Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami jó olvasást kívánok! :)
21.: Elég volt!
Még DVD nézés közben megbeszéltük
Billel, hogy elmegyünk vásárolgatni neki, mert szerinte meg kell újítani a
gardróbját, mert régiek a cuccai.
Reggel, mikor felébredtem a fiam
már lent volt a konyhában és reggelizett valami fura kaját.
-
Mit eszel? – én bottal nem piszkálnám azt a
valamit
- Nem tudom, tegnap vettem abban a kis pékségben,
ahova beugrottunk. Elég furcsa a kinézete, viszont finom!
- Azt látom; még az arcodra is jutott belőle! –
nevettem, miközben próbálta leszedni magáról a csokit
-
Jóvanna’!
Miután én is megreggeliztem,
rendet raktam a szobámban nagyjából, mert vállalhatatlanul nézett ki az egész,
majd elkezdtem készülődni a vásárolgatásra. Végül is nem volt még olyan sok
idő, ezért lassan felöltöztem, és valami emberi formát öltöttem magamra,
viszont mire elindultunk már tíz óra volt, ami Bill szerint már késő egy ilyen
naphoz.
- Mikor kell elindulni akkor? Nem szoktam ilyen
nagy hű-hót csapni egy vásárolgatáshoz max. két óra alatt végezni szoktam.
-
Hogy mi csinálsz? Nekem ennél jóval több kell!
-
Mondtam, tiéd az egész napom!
-
Akkor jó, mert későn érünk majd haza; egyébként
kaja sincs otthon. – biztos jó ötlet
volt eljönni Billel? Mindegy, legalább eltöltünk egy apja- fia napot.
- Jó, akkor először neked vásárolgatunk, aztán
kaját, mert fele megromlik, mire végzel – nevettem, majd felvettem a dzsekimet
– Indulhatunk, felőlem!
Miután gondosan bezártam az ajtót
és a riasztót is bekapcsoltam, kiálltam az autóval, és már mehettünk is.
-
Egyébként miket akarsz venni? – pillantottam
Billre a kormány mögül
-
Kellene egy pár fölső és nadrág, de akkor már
kiegészítő is jó lenne.
-
Az nem a lányoknak való?
- Nyilván azt a férfiosztályon nézek és nem a
nőin. De amúgy a nőire is megyünk, mert ott vannak jó kis pulcsik. A férfin
olyan csúnya ótvar hatalmasak vannak.
-
Felőlem!
Persze azért átvillant az
agyamon, hogy miért vásárolgat a fiam a női osztályon, de úgy gondoltam, hogy
inkább nem mondok semmit, nehogy baj legyen belőle és megint elhidegüljön
tőlem.
Mikor odaértünk a plázába Bill
már rutinosan ment a boltokba, én meg csak rohantam utána, mint valami testőr.
Igen, féltem a fiamat még akkor is, ha tudom, hogy Anthony és a bandája
feltehetőleg a javítóintézetben vagy a kiskorúak börtönében raboskodnak;
viszont ki tudja, mennyien vannak valójában és abból hányat kaptak el. Lehet,
hogy most is valamelyik tagjuk minket figyel.
Viszont nem gondolkodtam tovább a
dolgon, mert szerettem volna kiélvezni a pillanatot, hogy együtt vásárolgatok a
kamasz fiammal, még akkor is, ha én unom.
-
Bill, ehhez a farmerhoz mit szólsz? – kérdeztem,
miközben a próbafülkéhez vittem
-
Nem rossz, felpróbálom!
-
Oké!
Miközben a fiam a fülkében volt
néhány lány is bejött az üzletbe és feltűnően méregettek engem, ami most
kifejezetten irritált. Mondjuk, szerintem van köztünk vagy 15 év korkülönbség
sajnos; inkább Billnek lenne jó az egyik.
-
Szia! Csak nem a barátnődet várod? – jött oda
hozzám az egyik
-
Szia! Nem, csak a fiam szórakozik már félórája
itt!
-
A kid?
-
A fiam!
Szerintem nem esett le nekik még
másodszorra sem, mert nagyon néztek.
-
Apu, szerintem itt kész vagyok, mehetünk!
-
Oké, de még hova szeretnél elrángatni?
-
Még két- három üzletbe biztos, aztán majd
meglátjuk
A lányok egy pillanatig döbbenten
néztek, de nem tudom meddig maradhattak ott, mert mi Billel elmentünk tíz
méterrel odébb. Nem arról van szó, hogy nem bírom a vásárlást, de elég volt
most már. Nekem még egy ilyen bolt is sok, nem ám öt-hat üzlet.
Még sok helyre bementünk, de
leginkább csak egy- két kis dologért, ami nem tartott már olyan sokáig, így
hamar túl lettünk a kínzásomon. Mondjuk, azt nem mondom, hogy nem találtam
magamnak is pár cuccot, de azért nem lennék semelyik pasi helyében, akit a
barátnője elrángat egy ilyen tortúrára.
-
Nekem ennyi lenne, most intézhetjük a te
dolgodat is.
-
Akkor kifelé a plázából és menjünk valamelyik
szupermarketbe. – mondtam, majd elvettem a fiamtól a csomagokat
Szerencsére nem vagyok oda
semmilyen vásárlásért, kivéve, ha az hangszer vagy autó, ezért gyorsan letudtuk
a kajákat is, mondjuk Bill még így is szenvedett.
Mikor végre hazaértünk már háromnegyed
öt volt, így megcsináltam a kaját, amíg Bill kipakolta a ruháit, amik már alig
férnek el a szekrényben. Miközben a kajával bajlódtam anyu felhívott, hogy
nem-e lenne kedvünk beugrani hozzá valamikor, mert régen látott minket,
ráadásul Leona telebeszélte a fejét. Szuper, akkor holnapra is megvan a terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése