Happy 3rd Birthday to my blog!

Sziasztok! Ahogy írtam, hoztam egy kis szülinapi statisztikát, mert ma 3 éves ez a blog.

Ma 3 éve, hogy megnyitottam ezt a z oldalt, amire már számos történet felkerült. Amikor elkezdtem, nem gondoltam, hogy idáig fog tartani. Azt hittem ,hogy max. egykét hónap és ennyi, de nem. Már három ( négy) éve írok!

Jöjjön egy kis statisztika:

• Jelenlegi állás szerint 11.220 néztétek meg a blogot, ami azt jelenti, hogy egy évben 3740 néztétek meg, egy hónapban pedig átlagosan 312-en, ami persze csak egy átlag.
• Blog nyitása 2012. február 15
• Az oldalra 3 történet került fel, plusz egy másik szerzőtől a bevezető rész.
• Két év alatt 10 rendszeres olvasóm lett
• Bejegyzések közül ez a 100.

1. 73 a történettel kapcsolatban
2. 27 pedig más jellegű bejegyzés volt

• A legtöbb megjelenítés 2014 novemberében volt 660 látogatóval
• A legtöbb bejegyzés 2012 szeptemberében volt, 7 közzététellel 

A végén pedig szeretném megköszönni mindenkinek, aki felnézett a blogomra és elolvasta a történeteket és esetleg rendszeres olvasómmá vált. Tudom, hogy nem mindig vagyok aktív és naprakész, de remélem, hogy még sok szülinapja lesz a blognak, ami ugye két dolgon múlik: 

rajtatok, hogy érdekel-e titeket; és a srácokon, akik nélkül ez a blog nem nyitotta volna meg a kapuit. 

Happy 3rd Birthday to my blog!

  

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 3.részt, amiben Tomnak még mindig nem sikerül közelebb kerülni a fiához.
Egyébként, ma három éve, hogy elkezdtem ez a blogot; de erről majd este egy kicsit részletesebben. :) 
Jó olvasást hozzá!

3.: Nehéz

Miután hazajöttem, a fiam nélkül elindultam lefeküdni, de nem tudtam aludni. Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy hol lehet Bill és vajon mit csinál és kivel. Remélem nem keveredett bajba. Mindenesetre reggel el fogok beszélgetni vele erről a dologról. Ezt nem csinálhatja, semmiképpen a saját érdekében sem.

Reggel öt lehetett, amikor hallottam, hogy az ajtó csukódik és dübörög a lépcső, amin Bill jött fel. Úgy döntöttem, hogy majd akkor beszélek vele, ha kialudta magát, hiszen így ne soka értelme lenne, hiszen egész éjjel fent volt, ahogy én is, ezért megpróbáltam aludni egy kicsit, most, hogy Bill itthon van.

Tíz órakor ébredtem fel, ami nekem már rég késői óra. Normál esetben hétkor kelek, de most borzasztó éjszakám volt, de szerintem minden hasonló helyzetbe került szülő így reagált volna.

-          Bill, szeretnék veled beszélni, kicsit később, amikor már teljesen magadnál vagy! – jelentettem ki, miután láttam rajta, hogy még nincs egészen ébren

-          Jó! – forgatta a szemét

A délelőtti órákban csak voltunk egymás mellett, ami persze nem azt jelentette, hogy haragszunk egymásra, csak egyszerűen nem akartam, hogy megint elmenjen itthonról, ezért még át kellett fogalmaznom a mondandómat.

Ebéd és a mosogatás után viszont leültem vele beszélgetni, mint apa a fiával.

-          Fiam, nem tudom mi volt az a tegnap esti dolog, de nem akarom, hogy ebből rendszer legyen. Ilyet egyszerűen nem lehet csinálni! Mégis mit képzeltél te?

-          Fater, mondtam már, hogy nekem senki nem parancsol és te sem vagy kivétel. Azt csinálok, amit akarok! Egyébként a haverjaimmal voltam és ennyi!

-          Bill, a régi gyárnál voltál? Az igazat!

-          Miért érdekel téged ennyire? Amúgy nem, a városban voltunk – nem szokott hozzá az erősebb irányításhoz, de majd lassan belejön

-          Mert az apád vagyok és tudni akarom, hogy merre jársz. És nehogy azt hidd, hogy az lesz, amit te akarsz!

Nem értem a mai fiatalokat; úgy viselkednek, mintha az övék lenne a világ. Tizenöt évesen még az iskolában lenne a helye, ehelyett, csak a barátoknak nem nevezhető emberekkel van elfoglalva.

-          Különben lesz egy buli holnap – közölte velem a tényeket a fiam

-          Hol, kivel és miért? – nem tervezem, hogy ilyen maradok, hiszen semmi közöm a fiam magánéletéhez, de meg akarom ismerni ezeket az embereket

-          Még mindig a haverjaimmal, csak úgy és itt lesz

-          Itt biztos nem! Nem fogsz drogtanyát csinálni a lakásomból! – sejtem, hogy valamit tol Bill is, mert Leona szerint sokszor volt fura a viselkedése

-          Nem vagyunk drogosok! Egyszerű házibuli….

-          Nem!

Meg sem várta, hogy folytassam a mondatot, egyszerűen felállt és elment. Most hogy beszéljek vele, ha ilyen?

Később Leona jött át, mert ugye úgy beszéltük meg, hogy bármikor jöhet Billhez.

-          Hol van Bill? – kérdezte, mikor beértünk a nappaliba

-          Nem tudom. Bulit akart csinálni én nem engedtem, majd elrohant és azóta nem láttam

Hosszasan beszélgettünk még a fiunkról, de nem jutottunk dűlőre a viselkedését illetően. Végül arra jutottunk, hogy majd hívom, ha hazajött.

*Bill szemszöge*

Nem tudom, mit akar apám elérni ezzel a hülyeségével, de az egyszer biztos, hogy nem fogja átvenni az irányítást az életem felett. Tény, hogy néha agresszívabb vagyok kelleténél és pofátlanabb is, de így legalább senki nem akar a közelembe jönni.

 Miután eljöttem otthonról a haverokhoz mentem, akik mindig megértenek engem, akármi van. Tudom, hogy nem megoldás, hogy ezt csinálok, de nekem így jó. Miért olyan nehéz felfogni ezt?

Shrei

Sziasztok! Tudom ,hogy nagy késéssel, de hoztam részt! Nem is dumálok többet szerintem a rész elmond mindent, jó olvasást hozzá! :)

2.: „Megérkeztem”

Már kora reggel fent voltam, mert be kell vallani, hogy izgultam, annak ellenére, hogy nem most van nálam először a fiam. Régebben is átjött hétvégenként, de ahogy kamaszodni kezdett elhanyagoltuk ezt. Nem volt közös témánk, nem érdekelte semmi a haverjain kívül, én meg belefáradtam, ezért nem kerestem többet Billt.

Ma viszont, remélhetőleg sok évre hozzám költözik.

Miután megreggeliztem, elmosogattam magam után, majd ellenőriztem még egyszer, hogy minden készen van-e Bill fogadására. Sokan mondják, hogy nem nagy kunszt az egész, pedig nem kis feladat megnevelni egy gyereket, főleg, ha a fiatalabb nem akarja.

Tíz órakor elindultam a fiamért, aki már várt rám. Tudom, hogy nem jön ki az anyjával, ezért minél hamarabb elhozom onnan. Mondjuk ez nekem csak jó, mert több időt tölthetek vele és hamarabb kész leszünk a pakolással.

-          Szia! – köszöntem Leonának, mikor megérkeztem a házhoz

-          Szia! Gyere be! – mosolygott kedvesen, de láttam rajta, hogy valami nyomja

-          Valami baj van? Gondterheltnek tűnsz….

-       Nincs semmi, csak nem tudom, hogy jó ötlet-e, hogy hozzád költözik Bill. Tudod sok olyan dolgot csinált 15 éves létére, amit nem nézel ki belőle. Félek, hogy felerősödnek benne ezek a dolgok, ha te nem leszel otthon és nem irányítod.

-        Leona, bízz bennem, nem fog több hülyeséget csinálni, mert nem hagyom. Tudom, hogy nehéz lesz nevelni egy kamaszt és mellette dolgozni, de megoldom. 

-          Már megint kibeszélsz? – szólt Leonához Bill

-          Fiam, nem kibeszélünk, hanem megvitatjuk, hogy mi lenne neked a legjobb! Köszönj el anyádtól és gyere, ha kész vagy. Ma még sok dolgunk lesz.

Tíz perc múlva már úton is voltunk hozzám, de az autóban csönd volt. Láttam Billen, hogy kíváncsi, mert még nem járt az új lakásomban.

