Schrei

Sziasztok! Hatalmas késéssel, de itt van az év első része, amihez jó olvasást kívánok! :)

23.: Idegbaj

Úgy döntöttem, hogy beszélek Leonával, mert nekem nincs kedvem egy jogi húza -vonához, Billnek meg pláne nincs. Bill csak velem akar maradni és felépíteni egy apa- fia kapcsolatot, bár ezt inkább én szeretném jobban.

-          Bill, elmegyek anyádhoz, jössz? – kérdeztem reggeli után a konyhában

-     Nem tudom, nem akarok veszekedni vele; mondjuk, Roberthez sincs nagy kedvem.

-   Rólad lesz szó; nem hagyom, hogy visszavigyen, de peren kívül akarok megegyezni vele.  – pillantottam rá a gőzölgő kávé mögül

-          Akkor elmegyek, hátha kellek én is, de előre szólok, hogy téged se foglak pátyolgatni meg anyut se. Mármint nem fogok rólad ódákat zengeni.

-          Nem is kell, csak az igazat mond, mert ez lenne a lényeg. Elvesztegettem 15 évet, nem akarom, hogy újabb három év mennyen fuccsba, mert nem enged látni téged.

A kis beszélgetésünk után elindultunk készülődni a szobáinkba, mert ugye nem mehetek egy fehér pólóba és egy itthoni nadrágban. Miközben öltöztem elgondolkodtam azon, hogy mit fogok mondani Leonának, merthogy ott van Robert, aki ugye férfi és tudna foglalkozni Billel , ráadásul ott van az anyja is. Egy kerek család lennének ott, velem meg csak apa- fia. Viszont, ami mellettem szól, hogy kihúztam a bajból és én jó útra tudom téríteni, Robert viszont nem, mert még úgy se hallgat rá, ahogy rám. Pedig aztán akármit mondok neki, nem érdekli, megy a saját feje után.

Felvettem egy normális göncöt, ami egy fekete farmerből és egy fehér pulcsiból állt, majd megigazítottam a hajamat, ami annyira össze-vissza állt, hogy csodálkozom azon, hogy nem téptem ki.

-          Bill, kész vagy? – nyitottam be a szobájába, mert nem válaszolt

-          Phíjanah! – ezt vajon ő értette?

-          Fogalmam sincs, hogy mit beszélsz, de oké. Kiállok az autóval addig.

-          Ohé!

Mondjuk fésűvel a szájában egy kicsit nehézkes beszélni az embernek, de a fiam ezt is megoldotta. A garázs felé menet sikerült megfejtenem, hogy mit mondott.

Kíváncsi vagyok, mit fog szólni Leona a dologhoz, akiről közismert, hogy semmit nem hagy annyiban és nem adja fel; soha. Tudom, hogy nagyon nehéz dolgom van és azt is, hogy az exemmel szembeszállni olyan, mintha egy oroszlánnal néznék szembe, de nem érdekel, eltökélt vagyok és mindenre elszánt. Ha kell, akkor akár bíróság elé is viszem az ügyet – mondjuk ez csak a legvégső eset, mert inkább peren kívül egyeznék meg; de nem hagyom, hogy elvegye a fiamat.

-          Itt vagyok! Ajtót bezártam, villanyt lekapcsoltam, úgyhogy mehetünk. – állt elém Bill

-          Oké, akkor szállj be!

Mikor elindultunk Leonához kezdtem kétségbeesni, mert nem nagyon tudtam, hogy mit is mondjak neki. Néhány dologban igaza van, ugyanakkor másban orbitálisat téved. Igazából nem tudom, hogy mihez kezdjek, de leginkább azt nem, hogy hogyan. Addig gondolkodtam ezen, amíg Bill félbe nem szakított:

-          Fater, nem azért, de nem szeretnél megállni?

-          Nem, miért?

-          Csak mert mindjárt ott vagyunk és ilyen tempóban el fogjuk kerülni a kecót.

-          Jah, oké.

Leállítottam az autót, majd becsöngettem a volt barátnőmhöz, ahol természetesen Robert is ott volt. Azt tudom már Billtől, hogy itt él egy ideje, de soha nem dolgozik? Akárhányszor jövök, mindig itt van, és, hogy őszinte legyek, nagyon nem bírom ezt az alakot; valahogy visszataszító.

