2013. május 26., vasárnap

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 26.részt is, amiben Bill randiáról lesz szó. Jó olvasás hozzá! :)

26.:  Ki lehet ő?

Reggel amikor felkeltem még csöndes volt a ház. Tekintve,hogy szombat volt, úgy gondoltam, hogy még mindenki alszik csak én keltem fel ilyen korán.
Mára nem terveztem semmit csak, hogy lemegyek a konditerembe meg futok egy kicsit. Tervemhez hűen el is indultam egy üveg ásványvízzel a kezembe amit még tegnap este raktam be a hűtőbe, amikor a fiam jött velem szembe.

-         Hát te?  - lepődtem meg
-         Futni voltam,de kiírtam a szobaajtómra. Minden szombaton és vasárnap megyek. Pénteken pedig konditerembe vagyok. – válaszolt
-         És én erről miért nem tudok? – kérdeztem
-         Mondtam csak te nem figyeltél rám valószínűleg. – mondta
-         Jó,de legközelebb szólj.
-         De te hova mész? – kérdezett vissza
-         Futni! Majd konditerembe. – furcsán nézett rám mikor ezeket kimondtam
-         Felőlem. – vont vállat

Miután letudtuk ezt a kis beszélgetést mind a ketten indultunk a magunk dolgára.
Úgy terveztem, hogy csak egy kis laza kocogás lesz,de ennek ellenére elég sokat futottam. Mikor hazaértem már mindenki fenn volt és csodálkozva néztek rám.

-         Most mi van? 36 évesen nem mehetek el kocogni? –kérdeztem
-         Nyugodtan de, ennyit? Reggel hétkor elmentél és most tíz óra van. Hol a jó Istenben voltál? Körbe futottad a várost? – nevetett Chris
-         Nem,csak jól esett futni így a tervezettnél kicsit tovább kocogtam.
-         Na jó, eddig én voltam a bébiszitter de mint tegnap mondtam nekem dolgom van. Nem akarom lekésni a randit. – Bill
-         De az nem este lesz? – kérdeztem
-         Sok dolgom van,tegnap mondtam, hogy el kell mennem még egy csomó helyre és nem fogok végezni estére. Ha nem érek oda időben meg sem fogom ismerni személyesen a lányt. – mondta komolyan    

Miután elmentem zuhanyozni, megreggeliztem és úgy éreztem, hogy tele vagyok energiával. Nem tudom,hogy mitől jött ez a hirtelen energia bomba, de biztos jól jön majd. Később a másik tervem szerint lementem a konditerembe és jól elfáradtam ott. 
Mikor hazaértem a hűtőn találtam egy kis üzenetet Billtől:

„Elmentem a randira, nem tudom mikor jövök, lehet, hogy csak holnap. Pizza van a hűtőben, Chris-nek el kellett mennie a barátnőjéhez, Charlotte szintén egy barátnőjénél van, azt mondták, hogy nem tudják mikor érkeznek haza. Vigyázz magadra. Bill”

Igaz még csak kora délután volt úgy döntöttem, hogy felhívom Gustavékat, hogy jöjjenek át bulizni vagy filmet nézni. 10 perc múlva csengettek.

-         Sziasztok! – köszöntem Gustavnak és Georgnak
-         Mi van, mindenki itt hagyott? – nevettek
-         Ne is mond! Na mit csináljunk? Van pia, DVD, popcorn, cola……
-         BULI!  - kiáltották egyszerre
-         OKÉ! – kiabáltam vissza

                                                        *Bill szemszöge*

Remélem szereti a rózsát. Izgulok, hogy most mi lesz, hiszen a bandában már mindenkinek van családja csak nekem nincs. Lassan itt az ideje, hogy elgondolkodjak rajta. Na de itt is van a lány.

-         Szia! – köszöntünk egymásnak
-         Jessie vagyok. – mutatkozott be
-         Bill. –mosolyogtam rá

A randin minden simán ment, nem gondoltam volna, hogy a dolgok ennyire egyszerűek lesznek. Sajnos egész idő alatt ott motoszkált bennem valami; mintha már láttam volna valahol ezt a lányt.
~ Na jó, Bill, állítsd le magad biztosan összekevered valakivel,  hiszen annyi lánnyal találkoztál már, biztosan csak egy rajongó, vagy csak volt. Nyugi Bill, nincs semmi gond, csak összetéveszteted valakivel, nem ismered, soha nem láttad őt. ~ nyugtattam magam

-         Mi baj? – kérdezte
-         Semmi,csak mintha láttalak volna már valamikor, de gondolom csak összekevertelek egy másik lánnyal. A munkám során sok női arcot láttam és meglehet, hogy hasonlítasz valamelyikre. Én sem emlékezhetek mindenre nem? -  vallottam be
-         Akkor jó, azt hittem, hogy gond van,mert percek óta csak bámultál magad elé. – mosolygott,de láttam, hogy valami mintha megrémítette volna, de nem tudom mi.
-         Nem,nincs semmi. – biztosítottam

A randi alatt még sokat beszélgettünk, de valahogy éreztem, hogy nem nagyon akar magáról beszélni,de nem kérdeztem rá, hogy miért nem.

