Sziasztok! Itt van az első rész,remélem tetszeni fog. 'Kaphatnék hozzá komit?'
1 rész : Átlagos nap kezdete
A reggel átlagos volt mint mindig. Mire felébredtem Bill már elment itthonról. Igen,még mindig az öcsémmel lakom. Ami azt illeti talán ez már végleg így is marad,semmi kedvem új ház után nézni,vagy távol lenni az ikremtől.
Egyből elkezdtem étel után kutatni a szekrénybe,majd a hűtőbe is. Bill hagyott nekem egy üzenetet,hogy elment felénekelni az új dalokat. Miután a reggelit letudtam elindultam zuhanyozni. Hagytam,hogy teljesen elárasszon a meleg víz,kizártam minden gondomat. Merthogy gond az volt bőven.
De mind közül a legnagyobb,hogy a napokban volt 9 hónapja,hogy otthagytam a barátnőmet. Gyönyörű lány volt ezt sosem tagadtam,talán az egész életemet el tudtam volna képzelni vele. Stella mellett tényleg olyan voltam aki vagyok valójában. De mikor megtudtam,hogy terhes lett megijedtem és otthagytam. Igen, a nagy Tom Kaulitz is fél valamitől. Nem tudom mi lett Stella-val és a picivel. De őszintén nem is akarok rájuk gondolni. Az lett volna a legjobb ha minél előbb beszélek vele,de túl gyáva voltam ehhez. Egyre csak halogattam. És tessék,eltelt 9 hónap én pedig itthon ülök és csak élem a mindennapjaimat,miközben lehet,hogy már van egy kisbabám. ~ Vajon ha most felkeresném mit mondana? Megmutatná nekem a picit?~ Áh…tiszta bolond vagyok,hogy ilyeneket gondolok.
Tovább nem gondolkodtam ilyeneken,hanem nekiálltam valami ehetőt összeütni Billnek és nekem. Hát… a végeredmény látványa borzasztó….hmmm legalább az íze jó. Igaz,nem olyan mintha anya csinálta volna,mert nála minden stimmel,de ehető. Most,hogy a főzés letudva úgy döntöttem,hogy elmegyek anyuhoz,meglátogatom. Gyorsan felöltöztem - nem mintha eddig egy szál semmibe lettem volna,de valami tűrhetőbb ruha kell ilyenkor. – Hamar megvoltam a ruhákkal, mivel ebben hála istennek nem hasonlítok Billre,aki egy órán keresztül vacakol az ilyen dolgokkal. Majd ellenőriztem magam a tükörbe és már mehettem is.
Kiálltam a garázsból az autómmal,majd dobtam egy sms-t az öcsémnek: „ Szia. Anyuéknál vagyok,ha nem találsz itthon. A hűtőbe van az ebéd,melegítsd meg!.... Tom „
Nem sokat kellett várnom máris jött a válasz rá: „ Szia! Oké. Köszi a kaját,remélem valami finom lesz. Anyuékat pedig puszilom…Bill”
Majd elindultam,hogy végre láthassam a családot. Egy órán belül már ott is voltam,Lotische-ben. A költözésünk óta nem is jártam itt,illetve csak egyszer,de az is villámlátogatás volt.
Kisszálltam az Audiból és elindultam a ház felé. Az ajtóban megálltam,jófiú módjára csöngettem,mert nem kockáztatom meg,hogy Gordonék halálra rémüljenek tőlem.Ahogy sejtettem, anyu hallotta,hogy leállítom a motort,így még mielőtt csöngethettem volna ajtót nyitott.
- Szia,kicsim! Gyere be! – anyu
- Szia anya! – én
- Na téged is látni erre?! – Gordon,aki még csak most ért hozzánk
- Igen,látni. Miért,furcsa hogy meg szeretném látogatni a szüleimet?
- Nem dehogy,csak már hónapok óta nem voltál itt. – Gordon
- Na és hol hagytad az öcsédet? – anyu,miközben leültünk a nappaliba
- Bill elment fölénekelni az új dalokat,már kora reggel.
Ezek után még jó sokat beszélgetünk,mindenféle dolgokról. Pár óra múltán,mikor már az asztalnál ültünk szóba jött Stella.
- Na és,hogy bírod nélküle? Megérte neked ezért otthagynod?
- Már megszoktam,hogy nincs velem. Hogy megérte-e? Nem tudom. Tudod anyu 9 hónappal ezelőtt sőt még most is korainak érzem az apaságot. Megijedtem,ezért hagytam ott.
- Tudod,fiam ez egy olyan dolog ami elől nem lehet elfutni. Így is úgy is apa leszel vagy már az is vagy. – apu
- Igen erre rájöttem,de akkor még abban a pillanatban ez tűnt a legjobb megoldásnak. Nem gondoltam a következményekre.
Kaja után nem sokkal már el is jöttem,mert tudtam,Bill bármelyik percben haza érhet. Bár még csak délután 3 volt fáradnak éreztem magam. Mintha egész nap csak dolgoztam volna. Otthon Bill már várt.
