Happy 28th Birthday!

Nagyon sok boldog születésnapot a Tokio Hotel basszusgitárosának! :)

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amihez jó olvasást kívánok! :)

6.: Siker!

Reggel úgy keltem fel, hogy ma nem fogok veszekedni Billel, a buli miatt sem. Végül is rájöttem arra, hogyha ordítok vele és azt látja, hogy felidegesít, akkor még jobban fogja csinálni már csak azért is. Szépen lassan megpuhítom és ráveszem arra, hogy csináljon normális dolgokat is végre. Semmiről nem mondtam le, amit elterveztem vele és nem is fogok, csak minden még több időt vesz igénybe, mint azt először gondoltam.

-          Szia!  - köszöntem neki reggel, mikor lejött a konyhába

-          Cső, fater! Ma miért fogsz üvölteni velem? – kérdezte cinikusan, mire én majdnem rákezdtem

-    Nem fogok veszekedni veled, mert semmi értelme, ugyanis az lesz, amit én mondok! – mosolyogtam rá a mondat végén

-          Szeretnéd! – futott vissza a szobájába

Komolyan nem tudom mi tévő legyek vele kapcsolatban, akármit mondok neki felkapja a vizet vagy ellenkezik. Tudom, hogy Leona mindent megengedett neki, de ennek köszönhetően jutott idáig. Talán egy fokkal normálisabb lenne, ha én a kezdetektől ott lettem volna mellette, de most már nem tudom visszahozni azokat az időket. Most már rájöttem, hogy egy fiúnak kell egy apa, aki féken tartja és ellátja jó tanácsokkal, de sajnos engem jobban érdekelt a munka. Most viszont meg fogom nevelni ha, törik, ha szakad.

-          Ma kimegyek a haverokkal a régi gyárhoz, ne gyere utánam! – fröcsögte fél várról dél felé

-          Bill, megértem, hogy lázadsz ellenem, de ezt megtiltom! Tudom mi az a hely és nem mehetsz oda! – tettem félre a laptopot

-          De igen!

-          NEM! – mondtam hangosabban

Ezután nem beszéltünk egymással, pedig jó lett volna. Elegem van abból, amit csinál. Ezt így nem teheti meg sem velem, sem magával.

Ebéd után leültem a laptopom elé és dolgoztam egy kicsit itthonról, úgy döntöttem, hogy ritkábban megyek be, mivel itthon kell lennem a fiammal. Éppen egy dalszöveg felénél jártam, amikor csöngettek.

-          Sziasztok! – köszöntem az előttem álló két kölyöknek

-          Cső, Billt keressük! – hogy tudnak ennyire undorítóan viselkedni?

-          Ááá, veletek menne ki a régi gyárhoz! – bólintottak – Sajnos beteg lett és nem tud menni.

-          De nekünk reggel azt mondta…..

-          Igen, akkor még jobban volt. Annyira elkapta valami, hogy nem tud lábra állni – néztem szomorúan

-          Akkor mi megyünk!

Amint becsuktam az ajtót hallottam, hogy Bill jön le a lépcsőn.

-          Hol van Ash és Brad? – nézet körbe

-          A két fiú, akik itt voltak? – kérdeztem ártatlanul

-          Aha….

-          Azt mondtam beteg vagy, nem mész sehova…..

-          A k……

-          Na….! – lendítettem meg a kezemet, de inkább leengedtem

  Nem süllyedhetek olyan mélyre, hogy megütöm a fiamat. Soha nem ütöttem meg senkit és nem most fogom elkezdeni, főleg nem Billel. Szerencsére észrevettem, hogy most tényleg ideges lettem ezért bocsánatot is kért tőlem.

-          Holnap megyünk beiratkozni a suliba, ahova járni fogsz normálisan, holnapután pedig megyünk bevásárolni, mivel egy hét és kezdődik a suli. – mondtam, majd visszaültem a gépem elé

-          Ne már! Nem akarok iskolába járni!

-          Nem érdekel, hogy mit szeretnél!

Tudom, hogy nem szép így beszélni saját fiammal, de egyszerűen nem megy vele másképp. Változtatni fogok rajta, csak idő kérdése, viszont már az siker, hogy leráztam ma két haverját.

Schrei

Sziasztok! Meghoztam az 5.részt, amihez jó olvasást kívánok!
Ne felejtetek el szavazni! :)

 5.: Örülök!

Reggel kicsit kómásan mászott le Bill az emeletről, de azt láttam, hogy magánál van annyira, hogy beszélhessek vele. Ezért úgy döntöttem, hogy reggeli után meg is teszem.

-          Bill, nem gondolod, hogy ez a tegnapi egy kicsit sok(k) volt? – kérdeztem rá mosogatás után

-          Nem érdekel, hagyj békén! – mondta, majd felment a szobájába

Nem tudtam mit tenni, ezért inkább hagytam, hadd nyugodjon le. Nem tudom, mit érez és miért generálja feszültséget kettőnk közt, de ennek meglesz a böjtje hamarosan. Nem akartam szigorú szülő lenni soha, de ha már Leona nem tudta megnevelni, akkor nekem kell. Nem hagyhatom, hogy egy senki legyen belőle. Sok mindenről el kéne beszélgetnünk, de akármit mondok, felkapja a vizet és itt hagy.

A délelőtt folyamán sulikat nézegettem neki a neten, ami viszonylag közel van hozzánk; mármint busszal megközelíthető távolság. Nem akarom, hogy kollégiumban lakjon, mert abból csak megint a baj lenne. Még a normális diákokat is belevinné a rosszba.

-          Bill Kaulitz- Trümper, azonnal gyere le! – kiabáltam neki ebéd után, merthogy még enni sem jött ki

-          Mi van? – olyan sötét volt a tekintete, mintha ölni készülne

-          Ülj le! Nem érdekel a hisztid, eleget hallgattam és láttam már; viselkedj érett férfiként. Rosszabb vagy, mint egy menstruáló nő! Végig fogsz hallgatni, ha tetszik, ha nem. Elegem van belőled!

-          Most ezt játsszuk, de komolyan? Mondtam már…..

-          Csönd! Akkor beszélj, ha kérdezlek! Először is, megtanulsz normálisan beszélni velem szemben, mert az apád vagyok, akárhogy is nézzük. Másodszor, mit képzelsz te magadról őszintén? Ahogy itt hagylak, pár órára és bulit rendezel a lakásban? Dadát szeretnél magad mellé? Megkaphatod, csak egy szavadba kerül! – keltem ki magamból jogosan

-          Csak egy kis buli volt, nem tehetek róla, hogy idáig fajult. Minek nekem dada? Hagyjál már a hülyeségeiddel! – még mindig szemtelen

-          Nem gondolod, hogy pofátlan vagy? …… - folytattam volna, de csöngettek

Örültem neki, de komolyan. Szerintem az égiek ellenem vannak, soha nem tudok normálisan beszélni a fiammal. Vagy elrohan, vagy jön valaki.

Azt hittem megint a haverjai lesznek, de kellemeset csalódtam. A szüleim álltak az ajtóban.

-          Sziasztok, gyertek be! – adtam anyunak puszit, apámmal meg lekezeltem

Betessékeltem őket a házba, közben hallottam, hogy Bill elment valahova. Komolyan, miért nem tudom magam mellett tartani a fiamat pár órára?

-          Van nálad valaki? Rosszkor jöttünk? – kérdezte egyből anyu

-          Nem, csak Bill van itt – válaszoltam mosolyogva – Bill, gyere le!

-          Hagyjál!

-          Hogy-hogy itt van? –csodálkozott apu, mivel már évek óta nem járt nálam a fiam

-          Leona nem bírt vele, én meg úgy döntöttem, hogy kézbe veszem a nevelését, úgyhogy itt lakik nálam, de nem sokra megyek én sem. Egyszerűen képtelen viselkedni, de még arra is, hogy normális ember módjára éljen – fakadtam ki a szüleim előtt

Próbáltak tanácsokat adni, de nem tudom, hogy mennyire válna be, főleg Billnél. Teljesen el vagyok veszve a gyerekneveléssel kapcsolatban, pedig általában talpra esett ember vagyok.

