Schrei

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amihez jó olvasást kívánok! :)

27.: Robert

-          Te! Hogy mertél megütni? – szinte hörgött Robert miközben beszélt

-          Hogy mertél ilyet tenni a fiammal? – kérdeztem vissza szemrebbenés nélkül

-          Válaszolj! – üvöltött az arcomba

-          Ahhoz képest, hogy most ütöttelek ki és estél össze úgy, mint egy rongybaba igen nagy pofád van, nem gondolod? Esetleg törjem el még valamidet? – nem féltem tőle, mert tudtam, hogy erősebb vagyok

-          Megöllek! – szinte láttam, hogy szétrobban a feje a méregtől

-          Próbálkozni lehet, de tudod az is büntetik! – nevettem el magam

 Azért mertem nevetni ezen, mert tudtam, hogy nálam van az aduász; bármit csinál velem azonnal a rendőrséghez tudok fordulni, ami jelen esetben két bűncselekményt tárna fel. Jelen esetben egy gyilkossági kísérletet és egy erőszakot, amit gyerek ellen követett el és talán Leonát is bántotta már csak nem merte elmondani, és ne felejtsük el a magánlaksértést sem. Őszintén szólva ebből az emberből már bármit kinézek csak jót nem. Persze nem azt mondom, hogy nem szereti Leonát, de aztán ki tudja.

-    Megütöttél és még nem is veszel komolyan? – konkrétan vérben forgott a szeme

-  Figyel kis mitugársz; nem félek tőled, kettőnk közül én vagyok az, aki fizikailag árthat neked. Te csak maradj csendben, fogd meg a pereputtyodat és takarodjatok ki a házamból!Jelenleg szerintem én vagyok az aki diktál és te az, aki befogja! – áh, dehogy voltam ideges

-          Apu, szerintem……

-     Nem fogok lenyugodni Bill! Most vagyok a legnagyobb dilemmába; most öljem meg vagy majd később? Ez az utolsó féreg még azt sem érdemli meg, hogy levegőt vegyen! – fröcsögtem idegesen

Persze nagyon is jól tudtam, hogy nem csinálhatok semmit én sem, hiszen akkor kihívják rám a rendőröket és én is bajba kerülhetek, mert amit csináltam azt önbíráskodásnak hívják. Hiába, szakmai ártalom, hogy tosztában vagyok a jogaimmal. A munkám során is szoktam találkozni elégedetlen ügyfelekkel, akiket legszívesebben egytől- egyig kirugdosnék az épületből, de nem tehetem.

-       Ne higgye azt fiatalember, hogy ennyiben hagyjuk! Maga nem bánhat így a fiunkkal! – kezdett bele Robert anyja is a szentbeszédbe

-      Szerintem maga maradjon ki ebből, ne szóljon bele mindenbe, mert ez például rohadtul nem érinti magát! – szegény nénivel próbáltam kedves lenni, de nem nagyon jött össze

-          Hogy beszél maga a feleségemmel? – most meg a papi kezdett rá

-   Nézzék, én igazán nem akartam, hogy baja essen Robertnek, de azért a fiacskájuk sem ártatlan! – ne ehhez már nem tudtak mit mondani

-          Hagyd ki ebből a szüleimet, mert….

-          Megversz?  - röhögtem el magam, mert még a feltételezés is nevetséges volt

A vitánk még közel sem ért véget, de konkrétan csak egymást szidtuk, egyikünk sem alkalmazott fizikai erőt. Persze megtehettem volna, de valahogy nem leltem volna örömömet abban, hogy még jobban megverem Robertet, holott megérdemelte volna.

Leona mondjuk az egész vita alatt alig szólalt meg, pedig itt nem csak kettőnkről volt szó, hanem a fiáról. Bill is hallgatott, de szerintem csak azért, mert nem tudta pontosan, hogy mi történik. Vagy megijedt Roberttől.

-          Kisfiam, mond meg szépen apádnak, hogy ezeket csak kitaláltad! Tudod jól, hogy hazudni nem szabad! – vajon kis sütiket is ad neki?

-       Nem hazudok; most tényleg nem. Soha nem bírtam Robot, mert mindig is visszataszítónak találtam a stílusát, de azért ilyet én sem mondanék, ha nem lenne igaz. Bennem is van annyi, hogy tudjam, mekkora súlya van a szavaimnak. Különben is, miért akarnék én anyám boldogságának az útjába állni, ha egyszer nekem itt jó? – válaszolt Bill halkan

-     Mert mindig is egy alattomos kölyök voltál! Mindig kiharcoltad magadnak, amit akartál! – nézett rá Robert eszelősen

-          Pff… bocs, hogy kértem anyámtól pénzt kajára!

-          Drogra költötted, mert egy drogos senki vagy és az is maradsz mindörökre! – folytatta Rob hűvösen

-    Te így nem beszélsz a fiammal, sőt sehogy! Takarodj innen a szüleiddel együtt, amíg jó hangulatban vagyok! Leona, nyugodtan mehetsz velük, de akkor búcsúzz el a fiadtól! – mondtam határozottan, majd felálltam a fotelból, de pont ekkor csöngettek