Sziasztok! Bocs a késésért,de nem nagyon volt időm mind a két bloggal foglalkozni. De most meghoztam a 12. részt is. Jó olvasást! :)
12: Mi lesz még itt?
*7 hónappal később*
Az ikreim hamarosan 8 hónaposak lesznek,de már sok a gond
velük. Vajon mi lesz majd ha nagyobbak lesznek? Már most csak riadtan futok
utánuk,mert mindent megfognak,leszednek,lepakolnak,átrendeznek. Mikor elkezdtek
mászni még nem gondoltam,hogy ennyi baj lesz velük. Azt hittem,hogy simán át
tudom vészelni ezt a kis időszakot.
Ez idő alatt a ház már teljesen biztonságossá lett téve
számukra,ajtókon védő van,hogy ne bírják bezárni a magukat,sarokvédők vannak
mindenhol,a nappaliban a látvány kandalló elbarikádozva,de nem, nekik ez sem
elég jó. Már kezdem érezni,hogy mit élhetett át anyu.
A mai napon is mint már egy hónapja a szívbaj keringetett.
Reggel szokásosan felkeltem, majd megetettem a kicsiket.
-
Jó reggelt bátyó!
-
Szia,hogy aludtál?
-
Köszi jól. Mit fogunk csinálni ma? Futunk megint utánuk
vagy ma egy kicsit nyugis nap lesz?
-
Nem tudom, Bill mit értesz te nyugis nap alatt,de ma
azt tervezem. Elmosogatok,főzök valamit,majd kivasalok. Te?
-
Én berakok egy adag ruhát mosni,majd elmegyek boltba.
Kell valami?
-
Nem,vagyis cigit hozhatsz,elfogyott és hiányom van.
-
Nem úgy volt,hogy megpróbálsz leszokni?
-
De igen,csak tudod,elég nehéz nyugodtnak maradni két
lurkó mellett.
Nem sokat beszélgettünk ez után,mindketten mentük a
dolgunkra. Nem mondtam még,hogy nem vettünk fel takarítónőt és dadát? Úgy
gondoltuk,hogy takarítónő minek,el tudjuk pakolni magunk után a dolgokat és
nincs karó a gyomrunkba,hogy ne tudjunk lehajolni. Dada,hát én nem nagyon bízok
a mai világban. Tuti,hogyha nagyon akarnék találnák becsületes dadust,de nem
kockáztatok. Mi van ha csak fogja magát és lelép velük? Mit fogok csinálni?
Nem,nem bízom a véletlenre a dolgokat. Miután kiderült a nyilvánosság
előtt,hogy vannak gyerekeim, nem nagyon engedem el őket. Na,nem mintha
mennének,de nem hagyom,hogy idegenek kezében legyenek.
Ahogy megígértem reggel elkezdtem főzni, hát ebből spagetti
lett. Közben láttam,hogy a gyerekek is kinyúltak a szőnyegen,így van egy kis
nyugalom a házban. Most lehet,hogy azt gondolják rólam,hogy felelőtlen szülő
vagyok,hogy ott hagyom a szőnyegen a gyerekeimet,de most ha ez esik jól nekik
akkor mit csináljak? Nem koszos,akkor miért ne? Nem lesz bajuk és nem fogom
őket elkényeztetni. Még később sem.
Egyébként egész jól belejöttem az apaságba is. Már nem
vagyok házon kívül annyit,mint régebben,nem cigizek odabent,sőt még Billt is
kizavarom vele. Mióta megvannak a gyerekeim nem is volt barátnőm;őszintén
szólva nem is értem magam,egyszerűen nem hiányoznak. Megvagyok nélkülük is.
Neki álltam vasalni,de még mielőtt neki kezdtem volna eltűnt
a vasaló. Pedig mindig egy helyre teszem,nem értem.
-
Megjöttem! – Bill
-
Öcsi,nem láttad a vasalót?
-
(nevet) Hol láttad utoljára?
-
A helyén. De ott nincs már százszor megnéztem. Vajon
hol lehet?
-
Az új háziasszonynál!
-
Nekünk nincs is olyanunk!
-
Nézz a lányodra! Vajon mit csinál?
-
Charlotte,odaadod apának?
-
Gügügü
-
Aha,ez igen vagy nem? Charlotte? Föld hívja Charlotte
babát!
-
Vedd el tőle,egyszerű. – Bill
-
Dehogy veszem. Sírni fog. Különben is egy jó apa eléri
amit akar.
Ekkor csöngettek,Bill ment ajtót nyitni.
-
Helló! –Gus,Georg,anyu,apu
-
Sziasztok! – Bill
-
Hol a bátyád? – Gordon
-
Most próbálja kiimádni a vasalót Charlotte kezéből. Nem
nagyon megy neki.
-
Vasal a kislány? – Gustav
-
Nem,csak rángatja a ruhán a vasalót. Nincs bedugva még
mielőtt azt hinnétek.
Tíz perc után sikerült elérnem a célomat, elvettem a
lányomtól a vasalót. Jahj majd amikor úgy kell neki könyörögni,hogy csinálja
meg a házi munkát.
Mikor elmentek a vendégeink,gyors kivasaltam és már mentem
is aludni. Ki tudja mit tartogat a holnap…….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése