Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam a történet folytatását, ami most sem maradt viták nélkül. Jó olvasást hozzá! :)
20.: Otthon édes otthon…
Miután elmentük a nővérrel a doki
megvizsgálta Bill, de szerencsére nem talált semmi olyat, ami gond lenne.
Mondjuk, még mindig látszik az egész testén, hogy verekedésbe keveredett, de
már nem annyira, mint mikor behoztam. Jó látni, hogy elkezdett gyógyulni,
ráadásul így Leona sem fog piszkálni mindenért. Tényleg, az exem rosszabb, mint
egy házisárkány. Mintha én tehetnék arról, hogy Bill belekeveredett ebben,
pedig ez nála történt.
-
Fater, ugye nem küldesz vissza anyuhoz? – kérdezte
a szobában
-
Dehogy, ott csak veszélyben lennél, mert Anthony
bandája megtalálna, anyád meg nem tudna megvédeni!
-
Köszi! – mosolygott rám, majd odaült mellém
Miközben beszélgettünk megjelent
a fiam anyja, hogy majd hazavigye Billt.
-
Leona, hova vinnéd haza?
-
Jobb lenne neki nálam, mint nálad. Nézd meg,
mibe keveredett a hülyeséged miatt! – szinte már visított
-
Az én hülyeségem? Szerintem nem nálam keveredett
bele ezekbe a dolgokba, hanem nálad! Te nem vagy képes vigyázni rá kellőképpen!
Amikor eltűnt te csak sipákoltál ahelyett, hogy kerested volna! Nem fogom
hagyni Anthony bandája újra megtámadja!
-
Mert te mindent jobban tudsz nem? Soha életedben
nem foglalkoztál vele!
-
Ebbe ne menjünk bele! Semmi köze ehhez a
dologhoz!
A vitánk közben Bill csak
pislogott, mert nem nagyon értette, hogy miről van szó. Időközben kiderült,
hogy Leona már a gyámhatóságot is riasztotta, hogy vegyék el tőlem a fiamat.
-
Ki fogjuk vizsgálni az esetet, mert nem ilyen
egyszerű!
-
De igen, az! Fogom és elviszem a fiamat haza és
kész! – hisztizett Leona
-
Nézzék, nem fogom hagyni, hogy megint bajba
kerüljön a fiam, csak mert az anyja képtelen vigyázni rá! Én meg tudom védeni
és meg is fogom, nem kell a maguk engedélye hozzá! Talán én egy kicsivel jobban
átlátom a helyzetet, mint maguk, úgyhogy nyugodtan ki is sétálhatnak az ajtón,
mert Bill nem fog visszamenni az anyjához!
Persze a mondatom után nem nagyon
akartak hinni a fülüknek, hiszen nem megszokott, hogy kirakják őket valahonnan
is, de hát istenem! Az én fiam és talán egy pöppet jobban tudom, hogy mi a jó
neki, mint pár ember, kik megtanulták a dolgokat könyvekből, de soha nem
tapasztalták.
Miután elmentek Leonával együtt
az orvos bejött és közölte, hogy hazamehetünk, mert nem talált semmi
rendellenességet.
- Fater nem lesz neked ebből problémád? Mármint
így elküldted őket meg minden…
- Nem érdekel, szerintem én jobban rálátok erre a
dologra, mint ők. Nekem senki ne akarja megmondani, hogy mit csináljak és mit
ne!
- Hehe, most már tudok, hogy kitől örököltem ezt a
stílust! – nevetett, majd kinézett az ablakon
Fura beszélgetni a fiammal
mindenféléről, mert eddig jobbára csak kiakasztottuk egymást, most viszont tök
jól elvagyuk. Persze kell még csiszolni a kapcsolatunkon, de már jobb sokkal.
Mikor végre hazaértünk Bill
egyenesen a szobájába ment, ahol órákig elvolt magában. Nem szoktam bejárkálni
hozzá, mert nem látom értelmét, úgyse találok semmi olyat. Mondjuk, arra
kíváncsi vagyok, hogy mit csinál egyedül, de ezt sose fogom megtudni.
- Fater, szerinted meddig nem kéne elmennem
sehova? Kellene pár cucc és hát…
- Nem tudom, de egy ideig biztosan nem. Talán
egy-két hét és mehetsz. Mondjuk, jobban örülnék, ha én is veled mennék!
- Felőlem gyere! De unalmasnak fogod találni a
vásárolgatást. – mondta mosolyogva, majd kivett egy yoghurtot a hűtőből
- Egyébként jó lenne találkozni a nagyiékkal;
olyan régen láttak téged! Mit szólsz hozzá?
-
Nekem oké!
Miután ezt megtárgyaltuk leültem
a TV elé, de csak kapcsolgattam, mert nem találtam semmi érdekest.
-
Miért nem nézünk valami DVD-t? – huppant mellém
a fiam
-
Mit szeretnél?
- Bármi jöhet! – mosolygott rám, amit eddig ritkán
vagy inkább soha nem csinált
Kezdtem belátni, hogy
erőveszítések nélkül elkezdet javulni a kapcsolatunk, még akkor is, ha csak
lassacskán. Csak semmi kapkodás, mindent szépen lassan, a maga idejében és
minden jó lesz!
