World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történet befejezését, ami - nem árulok el nagy titkot - happy end. 
Idén már nem kezdek bele új történetbe, de január 1-től már teljes gőzzel nekikezdek az új történetnek, aminek a bevezetőjét hamarosan olvashatjátok. 
Nem húzom tovább az időt, itt a World behind my wall utolsó része! Jó olvasást hozzá! :)

 30.: Meglepetés!

Miután megtudtuk, hogy kisbabánk lesz, annyira gyorsan teltek a napok, hogy az felfoghatatlan.  Persze ehhez hozzájárult az is, hogy sokat koncerteztünk és próbáltunk. Mellette pedig új dalokat írtunk, ami nem kis feladat, főleg, úgy, hogy elszoktam tőle. Persze a három év alatt is írtam, de az inkább maradjon csak a fiókom titkai között. Nem hiszem, hogy azt a dalt szeretnék hallani, amit Tom énekelt egyszer zuhanyzás közben. Mondjuk csak véletlenül meghallottam és leírtam. De gondolom senki nem szeretné, hogy még jobban elszálljon magától.

-          Mindent bepakoltál? – rántott vissza a valóságba Barbi

-     Igen, szerintem minden meg van. Neked? – velünk jön a koncertre, mert nem akarom egyedül hagyni terhesen

-          Itt van minden. – csókolt meg

-          Hey, gerlepár! Itt a busz, indulunk! – nyitott be a szobába a bátyám mosolyogva

Az úton sokat beszélgettünk egymással, ami ilyenkor mindig jót tesz. nekem mondjuk mindig dumálhatnékom van, de a többiek már megszokták, főleg Tom.

-          Barbi, amúgy már nem vagy rosszul reggelente? –kérdezte Georg

-          Nem, csak az első pár hét volt a rossz. Azóta hál istennek semmi gond nincs.

-          De amúgy Gustav lesz a neve ugye? – ha a dobosunknak egyszer fia lesz, tuti Gustav lesz a neve, még akkor is, ha az ötödik gyerekének is az a neve

-          Ha lány lesz akkor is? – nevettem, mert nagyon úgy néz ki, hogy kislányunk lesz

-          Miért ne? – nagyon ragaszkodik ehhez

Koncert előtt még volt egy interjúnk, ahol leginkább a további terveimről kérdezgettek.

-          Bill, ha már jön a baba nem kéred meg a kezét? – ennél szemtelenebbül szerintem nem is lehetne

-     Szerintem nem kell feleségül vennem, mert gyerekünk lesz. De talán majd egyszer eljön ez a pillanat is.

-          Bill, mindig azt mondtad, hogy nem lesz gyereked. Akkor most még is?

-      Igen, most már szeretném. Fiatal koromban persze, hogy azt mondom, hogy nem kell, de most idősebb vagyok, és érettebb.

-          Tom, te örülsz neki vagy ellenzed?

-          Persze, hogy örülök! Ez nem kérdés. Végre az öcsém megtalálta az igazit!

Még sok ilyen kérdést tettek fel, de a lényege ugyan az volt. Amúgy miért van az, hogy egy dolgot ötvenféleképpen megkérdeznek? Másrészt meg mi közük van a magánéletemhez bárkinek is? Semmi.

 

-          Bill, mennyit költesz a kisbabára?

-    Az legyen mindegy. Nem fogom elkényeztetni, megtanítom neki, hogy a saját lábán kell majd boldogulni és nem apuci összeszedett pénzéből élni. De ahhoz, mennyit költök a babára, nincs senkinek semmi köze. Magánügy.

-          De gondolom, mindenből a legmárkásabb dolgokat kapja már most is.

-      Mindenből minőséget fog kapni, de nyilván nem fogok egy csomag pelenkáért kiadni egy vagyont.

-    Egyszer már szó volt a végrendeletetekről. Most, hogyan fogod elosztani a pénzt a szüleid és a gyerek közt?

-          Az legyen az én dolgom. Nem kell mindenkinek tudnia mindent.

Ezután már tényleg nem volt sok kérdés, azok is inkább a bandára vonatkoztak. Tudni akarták, hogy min dolgozunk, hogyan lesz, mikor turnézunk meg ilyenek.

Mialatt úton voltunk a koncertre elgondolkodtam azon, hogyan fogok gyereket nevelni. Egy kicsi mellé kell egy apa, de egy buszban sem nőhet fel. Majd kitalálom, hogyan lesz.