-         És mond csak van családod? – kérdezte
-         Nincs,csak a bátyámnak van két gyereke.  – válaszoltam őszintén
-         Akkor gondolom, hogy teljesen boldog.  – nevetett
-         Hát, nem tudom, egyre több velük a gond, most nyolcadikosok és már nagynak érzik magukat, Tom, a bátyám pedig egyedül van velük, na meg én akire nem hallgatnak,mert szerintük én csak a jó fej nagybácsi vagyok. – mondtam
-         Tom elvált? – döbbent meg
-         Nem, sosem volt nős, a gyerekek anyja 14 éve meghalt, így Tomra maradt mindkét gyerek.
-         Ez szörnyű…..
-         Igen az,de ebbe nem szeretnék bele menni.  – mondtam ,hogy végre lezárhassuk ezt a fejezetét a beszélgetésnek. Nem szerettem erről mesélni idegeneknek, de mégsem mondhattam azt, hogy minden oké.
-         Érthető és bocs, hogy felhoztam. – szabadkozott
-         Semmi gond, de most mesélj magadról. – kérem tőle
-         Öhm….. mire vagy kíváncsi?  - ez jó lehetőség kikérdezni mindenről

Sokat beszélgettünk,de  még a randi végén is láttam rajta, hogy valami nagyon nyomasztja és bántja, de nem akarja elmondani, hogy mi az. Mintha félne attól, hogy valami olyan derül ki amit nem akar a nyilvánosságra hozni. 

                                                            *Tom szemszöge*

-         Milyen volt a randi? –kérdeztem reggel Billt
-         Jó, szuper, fantasztikus. – mondta mosolyogva
-         Akkor összejöttetek?
-         Aha, holnap fogunk találkozni,mert ma valami dolga van.
-         Akkor mi a baj?
-         Az, hogy olyan titokzatos, vagy mintha lenne egy olyan dolog az életében amit nem akarna elmondani nekem, amikor a családjáról kérdeztem alig mondott pár szót. Nem értem, én nyíltan beszéltem neki mindenről,de ő nem. Félek, hogy valami bajba keveredett. Ami a legdurvább valahol már láttam a randi előtt az tuti, és nem az utcán. Nem emlékszem rá pontosan, hogy ki ő, de tuti, hogy nem egyszer találkoztam vele régen. De vajon ki lehet ő?

2013. május 12., vasárnap

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok!! Meghoztam a történet 25.részét is amiben már Tom ikrei a tovább tanulás előtt állnak. Jó olvasást hozzá, remélem elnyeri a tetszéseteket. :)


25.: Tovább tanulási mizéria:

Az évek egyre gyorsabban teltek, szinte csak egy pislantás volt az egész.
A gyerekeim most nyolcadik osztályosok.

-         Apa, segítenél?  Kérdezte Chris
-         Miben? – kérdeztem vissza
-         Hova menjek tovább tanulni?
-         Pfuu ha, ez nehéz kérdés fiam. Mit szeretnél csinálni?
-         Nem tudom. Ezért kérdezem tőled,neked talán van ötleted. – mondta
-         Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben? Mi érdekel téged igazán, melyik tantárgyak a kedvenceid? – tettem fel a kérdéseket
-         Hát szeretem a matekot, meg a bonyolult dolgokat. – válaszolt őszintén
-         Akkor nézz matekkal kapcsolatos munkákat, és válassz közülük. – adtam a választ
-         De milyen munka? Apa, segíts már! Nem értek ezekhez, még csak 14 éves vagyok.
-         Jó, rendben. Tehát, matekkal kapcsolatosan, jól fizető munka. – soroltam
-         De először iskola kell apa.  – világosított fel.
-         Tudom, azt keresek…. Mit szólnál a bankárhoz? – jött az ötlet
-         Nem, ahhoz túl sokat kell tanulni.  – legalább őszinte
-         Chris itt találtam egy jót! Egy közgazdasági gimnázium! – mondtam pár óra múlva 
-         Mutasd! – jött oda
-         Közel van, erős iskola, és matekkal foglalkozik. Most lesz nemsokára nyíltnap.
-         Oké, megnézem.

