Schrei

Sziasztok! Meghoztam az új részt, amihez jó olvasását kívánok! :)

 19.: Őszintén

Reggel a vizit után kaptunk reggelit, ami még viszonylag ehető volt. Mondjuk, nem tudom, hogyan mérik az adagokat, de azt biztos, hogy nekem kevés volt, de szerintem Billnek is, pedig ő nem eszik sokat.

-          Bill, nem akarsz beszélgetni egy kicsit? Mármint szerintem tegnap nem a teljes igazságot mondtad el. – néztem rá komolyan az ágyamról

-          Apu, ha a rendőrséggel is beszéltem, akkor elmondok mindent, részletesen, ahogy tudni akarod. Csak először a rendőrökkel hadd dumáljak, mert nem szeretnélek belekeverni a dolgokba.

-          Elvileg ma jönnek, mert tisztázni akarják veled a helyzetet; de ennél többet nem mondtak. Bill, remélem nem csináltál hülyeséget annyira!

-          Az mentség, ha kényszerítettek rá? Mármint….

-          Bill, ezt mindenképpen mond el! Mindent, ami szerinted kell, de még azt is, ami nem olyan lényeges, mert sose lehet tudni! Az a lényeg, hogy magadat próbáld menteni minél jobban, próbáld rájuk terelni a dolgokat, persze elmaradhatatlan, hogy te is benne legyél, hiszen nem véletlen vagy most itt.  Most csak ennyit tudok segíteni, mert nem mondasz többet.

-          Tudom, de hamarosan mindent tudni fogsz!

Örültem, hogy végre kezdett megbízni bennem, mert eddig nagyon távolságtartó volt velem szemben.  Soha nem osztott meg velem semmit, mintha titkolt volna valamit, de most azt láttam, hogy meg fog nyílni előttem. Talán belátta, hogy nem akarok rosszat neki, csak az ő érdekeit szolgálom.

-          Jó napot, a rendőrség szeretne beszélni a fiúval!  - jött be az egyik nővér

-          Jó, csak nyugodtan! – mosolyogtam rá kedvesen

-          Jó napot! Szeretnénk néhány kérdést feltenni a fiúnak, ha lehet!

-          Persze, nincs semmi akadálya! Én bent maradhatok ugye? – nem akartam magára hagyni a fiamat

-          Itt maradhat, de nem szólhat bele! Egyébként itt van a telefonja, visszahoztam, a hanganyagot pedig lementettük róla. Hasznos információkkal szolgált ez a pár perces felvétel! Szóval, Bill, még mielőtt elkezdenénk, mondanám, hogy nem muszáj beszélned, illetve amit mondasz felhasználható ellned; jól gondold át minden szavadat! Azt első kérdésem pedig: hogy kerültél bele ebbe a társaságba?

-          Anthonyval egy suliba jártunk és én akkor szakítottam a barátnőmmel, ezért magam alatt voltam, amit Ant meglátott és azt mondta menjek vele. Én pedig követtem őt, és csináltam, amit mondott, főleg miután leitatott. Később jöttem csak rá, hogy valójában valami kábszert adott.

-          Mit csináltál, amikor rájöttél erre?

-          Elmentem onnan, mert nem akartam belekeveredni, ráadásul akkor nem tudtam, hogy már ezzel pácban vagyok. De aztán Ant másnap követelte a pénzt, amit rám költött, amit oda is adtam neki, mert úgy gondoltam, hogy akkor békén hagy, de észrevettem, hogy hiányzik az a valami, amit adott, így visszamentem, de nem volt pénzem kifizetni.

-          Ezért vertek meg?

-           Igen, azt mondták, hogy vagy dillerkedem vagy fizetek, de persze nem akartam még jobban belekeveredni, ezért nem csináltam egyiket sem.