-          Bill, felkészültél? – jött be a szobámba Tom

-          Igen, biztos vagyok benne. – mosolyogtam

-          Örülök, hogy megteszed. Most már nem szabad megfutamodnod. Ügyes leszel.

Tom kiment, én pedig tovább gondolkodtam. Tudom, hogy helyesen cselekszem, tudom ezt kell tennem. Még is félek.

Mikor kiértem a színpadra, végigfutott bennem egy remegés, pedig már ezerszer csináltam ezt; de nem így.  Jókedvvel énekeltem végig az összes számot, majd mikor felénél abbahagytam, a rajongók egy kicsit furcsán néztek.

-          Már kilenc éves korom óta állok színpadon, de ennyire még soha nem izgultam talán. Na, jó az elsőknél igen, de az egy másfajta izgulás volt, mint ez. – láttam, hogy Toby már ott van Barbival, aki azt sem tudja, mit történik ezért a testőrünk lökte meg óvatosan, hogy jöjjön fel hozzám

-         Barbi, tudod jól, hogy mennyire szeretlek, de eddig a pillanatig valószínűleg nem sejtetted, hogy mit akarok. – letérdeltem elé, majd kinyitottam a dobozt, amiben egy gyémántgyűrű volt – Hozzám jössz feleségül?

-       Igen! – miután felhúztam az ujjára a gyűrűt mindketten elkezdtünk sírni, ami miatt nekem is le kellett mennem a színpadról

Meglepetést akartam neki okozni. Azt már tudja, hogy őrült dolgokra is képes vagyok, de szerintem ezt nem nézte ki belőlem.

Igen, joggal mondják rólam a társaim, hogy őrült vagyok és nem csak a színfalak mögött.

*Vége*

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam az utolsó előtti részt a történetből, ami nagy mérföldkő Bill életében. Jó olvasást hozzá! :)

29.:  Barbi

Mikor hazaértünk a koncertről annyi energiám volt még, hogy Barbival akartam beszélgetni, hogy levezessem, de a barátnőm nem érezte jól magát.

-          Barbi, vigyelek orvoshoz? – kezdtem el aggódni

-          Nem kell, biztos, csak izgultam, hogy minden jól sikerüljön. Vagy rosszat ettem.  – mosolygott rám kedvesen

-          Nem ehettél rosszat, mert akkor mi is betegek lennénk Tommal. – elkezdtem gondolkodni, hogy mitől lehet, de nem jöttem rá

Órákkal később sem volt jobb a helyzet, ezért még jobban erősködtem a korházzal, persze hiába. Makacs egy nőszemély.

Nézegettem könyveket, olvastam a neten, de semmi nem vezetett olyan eredményre, amit elfogadnék. Azt mondják, hogy a Google a barátod, hát nekem nem. Nekem az ellenségem, ezek szerint. Marha jó.

-          Próbálj aludni, talán reggelre kialszod. – tanácsolta Tom este

-          Oké – mosolygott a barátnőm, majd hozzábújtam

Egész éjszaka halottam, hogy forgolódott, de nem szóltam neki, helyezkedjen csak úgy, hogy ne fájjon a hasa.

Reggel arra ébredtem fel, hogy Barbi nincs mellettem. Furán körbenéztem a szobában, majd kimentem a nappaliba, ahol Tom ült egy szál boxerben és egy bögre kakaóval.

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-          Barbi? – látszik, hogy ikrek vagyunk, egyszerre beszélünk

-          Itt vagyok! – hát, a látvány enyhén sokkoló volt

-          Nincs mese, eszel valamit, felöltözöl és megyünk a kórházba! Olyan vagy mint vagy zombi, sőt rosszabb! – mondtam ellentmondást nem tűrően

-          Jó! –ahogy ezt kimondta már futott is a fürdőbe

Reggeli után, azonnal autóba ültünk és dokihoz vittem a barátnőmet. Eldöntöttem, hogy bemegyek vele, mert mondta, hogy fél az orvosoktól. Csodás!

