Sziasztok! Meghoztam a 24. részt is aminek a vége egy kicsit komolyabb hangvitelű. NA de nem kotyogok el semmit jó olvasást a részhez! Hamarosan jön a következő rész! :)
24.: Vallomás
Ötödikes korukig minden rendben ment, nem volt velük semmi
baj. Na jó ez egy kicsit túlzás,sőt
nagyon az. Lényegében rájuk volt a legtöbb panasz.
A mai nap is teljesen átlagosan kezdődött mint a többi.
A gyerekek iskolában, Billel a stúdióban, szóval minden
tökéletesen működött.
-
Apa alhatok ma Nináéknál? – kérdezte Charlotte mikor
hazaért.
-
Kicsim tudod jól, hogy nem. – válaszoltam
-
De miért? Csak egy szülinapi buli és már 11 vagyok. Ez
nem lehet igaz, te sehova nem engedsz el! Mindenki más ott lesz csak én nem. Ma
és holnap aludnánk ott és talán holnapután,mert szombaton lesz a buli.
-
Most adtad meg rá a választ. Egy; mert hétköznap nem
kell ott aludni senkinél, kettő; mert három éjjelről van szó, három; kicsi vagy
hozzá, négy; mert nem és kész, nem nyitok vitát erről.
-
De csak lányok lesznek ott a bulin. Kérlek apa,engedj
el! – kérlelt Charlotte
-
Nem és kész. 11 éves kislányoknak nem való még ott
alvós buli. Ha csak szimplán a bulira akarsz elmenni szombaton úgy mehetsz,de
másképp nem.
-
Gondolom akkor is itthon kell lennem már nyolc órakor.
– durcáskodott
-
Nem, nem kell hazajönnöd nyolcra, de ha így folytatod a
hisztizést el sem kell menned itthonról.
-
Ezt most vegyem úgy, hogy szobafogság?
-
Ha ezt csinálod akkor igen.
-
De csak én nem mehetek az ott alvós bulira. Mindenkit
elengedtek kivéve persze engem. Miért is engednél el? – hisztizett
-
Na jó ebből most volt elég! Mit képzelsz kivel beszélsz
te? – emeltem fel a hangomat
-
Apu ez már nem divat, amit csinálsz! – világosított
volna fel
-
Nem érdekel, hogy mik az új nevelési trendek! Azért
ilyen a világ amilyen mert nem fogják elég szigorúan a gyerekeket! Menny fel a
szobádba most! És gondolkozz el azon, hogy hogyan beszélsz az apáddal! –
utasítottam
-
Ne már! – nyávogott
-
Azt mondtam, hogy tünés a szobádba! Ne kelljen még
egyszer elmondanom! – kezdtem kiabálni
Chris és Charlotte már 11 évesek így már bulizni is akarnak,
amiket persze nem engedhetek és ilyenkor én vagyok a rossz.
A lányom egy kicsit később lejött a szobájából és bocsánatot
kért a viselkedéséért. Nem vagyok haragtartó, így elengedtem a buliba, de csak
szombaton.
Péntek délután hazajöttek a suliból és csak – már sajnos
szokásukhoz híven- ledobták a táskájukat a sarokba és futottak is volna ki az
udvarra.
-
Hey, álljunk csak meg egy pillanatra! - szóltam utánuk
-
Igen? – kérdezték egyszerre
-
Hova ilyen gyorsan? Előbb egyetek aztán mehettek ki
játszani. – nevettem
-
Oké.
Az ebéd jó hangulatban telt el,de érezhető volt a levegőben
,hogy valamit nagyon kérdezni, mondani akarnak.
Kaja után, leültem velük beszélgetni egy kicsit.
-
Mi a baj? Látom valamit akartok kérdezni vagy mondani
csak nem meritek. Rosszat csináltatok? -
tértem a tárgyra
-
Tudod most lesz anyák napja az iskolában, így felmerült
bennünk egy kérdés. – Chris
Itt már sejtettem, hogy mit akarnak kérdezni,de reménykedtem
benne, hogy nem azt amire gondolok.
-
Mondjátok csak. – mosolyogtam
-
Hol van anya? – tette fel a kérdést Charlotte
-
Öhm, az a helyzet, hogy anyátok….
-
Látjuk majd egyszer? – kotyogott közbe Chris
-
Nem, sajnos nem látjátok többet,mert meghalt. –
hajtottam le a fejem
-
Mikor? Miért nem mondtad eddig? - kezdtek el sírni
-
Születésetekkor ha jól tudom. Nem emlékszem mert én is
kiborultam. – vallottam be
-
Milyen volt? – Chris
-
Charlotte,te nagyon hasonlítasz rá. Neki is szőke haja
volt, tengerkék szeme, teljesen olyan mint te.
-
Miért halt meg?
- Charlotte
-
Nem tudom. – válaszoltam őszintén
Ezek után még sokat beszélgettünk,de már más témáról, ami
sokkal vidámabb volt.
Kiskutyát szerettek
volna kapni, és arról áradoztak, hogy milyen lenne az ideális kutya.
Este elmondtam Billnek a nagy tervemet miszerint vegyünk
kutyát, aminek ő is nagyon megörült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése