Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Bill megint bosszantja az apját. A részt most Bill szemszögéből is bemutatom! Jó olvasást hozzá!
Ne felejtsetek el szavazni! :)

4.: Na, ne!

Hiába mondtam Billnek, hogy ne csináljon bulit, mintha a falnak beszéltem volna. Persze az egészet suttyomba csinálta, amikor elmentem otthonról; de mindent az elejéről.

-          Bill, ma későn érek haza, légy szíves viselkedj normálisan és legyél itthon, mire hazajövök! – mondtam reggeli közben a fiamnak, aki már megint a szemét forgatta

-          Oké, fater, meglesz! – vajon mikor?

-          Komolyan mondtam! Nem szeretnélek éjfél után keresgélni; ha benyitok a szobádba, szeretném, ha ott találnálak – talán így érti

-          Mondom, hogy oké! – kezdett dühöngeni

-          Bill, miért vagy ilyen ingerlékeny? Mit csináltál? – gyanakodtam már megint

-          Semmit, miért kell minden apróságból elefántot csinálni? – láttam rajta, hogy hazudik

-          Mert féltelek és nem akarom, hogy bajba kerülj!

-          Akkor hagyj békén! – mondta dühösen, majd felcsörtetett a szobájába

Sajnos nem érek rá mindig, ahogy most sem, ezért nem mentem utána; különben is feleslegesnek tartom, tudom milyen kamasznak lenni; lehet, hogy csak félreértelmezem a viselkedését. Mindenesetre elhatároztam, hogy beszélni fogok egy orvossal, hogy nézze meg a fiamat, mert elég nyugtalan vagyok így. Félek, hogy szed valamit, esetleg iszik is. Tudom, hogy 15 éves, de ekkoriban nekem is voltak zűrös dolgaim, viszont én beláttam, hogy ennek nincs értelme és abbahagytam mindent és megváltoztam.

Miután letettem a füvet jó útra tértem és igyekeztem a haverjaimat is rábírni erre, persze sikertelenül. Ha jól értesültem az egyik már fél éve a rehabon van, már legalább harmadszorra, van, aki leállt vele, de olyan is, aki még mindig füvezik. Ahhoz képest, hogy nincs kettőnk között két év korkülönbség, úgy létszik, mintha legalább tíz- tizenöt évvel idősebb lenne nálam.

Azért akarom megóvni a fiamat ettől, mert jól tudom, hogy a drog fogságából nehéz kiszabadulni, de könnyű belekeveredni. Nem szeretném, ha rendőrségi ügye lenne belőle, mert akármilyen befolyásos ember vagyok, nem fogom tudni megvédeni a törvénytől.

-          Fater, nem fogsz elkésni? Már fél órája itt ülsz és merengsz! – rántott vissza valóságba Bill hangja

-          Mi?....Ja, már megyek, csak elgondolkodtam. Bill, ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem? A rosszba keveredtél azt is!

-          Nem keveredtem semmi illegálisba, nem kell ezen agyalnod! – megint hazudik, de ráhagytam

Elmentem dolgozni, de nem nagyon tudtam koncentrálni, ezért inkább csak firkálgattam a füzetembe.

-          Szia, Tom, bejöhetek? – kopogott Leona

-          Persze, gyere…… Neked is hazudott már? – tudta kire gondolok

-          Igen, nem egyszer…..

-          Érzem, hogy hazudik, és valami rosszban sántikál, de nem tudom rábizonyítani és attól félek, ha tévedek, elveszítem azt a kevés bizalmát is – néztem kétségbeesetten Leonára

-          Tudom, hogy Bill nem könnyű eset, de meg fog benned bízni idővel. Ő nem olyan, aki egyből kitár mindent eléd, szeret először puhatolózni, és ha biztonságosnak érzi a környezetet, akkor majd beszélni fog. Mondjuk én már kiskorában elvesztettem a bizalmát – sütötte le a szemét

-          Sokat gondolkodtam a dolgokon, de arra jutottam mindegyszer, hogy valami nincs rendben, de nagyon. Szerinted mit lépne, ha szakemberhez fordulnék vele?

-          Tom, megértem az aggodalmadat, de ez a lehető legrosszabb ötlet. Inkább beszélgess vele te.

Hamarosan elment Leona mivel még vissza kellett mennie dolgozni, csak beugrott; én viszont még mindig nem tudtam a munkámra figyelni. Sejtettem, hogy valami rosszabban sántikál a fiam.

*Bill szemszöge*

Miután apám lelépett, elkezdtem szervezni a bulit, amit mondtam is neki. Téved, ha azt hiszi, hogy megakadályozz engem bármiben is, azzal elkésett már régen. Tudom, hogy szemét módon viselkedem vele, de nem érdekel, elég volt abból, hogy megmondják nekem a tutit.

-          Gyertek be skacok! – invitáltam be a haverokat a házba

-          Ez apád kecója? Király…..

-          Ja, ráadásul ma későn jön haza!

Hamarosan beindult a buli, ami hatalmas káoszba torkollott, de nem nagyon érdekelt. Volt ott minden, ami kellett: zene és pia is; más nem kell egy jó bulihoz.

-          Bill, arra mi van? – mutogatott Kevin felfelé

-          Szobák; apámé meg az enyém, a többi kettő pedig üres – válaszoltam kicsit akadozva

-          Aha…..

A végén annyira eldurvultak a dolgok, hogy összetört valami. Mondjuk, ezt csak onnan tudom, hogy hangosan csörömpölt a tárgy. Ekkor viszont olyan jött ,amit nem terveztem be; megjött apám.

-          Bill, mi ez? – kérdezte látszólag nyugodtan, miután lekapcsolta a zenét

-          Öhm….

-          Most mindenki fogja magát és elmegy haza! Nem akarom még egyszer mondani! – kiabálta el magát

-          Veled pedig még számolok, nem úszod meg! Hogy képzelted ezt? – nem hatott meg ezzel sem

-          Fater……

-          Nem érdekel! Ezt most így hagyjuk, de reggel, TE fogsz elpakolni, nem érdekel, mid fáj és mid nem. Most pedig menj aludni!

Tettem, amit mondott, mert nem akartam vele részegen összeveszni. Mármint nem voltam részeg, de nem is épp józan.

*Tom szemszöge*

Hihetetlen, hogy miket meg nem enged magának 15 éves létére. Ezután tényleg jobban oda fogok figyelni arra, hogy mit csinál és mit nem. Úgy is hamarosan szeptember, addig meg valahogy kibírom vele itthon is. Mindenesetre, egyedül nem hagyhatom, mert ebből baj lesz. Még szerencse, hogy ilyen toleránsak a szomszédok.

Mindenesetre reggel beszélnem kell vele egy-két dologról. Így nem maradhat!