Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 11. részt is,remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)


 11.rész: Egyeztetések

Egy héttel később az öcsém már teljesen jól volt,mindent betartottunk,ahogy az orvos mondta. Két nappal ezelőtt Billnek vissza kellett menni egy kontrollra. Hál’ a jó Istennek semmit nem találtak,így teljesen felépült. Most már nem fájt neki a felállás és a nagyobb séták során sem kellett megállni.

Ma reggel úgy döntöttem,hogy elkezdjük megcsinálni a gyerekszobát,ha ráérnek a srácok és persze anya. 10 órára hívtam őket,mivel nem volt nekik programjuk,tudtak segíteni.

-         Akkor szerinte ma hordjuk le a régi bútorokat a pincébe a festékeket meg a szobához tartozó kellékeket hozzuk előre. -  én

-         Jó,de kipakoltál a szekrényekből? – Gordon

-         Nem volt bennük semmi. Vendég szobának használtuk őket. – Bill

-         Nagyfiam addig én mit csináljak? – anya

-         Uhh…. Vannak kisebb dolgok amiket előrébb kéne hozni,le kéne vinni a pincébe. Te és Bill csináljátok ezt. – én

-         De én miért? Tom már teljesen jól vagyok,nem kell félteni ennyire!

-         Nem baj,én nem szeretnék futni a kórházba,hogy valami bajod lett az emelgetés következtében.

-         Kezdjük a kisebb,könnyen elmozdítható bútorokkal,addig Simone és Bill elhordják a kis cuccokat. - Gustav

Majd ahogy megbeszéltük mentünk a szobába. Az öcsém leszerelte a TV-t,aminek anyu hozta a dobozát. Következőnek az éjjeli szekrényeket vontuk ki a forgalomból,közben anya megszabadította a szobát a függönytől és a szőnyegektől.

-         Na most fiuk szerintem először az asztalt vigyük le és utoljára az ágyat. – Georg

-         Nem kéne valamibe becsomagolni ezeket a dolgokat? Ugye tudod,hogy beleköltözik minden élőlény és megcseszheted a bútorokat?! – Gus

-         Tudom,majd eltakarítok rendesen csak hadd legyen már kész a szoba,mert a gyerkőcök is egyre nagyobbak és nem akarom,hogy megszokják az együtt alvást,franciaágyon meg nem hagyhatom őket egyedül,mert leesnek.

-         Akkor majd utólag a rendrakásnál? – apa

-         Igen. Majd ha kész lesz minden,az utómunkálatokat megcsinálom,csak ha elkezdenek mászni meg minden ne érje őket baleset.

-         Igen ez fontos dolog Tom. – anya

-         Na de dolgozzunk,mert sose leszünk kész még vissza van a másik szoba is. – Gordon

Az első szobával még fél óra múlva végeztünk. Közben felsírtak a kicsik,mentem megetetni őket. Anya szerint már bele is nőttem az apaságba,pedig én úgy érzem,hogy ebbe nem lehet. Hiába túl vagyok már a második „X” –en és már van két gyerekem. Bevallom nem így terveztem az életemet,úgy gondoltam,hogy csak harminc éves korom után lesz gyerekem,de nem jött össze.

Míg én etettem a többiek lehozták a kisebb bútorokat innen is. Utána beálltam segíteni,de akkora már csak az ágy volt vissza. Ami azt illeti nagyon gyorsan kész lettünk. Még csak délután 1 óra van.

-         Fiuk,szerintetek álljunk neki a fal lekaparásának? – én

-         Persze,legalább az egyikkel végezzünk. Holnap meg megcsináljuk a másik szobát is. – Gordon

-         Jó. Én is segítek amennyit tudok,holnap meg,megtervezem a mintákat a falra. – anya

-         Akkor kezdjünk neki. –én

-         De nem egyenetlen a fal sehol? – Georg

-         Nem,dehogy.  Tudod,jól,hogy ezt a házat mi kezdtük el építtetni pár éve. A 18. szülinapunkra készült el. Csak később költöztünk be. Profik csinálták az egész házat,így biztosan nincs semmi baja. – én

-         Akkor jó. – Gus

-         De itt van valami fal kiegyenlítő micsoda,azt mondák,hogy a kaparás után először ezt tegyük föl rá. Majd a színt amit akarunk.

-         Mennyi idő alatt szárad meg?

-         Azt mondta,hogyha nem vastagon kenjük fel akkor amíg a másik szobával is végzünk,ha meleget csinálunk akkor nagyjából hat óra alatt.

-         Akkor szerintem kaparjuk le a falakat,és holnap vakoljuk fel őket.

-         Akkor kezdjünk munkának.