A rendelőben sokan voltak, de kivártuk a sorunkat. Észrevettem, hogy miközben vártunk Barbi egyre jobban lett. Amikor sorra kerültünk, elmondtam a dokinak a helyzetet, aki hosszasan vizsgálgatta a barátnőmet. Már azt hittem, hogy soha nem lesz kész, és itt fogok megőszülni – mondjuk a festett szőke hajamra furcsa lenne –

-          Doktor úr, tud már valamit? – már húsz perce bent voltunk szerintem

-          Nem tudok biztosra mondani semmit, egy emelettel feljebb kell menniük, ott már biztos lesz minden.  – akárhogy néztem a fölöttünk lévő emelet az a nőgyógyászat

Felfelé azon gondolkodtam, hogy vajon hülyének néznek-e ha én is bemegyek Barbival. Mindegy, megszoktam, hogy furcsán néznek rám. A legnagyobb meglepetésemre nem voltam egyedül férfiként. Viszont mindenhol terhes nőket láttam….. Mondjuk szerintem ez egy egyszerű felfázás lesz.

Mikor végre valahára bementünk az orvos nem totojázott. Tíz perc után már meg is voltak az eredmények. Én még mindig meg voltam győződve arról, hogy megfázott a barátnőm.

-          Nos, örömhírt kell közölnöm! – mosolygott az orvos – Babát vár!

Hát, ekkorát sose tévedtem! Mindenesetre nagyon örültem neki. Ahogy kimondta a doki azonnal megcsókoltam Barbit, akin látszott, hogy mindjárt sírva fakad a boldogságtól.

-          És minden rendben van? Normális, hogy ennyire rosszul van? – lett volna még kérdésem, de szerintem nem tudna válaszolni annyira

-          Igen, ez teljesen normális ebben az időszakban. Nincs semmi baj, csak arra kérem ön, Barbara, hogy egy kicsivel több folyadékot igyon. És nagyon vigyázzon magára; mármint kerülje a cigarettát, az alkoholt és a fűszeres ételeket.  – sorolta az orvos mosolyogva

-          Hány hetes? – kérdezte a barátnőm, meghatódva

-          Jelenleg a hatodik hétben jár.

A doki még elmondta a fontosabb tennivalókat, majd ajánlott mindenfélét.

Miután eljöttünk tőle, betértünk egy patikába, ahol megvettem minden cuccból a legjobbat. Nem érdekelt, hogy mennyibe kerül vagy, hogy van annál olcsóbb. Az én barátnőmnek és a babámnak a legjobb jár.

Mikor hazaértünk Tom már várt minket, de persze a cigi ott lógott a szájában.

-          Na, mit mondott? - annyira kíváncsi

Mielőtt elmondtam volna egymásra néztünk, és mosolyogtunk.  Tom szerintem ekkor már sejtett valamit.

-          Nagybácsi leszel! – vigyorogtam rá egy ezer wattos vigyorral

-          Tessék?! – döbbent le, de láttam rajta, hogy örül

-          Kisbabánk lesz!

Tom kiörülte magát, majd miután rájött, hogy a cigi káros Barbira nézve azonnal eldobta, és kinyitotta a konyhaablakot. Megfogadta, hogy mostantól, nem csinál semmi olyat, ami nem jó a picinek, sőt azt is mondta, hogy ő majd vigyáz rá, ha megszületik, és mi kettesben akarunk maradni. Annyira imádom!

Merry Xmas!

Sziasztok! 

Mindenkinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt kívánok!

Szeretném megköszönni mind a 10.020 embernek aki rákattintott a blogomra! <3

Boldog Karácsonyt! 

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt, ami azt jelenti, hogy már csak kettő van hátra, amit valószínűleg szilveszter előtt hozok! :) Jó olvasást hozzá! :)

28.: Hajrá

Reggel már korán felkeltünk, hogy mehessünk Davidhoz az ötletünkkel. kaja után felöltöztem, belőttem a hajamat majd kiálltam az autóval.

-          Tom, kész vagy már? – kérdeztem, mivel már tíz perce vártam a bátyámra

-          Itt vagyok, csak nem találtam a dzsekimet.

A kocsit kivételesen én vezettem, mivel el akartam terelni a figyelmemet.  Az, az igazság, hogy baromira izgultam, talán ennél jobban csak az első meghallgatásunkon.  Nem tudtam, hogy mi vár ránk, lehet, hogy kidob minket David. Mindenesetre a lakására mentünk, ott egyszerűbb beszélni vele.

