Schrei

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amihez jó olvasást kívánok! :)

27.: Robert

-          Te! Hogy mertél megütni? – szinte hörgött Robert miközben beszélt

-          Hogy mertél ilyet tenni a fiammal? – kérdeztem vissza szemrebbenés nélkül

-          Válaszolj! – üvöltött az arcomba

-          Ahhoz képest, hogy most ütöttelek ki és estél össze úgy, mint egy rongybaba igen nagy pofád van, nem gondolod? Esetleg törjem el még valamidet? – nem féltem tőle, mert tudtam, hogy erősebb vagyok

-          Megöllek! – szinte láttam, hogy szétrobban a feje a méregtől

-          Próbálkozni lehet, de tudod az is büntetik! – nevettem el magam

 Azért mertem nevetni ezen, mert tudtam, hogy nálam van az aduász; bármit csinál velem azonnal a rendőrséghez tudok fordulni, ami jelen esetben két bűncselekményt tárna fel. Jelen esetben egy gyilkossági kísérletet és egy erőszakot, amit gyerek ellen követett el és talán Leonát is bántotta már csak nem merte elmondani, és ne felejtsük el a magánlaksértést sem. Őszintén szólva ebből az emberből már bármit kinézek csak jót nem. Persze nem azt mondom, hogy nem szereti Leonát, de aztán ki tudja.

-    Megütöttél és még nem is veszel komolyan? – konkrétan vérben forgott a szeme

-  Figyel kis mitugársz; nem félek tőled, kettőnk közül én vagyok az, aki fizikailag árthat neked. Te csak maradj csendben, fogd meg a pereputtyodat és takarodjatok ki a házamból!Jelenleg szerintem én vagyok az aki diktál és te az, aki befogja! – áh, dehogy voltam ideges

-          Apu, szerintem……

-     Nem fogok lenyugodni Bill! Most vagyok a legnagyobb dilemmába; most öljem meg vagy majd később? Ez az utolsó féreg még azt sem érdemli meg, hogy levegőt vegyen! – fröcsögtem idegesen

Persze nagyon is jól tudtam, hogy nem csinálhatok semmit én sem, hiszen akkor kihívják rám a rendőröket és én is bajba kerülhetek, mert amit csináltam azt önbíráskodásnak hívják. Hiába, szakmai ártalom, hogy tosztában vagyok a jogaimmal. A munkám során is szoktam találkozni elégedetlen ügyfelekkel, akiket legszívesebben egytől- egyig kirugdosnék az épületből, de nem tehetem.

-       Ne higgye azt fiatalember, hogy ennyiben hagyjuk! Maga nem bánhat így a fiunkkal! – kezdett bele Robert anyja is a szentbeszédbe

-      Szerintem maga maradjon ki ebből, ne szóljon bele mindenbe, mert ez például rohadtul nem érinti magát! – szegény nénivel próbáltam kedves lenni, de nem nagyon jött össze

-          Hogy beszél maga a feleségemmel? – most meg a papi kezdett rá

-   Nézzék, én igazán nem akartam, hogy baja essen Robertnek, de azért a fiacskájuk sem ártatlan! – ne ehhez már nem tudtak mit mondani

-          Hagyd ki ebből a szüleimet, mert….

-          Megversz?  - röhögtem el magam, mert még a feltételezés is nevetséges volt

A vitánk még közel sem ért véget, de konkrétan csak egymást szidtuk, egyikünk sem alkalmazott fizikai erőt. Persze megtehettem volna, de valahogy nem leltem volna örömömet abban, hogy még jobban megverem Robertet, holott megérdemelte volna.

Leona mondjuk az egész vita alatt alig szólalt meg, pedig itt nem csak kettőnkről volt szó, hanem a fiáról. Bill is hallgatott, de szerintem csak azért, mert nem tudta pontosan, hogy mi történik. Vagy megijedt Roberttől.

-          Kisfiam, mond meg szépen apádnak, hogy ezeket csak kitaláltad! Tudod jól, hogy hazudni nem szabad! – vajon kis sütiket is ad neki?

-       Nem hazudok; most tényleg nem. Soha nem bírtam Robot, mert mindig is visszataszítónak találtam a stílusát, de azért ilyet én sem mondanék, ha nem lenne igaz. Bennem is van annyi, hogy tudjam, mekkora súlya van a szavaimnak. Különben is, miért akarnék én anyám boldogságának az útjába állni, ha egyszer nekem itt jó? – válaszolt Bill halkan

-     Mert mindig is egy alattomos kölyök voltál! Mindig kiharcoltad magadnak, amit akartál! – nézett rá Robert eszelősen

-          Pff… bocs, hogy kértem anyámtól pénzt kajára!

-          Drogra költötted, mert egy drogos senki vagy és az is maradsz mindörökre! – folytatta Rob hűvösen

-    Te így nem beszélsz a fiammal, sőt sehogy! Takarodj innen a szüleiddel együtt, amíg jó hangulatban vagyok! Leona, nyugodtan mehetsz velük, de akkor búcsúzz el a fiadtól! – mondtam határozottan, majd felálltam a fotelból, de pont ekkor csöngettek

Schrei

Sziasztok!

Tudom, hogy mostanság nem voltam túl aktív, sőt konkrétan semmit nem hallattam a blog felől, de most végre tudtam hozni a Schrei folytatását, amiben tovább éleződnek az ellentétek a két fél között. 

Tudom, hogy nem mentség az, hogy konkrétan arra nem volt rendesen időm, hogy leüljek és megnézzem az üzeneteimet, de mostantól, megpróbálom összeszedni magam annyira, hogy folyamatosan legyenek friss részek. Őszintén szólva nem tudom, hogy még hány rész van vissza ebből a történetből, mert  még mindig tudok hozzá kitalálni új dolgokat, új fordulatokat, de az biztos, hogy félbe nem fogom hagyni. 

A "rövid" kis monológ után szeretnék mindenkinek jó olvasást kívánni! :)

26.: Utómunka

Miután hazaértünk az exemtől a konyhába mentem, hogy igyak valami erőset. Nem érdekelt, hogy mit von maga után az, hogy megütöttem Robertet és eltört az orra, az se izgatott volna, ha a hullaszállító jön érte. Úgy éreztem, hogy meg tudnám ölni, amiért a fiamhoz nyúlt. Csak a józanész tartott vissza, mert az utolsó pillanatban rájöttem arra, hogy ami Billre vár, ha engem lesittelnek az százszor rosszabb annál, ami eddig volt. Megint visszasüllyedne az alkohol és a drog világába, ahonnan egyszer már sikerült kikapaszkodnia – legalább is rajta van az ügyön.

-    Fater, nem tartom jó ötletnek, hogy most igyál! Inkább vegyél egy hideg zuhanyt, hogy lenyugodj. – mondta Bill miközben kivette a kezemből a Whisky-s üveget

-       Rendben. Valószínűleg be fog nézni anyád és csinálni fogja fesztivált, de ha nem engedjük be talán a rendőrséget is kihívja, ami ebben a szituációban nem lenne okos dolog. Kérlek, majd válaszolj neki, akármennyire megrázó is neked; én itt leszek melletted. Nem akarok ebből balhét. Ez nem a rendőrség és a gyámhivatal ügye, hanem a családé.

-          Oké, te viszont nyugodj le, mert remegsz az idegességtől!

Úgy tettem, ahogy a faim mondta. Vetten egy jeges zuhanyt, ami némiképp lenyugtatott, legalább is már nem remegtem a dühtől, csak fortyogtam mérgemben. Tudom, hogy már elintéztem a magam részéről, de kíváncsi vagyok, hogy Leona mit szól hozzá. Láttam az arcán, hogy meglepődött és azt is, hogy van benne egy kis hinni akarás a fia iránt, de ennél többet nem és szerintem ez nem lesz elég. Ha ennyire szereti Robertet, akkor ám legyen, de a fiától búcsúzzon el. Nem hagyom, hogy az a kis tökfilkó még egyszer a fiam közelébe mehessen. Felőlem akár a legfelsőbb bíróság is nekik ítélheti, akkor sem fogják megkapni. Ha kell, megszöktetem az országból. Persze most sokan azt hihetik, hogy csak beszélek a nagyvilágba, pedig nem így van, mert a fiamért sok mindenre képes vagyok.

-          Apu, itt van anyu és beszélni akar veled. Azt mondta, hogy addig gyere le, amíg jókedvében van, különben kihívja a rendőrséget. – nyitott be a kopogás után Bill a szobámba

-          Felveszek valamit és megyek, de mond neki, ha úgy tetszik, akkor lemegyek elé egy szál semmi be is. – persze csak vicceltem az utolsó mondattal, de soha ne mond, hogy soha

-          Oké!

Miután felkaptam egy egyszerű nadrágot és egy pólót lementem Leonához, aki körül konkrétan láttam a gőzt, amit idegességében engedett ki.

-     Látom, azért még maradt benned egy kis józan ész. – mondtam, amikor leértem a lépcsőn

-       Neked viszont teljesen elmentem otthonról?! Konkrétan betörsz a házamba és leütöd a vőlegényemet, majd egy képtelen váddal illeted, és arra kérsz, hogy válasszak a szerelmem és gyerekem között? Normális vagy? – üvöltött a képembe Le

-          Miért van az, hogy neki hiszel, de a SAJÁT fiadnak nem? Undorító, hogy ez megcsinálod és te is az vagy. Te akarod elvenni tőle Billt, miközben nálam kezd kimászni a ti általatok keltett gödörből?  Szerintem örülj neki, hogy nem egyből a rendőrséggel állítottam be, hanem én intéztem el. A kis Robertedre másképpen több év börtön várt volna. De nyugodj meg, csak egy szavadba kerül és hívom is őket.

-          Hogy lehetsz ennyire aljas? Rob nem csinált semmit! Bill, te hogy találhatsz ki ilyeneket? Tudod te, hogy milyen súlyos dolgokat mondtál? Rob ezért börtönbe kerülhet! Akármit mondott apád ne érdekeljen, csak megpróbál itt tartani. Fogd meg a cuccaidat és tedd be az autóba; megyünk haza!

-          Egyszer, csak egyszer, ábrándulj már ki ebből az emberből és figyelj rám is! – rántotta el a kezét Bill – Miért gondolod azt, hogy minden, amit én mondok az hazugság? Amióta itt van Robert csak rá figyelsz és őt isteníted, mintha megszűntem volna létezni. Komolyan soha nem vetted észre a jeleket, amik egyértelműek voltak?

-          Mindent megbeszélünk otthon….

-          Nekem itt, apu mellett van az otthonom.

-          Most komolyan…..

Ekkor szerintem Leona megértette, hogy Bill igazat mondott és nem hazudozik, ahogy neki szokott általában. Megértette, hogy Robert tényleg csinált valami Billel, annak ellenére, hogy minta- férfinak állítja be magát.

-     Apu mellett biztonságba vagyok, ő nem fog bántani és nem hiszem, hogy Robert az óta megjavult volna. Még akkor se tenné, ha most a mentő vitte volna el. Remélem, boldog leszel vele, de engem felejts el, amíg a közelébe vagy. Nem vagyok hajlandó vele egy légtérben tartózkodni, még úgy se, hogy tudom, nem bánthat.  

-     Mit csinált veled? – kérdezte halkan Leona és megpróbálta megérinteni Bill arcát, de elhúzódott tőle

Bill nem válaszolt, mert nem kellettek ide szavak. Mindannyian tudtuk, hogy mit tett, de kimondani egyikünk sem akarta.

-          Ezt honnan tudtad meg? – nézett rám Le nagy szemekkel

-       Meghallottam, amikor azzal a Kevin gyerekkel beszélt telefonon, de nem ez a lényeg. Leona, ha látni akarod a fiadat, akkor komolyan mondtam, hogy csak akkor, ha Robert távol marad. Tudom, hogy a jelenlétedben nem, csinálna semmit, de nem kockáztatunk.

-          Akármit tett, neked nem volt jogod megütni! Mi van, ha most valami komoly baja lett? Mellesleg, ha valakit érdekel, akkor az ügyeleten van éppen a szüleivel, akikkel az esküvőt terveztük! – villantotta rám a szemeit

-  Ha éppen a hullaházban lenne, az sem érdekelne egy fikarcnyit sem! – mondtam hűvös, kimért hangon – Felőlem kihívhatod a rendőröket, akkor majd legalább megtudják ezeket a dolgokat!

-          Mi van akkor, ha most örökre marad nyoma ezeknek az ütéseknek? – szinte láttam, ahogy Leona felrobban tehetetlenségében, mert tudja, hogy nekem van igazam, csak védeni akarja magát

-      Azt akartad kérdezni, hogy mi van akkor, ha ezek a dolgok örökre nyomot hagynak Billben? Mellé azt szeretted volna mondani, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy a fiad ne sínylődje meg még jobban? Leona, tudom, hogy mi már soha nem fogunk egy család lenni, és őszintén szólva ezek után undorodva fog el, ha arra gondolok, hogy valaha szerettelek, de itt nem a te és nem az én érdekeimet kell szem előtt tartanunk, hanem Billét, a közös gyerekünkét.

-      Mit szeretnél tőlem Tom? Elengedni nem fogom a fiamat veled, aki konkrétan még mindig egy suhanc kölyökként él. Billnek egy felnőtt férfira van szüksége, akiről példát vehet és ezt rólad nem lehet elmondani. Te még mindig egy gyerek vagy!

-          Én mit szeretnék? Te mit akarsz?!

Ezzel a beszélgetésünknek vége szakadt, merthogy Robert rontott be a lakásba a szüleivel együtt, és hát nem tűntek békésnek, sőt inkább idegesnek. De ha egyszer már kiütöttem ezt a mitugrászt, akkor most se fog sokáig tartani.