogy néz már ki,hogy a beteg hozzátartozója alszik?

-         És ha az a valaki épp egy fiatal apuka?

-         Tom…

-         Jól van,fent vagyok!

Ezek után nem sokkal igaza lett Billnek,jöttek vizitre. Nekem ki kellett menni a kórteremből,így csak céltalanul mászkáltam a folyosón.

-         Tom!- hallottam meg anyu hangját

-         Sziasztok!

-         Hogy van Bill? Miért nem telefonáltál,hogy ébren van? – Gordon

-         Hát most épp vizsgálják,de már egy jó ideje bent vannak az orvosok. Azt mondta,hogy jól van,csak tegnap fájt a hasa. Azért nem hívtalak,mert sok dolgot kellett elintézni,ráadásul,nem biztos,hogy díjaznák,ha ennyit telefonálnék. De amúgy honnan tudjátok,hogy felébredt?

-         David mondta nekünk. Vizit van nem?

-         De…

-         Akkor azért nem engednek be minket és Billt biztosan jobban kivizsgálják. Nehogy valami baj lépjen fel. Gondolom én.

-         Elmondta,hogy mi történt? –Gordon

-         Igen,már a rendőrökkel is beszélt. Bill csak egy nagyon primitív leírást tudott róluk adni,ami nem nagyon vezet nyomra.

-         Jó reggelt kívánok! – doki

-         Jó reggelt! –anyuék

-         Gondolom észre vették,hogy több ideig voltunk benn mint ilyenkor szokás. Nem kell megijedni,nincs semmi baj,csak kötést cseréltünk,emellett megnéztük a sebet. A kivizsgálás során mindent rendben találtam. A fiú nagyon jó állapotban van így nemsokára,legkorábban holnap egy utolsó nagy vizsgálat után elhagyhatja a kórházat. De figyelmeztetem,hogy még nem 100%. Ha a legkisebb komplikáció is fellép nem mehet haza. Figyeljenek oda arra,hogy semmilyen módon ne erőlködjön. A teljes felépüléshez testi-lelki nyugalomra van szüksége.

-         Köszönjük doktor úr. –én

Majd hárman bementünk Billhez aki épp feküdt az ágyában.

-         Sziasztok!

-         Szia! Hogy vagy kisfiam? –anya

-         Köszi anya nagyon jól. Csak nem akarok már itt lenni. Rémes egy hely. Ráadásul az orvos olyan szavakat mond amit egyáltalán nem értek. Miért nem lehet normálisan közölni,hogy mit akar? Remélem nem talált semmit és itt hagyhatom ezt a steril házat!

-         A doki azt mondta,ha minden jól megy akkor holnap elhagyhatod a kórházat. –Gordon

-         Az öcsém tényleg jól van,az már látszik!

-         Miért? Hogyan?- Bill

-         Szófosásod van,mint általában.

Majd még sokat beszélgettünk,mint kiderült a gyerekeimre most Gustav vigyáz,amin én persze kiakadtam:

-         Na ne már! Inkább hozom őket ide! Gus nem ért a gyerekekhez!

-         De szívesen vállalata és benne megbízhatunk!

-         Végül is ja. Nem tesz kárt bennük.

-          Hadd babázzon. Franzi amúgy is most fog szülni. Jól jön neki a gyakorlat.

-         Georg is ott van velük,tehát nem lehet akkor baj.

-         Köszi most megnyugtattatok! Két ügyefogyott vigyáz az ikreimre. Egyáltalán tudják mit kell tenni mikor baj van?

-         Ne aggódj Tom,anyád egy órás összefoglalót tartott nekik a hűtőre pedig ki is írta,sőt még a mentők tűzoltók és a rendőrök számát is! Szegények már azt sem tudták,hol vannak.

-         Akkor megnyugodtam valamennyire.

A beszélgetés közben néha leléptem cigizni,mert már hiányom volt,de nagyon.

-         Tom itt vannak ilyen kis cetlik írd rá ha mész valahova,amikor én alszom. Így ha idő közben felébredek nem foglak keresni.

-         Jó de hova tegyem,hogy megtaláld? Nem akarom,hogy erőlködj a felüléssel!

-         Rakd a kezembe. Egyébként nem vagyok béna. Tudok mozogni és nem esik nehezemre a felülés!

-         Tudom Bill de hátha felszakad a seb,ha egyedül vagy még segítséget sem tudsz kérni. Bill ígérd meg,hogy csak akkor kelsz fel,ha van itt valaki melletted aki figyel rád. Nem akarom,hogy még egy hetet bent tölts. Elegem van a kórházi steril hangulatból.

-         Jó! Ígérem. De akkor te is,hogy nem ijesztesz meg azzal,hogy elfelejtsz írni.

-         Jó.

                                                                 *Csing-csing*

      -    Szia Gus. Mi a baj?

      -   Szia, sír a gyerek és nem hallgat el akármit csinálunk vele. Meg etettük,büfiztettük,altattuk,de semmi.

      -   Próbáltátok tisztába tenni őket?

      -   Na ne,haver csak ezt ne.

      -   Nem halsz bele. Ha meg annyira félsz akkor a krémek mellett van egy csomag eldobható kesztyű. Csináld azzal!

      -   Köszi!  Szia.

      -   Szia.

      -   Na ugye megmondtam,hogy valami baj lesz?- én

      -   Akkor most örülsz?

      -   Annak,hogy nem bírják tisztába tenni a gyerekeket? Nem. Na de hagyjuk.

Ezek után még sokat beszélgettünk,mindenféle jelentéktelen dologról. Bill annyira lelkesen beszélt,hogy észre sem vette,hogy tökre más témánál jár. Anyuékkal mi ezt nem bántuk,hisz nála ez annak a jele,hogy jól van.

Később apuék elmentek,ahogy a nap is. Szép lassan alkonyodott én pedig csak ültem az alvó öcsém mellett. Közben azon gondolkoztam,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy ilyen jó iker testvérem van. Jobbat már kívánni sem tudnék……