- Szia bátyó!
- Csá öcsi! Hogy telt a napod?
- Köszi jól. Annyira elfáradtam. Képzeld egy dalt ötször fel kellet énekelnem,végül kiderült nem jó a mikim. David most rendel egy újat. Amcs finom ez a valami.
- Köszi.
- Ahmm Gustav telefonált,hogy Georggal elmennek valahova. Te jössz?
- Nem. Fáradtnak érzem magam,inkább itthon maradok TV-t nézni.
Két óra múlva már Bill harcra kész volt. Akarom mondani indulásra kész.
- Tom! Nem ígérek semmit,lehet,hogy Gustinál alszok. Majd jövök.
- Oké. Vigyázz magadra,és ne keveredj bajba. És jól zárd le az autót,ne hagyj benn semmi fontosat,főleg ne elől. Tudod,hogy már egy jogsiért is feltörik az autókat. Ja és ne időzz sokat a parkolóban,ki tudja ki mászk………
- Tom! Fejezd már be! Tudok magamra vigyázni! És ígérem azt teszem amit mondasz. Amcs senki nem mászkál a parkolóba ilyenkor remélhetőleg….
- Csak ne bizakodj ennyire Bill! Világsztár vagy,ki tudja milyen anti-fan látja meg esetleg ismeri föl az autódat. Azt meg végképp senki sem tudja,hogy mire képes egy ilyen ember! Kérlek Bill! Nagyon vigyázz magadra!
- Oké,oké. Tudod,hogy ezeket nem veszem félvállról! Ismerhetsz már annyira!
- Akkor szórakozz jól! Szia
- Köszi! Csövi.
Este hét felé járt már az idő. Bill kétszer is küldött sms-t,hogy jól van,semmi baja. Örültem,hogy nem felejti el,hogy mennyire féltem.
Éppen kényelmesen ültem a fotelba a TV előtt mikor csöngettek.
- Nyitom! – kiabáltam ki
- Jó napot uram! – rendőr
Ekkor nagyon megijedtem,mivel Bill már egy órája nem írt. A lehető legrosszabbra gondoltam.
- Tom Kaulitz- Trümpert keressük!
- Jó napot! Én vagy az! Ugye nem a testvéremmel történt valami?
- Nem! Legalábbis minket nem értesítettek. De van itt valami más.
Mikor kiderült,hogy nem Billel van valami megkönnyebbültem. Aztán újra eluralkodott rajtam a félsz. Ugyanis egy vaskos dossziét nyújtott felém a rendőr.Nekem pedig fogalmam nem volt róla,hogy mit tartalmazhat a mappa……
1 rész : Átlagos nap kezdete
A reggel átlagos volt mint mindig. Mire felébredtem Bill már elment itthonról. Igen,még mindig az öcsémmel lakom. Ami azt illeti talán ez már végleg így is marad,semmi kedvem új ház után nézni,vagy távol lenni az ikremtől.
Egyből elkezdtem étel után kutatni a szekrénybe,majd a hűtőbe is. Bill hagyott nekem egy üzenetet,hogy elment felénekelni az új dalokat. Miután a reggelit letudtam elindultam zuhanyozni. Hagytam,hogy teljesen elárasszon a meleg víz,kizártam minden gondomat. Merthogy gond az volt bőven.
De mind közül a legnagyobb,hogy a napokban volt 9 hónapja,hogy otthagytam a barátnőmet. Gyönyörű lány volt ezt sosem tagadtam,talán az egész életemet el tudtam volna képzelni vele. Stella mellett tényleg olyan voltam aki vagyok valójában. De mikor megtudtam,hogy terhes lett megijedtem és otthagytam. Igen, a nagy Tom Kaulitz is fél valamitől. Nem tudom mi lett Stella-val és a picivel. De őszintén nem is akarok rájuk gondolni. Az lett volna a legjobb ha minél előbb beszélek vele,de túl gyáva voltam ehhez. Egyre csak halogattam. És tessék,eltelt 9 hónap én pedig itthon ülök és csak élem a mindennapjaimat,miközben lehet,hogy már van egy kisbabám. ~ Vajon ha most felkeresném mit mondana? Megmutatná nekem a picit?~ Áh…tiszta bolond vagyok,hogy ilyeneket gondolok.
Tovább nem gondolkodtam ilyeneken,hanem nekiálltam valami ehetőt összeütni Billnek és nekem. Hát… a végeredmény látványa borzasztó….hmmm legalább az íze jó. Igaz,nem olyan mintha anya csinálta volna,mert nála minden stimmel,de ehető. Most,hogy a főzés letudva úgy döntöttem,hogy elmegyek anyuhoz,meglátogatom. Gyorsan felöltöztem - nem mintha eddig egy szál semmibe lettem volna,de valami tűrhetőbb ruha kell ilyenkor. – Hamar megvoltam a ruhákkal, mivel ebben hála istennek nem hasonlítok Billre,aki egy órán keresztül vacakol az ilyen dolgokkal. Majd ellenőriztem magam a tükörbe és már mehettem is.