Később Charlotte is jött ugyanezzel a gonddal, így neki is nézhettem iskolákat. Végül egy angol tagozatos gimnáziumnál lyukadtunk ki.   

-         Mi lenne, ha egy suliba járnátok csak különböző tagozaton? – kérdezetem őket vacsora közben
-         Ne már! 14 éve el kell viselnem a húgomat! – adta a választ Chris
-         Te beszélsz? Szörnyű veled együtt élni! Amikor apa nincs itthon üvölt a zene, nem lehet tőled TV-t nézni! Ez mellett állandóan csajozol! – kiabált Charlotte
-         Legalább van életem és nem csak a könyvek fölött gubbasztok egész hétvégén! – kiabált vissza Chris
-         Legalább nekem volt valami jövőképem!  Elegem van belőled, attól, hogy pár perccel idősebb vagy nálam, semmiben sem vagy jobb, sőt.
-         Elég volt! – kiáltottam el magam
-         De! – mondták egyszerre
-         Nincs semmi de! Miért kell mindig kiabálni egymással? Miért nem tudtok megmaradni egymás mellett? Van amikor tök jól kijöttök, van amikor ordítoztok! Szerintem meg lehet beszélni mindet normális ember módjára! Chris mi a bajod azzal, hogy egy suliba kellene járni a húgoddal?
-         Mert hogy néz már ki ha a tesómmal járok egy iskolába? – kérdezte
-         Normálisan. Billel én is egy iskolába sőt egy osztályba is jártunk! És lám, nem öltük meg egymást. – mondtam
-         Bocs. –mondták egyszerre
-         Na látjátok! Lehet normálisan is beszélni!  - válaszoltam

Másnap úgy döntöttünk Billel, hogy csak egymással töltjük a napot.

-         Gyerekek, elmentünk, majd jövünk, ne csináljatok semmi rosszat!
-         Oké, de apa, ma nekem van egy randim, ugye nem kell lemondanom? – kérdezte Chris
-         Nem, dehogy menjetek csak, de zárjátok be az ajtót, még akkor is ha a szomszédba mentek.

Később kiderült, hogy a lányomnak is van egy randija, így nem hiába beszéltem többes számban amikor az arról volt szó, hogy elmennek valahova.
Billel nem tervezünk semmi különöset csak egy étterembe megyünk meg még valahova ami majd spontán kialakul.
Az autót én vezettem,mivel az öcsém megint lusta. Először nem tudtuk eldönteni, hogy melyik étterembe menjünk ezért csak találomra beütöttünk valamit a JPS-be. És igen még itt Magdeburgban is azt használunk, mivel nem akarjuk megkockáztatni, hogy el tévedjünk, és valami bajunk legyen. Az évek alatt már megtanultuk mindketten, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, és senkiben nem bízhatunk meg.
Vacsora után egy parkba mentünk sétálni, ahol már nem járt senki… remélhetőleg.
Amikor hazaértünk nem volt otthon senki, mivel az ajtó zárva volt és a riasztó is bekapcsolva.

-         Bill én még egy kicsit fenn maradok. – mondtam
-         Oké, én lefekszem,mert elfáradtam, és holnap lesz egy kis dolgom amit el szeretnék intézni. Nem késhetek el. – válaszolt
-         Miért hova mész? – na ja, ő nem szokott titkolózni előttem
-         Randim lesz egy lánnyal, akit nemrég ismertem meg.  –  vallotta be
-         Na és ki az? Ismerem? – faggattam
-         Nem,nem ismered, de majd megfogod remélhetőleg, na de megyek, hogy holnap friss legyek.
-         Reggel lesz? Vagy most mi van? Miért kell korán kelned?- értetlenkedtem
-         Ki kell néznem a helyet, virágot kell vennem, fodrászhoz kell mennem, meg ilynek. Ne nézz rám így nem azért megyek fodrászhoz! Tudod, hogy adok a külsőmre így 36 évesen is. – jelentette ki.

Megvártam amíg a gyerekek hazaérnek majd én is elmentem lefeküdni és vártam, hogy mit hoz Bill randija…      

2013. május 5., vasárnap

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 24. részt is aminek a vége egy kicsit komolyabb hangvitelű. NA de nem kotyogok el semmit jó olvasást a részhez! Hamarosan jön a következő rész! :)

 24.: Vallomás

Ötödikes korukig minden rendben ment, nem volt velük semmi baj. Na jó ez  egy kicsit túlzás,sőt nagyon az. Lényegében rájuk volt a legtöbb panasz.
A mai nap is teljesen átlagosan kezdődött mint a többi.
A gyerekek iskolában, Billel a stúdióban, szóval minden tökéletesen működött.

