Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami jó olvasást kívánok! :)

21.: Elég volt!

Még DVD nézés közben megbeszéltük Billel, hogy elmegyünk vásárolgatni neki, mert szerinte meg kell újítani a gardróbját, mert régiek a cuccai.

Reggel, mikor felébredtem a fiam már lent volt a konyhában és reggelizett valami fura kaját.

-          Mit eszel? – én bottal nem piszkálnám azt a valamit

-       Nem tudom, tegnap vettem abban a kis pékségben, ahova beugrottunk. Elég furcsa a kinézete, viszont finom!

-    Azt látom; még az arcodra is jutott belőle! – nevettem, miközben próbálta leszedni magáról a csokit

-          Jóvanna’!

Miután én is megreggeliztem, rendet raktam a szobámban nagyjából, mert vállalhatatlanul nézett ki az egész, majd elkezdtem készülődni a vásárolgatásra. Végül is nem volt még olyan sok idő, ezért lassan felöltöztem, és valami emberi formát öltöttem magamra, viszont mire elindultunk már tíz óra volt, ami Bill szerint már késő egy ilyen naphoz.

-    Mikor kell elindulni akkor? Nem szoktam ilyen nagy hű-hót csapni egy vásárolgatáshoz max. két óra alatt végezni szoktam.

-          Hogy mi csinálsz? Nekem ennél jóval több kell!

-          Mondtam, tiéd az egész napom!

-          Akkor jó, mert későn érünk majd haza; egyébként kaja sincs otthon.  – biztos jó ötlet volt eljönni Billel? Mindegy, legalább eltöltünk egy apja- fia napot.

-     Jó, akkor először neked vásárolgatunk, aztán kaját, mert fele megromlik, mire végzel – nevettem, majd felvettem a dzsekimet – Indulhatunk, felőlem!

Miután gondosan bezártam az ajtót és a riasztót is bekapcsoltam, kiálltam az autóval, és már mehettünk is.

-          Egyébként miket akarsz venni? – pillantottam Billre a kormány mögül

-          Kellene egy pár fölső és nadrág, de akkor már kiegészítő is jó lenne.

-          Az nem a lányoknak való?

-   Nyilván azt a férfiosztályon nézek és nem a nőin. De amúgy a nőire is megyünk, mert ott vannak jó kis pulcsik. A férfin olyan csúnya ótvar hatalmasak vannak.

-          Felőlem!

Persze azért átvillant az agyamon, hogy miért vásárolgat a fiam a női osztályon, de úgy gondoltam, hogy inkább nem mondok semmit, nehogy baj legyen belőle és megint elhidegüljön tőlem.

Mikor odaértünk a plázába Bill már rutinosan ment a boltokba, én meg csak rohantam utána, mint valami testőr. Igen, féltem a fiamat még akkor is, ha tudom, hogy Anthony és a bandája feltehetőleg a javítóintézetben vagy a kiskorúak börtönében raboskodnak; viszont ki tudja, mennyien vannak valójában és abból hányat kaptak el. Lehet, hogy most is valamelyik tagjuk minket figyel.

Viszont nem gondolkodtam tovább a dolgon, mert szerettem volna kiélvezni a pillanatot, hogy együtt vásárolgatok a kamasz fiammal, még akkor is, ha én unom.

-          Bill, ehhez a farmerhoz mit szólsz? – kérdeztem, miközben a próbafülkéhez vittem

-          Nem rossz, felpróbálom!

-          Oké!

Miközben a fiam a fülkében volt néhány lány is bejött az üzletbe és feltűnően méregettek engem, ami most kifejezetten irritált. Mondjuk, szerintem van köztünk vagy 15 év korkülönbség sajnos; inkább Billnek lenne jó az egyik.

-          Szia! Csak nem a barátnődet várod? – jött oda hozzám az egyik

-          Szia! Nem, csak a fiam szórakozik már félórája itt!

-          A kid?

-          A fiam!

Szerintem nem esett le nekik még másodszorra sem, mert nagyon néztek.

-          Apu, szerintem itt kész vagyok, mehetünk!

-          Oké, de még hova szeretnél elrángatni?

-          Még két- három üzletbe biztos, aztán majd meglátjuk

A lányok egy pillanatig döbbenten néztek, de nem tudom meddig maradhattak ott, mert mi Billel elmentünk tíz méterrel odébb. Nem arról van szó, hogy nem bírom a vásárlást, de elég volt most már. Nekem még egy ilyen bolt is sok, nem ám öt-hat üzlet.

Még sok helyre bementünk, de leginkább csak egy- két kis dologért, ami nem tartott már olyan sokáig, így hamar túl lettünk a kínzásomon. Mondjuk, azt nem mondom, hogy nem találtam magamnak is pár cuccot, de azért nem lennék semelyik pasi helyében, akit a barátnője elrángat egy ilyen tortúrára.

-          Nekem ennyi lenne, most intézhetjük a te dolgodat is.

-          Akkor kifelé a plázából és menjünk valamelyik szupermarketbe. – mondtam, majd elvettem a fiamtól a csomagokat

Szerencsére nem vagyok oda semmilyen vásárlásért, kivéve, ha az hangszer vagy autó, ezért gyorsan letudtuk a kajákat is, mondjuk Bill még így is szenvedett.

Mikor végre hazaértünk már háromnegyed öt volt, így megcsináltam a kaját, amíg Bill kipakolta a ruháit, amik már alig férnek el a szekrényben. Miközben a kajával bajlódtam anyu felhívott, hogy nem-e lenne kedvünk beugrani hozzá valamikor, mert régen látott minket, ráadásul Leona telebeszélte a fejét. Szuper, akkor holnapra is megvan a terv.