Ezeket után már mentünk is falat vakargatni. Kész élvezet volt,hogy egyikünk sem érte el a tetejét,így mindenki csupa kosz lett.

Először Charlotte leendő szobájába mentünk amit nagyjából 3 óra alatt sikerült is lekaparni. Próbáltuk minél egyenletesebben kaparni,hogy ne kelljen vastagon felvinni a kiegyenlítő réteget,nem akartam napokig várni vele.  4 órakor úgy döntöttünk,hogy nekiállunk Chris szobájának is. Mindenki megizzadt,mire kész lettünk mindkét szobával. Holnap megint egy hosszú nap vár ránk,ami nem biztos,hogy zökkenő mentes lesz.

Mikor mindenki elment végre lezuhanyoztam és végre elterültem a kényelmes ágyamon,aminek felét az immár több mint egy hónapos ikreim foglalták el……… 

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 10. részt is, remélem tetszeni fog. Jó olvasást ! :)

10. Otthon,édes otthon

A reggel megint vizittel kezdődött,ahogy már megszoktam. Most is kint várakoztam,így volt időm gondolkodni. A fejemben összeszámoltam,összegeztem,hogy mennyi dolgom van otthon. A két kis csöppség szobáját még ki kell festeni,be kell rendezni,Billt kell ápolni,mert nem akarom,hogy megerőltesse magát és valami probléma legyen ebből. Hát mit ne mondjak,jól összejöttek a dolgok. Ráadásul a házat is rendbe kéne rakni,mert elég nagy a felfordulás a kicsik miatt. A gondolat menetemből a doktor szakított ki:

-         A testvére kitűnő állapotban van,így vizit után vissza jövök hozzá és megvizsgálom,jobban mint eddig. Ha minden jól megy hazamehetnek. Ha nincs belső vérzése akkor már nyert ügyünk van.

-         Rendben,addig mit csináljunk? Mennyi idő múlva jön?

-         Semmiképpen ne erőlködjön a fiú,és még ne pakoljanak,mert még nem biztos,hogy elhagyhatják a kórházat. KB egy fél óra múlva itt vagyok újra.

-         Jó,várjuk magát.

Majd bementem Billhez,aki most is az ágyban feküdt és olvasott.

-         Na mit olvasol öcsi?

-         Képzeld benn vagy az újságban. Találgatják,hogy milyen kisbabákkal járkálsz te mostanában.

-         Hat találgassanak,egyelőre semmi közük hozzá. Majd megtudják.

Majd utána nem sokkal jött is az orvos ahogy megígérte. Most nekem sem kellett kimennem,mert ez nem vizit. Így ott ültem a helyem és néztem,hogy mit csinál az öcsémmel a doki. Hát mondhatom nem volt valami szép látvány,láttam Billen,hogy néha fáj neki,hogy hozzá ér egy kicsit durvábban. 20 perc elteltével a doki végre felegyenesedett és:

-         Mindent rendben találtam,semmi komplikáció nem lépett fel,nincs belső vérzés sem. Megírom a záró jelentést és haza mehetnek. DE: semmi erőlködés,mivel még felszakadhat a seb,hiába nincs már ott a varrás,nem szabad idegeskednie mert ez is gátolja felépülésben. Nagyon sokat kell piheni,de nem szabad egész nap ágyban lenni és nem kell kiszolgálni mindennel. A éhes vagy szomjas ne vigyenek neki,majd ő. Kell egy kis mozgás. Látom,hogy szokott konditerembe járni,ezt most is ajánlom,de ne a legnehezebb gyakorlatokkal. Egy laza kocogás egy kis súlyemelés kezdetben megteszi. Később,mivel most még a hasi rész gyenge,lehet csinálni has izom gyakorlatokat. De mindent csak módjával,semmit ne erőltessen azzal csak ront a helyzeten. 

-         Akkor mi pakoljunk össze Tom.

-         Oké.

Majd kiment az orvos,mi elkezdtük becsomagolni Bill holmiját,majd az enyémet.

-         Bill te ne erőlködj majd én felteszem az ágyra a bőröndöket te pedig tűrd bele a ruhákat.

-         Sok van?

-         Nincs, csak a legfontosabbakat hoztam be. Nem akartam visszafelé annyit cipelni.

-         Jó,úgy látom kettő sport táska a te bőröndöd. XD

-         Aha. Nekem már ez is bőrönd na!

-         Nekem mennyi cuccom van?

-         Tusfürdő,hajkefe vagy mi a jó élet az,szemcerka, tükör,alapozó,szájfény,dezo, 10 póló és nadrág és fehérnemű. Más asszem nincs. Ja meg törülközők.