-         Apa alhatok ma Nináéknál? – kérdezte Charlotte mikor hazaért.
-         Kicsim tudod jól, hogy nem. – válaszoltam
-         De miért? Csak egy szülinapi buli és már 11 vagyok. Ez nem lehet igaz, te sehova nem engedsz el! Mindenki más ott lesz csak én nem. Ma és holnap aludnánk ott és talán holnapután,mert szombaton lesz a buli. 
-         Most adtad meg rá a választ. Egy; mert hétköznap nem kell ott aludni senkinél, kettő; mert három éjjelről van szó, három; kicsi vagy hozzá, négy; mert nem és kész, nem nyitok vitát erről.
-         De csak lányok lesznek ott a bulin. Kérlek apa,engedj el! – kérlelt Charlotte
-         Nem és kész. 11 éves kislányoknak nem való még ott alvós buli. Ha csak szimplán a bulira akarsz elmenni szombaton úgy mehetsz,de másképp nem.
-         Gondolom akkor is itthon kell lennem már nyolc órakor. – durcáskodott
-         Nem, nem kell hazajönnöd nyolcra, de ha így folytatod a hisztizést el sem kell menned itthonról.
-         Ezt most vegyem úgy, hogy szobafogság?
-         Ha ezt csinálod akkor igen.
-         De csak én nem mehetek az ott alvós bulira. Mindenkit elengedtek kivéve persze engem. Miért is engednél el? – hisztizett
-         Na jó ebből most volt elég! Mit képzelsz kivel beszélsz te? – emeltem fel a hangomat
-         Apu ez már nem divat, amit csinálsz! – világosított volna fel
-         Nem érdekel, hogy mik az új nevelési trendek! Azért ilyen a világ amilyen mert nem fogják elég szigorúan a gyerekeket! Menny fel a szobádba most! És gondolkozz el azon, hogy hogyan beszélsz az apáddal! – utasítottam
-         Ne már! – nyávogott
-         Azt mondtam, hogy tünés a szobádba! Ne kelljen még egyszer elmondanom! – kezdtem kiabálni

Chris és Charlotte már 11 évesek így már bulizni is akarnak, amiket persze nem engedhetek és ilyenkor én vagyok a rossz.
A lányom egy kicsit később lejött a szobájából és bocsánatot kért a viselkedéséért. Nem vagyok haragtartó, így elengedtem a buliba, de csak szombaton. 
Péntek délután hazajöttek a suliból és csak – már sajnos szokásukhoz híven- ledobták a táskájukat a sarokba és futottak is volna ki az udvarra.

-         Hey, álljunk csak meg egy pillanatra! - szóltam utánuk
-         Igen? – kérdezték egyszerre
-         Hova ilyen gyorsan? Előbb egyetek aztán mehettek ki játszani. – nevettem
-         Oké.

Az ebéd jó hangulatban telt el,de érezhető volt a levegőben ,hogy valamit nagyon kérdezni, mondani akarnak.
Kaja után, leültem velük beszélgetni egy kicsit.

-         Mi a baj? Látom valamit akartok kérdezni vagy mondani csak nem meritek. Rosszat csináltatok?  - tértem a tárgyra
-         Tudod most lesz anyák napja az iskolában, így felmerült bennünk egy kérdés. – Chris

Itt már sejtettem, hogy mit akarnak kérdezni,de reménykedtem benne, hogy nem azt amire gondolok.

-         Mondjátok csak. – mosolyogtam
-         Hol van anya? – tette fel a kérdést Charlotte
-         Öhm, az a helyzet, hogy anyátok….
-         Látjuk majd egyszer? – kotyogott közbe Chris
-         Nem, sajnos nem látjátok többet,mert meghalt. – hajtottam le a fejem
-         Mikor? Miért nem mondtad eddig?  - kezdtek el sírni
-         Születésetekkor ha jól tudom. Nem emlékszem mert én is kiborultam. – vallottam be
-         Milyen volt? – Chris
-         Charlotte,te nagyon hasonlítasz rá. Neki is szőke haja volt, tengerkék szeme, teljesen olyan mint te.
-         Miért halt meg?  - Charlotte
-         Nem tudom. – válaszoltam őszintén

Ezek után még sokat beszélgettünk,de már más témáról, ami sokkal vidámabb volt.
Kiskutyát szerettek  volna kapni, és arról áradoztak, hogy milyen  lenne az ideális kutya.
Este elmondtam Billnek a nagy tervemet miszerint vegyünk kutyát, aminek ő is nagyon megörült.