Még jó pár fura kérdést tettek fel a fiamnak, amikre kivétel nélkül válaszolt, bár én még mindig azt éreztem, hogy elhallgat valamit a rendőrök elől is és én sem fogom megtudni, viszont nem szóltam semmit, mert nem akartam bajt.  A kapitány minden lehetséges szemszögből megközelítette a helyzetet, próbált rájönni arra, hogy hol hazudik Bill, mert gondolom, nem egyezik a történetük Anthonyval, aki legszívesebben mindent Billre kenne.

A végén azért a góré is megjegyezte, hogy valami nem százas ebben a történetben.

-          Bill, nézd, ha nem mondod el az igazat, akkor még nagyobb bajba kerülsz! Azért kérdetem rá egy dologra ennyiszer, mert egyáltalán nem egyezik a két vallomás. Viszont annyi elárulok, - bár nem szabadna-, hogy eddig a bizonyítékok a te malmodra hajtják a vizet, bár ez könnyen megváltozhat, úgyhogy ne bízd el magad!

-          Nem hazudok, nem lenne értelme, hiszen vagy megtalál a bandája, vagy én leszek büntetve. Igazat mondtam, minden kérdésre!

Láttam a rendőrön, hogy nem nagyon hinne Billnek, ha nem lennének bizonyítékok Anthony ellen, mondjuk, ha bebizonyosodik a fiam ártatlansága már nekem jó, persze tudom, hogy valamilyen szinten Billt is megbüntetik, mert tehet erről a helyzetről, de Anthony rosszabbul jár.

Miután elmentek a zsaruk bejött egy nővér, hogy Bill mennyen vele és én is, ha akarok. Na ez megint jó lesz…..

Schrei

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem volt rész ilyen sokáig, de nincs időm, összekapkodni pedig nem akarom, hiszen, az már nem lenne az igazi. Most viszont meghoztam, a 18.részt, amihez jó olvasás kívánok! :)

 18.: Szuper!

Miután végre beengedett minket egy nővér várni kellett, mert pont voltak bent, de azután beszélhettünk az orvossal.

-    Nos, megnéztem a vizsgálatok eredményeit és nincsenek jó híreim! Billt itt kell tartanom legalább pár napig, mert súlyos sérülései vannak, de nem annyira, hogy másik osztályra kerüljön vagy műteni kelljen. A szociális munkás és a gyámügyisek hamarosan megérkeznek, addig azt javaslom, hogy az egyik nővérrel, aki megmutatja Bill szobáját töltsék ki a formaságokat.

-   De nincs itt semmiféle ruha vagy valami. Azokért csak később menjek? – kérdeztem az orvostól, mivel tényleg nem volt nálam semmi

-      Igen, mindenképpen. Amíg a szakemberek meg nem érkeztek se a fiú se maga ne menjenek el.

Ezután odajött hozzánk egy nővér és megmutatta Bill szobáját, ahol én is bent leszek vele. Nem akarom magára hagyni, főleg mert nem tudom, mi vár rá. Sejtem, hogy a rendőrség be fog látogatni hozzá, hiszen nem véletlenül került ilyen állapotba és nem véletlenül tartották fogva, de szeretném hallani a beszélgetésüket. Bár nekem azt mondta a százados, hogy mi menjünk be a kapitányságra, viszont az a pár suhanc nem fogja kihagyni a történetből Billt sem, és tudom, hogy megpróbálnak mindent rákenni. 

Amíg várakoztunk a szakemberekre felhívtam Leonát Bill telefonján:

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-       Mi van Billel, miért nem ő hívott? Mondj már valamit! – szinte őrjöngött az exem

-     Semmi komoly baja nincs, ami miatt annyira aggódni kéne. Vannak súlyos sérülései, de a gyerekosztályon marad. Leona, el tudnál menni a lakásomra hozni nekünk pár cuccot? Itt maradok Billel és nincs semmi….

-     Állj! Miért te maradsz ott? Én vagyok az anyja ez az én dolgom! Ráadásul nincs is kulcsom hozzád, nem tudok bemenni!