-            Tom, az a lényeg, hogy ne bizonytalanodj el előtte, ne mutasd ki azt, hogy elvesztetted a reményt. Mutasd a keményebb arcodat! – tanácsolta apu, aki szerintem velem is megélte ezeket, vagy is inkább hasonlókat

-          Nem tudjátok, mire képes! Leona szerint a legnagyobb baklövés lenne elvinni orvoshoz. Pedig szerintem egy pszichológus többet tudna mondani – néztem rájuk, hátha tudják a jó választ

-          Nem tudom, mi lenne a legjobb, de először te próbálkozz!

Nem sokkal később lejött Bill, mondjuk, azt hittem soha nem fogja megtenni már. Beszélgetett pár szót a nagyszüleivel, de anyuékon látszott, hogy valami nem tetszik nekik; jól tudtam mi az. A viselkedése.

-          Bill, mire jó ez a viselkedés? – kérdeztem tőle, miután elmentek a vendégeink

-          Hagyjál már….

-          Nem! Elég volt ebből, változtatni fogunk!

A nap hátralevő részében már nem beszéltünk egymással, de kivételesen itthon maradt, aminek örültem.

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Bill megint bosszantja az apját. A részt most Bill szemszögéből is bemutatom! Jó olvasást hozzá!
Ne felejtsetek el szavazni! :)

4.: Na, ne!

Hiába mondtam Billnek, hogy ne csináljon bulit, mintha a falnak beszéltem volna. Persze az egészet suttyomba csinálta, amikor elmentem otthonról; de mindent az elejéről.

-          Bill, ma későn érek haza, légy szíves viselkedj normálisan és legyél itthon, mire hazajövök! – mondtam reggeli közben a fiamnak, aki már megint a szemét forgatta

-          Oké, fater, meglesz! – vajon mikor?

-          Komolyan mondtam! Nem szeretnélek éjfél után keresgélni; ha benyitok a szobádba, szeretném, ha ott találnálak – talán így érti

-          Mondom, hogy oké! – kezdett dühöngeni

-          Bill, miért vagy ilyen ingerlékeny? Mit csináltál? – gyanakodtam már megint

-          Semmit, miért kell minden apróságból elefántot csinálni? – láttam rajta, hogy hazudik

-          Mert féltelek és nem akarom, hogy bajba kerülj!

-          Akkor hagyj békén! – mondta dühösen, majd felcsörtetett a szobájába

Sajnos nem érek rá mindig, ahogy most sem, ezért nem mentem utána; különben is feleslegesnek tartom, tudom milyen kamasznak lenni; lehet, hogy csak félreértelmezem a viselkedését. Mindenesetre elhatároztam, hogy beszélni fogok egy orvossal, hogy nézze meg a fiamat, mert elég nyugtalan vagyok így. Félek, hogy szed valamit, esetleg iszik is. Tudom, hogy 15 éves, de ekkoriban nekem is voltak zűrös dolgaim, viszont én beláttam, hogy ennek nincs értelme és abbahagytam mindent és megváltoztam.

Miután letettem a füvet jó útra tértem és igyekeztem a haverjaimat is rábírni erre, persze sikertelenül. Ha jól értesültem az egyik már fél éve a rehabon van, már legalább harmadszorra, van, aki leállt vele, de olyan is, aki még mindig füvezik. Ahhoz képest, hogy nincs kettőnk között két év korkülönbség, úgy létszik, mintha legalább tíz- tizenöt évvel idősebb lenne nálam.

Azért akarom megóvni a fiamat ettől, mert jól tudom, hogy a drog fogságából nehéz kiszabadulni, de könnyű belekeveredni. Nem szeretném, ha rendőrségi ügye lenne belőle, mert akármilyen befolyásos ember vagyok, nem fogom tudni megvédeni a törvénytől.