-          Sziasztok, fiuk! Miben segíthetek? - mosolygott ránk, miközben leültünk

-          Most hülyének fogsz nézni minket, de egy fontos dolog miatt jöttünk ide, hozzád. Tudom, hogy valószínűleg találtál már másik bandát, akit menedzselhetsz, akik tuti nem állnának eléd azzal, hogy befejezték, nem csinálják tovább. Már egy jó ideje gondolkodtam rajta, de amikor tegnap meghallottunk Tommal egy Tokio Hotel számot mindketten biztosan tudtuk: folytatni szeretnénk.  Nekünk ez az életünk, nem tudunk mást csinálni. Három év kellett ehhez, de rájöttünk. Mit mondasz erre? – egy darabig csöndben ült, szerintem lesokkoltam a szövegelésemmel

-          Hát nézzétek; nem tudom igazából. Szerettem veletek dolgozni, de ti feladtátok, mi a garancia arra, hogy másodjára nem tennétek meg? Egyet gondoltok. és újra előálltok ezzel. Fiuk, a zeneipar nem így működik. Nem léphettek le csak úgy, amikor ti azt gondoljátok …

-          Gondold át! – kérte Tom, mire David felállt a helyéről

-          A srácok mit mondtak erre? Tudnak róla?

-          Igen, tegnap beszéltünk velük, és ők is akarják ezt az egészet. – lelkesedtem, mert azt hittem simán rábólint

-          Oké, tíz percet kérek! Elmegyek az irodámba, gondolkodom, ti addig hívjátok ide Gustavot és Georgot. Nem szeretnék elkapkodni semmit.

Miután David kiment a nappaliból felhívtam a skacokat, hogy azonnal jöjjenek ide, mert helyzet van.  Személy szerint tűkön ülve vártam , hogy David visszajöjjön, és azt is, hogy a két G ideérjen. Semmi kétség, ezt akarom csinálni. Újra fellépni, és bejárni a világot négyesben. Persze Gordonnál is jó helyünk van, de azért mégsem az igazi; nincs meg az a filingje.

Idegtépően lassan teltek a percek, pedig David csupán negyed órát volt távol tőlünk. Úgy tűnt, mintha már órák óta a hatalmas ház nappalijában ülnénk.

-          Sokat gondolkodtam! – jött ki David hozzánk - Nagyon jó csapat voltunk együtt, sok szép emlék köt hozzátok. Ti feladtátok a karriereteket, hogy normális életet élhessetek, de most újra akarjátok kezdeni. Remélem tudjátok, hogy nem lenne egyszerű visszatérni a zeneiparba, ami szinte mindien héten változik. Nagyon sok rajongót elveszítettetek három év alatt, és sok új dolog jelent meg ennyi idő alatt.  Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Tokio Hotelnek sikerülni fog a visszatérés! Vágjunk bele srácok! – azt hittem, hogy rosszul leszek, mire kimondta

-          Ez most…

-          Komoly! – vágta rá a menedzserünk

A nap folyamán még sokat beszélgettünk a folytatásról.  Elterveztük, hogy lesz néhány visszatérő koncertünk a régi dalokkal, majd hozzálátunk egy új albumhoz.  Már előre látom, hogy imádni fogom az egészet!

Persze még sok munka van addig, hiszen a hangomat újra „be kell járatni” és újra össze kell szoknunk. Nem arról van szó, hogy nem énekeltem három év alatt, de azért nem annyit, mint szoktam. A zene suliban és a színpadon nem ugyanaz. 

Igazából annyira gyorsan történt minden, hogy nem is tudtam felfogni a dolgokat. Annyit észleltem az egészből, hogy már Berlinben állok az öltözőmben.

-          Fiuk, nagyon jól csináltátok próbán, szuperek vagytok még mindig, de most még jobban oda kell tenni magatokat, mint eddig. Nagyon sokan jöttek el, hogy lássanak titeket, nem okozhattok csalódást! – mondta David, majd Kikísért minket a színpadig

Annyira jó érzés volt újra kiállni ennyi ember elé és énekelni. Csodálatos volt, hogy sikítoztak és őrjöngtek a rajongók.  Ugyanakkor rettegtem, amikor kiléptem a színfalak mögül. Féltem, hogy nem fog tetszeni nekik, amit csinálunk és, hogy ők valami újra vágynak, de nekünk csak a régi van. Az előérzetem nem bizonyult helyesnek hál istennek. Fergeteges buli volt. Élveztem minden percét!