Megbeszéltük Leonával, hogy bármikor jöhet Billhez, és ő is hazamehet, de csak ha szól nekem. Nem akarok veszekedni vele, mert eltűnt otthonról.

Mikor megálltam, Bill az autóból nézett körbe, de hamar észbe kapott és kiszállt.

-          Menj, csak be én majd viszem a cuccaidat! – mosolyogtam kedvesen

-          Ez nagyon….menő! –értem be én is a lakásba

-          Gyere, megmutatom a szobádat!

Hagytam, hadd rendezkedjen be és nézzen körbe mindenhol, majd leinvitáltam egy beszélgetésre, hiszen muszáj tisztázni a szabályokat már az első napon.

-        Bill, nézd; tudom, hogy csak most költöztél ide, de van pár dolog, amiben meg kell egyeznünk! Értem, hogy nem szereted a szabályokat és nem is tartod be őket nagyin, de ezek a legalapvetőbb dolgok.

-        Fater, ezért jöttem el anyámtól. Te is kezded? Miért nem élhetek úgy, ahogy én akarok? – igaza volt Leonának, amikor azt mondta, hogy utálja a korlátozásokat

-   Bill, az életben mindenhol vannak korlátok, amiket be kell tartanod még neked is. Kamasz koromban én is ilyen voltam, de nem vezet semmire, hidd el. Különben is, akkor dumálj, ha már elmondtam őket.

-          Nem érdekel, én csak lazulni jöttem ide. 18 éves korom után már le is lécelek…..

-          Elég volt! Az apád vagyok, és most végig hallgatsz! – nem kiabáltam, de még csak a hangomat sem emeltem fel 

-          Felőlem…..

-   Ne pazarolj! Tudom, hogy megtehetnéd, de akkor sem. Ne menj el engedély nélkül. Nem szeretnélek a rendőrséggel kerestetni. Szeretném tudni, hogy merre mész és kivel! Ne csődítsd ide az összes haverodat, mert nem fogom tolerálni a kupit. A végére hagytam a két legfontosabbat: ki fogod venni a részedet a házimunkából, különben korlátozások lesznek; mint például zsebpénzt nem fogsz kapni. Iskolába fogsz járni!

-          Biztos, hogy nem! Minek nekem iskola? Elvagyok a nélkül is, ráadásul ott csak korlátoznak!

Az iskola miatt kicsit vitatkoztunk, de nem érdekel, úgy is az lesz, amit én akarok. Billnek suliba kell járnia és ebből nem engedek még akkor sem, ha ezért nem fog beszélni velem. 15 évesen még bőven a tanulók közt van a helye, ezért szeptembertől be fogom íratni a város legjobb iskolájába. Nem érdekel, hogy mennyibe kerül, az a lényeg, hogy érettségije legyen a fiamnak. Tuti, hogy lesz még ez miatt veszekedésünk, de majd megköszöni nekem.

-          Fater, elmentem a haverokkal, majd jövök. – szólt be a szobámba este, elég későn

-          Ilyenkor? Fiam, éjjel 11 óra van….

-          Jó, de most kell mennem. Most hívtak.

-          Bill, mit csináltok? Drog, alkohol, vandalizmus? – tettem le a laptopot az ölemből

-          Nem mindegy neked?

-          Nagyon nem az! Mondd meg!  

Mivel semmit nem szólt, csak elrohant felöltöztem és utána siettem. Persze, csak hűlt helyét találtam az utcán, ezért elindultam kocsival, hátha találok valamit. Nem hagyhatom, hogy belekeveredjen valamibe, ami illegális. Nem szeretnék nyomozni Bill után, ezért el kell érnem, hogy megbízzon bennem és elmondjon mindent. Még várok egy –két hetet aztán szakemberhez fordulok vele.

Miközben ezen gondolkodtam elértem a régi gyártelepre, ami már kb. húsz éve nem működik, de senki nem őrzi. Láttam ott egy csomó embert, akik feltehetőleg fiatalok voltak, ezért megindultam feléjük gyalog a telefonom segítségével, mert így éjfél magasságában ár igencsak sötét van még nyáron is. Feltételezem, hogy köztük volt a fiam is, de amint meglátták a telefonom zseblámpáját elmenekültek. Remélem, Bill nem volt köztük, mert ez a hely állítólag egy drogtanya. Mindenesetre el fogok beszélgetni Billel; biztos, ami biztos.