-         Jó akkor látom mindezt egy sport táskában és egy kézitáskában hoztad be nekem,így akkor külön tudjuk osztani. A sminket rakjuk a kézibe meg az ilyeneket,a tied is befér ide. A ruhákat a másikba.

10 perc múlva kész is voltunk mindenféle pakolással. A doktorúr is hamarosan megjött a záró jelentéssel,így mehettünk is.

-         Most haza? –Bill

-         Aha. Miért hova akarsz menni?

-         A kicsikért.

-         Ők otthon vannak anyuékkal.

10 perc elteltével haza is értünk. Gyorsan kivettem a két táskát a csomagtartóból,Bill pedig a kézitáskát vitte.

-         Sziasztok! – én,Bill

-         Helló! – két ’G’,anyu,apu

-         Hogy vagy Bill? Minden rendben? –anya

-         Igen,minden 100-as,és jól vagyok köszi.

Nem sokkal később elmentek a vendégek,így csak 4-en maradtunk. Jó volt újra látni a gyerekeket,kezemben tartani őket. Bill is felvette a kislányt,de csak leült vele. Tudta,hogy pihennie kell,nem erőlködhet. De hát csak nem nehéz neki 4 kg.

-         Bill,mennyire vagy jól? Őszintén légy szíves.

-         Hát még néha fáj a hasam és a fejem,de amúgy minden szupi. Miért?

-         Mert meg kéne csinálni a gyerek szobákat,ez így nem jó,hogy velem alszanak. Meg fogják szokni így nem marad magánéletem. Legyenek csak külön.

-         Hát apróbb dolgokat tudok segíteni,de azt még ne várd,hogy kifestem a magasabb részeket.

-         Nekem már az elég ha a mintákban tudsz segíteni. Anyuval szépen kifestitek őket. Tőlem ne várjátok,hogy hercegnőket festek.

-         Tőlem holnap is kezdhetjük.

-         Nem,ezen a héten csak pihenj,majd jövő héten talán. Kicsit kimerültem én is a kórházban.

-         Azt gondoltam. Nem egy leány álom ott bent feküdni.

-         Na mennyünk aludni,késő van.

-         Oké,szia bátyus.

-         Szia öcsi. Ha bármi baj van szólj nyugodtan.

-         Jó.

Ezek után már dőltem is az ágyamba és elaludtam,ki tudja még mit tartogat a holnap………

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Tudom,hogy késtem vele,de sok volt a dolgom,még géphez ülni sem volt időm nehogy részt felrakni. Na de itt a rész,amihez nem fűznék hozzászólást. Jó olvasást! :)

9.rész: Bill II.

Másnap reggel Bill már előbb fent volt mint én,így ő ébresztett fel engem.

-         Tom! Kelj fel,bátyus!

-         Öhmne mi van már? Miért nem aludhatok?

-         Mert jönnek az orvosok és hogy néz már ki,hogy a beteg hozzátartozója alszik?

-         És ha az a valaki épp egy fiatal apuka?

-         Tom…

-         Jól van,fent vagyok!

Ezek után nem sokkal igaza lett Billnek,jöttek vizitre. Nekem ki kellett menni a kórteremből,így csak céltalanul mászkáltam a folyosón.

-         Tom!- hallottam meg anyu hangját

-         Sziasztok!

-         Hogy van Bill? Miért nem telefonáltál,hogy ébren van? – Gordon

-         Hát most épp vizsgálják,de már egy jó ideje bent vannak az orvosok. Azt mondta,hogy jól van,csak tegnap fájt a hasa. Azért nem hívtalak,mert sok dolgot kellett elintézni,ráadásul,nem biztos,hogy díjaznák,ha ennyit telefonálnék. De amúgy honnan tudjátok,hogy felébredt?

-         David mondta nekünk. Vizit van nem?

-         De…

-         Akkor azért nem engednek be minket és Billt biztosan jobban kivizsgálják. Nehogy valami baj lépjen fel. Gondolom én.

-         Elmondta,hogy mi történt? –Gordon

-         Igen,már a rendőrökkel is beszélt. Bill csak egy nagyon primitív leírást tudott róluk adni,ami nem nagyon vezet nyomra.

-         Jó reggelt kívánok! – doki

-         Jó reggelt! –anyuék

-         Gondolom észre vették,hogy több ideig voltunk benn mint ilyenkor szokás. Nem kell megijedni,nincs semmi baj,csak kötést cseréltünk,emellett megnéztük a sebet. A kivizsgálás során mindent rendben találtam. A fiú nagyon jó állapotban van így nemsokára,legkorábban holnap egy utolsó nagy vizsgálat után elhagyhatja a kórházat. De figyelmeztetem,hogy még nem 100%. Ha a legkisebb komplikáció is fellép nem mehet haza. Figyeljenek oda arra,hogy semmilyen módon ne erőlködjön. A teljes felépüléshez testi-lelki nyugalomra van szüksége.