-          Sziasztok! – köszöntünk egymásnak az ajtóban

-          Miért jöttetek? Csak nem rájöttél arra, hogy Billnek itt a helye? – nézett rám Leona egy undorító vigyorral

-          Nem, sokkal inkább azért, hogy megbeszéljük ezt. Bill azért van itt, hogy igazolni tudja a mondanivalónkat. – közöltem vele hűvösen

-          Csak röviden, nem érek rá egész nap. – szólt bele Robert

-          Téged nem kérdeztelek, neked semmi közöd Billhez!  - nem titkolom, hogy rohadtul nem bírom a pofáját

-      Tom, ez nem a te házad, így itt nem beszélhetsz, főleg nem a vőlegényemmel!

-          Hogymitcsinálsz?! – döbbent meg Bill egy pillanatra

-     Igen, a vőlegényem és hamarosan egybekelünk, te pedig egy boldog családban élhetsz! – hogy tudtam én szeretni valaha ezt a nőt?

-    Biztos, hogy nem. Tudod jól, hogy soha nem bírtam Robertet, de, hogy a mostohaapám legyen azt már végképp nem!.... A kocsiban várlak fater! – viharzott ki az ajtón annyira becsapva maga mögött, hogy majdnem kiszakadt

-          Most miért ilyen? – nézett Robert Leonára

-     Nézzétek, én nem veszekedni jöttem és nem is azért, hogy ellenetek hangoljam Billt, hanem, hogy megegyezzünk az elhelyezésében. Bill nem egy tárgy, amit csak úgy rángathatsz kedved szerint, hanem a fiunk, Leona. Akár tetszik akár nem a közös gyerekünk, akit minimum tíz évig tiltottál tőlem. Nem engedted látni akárhogy szerettem volna; igen tudok róla! Belátom, hogy én is elcsesztem, mert egy idő után már nem érdekelt, és időm sem volt mindennap idejárkálni, de akkor is a fiam és jogom van hozzá!

-          Tom, megegyezethetünk abban, hogy minden hónapban egy hétvégét nálad tölt, amelyiket ti választjátok ki….

-          Megint miért pofázol bele? Most nem azért, de neked mi közöd van a közös gyerekünkhöz Robert? Én vagyok az apja, én vagyok az, aki megvédte és viszonylag helyrerakta az életét én vagyok az, aki normálisan kezeli a dolgait és nem ti. Nálam iskolába jár, tanul, normálisan beszél és elkezdett nyitni felém; ha jól tudom nálatok csak züllött. Megszökött tőletek és magával rántotta a drog. Mikor látjátok be, hogy én lennék neki a megfelelő ember?

-          Mert én vagyok az anyja és én tudom, hogy mi a jó neki. Akármit csinálsz te NEM vagy elég jó neki. Nem vagy apának való.

-          Ha tényleg nem vagyok apának való, akkor találkozunk a bíróságon, ahol a bíró előtt majd előadhatjátok magatokat. – mondtam idegesen, majd felálltam a kanapéról, hogy indulok haza, pontosabban az ügyvédemhez

-          Tom ezt nem teheted meg! Ő az én fiam és egy normális családban a helye!

-          Tényleg? Mit nevezel te normálisnak, Leona? Csak, hogy tudj róla Bill azt mondta, hogy inkább a banda, mint ti. Egyébként meg ugyanannyira az én fiam is, mint a tiéd! Én idejöttem, hogy normálisan beszélek veletek, mint ember az emberrel, de nem lehet; akkor majd a bíróságon találkozunk!

Persze ezt nem így akartam, már csak Bill miatt sem, de így alakult. A kocsihoz érve elmondtam a fiamnak, hogy mi a helyzet - és hát nem repdesett az örömtől. Azt mondta, hogy nem fog ide visszajönni, már csak a múltja miatt sem. Elmondta, hogy szereti az anyját, de nem bír vele egy házban élni, főleg, hogy ott van Robert.

Bár nem értem, hogy miért ellenzi ennyire a házasságukat, vagy úgy egyáltalán, mi baja van? Mondjuk én sem kedvelem azt a fószert, de Billnél egyszerűen már érzem a Robert iránti gyűlöletét. Csak az a bökkenő, hogy nem tudom, miért van ez így. Majd kiszedem Billből!