-      Nyugodj már meg az Istenért; ha ordítasz nem mész semmire és én sem! A stúdióban az íróasztalomban van a legalsó fiókban a pótkulcs, azzal be tudsz menni! Mellesleg azért én leszek itt, mert én meg tudom védeni, ha valami gáz van!

-          Nem higgadok le, mert ez mind miattad van!

-      Ebből köszönöm nem kérek, légy szíves hozz be pár cuccot a gyerekosztályra! – mondtam, majd letettem a telefont, mert nem akartam tovább hallgatni

Miután letettem Bill elég furán nézett rám, mert ő azt gondolta, hogy jóba vagyok az anyjával, de nagyon. Az igazság viszont az, hogy Leonával már csak Bill miatt beszélek évek óta. Mikor szakítottunk, úgy gondoltam, hogy a fiunk miatt nem szabad rossz viszonyban lennünk, hiszen annak a gyereknek szüksége van az apjára, de az idő múlásával ez a tény megdőlni látszott. Azt vettem észre, hogy Leona elkezdte ellenem hangolni a fiamat, legalább is már nem akarta, hogy a közelében legyek. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a munkám miatt nem nagyon kerestem már Billt, így az évek alatt eltávolodtunk egymástól, viszont az utóbbi egy-két évben újra elkezdtünk beszélni egymással. Elmondta, hogy nem bír Billel és nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen vele.

A gondolatmenetemből az egyik ápolónő szakított ki, azzal, hogy bejött egy paksamétával.

-   Jó napot! Szerintem essünk túl a formaságokon, hogy aztán már csak a gyámügyre és a szociális munkásra kelljen várni, aztán pedig pihenhessenek.  – mosolygott kedvesen

-          Rendben!

Olyan kérdéseket is feltett Billnek, amire még Leona sem tudna válaszolni. Persze, kellenek az információk, de most honnan kéne tudnom, hogy mikor evet először normális kaját? Megértem, hogy ezek kellenek, mert hasznosak lehetnek, de könyörgöm, hatvanszor elmondtam, hogy nem éltem a családommal, nem tudom, Billtől meg ne várja, hogy emlékezzen rá.

Miután nehezen, de letudtuk a papírmunkát megérkezett Leona, aki elbeszélgetett volna Billel még egy- két órát, ha nem jönnek a gyámügyisek, de így az érkezésük miatt távozott, így fellélegezhettem.

-      Jó napot, szia! Fel fogok tenni néhány kérdést, és az is lehet, hogy ki fogunk menni a lakásukra! Először a fiútól fogok kérdezni, kérem, ne szóljon közbe!

-        Feltétlen muszáj ezt most?

-      Igen! Szóval….. Bill, nem foglak bántani, csak válaszolj szépen, rendben? – Bill arcán láttam, hogy nem tetszik neki valami

-   Nem kell a számba mászni, és ilyen kényeskedve beszélni hozzám! Képes vagyok felfogni a normális emberi beszédet!

Ez a beszélgetés sokáig tartott, de legalább nem akarnak kijönni hozzám. Nem találnának semmi illegálisat, de nem szeretem, ha feltúrják a lakásomat.

Miután vége lett a beszélgetésnek Bill azonnal elaludt, ahogy én is. A gyámügyisek pedig csak holnapra ígértek választ, úgyhogy van időm aludni.

Happy 27th Birthday Gustav!

Sziasztok! Sajnos ma sem részt hoztam, viszont ma 27 éve egy sokkal örömtelibb dolog történt, ugyanis megszületett a Tokio Hotel dobosa, Gustav.

Boldog születésnapot Gustav!

A részt várhatóan hétvégén hozom, de, hogy melyik nap, azt nem tudom.

Happy 26th Birthday!

1989. szeptember 1.-én; pontosan a mai napon megszülettek a Tokio Hotel ikrei, akiknek, mi Alienek sok jó pillanatot köszönhetünk. 

Boldog szülinapot Tom és Bill!

Kép forrása: Google

Kép szerkesztése: Barbii Kaulitz /ne másold/