Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Jelentem, meghoztam a 23. rész is amiben már Tomnak még több gond szakad a nyakába. Jó olvasást hozzá. :)

23.:  Iskola

Billel elmentünk és megnéztük az elsőnek kiválasztott iskolát és utána még hármat. Mindegyik nagyon, nagyon tetszett,de a legjobban az első fogott meg. Ott minden tökéletes volt,de mégsem az a katonás rend,kicsit hasonlított a mi iskolánkra. Na nem mintha szerettem volna odajárni.

Reggel várt rám egy fontos feladat,miszerint el kellett mondani  kicsiknek hogy iskolába fognak járni,ami csak egy kicsit lesz másabb mint az ovi.

Ma el kell menni bevásárolni a füzeteket is, jhaj mennyi mindent kell még venni.

-         Gyerekek indulunk! Gyertek! – mondtam

-         Itt vagyunk! De mi nem megyünk iskolába!  - válaszolt Charlotte

-         De muszáj. Bill és én is jártunk! – mondtam kedvesen

Először elmentünk kinéztük a füzeteket nekik,amit ők választottak ki.

-         Az a kék táska kell! – Chris

-         Nekem meg a rózsaszín! – mondta Charlotte

-         Jó,jó megkapjátok csak ne kiabáljatok légy szíves! – kezdtem elveszteni a türelmemet

-         Melyik füzet tartót szeretnétek? – csatlakozott Bill

-         Ezt! – mondták egyszerre

-         Oké akkor most minden megvan nem? Kell még valami? Bill nézd meg a listát légy szíves!

-         Nem minden itt van már!  - válaszolt ikrem

-         Akkor ennyi lesz! – fizettem ki a vásárolt termékeket

-         Remélem ezek nem romlanak, szakadnak egy el hét alatt. -  kiérve az üzletből

-         Ja. Bár amilyen rosszak,ki tudja?  - Bill

-         Most akkor mennyünk ruhát venni nekik,mert soha nem végzünk. Kell nekik torna ruha, pólók, nadrágok, pulcsik. Asszem’ ennyi. – soroltam

-         Cipők is kelleni fognak. - egészített ki az öcsém.

Elindultunk az üzletekbe, bár nekem semmi kedvem nem volt mászkálni. Sok járkálás szinte a semmiért, egy boltban úgysem kapok meg mindent. Miért is kapnék?

-         Apa, haza akarok menni! – nyafizott a lányom

-         De még kellenek dolgok és addig nem mehetünk amíg meg nincsenek. Nem mehetsz otthoni ruhákban.

-         Miért nem?  - kérdezte a fiam

-         Mert nem! Ne vitatkozzatok már velem! – nevettem el magam

Miután mindent megszereztünk,megvettünk minden lehetséges hercegnős dolgok és persze minden autósat is  mehettünk haza.

Egy hét múlva elkezdődött az iskola, így menni kellet évnyitóra, amit persze az én gyerekeim végig untak.  Miért is tettek volna másképp? Végül is én is ugyanezt csináltam mint most ők.

Az első szülői értekezlet nem volt olyan durva mint amire számítottam. Az igazat megvallva én iskolás koromban másra gondoltam. Mindig is azt hittem, hogy kipletykálják az összes gyereket, na meg szövetkeznek ellennünk.  De végül is tök jó fej volt az osztályfőnökük, de a szülők is. Imádom amikor a bátyjuknak néznek engem. Miért ne lehetne elhinni, hogy 26 évesen apa vagyok?

Az iskolában az első évek szinte észrevétlenül lecsengtek, pedig ők úgy érezték,mintha az idő ólom lábakon járna,de nekem mint szülő csak egy szempillantás volt.

Ötödik osztályos korukban eljött egy olyan pillanat ami talán megváltoztathatja az életüket. Feltettek egy olyan kérdést amire talán még ők sem voltak igazán felkészülve nem, hogy én.