Sziasztok! Sajnálom, hogy eddig kellett várnotok a folytatásra, de nem szerettem volna összekapkodni. Most végre itt van, úgyhogy jó olvasást hozzá! :)
28.: Remek!
Miután kinyitottam az ajtót a
rendőrség állt velem szemben és a minden-lébe- kanál szomszédom, aki nem tudja
elviselni, ha nem üti bele az orrát olyan dolgokba, amihez semmi köze.
-
Jó napot kívánok! Bejelentést kaptunk egy
feltételezhető veszekedésről! Mit tud erről? – az égvilágon semmit, drága
- Jó napot! Már megint miért kotnyeleskedsz bele
mindenbe? Miért nem foglalkozol saját magaddal és azzal, ami veled történik?
Nem mindegy neked, hogy mit csinálok? – néztem a szomszédomra, aki mint mindig,
most is ártatlan fejet vágott
- Itt van a kisfiú, nem akarom, hogy valami baja
legyen, ezért hívtam ki a rendőrséget. Ráadásul láttam, hogy egy agresszív
férfi is bejött a házba!
-
Szerintem rakj fel a házamra kamarákat, sőt
belülre is szerelj fel párat, hogy lásd, mit csinálok; törődj a magad dolgával,
engem pedig hagyj békén!
-
Elnézést, megtudhatnánk, hogy mi folyik itt? –
kérdezte hirtelen a rendőr
- Semmi különös, csak egy kis családi vita. Majd
mi elrendezzük egymás között, nem kell segítség.
Persze nem tudtam meggyőzni a
fakabátokat, be kellett engednem őket és a szomszédot is. Robert ki is akarta
használni az alkalmat, de a fiam gyorsabb volt nála, mert mondott neki valamit,
amitől egyből elhallgatott. Jól tudtam mi volt az. Bill nagyon jól kihasználta
az alkalmat és sakkban tartotta a mitugrászt, aki persze most nagyon lapult,
hiszen neki a szabadsága a tét, mert ha ez kiderül, akkor vár rá egy pár év
letöltendő, az biztos.
-
Elmondaná valaki, hogy mi folyik itt? – nézett
körbe a rendőr
-
Mondtam, semmi különös. Minden családban
lehetnek összezördülések, nem kell ezt felfújni. A szomszédom egy kicsiteltúlozza
a helyzetet és konkrétan térfigyelő kameraként működik. – mosolyogtam a
zsarura, már amennyire tudtam
-
Itt van egy kiskorú is, úgyhogy, jobb lesz, ha
elmondják! – figyelmeztetett az egyik kékruhás
- Ez az alak megütötte a fiamat és ezt jöttünk
lerendezni! - drága mamika, jobb lenne,
ha befogná
-
Miért tette ezt? – fordult felém a járőr
- Megvolt rá az okom, amit az ő érdekében –
mutattam Robertre – nem fejtenék ki. Mondtam, meg tudjuk oldani nem, kell
segítség.
Konkrétan mintha falnak beszéltem
volna. A fakabátokat nem nagyon érdekelte az, amit mondtam, csak mentek a saját
fejük után. Ráadásul Robert anyja még tette a fát a tűzre. Szegény néninek nem
esett le, hogy ezzel csak a fiának árthat, nem nekem. Én maximum csak pár euró
bírságot kaphatok ezért, mitugrász viszont jó pár évet. Egyáltalán nem ijedtem
meg a rendőröktől, csak elegem volt belőlük, mert szerettem volna már
lerendezni ezt az egészet és végre leülni a fiammal beszélgetni, mint apa és
fia, mert lenne miről az biztos. Az elmúlt hónapok nagyon felkavarhatták, így
ki akarom deríteni, hogy most miben mesterkedik a fiam, mert az az igazság, hogy
még mindig nem bízom benne száz százalékosan, amit ő is nagyon jól tud.
Annyira elgondolkodtam, hogy nem
is vettem észre, hogy a rendőrök Billt faggatják mindenféléről, így csak a
beszélgetés közepét kaptam el:
- Kérlek, mond el, hogy mi történt, csak így
tudunk segíteni neked. Nem vagyunk gondolatolvasók, így csak akkor értünk meg,
ha beszélsz. – kérlelte az egyik rendőr
Billt
- Nem történt semmi, egyszerűen csak nem
szimpatikus ez a faszi; miért ne, lehet megérteni?! – hallottam a hangján, hogy
már nem sokáig bírja
- Ezt nem hisszük el neked! Figyelj, mi segíteni
akarunk! – vajon még hányszor fogja elmondani
Persze ezt nem, hagyhattam szó
nélkül, ahogy Leona:
- Hagyják békén a fiamat, ha nem akar beszélni
magukkal, akkor nem fog. Nincs itt semmi baj, majd mi elrendezzük egymás
között. Nem kell beleavatkozni mindenbe! – szólaltam meg,, mire egyből felém
néztek
- Bill okos fiú; tudja, mi lenne a következménye!
– mondta Robert határozottan, hiszen most nem félt tőlem
De tévedett a merészségemet
illetően. Miután kimondta a mondatot úgy terült el a földön, mintha csak
elaludt volna álló helyben. Hülye hasonlat, de ez írja le leginkább azt a
helyzetet. Konkrétan annyira megütöttem, hogy láttam a vért, ahogy kifröccsent.
Persze a rendőrök hitetlenül
bámultak rám, ahogy Bill is; szerintem nem hitték el, hogy ezt én csináltam –
megint. Szerintem most is megérdemelte, főleg, mert én tudtam, hogy milyen
jelentésben mondta Robert a szavait. Úgy gondolom, hogy ezt igazán csak Bill
érthette rajtam kívül, akin konkrétan csak a félelmet láttam Robert szavai
miatt. Tudtam, hogy tőlem nem fél,
hiszen már nagyon sokszor megüthettem volna, de nem tettem. Nem vagyok a
verekedés híve, nem szoktam ennyire durva lenni, de úgy érzem, hogy Robert még
többet érdemelne ennél; a tetteire nincs magyarázat, bocsánat pedig végképp
nincs. Persze most is a kis mitugrászt védték, így a rendőrök engem kaptak el.
Egyszerűen lefogtak és kivittek a saját házamból, de ami a legrosszabb, hogy a
fiam előtt csinálták.