-          Fater, nem fogsz elkésni? Már fél órája itt ülsz és merengsz! – rántott vissza valóságba Bill hangja

-          Mi?....Ja, már megyek, csak elgondolkodtam. Bill, ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem? A rosszba keveredtél azt is!

-          Nem keveredtem semmi illegálisba, nem kell ezen agyalnod! – megint hazudik, de ráhagytam

Elmentem dolgozni, de nem nagyon tudtam koncentrálni, ezért inkább csak firkálgattam a füzetembe.

-          Szia, Tom, bejöhetek? – kopogott Leona

-          Persze, gyere…… Neked is hazudott már? – tudta kire gondolok

-          Igen, nem egyszer…..

-          Érzem, hogy hazudik, és valami rosszban sántikál, de nem tudom rábizonyítani és attól félek, ha tévedek, elveszítem azt a kevés bizalmát is – néztem kétségbeesetten Leonára

-          Tudom, hogy Bill nem könnyű eset, de meg fog benned bízni idővel. Ő nem olyan, aki egyből kitár mindent eléd, szeret először puhatolózni, és ha biztonságosnak érzi a környezetet, akkor majd beszélni fog. Mondjuk én már kiskorában elvesztettem a bizalmát – sütötte le a szemét

-          Sokat gondolkodtam a dolgokon, de arra jutottam mindegyszer, hogy valami nincs rendben, de nagyon. Szerinted mit lépne, ha szakemberhez fordulnék vele?

-          Tom, megértem az aggodalmadat, de ez a lehető legrosszabb ötlet. Inkább beszélgess vele te.

Hamarosan elment Leona mivel még vissza kellett mennie dolgozni, csak beugrott; én viszont még mindig nem tudtam a munkámra figyelni. Sejtettem, hogy valami rosszabban sántikál a fiam.

*Bill szemszöge*

Miután apám lelépett, elkezdtem szervezni a bulit, amit mondtam is neki. Téved, ha azt hiszi, hogy megakadályozz engem bármiben is, azzal elkésett már régen. Tudom, hogy szemét módon viselkedem vele, de nem érdekel, elég volt abból, hogy megmondják nekem a tutit.

-          Gyertek be skacok! – invitáltam be a haverokat a házba

-          Ez apád kecója? Király…..

-          Ja, ráadásul ma későn jön haza!

Hamarosan beindult a buli, ami hatalmas káoszba torkollott, de nem nagyon érdekelt. Volt ott minden, ami kellett: zene és pia is; más nem kell egy jó bulihoz.

-          Bill, arra mi van? – mutogatott Kevin felfelé

-          Szobák; apámé meg az enyém, a többi kettő pedig üres – válaszoltam kicsit akadozva

-          Aha…..

A végén annyira eldurvultak a dolgok, hogy összetört valami. Mondjuk, ezt csak onnan tudom, hogy hangosan csörömpölt a tárgy. Ekkor viszont olyan jött ,amit nem terveztem be; megjött apám.

-          Bill, mi ez? – kérdezte látszólag nyugodtan, miután lekapcsolta a zenét

-          Öhm….

-          Most mindenki fogja magát és elmegy haza! Nem akarom még egyszer mondani! – kiabálta el magát

-          Veled pedig még számolok, nem úszod meg! Hogy képzelted ezt? – nem hatott meg ezzel sem

-          Fater……

-          Nem érdekel! Ezt most így hagyjuk, de reggel, TE fogsz elpakolni, nem érdekel, mid fáj és mid nem. Most pedig menj aludni!

Tettem, amit mondott, mert nem akartam vele részegen összeveszni. Mármint nem voltam részeg, de nem is épp józan.

*Tom szemszöge*

Hihetetlen, hogy miket meg nem enged magának 15 éves létére. Ezután tényleg jobban oda fogok figyelni arra, hogy mit csinál és mit nem. Úgy is hamarosan szeptember, addig meg valahogy kibírom vele itthon is. Mindenesetre, egyedül nem hagyhatom, mert ebből baj lesz. Még szerencse, hogy ilyen toleránsak a szomszédok.

Mindenesetre reggel beszélnem kell vele egy-két dologról. Így nem maradhat!