-         Köszönjük doktor úr. –én

Majd hárman bementünk Billhez aki épp feküdt az ágyában.

-         Sziasztok!

-         Szia! Hogy vagy kisfiam? –anya

-         Köszi anya nagyon jól. Csak nem akarok már itt lenni. Rémes egy hely. Ráadásul az orvos olyan szavakat mond amit egyáltalán nem értek. Miért nem lehet normálisan közölni,hogy mit akar? Remélem nem talált semmit és itt hagyhatom ezt a steril házat!

-         A doki azt mondta,ha minden jól megy akkor holnap elhagyhatod a kórházat. –Gordon

-         Az öcsém tényleg jól van,az már látszik!

-         Miért? Hogyan?- Bill

-         Szófosásod van,mint általában.

Majd még sokat beszélgettünk,mint kiderült a gyerekeimre most Gustav vigyáz,amin én persze kiakadtam:

-         Na ne már! Inkább hozom őket ide! Gus nem ért a gyerekekhez!

-         De szívesen vállalata és benne megbízhatunk!

-         Végül is ja. Nem tesz kárt bennük.

-          Hadd babázzon. Franzi amúgy is most fog szülni. Jól jön neki a gyakorlat.

-         Georg is ott van velük,tehát nem lehet akkor baj.

-         Köszi most megnyugtattatok! Két ügyefogyott vigyáz az ikreimre. Egyáltalán tudják mit kell tenni mikor baj van?

-         Ne aggódj Tom,anyád egy órás összefoglalót tartott nekik a hűtőre pedig ki is írta,sőt még a mentők tűzoltók és a rendőrök számát is! Szegények már azt sem tudták,hol vannak.

-         Akkor megnyugodtam valamennyire.

A beszélgetés közben néha leléptem cigizni,mert már hiányom volt,de nagyon.

-         Tom itt vannak ilyen kis cetlik írd rá ha mész valahova,amikor én alszom. Így ha idő közben felébredek nem foglak keresni.

-         Jó de hova tegyem,hogy megtaláld? Nem akarom,hogy erőlködj a felüléssel!

-         Rakd a kezembe. Egyébként nem vagyok béna. Tudok mozogni és nem esik nehezemre a felülés!

-         Tudom Bill de hátha felszakad a seb,ha egyedül vagy még segítséget sem tudsz kérni. Bill ígérd meg,hogy csak akkor kelsz fel,ha van itt valaki melletted aki figyel rád. Nem akarom,hogy még egy hetet bent tölts. Elegem van a kórházi steril hangulatból.

-         Jó! Ígérem. De akkor te is,hogy nem ijesztesz meg azzal,hogy elfelejtsz írni.

-         Jó.

                                                                 *Csing-csing*

      -    Szia Gus. Mi a baj?

      -   Szia, sír a gyerek és nem hallgat el akármit csinálunk vele. Meg etettük,büfiztettük,altattuk,de semmi.

      -   Próbáltátok tisztába tenni őket?

      -   Na ne,haver csak ezt ne.

      -   Nem halsz bele. Ha meg annyira félsz akkor a krémek mellett van egy csomag eldobható kesztyű. Csináld azzal!

      -   Köszi!  Szia.

      -   Szia.

      -   Na ugye megmondtam,hogy valami baj lesz?- én

      -   Akkor most örülsz?

      -   Annak,hogy nem bírják tisztába tenni a gyerekeket? Nem. Na de hagyjuk.

Ezek után még sokat beszélgettünk,mindenféle jelentéktelen dologról. Bill annyira lelkesen beszélt,hogy észre sem vette,hogy tökre más témánál jár. Anyuékkal mi ezt nem bántuk,hisz nála ez annak a jele,hogy jól van.

Később apuék elmentek,ahogy a nap is. Szép lassan alkonyodott én pedig csak ültem az alvó öcsém mellett. Közben azon gondolkoztam,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy ilyen jó iker testvérem van. Jobbat már kívánni sem tudnék……

Tokio Hotel Magyarországra!

Sziasztok! Most nem részt hoztam,hanem valami egészen mást.
Lehet,hogy az olvasók közül már sokan megtettétek,de azért biztos ami biztos!

 A magyar Popcorn Magazin szavazást hirdetett,hogy melyik banda jöjjön Magyarországra. Ha egy bandára 500 szavazat gyűlik össze beszélnek a koncert szervezőkkel. A linkben mindent megtaláltok ami szükséges.
Katt a linkre