Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :)
30.: Pokol
„
Tom Kaulitz a rendőrségen!
A
fiatal producert a tegnapi nap folyamán vitték be az őrsre, ahol órákig tartózkodott,
majd a szülei társaságában hazament. Vajon mi lehet a számláján?”
„
Tom Kaulitz börtönbe kerül?
Előzetes
információink szerint a fiatal producert testi sértéssel vádolják. A rendőrség
ugyan nem adott az esetről tájékoztatást, de egyes beszámolók szerint Tom volt
barátnője vőlegényét ütötte meg olyan súlyosan, hogy a férfit kórházba kellett
szállítani. A lemezkiadó, ahol Tom producerként dolgozik ne kommentálta az
esetet, csak annyit árultak el, hogy ez már nem az ő hatáskörük, mivel a
fiatalember nem munkaidő alatt követte el a bűncselekményt.”
Ez csak kettő a sok címlap és a cikk
közül. Persze egyik sem a valóságot közölte, mert hát ugye ahhoz engem kéne
megkérdezniük, ami egyenlő a lehetetlen küldetéssel.
Miközben a reggeli kávémat iszogattam
elolvastam az összes rólam szóló cikket, majd még azt is, amit a neten
találtam. Miért kell ilyen mértékű hazugságokat terjeszteni valakiről?
Mosogatás közben megszólalt a telefonom, amire azonnal ugrottam, mert azt
hittem Bill hív, de csak anyu volt.
- Szia, nagyfiam! Hogy érzed magad? Tudsz már
valamit? – azért anyu is aggódik Bill miatt, bár ő nem tudja a sztori hátterét
- Szia, anya! Rohadt szarul vagyok, és nem tudok
semmit Billről, ami az őrületbe kerget. Nem érdekel, hogy velem mi lesz, csak a
fiamat hozzák vissza hozzám, a többi már mellékes dolog. Titeket nagyjából
békén hagynak?
- Velünk minden rendben, csak foglalkozz azzal,
hogy a gyámhivatal mindent rendben találjon nálad és visszaadják a fiadat. Tom,
jobb, ha elmondod nekik a teljes igazságot Bill érdekben! – ekkor viszont
csengettek, amiért le kellett tennem a telefont
- Anyu, most mennem kell, mert jött valaki, de
majd beszélünk még. Sziasztok!
Gyorsan eltettem még a kávésbögrémet
az asztalról és mentem ajtót nyitni, ahol két férfi és egy nő állt. A nőnek
hosszú, vállig érő vörös haja volt, lila kosztümnadrágot és hozzá illő blézert
viselt, a két férfi, akik hozzám képest alacsonyak voltak fekete öltönyt
viseltek. Azonnal tudtam, hogy kik ők.
- Jó napot kívánok uram! Adela Rhode vagyok, ők
Reynald Smidt és Tibald Töpfer. Ön bizonyára Tom Kaulitz!
-
Jó napot, igen én vagyok!
- Rendben, mi a gyámhivataltól jöttünk, és
szeretnénk kivizsgálni az ön helyzetét, hiszen ön kérvényezte, hogy a fia, Bill
Kaulitz itt maradhasson annak ellenére, hogy a hivatalos elhelyezése az
édesanyjánál, Leona Schrödernél történt. – jajj, mennyi fölösleges szöveg
Ezután hál istennek abbahagyták a
dumálást és elkezdtek a házban nézelődni. Konkrétan mindent feltúrtak, a
legutolsó szögig. Megnézték a nappalit, a konyhát, a szobámat, ahol
tüzetesebben vizsgálódtak, bár nem tudom, mit keretek. Legutoljára Bill
szobáját hagyták, ami még úgy volt, ahogy hagyta. Amióta rajtakapott a
kutatáson nem járkálok be hozzá, nehogy elszálljon az a maradék bizalma is.
Amint beléptek láttam rajtuk, hogy nem tetszik nekik a látvány. Mindenhol
szanaszét hagyott ruhák és talán egy pizzás doboz kólával az asztalon, meg a
sminkcuccai, amiket nem volt ideje elpakolni.
- Maga tisztában van azzal, hogy a fia
sminktermékeket használ? – fordult felém Reynald, szánakozó fejet vágva
- Igen, tudom, de nem érdekel. Ha így érzi jól
magát, akkor ez van. Nem tiltok meg neki semmi ilyesmit.
- Azzal is tisztában van, hogy ez a szoba nem
alkalmas egy gyereknek? Úgy értem nézzen körbe; kupleráj van mindenütt. – Adela
nem rejtette véka alá a megjegyzéseit
- Nézzék, a fiam nem szereti, ha szobájában
turkálok, ezért úgy döntöttem, hogy majd ő takarítja, ha koszosnak találja.
Természetesen én is benézek néha és kezébe nyomom a takarítóeszközöket, viszont
Bill nem egy kisfiú, akik együtt kell lennem non-stop 24. – tudtam, hogy nem ez
volt a válasz, amire vártak, de ez van
Ezután még feltettek néhány kérdést,
amire kivétel nélkül normálisan válaszoltam ugyanis ezen múlik, hogy
visszakapom-e a fiamat.
- Uram, próbáljon megnyugodni, mi mindent
megteszünk, hogy a fiúnak a legjobb legyen. Halkan megsúgom magának, hogy önnek
több esélye van, mint az anyának, Frau Schröder vőlegénye miatt. – Adela ezzel
a mondattal fejezte be a társalgást és csukta be maga mögött az ajtót