Kiálltam a garázsból az autómmal,majd dobtam egy sms-t az öcsémnek: „ Szia. Anyuéknál vagyok,ha nem találsz itthon. A hűtőbe van az ebéd,melegítsd meg!.... Tom „
Nem sokat kellett várnom máris jött a válasz rá: „ Szia! Oké. Köszi a kaját,remélem valami finom lesz. Anyuékat pedig puszilom…Bill”
Majd elindultam,hogy végre láthassam a családot. Egy órán belül már ott is voltam,Lotische-ben. A költözésünk óta nem is jártam itt,illetve csak egyszer,de az is villámlátogatás volt.
Kisszálltam az Audiból és elindultam a ház felé. Az ajtóban megálltam,jófiú módjára csöngettem,mert nem kockáztatom meg,hogy Gordonék halálra rémüljenek tőlem.Ahogy sejtettem, anyu hallotta,hogy leállítom a motort,így még mielőtt csöngethettem volna ajtót nyitott.
- Szia,kicsim! Gyere be! – anyu
- Szia anya! – én
- Na téged is látni erre?! – Gordon,aki még csak most ért hozzánk
- Igen,látni. Miért,furcsa hogy meg szeretném látogatni a szüleimet?
- Nem dehogy,csak már hónapok óta nem voltál itt. – Gordon
- Na és hol hagytad az öcsédet? – anyu,miközben leültünk a nappaliba
- Bill elment fölénekelni az új dalokat,már kora reggel.
Ezek után még jó sokat beszélgetünk,mindenféle dolgokról. Pár óra múltán,mikor már az asztalnál ültünk szóba jött Stella.
- Na és,hogy bírod nélküle? Megérte neked ezért otthagynod?
- Már megszoktam,hogy nincs velem. Hogy megérte-e? Nem tudom. Tudod anyu 9 hónappal ezelőtt sőt még most is korainak érzem az apaságot. Megijedtem,ezért hagytam ott.
- Tudod,fiam ez egy olyan dolog ami elől nem lehet elfutni. Így is úgy is apa leszel vagy már az is vagy. – apu
- Igen erre rájöttem,de akkor még abban a pillanatban ez tűnt a legjobb megoldásnak. Nem gondoltam a következményekre.
Kaja után nem sokkal már el is jöttem,mert tudtam,Bill bármelyik percben haza érhet. Bár még csak délután 3 volt fáradnak éreztem magam. Mintha egész nap csak dolgoztam volna. Otthon Bill már várt.
- Szia bátyó!
- Csá öcsi! Hogy telt a napod?
- Köszi jól. Annyira elfáradtam. Képzeld egy dalt ötször fel kellet énekelnem,végül kiderült nem jó a mikim. David most rendel egy újat. Amcs finom ez a valami.
- Köszi.
- Ahmm Gustav telefonált,hogy Georggal elmennek valahova. Te jössz?
- Nem. Fáradtnak érzem magam,inkább itthon maradok TV-t nézni.
Két óra múlva már Bill harcra kész volt. Akarom mondani indulásra kész.
- Tom! Nem ígérek semmit,lehet,hogy Gustinál alszok. Majd jövök.
- Oké. Vigyázz magadra,és ne keveredj bajba. És jól zárd le az autót,ne hagyj benn semmi fontosat,főleg ne elől. Tudod,hogy már egy jogsiért is feltörik az autókat. Ja és ne időzz sokat a parkolóban,ki tudja ki mászk………
- Tom! Fejezd már be! Tudok magamra vigyázni! És ígérem azt teszem amit mondasz. Amcs senki nem mászkál a parkolóba ilyenkor remélhetőleg….
- Csak ne bizakodj ennyire Bill! Világsztár vagy,ki tudja milyen anti-fan látja meg esetleg ismeri föl az autódat. Azt meg végképp senki sem tudja,hogy mire képes egy ilyen ember! Kérlek Bill! Nagyon vigyázz magadra!
- Oké,oké. Tudod,hogy ezeket nem veszem félvállról! Ismerhetsz már annyira!
- Akkor szórakozz jól! Szia
- Köszi! Csövi.
Este hét felé járt már az idő. Bill kétszer is küldött sms-t,hogy jól van,semmi baja. Örültem,hogy nem felejti el,hogy mennyire féltem.
Éppen kényelmesen ültem a fotelba a TV előtt mikor csöngettek.
- Nyitom! – kiabáltam ki
- Jó napot uram! – rendőr
Ekkor nagyon megijedtem,mivel Bill már egy órája nem írt. A lehető legrosszabbra gondoltam.
- Tom Kaulitz- Trümpert keressük!
- Jó napot! Én vagy az! Ugye nem a testvéremmel történt valami?
- Nem! Legalábbis minket nem értesítettek. De van itt valami más.
Mikor kiderült,hogy nem Billel van valami megkönnyebbültem. Aztán újra eluralkodott rajtam a félsz. Ugyanis egy vaskos dossziét nyújtott felém a rendőr.Nekem pedig fogalmam nem volt róla,hogy mit tartalmazhat a mappa……
