Apabőrbe bújt rocksztár & Happy Bday

Sziasztok! Meghoztam a 21.részt is aminek a címe is visszautal az előző részre,amiben összevesztek.
De előtte, hogy egy kicsit vidámabb legyen a "helyzet", 31.-én ünnepelte 26. szülinapját Georg. Boldog Szülinapot Georg! 

21.:  Már megint!

Ma korán keltünk, ugyanis sok dolgunk volt.

-         Tom biztos vagy benne, hogy elvállaljuk? – kérdezte Bill a reggelinél

-         Bill ezt már megbeszéltük tegnap is. Nem lehet itthon egész életemben mert gyerekim vannak. Ráadásul össze is tudnánk egyeztetni a programokat. – mondtam

-         De ez a műsor nagy felelősség és nem lehet, hogy kettő dologra sőt háromra koncentrálj egyszerre. Első a család, második a munka.  Ezt megbeszéltük! – kezdett egyre idegesebb lenni Bill – Nem tudjuk, hogy mi vár ránk ott. Mi van ha egész nap bent kell lennünk? Mi lesz a gyerekeiddel? Te mihez fogsz kezdeni, ha kimerültél és kelleni fogsz a gyerekeidnek?

-         Bill az az én gondom és maradjon is az. Miért kell neked beleszólnod mindenbe? Miért nem élhetek apakén is olyan életet vagy legalább hasonlót mint volt? Miért akarsz megfosztani attól ami érdekel? – kérdeztem dühösen

-         Mert féltelek és a gyerekeket is! Nekik az apjuk kell nem egy fél őrült zombi aki a munkától lett ilyen. Miét nem érted meg, hogy nem jó ötlet elvállalni a zsűrizést? Csak egy plusz munka! Nincs szükségünk ennyire a pénzre! Ha igen akkor majd én elmegyek dolgozni vagy valami! Neked itthon kell maradni az ikreiddel és csak velük és a bandával foglalkozni! Miért kell neked túlhajszolni magad?

-         Bill! Állítsd le magad! Nincs szükségem a tanácsaidra, az én életem az én döntéseim amibe most te nem fogsz beleszólni. Mindig azt csináltuk ami a bandának jó és amit te jónak véltél. De mikor lesz az amit én akarok? Miért hiszel ennyire gyengének? Te is mennyi más dolgot csináltál a banda mellett és mégsem haltál bele vagy igen? Modellkedtél, divattervezőnek álltál és még ki tudja mi mindenbe bele nem mentél. Miért akarod, hogy mindenáron a zsűri széken kívül legyünk?  Félsz a kritikától? Vagy attól, hogy rosszul döntesz? Vagy miért csinálod ezt Bill? – kiabáltam az öcsémmel,azt hiszem jogosan

-         Azért nem akarom mert rád itthon van szükség nem pedig ott! Csak segíteni próbálok,de látom ezt te nem bírod megérteni. A gyerekeknek is el kéne valahogy mondani ,hogy ki vagy te aztán megmutatni nekik. Szerinted milyen hatással lesz rájuk,hogy csak így meglátják az apjukat a TV-ben?  - kiabált Bill is

-         Bill utoljára mondom el neked: az én életem az én döntéseim és elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül hozzam meg őket, nem kell hozzá segítség. E mellett az én gyerekeim az én felelősségem, hogy mit mondok nekik és mit csinálok előttük. Elég nagyok már ahhoz, hogy kibírjanak egy éjszakát nélkülem is, ha erre sor kerülne. Nézd nem tudom, hogy mi a bajod de ez a Bill nem tetszik nekem. Elegem van abból,hogy meg akarod mondani, hogy mit csináljak és mit ne tegyek meg. Egyet jegyezz meg:  Nem vagy az apám, de végképp nem az anyám, hogy megmond nekem,hogy mit csináljak. Fogadd el, hogy nem mindig minden lehet a tiéd és nem mindig az van amit te akarsz. Én ez izgalmasnak találom és jó próba lenne a zeni tudásomnak. Nem mindien a Tokio Hotel, van más dolog is ami a zenéhez kapcsolódik.

-         Én csak próbállak megvédeni! Tudod jól, hogy ki az egy biztos zsűritag én pedig nem akarok jó pofizni vele.

-         Engem ő nem érdekel! Nem miatta fogom elvállalni a műsort hanem mert érdekel. Én sem felejtettem el, hogy miket mondott rólunk és nyugi nekem is meg van a véleményem róla. Nem muszáj jóba lenni vele, csak a műsor idő alatt ne essünk egymásnak ennyi. 

-         De!...

-         Semmi de! Én elvállalom akár tetszik akár nem! Nem szabhatod meg, hogy mit tegyek!

-         Tudod mit? Nem érdekel! Csinálj amit akarsz! Az én véleményemet meg sem kell hallgatni! – csapta be az ajtót maga mögött

1 óra múlva sikerült lehiggadnom és bementem a stúdióba.

-         Hol van Bill?  - kérdezte döbbenten David

-         Mit tudom én! Elment. – válaszoltam

-         Hova? Mi történt? Tom!

-         Összevesztünk és elment.

-         Már megint összevesztetek? – nézett Gustav

-         Ja,ő nem akarja elvállalni a zsűrizést én meg igen. Ebből lett egy vita reggel.

Nemsokára Bill is előkerült,kiderül,hogy csak elment cigit venni ami elhúzódott ugyanis a boltban csak egy pénztár van és az is tömve volt.

Később bocsánatot kértem tőle és ő is belátta,hogy igazam van abban, hogy nem élhetek burokban csak azért mert gyerekeim vannak. Belátta, hogy a bandának is jót teszünk vele és mi sem leszünk otthon ketten.

-         Tehát akkor,hogy döntöttetek? – kérdezte David

-         Benne vagyunk! – válaszoltuk egyszerre négyen

A nap végére sikerült mindent tisztázni Billel, így már békében mentünk aludni és vártuk a holnapot.