Schrei

Sziasztok! Meghoztam az 5.részt, amihez jó olvasást kívánok!
Ne felejtetek el szavazni! :)

 5.: Örülök!

Reggel kicsit kómásan mászott le Bill az emeletről, de azt láttam, hogy magánál van annyira, hogy beszélhessek vele. Ezért úgy döntöttem, hogy reggeli után meg is teszem.

-          Bill, nem gondolod, hogy ez a tegnapi egy kicsit sok(k) volt? – kérdeztem rá mosogatás után

-          Nem érdekel, hagyj békén! – mondta, majd felment a szobájába

Nem tudtam mit tenni, ezért inkább hagytam, hadd nyugodjon le. Nem tudom, mit érez és miért generálja feszültséget kettőnk közt, de ennek meglesz a böjtje hamarosan. Nem akartam szigorú szülő lenni soha, de ha már Leona nem tudta megnevelni, akkor nekem kell. Nem hagyhatom, hogy egy senki legyen belőle. Sok mindenről el kéne beszélgetnünk, de akármit mondok, felkapja a vizet és itt hagy.

A délelőtt folyamán sulikat nézegettem neki a neten, ami viszonylag közel van hozzánk; mármint busszal megközelíthető távolság. Nem akarom, hogy kollégiumban lakjon, mert abból csak megint a baj lenne. Még a normális diákokat is belevinné a rosszba.

-          Bill Kaulitz- Trümper, azonnal gyere le! – kiabáltam neki ebéd után, merthogy még enni sem jött ki

-          Mi van? – olyan sötét volt a tekintete, mintha ölni készülne

-          Ülj le! Nem érdekel a hisztid, eleget hallgattam és láttam már; viselkedj érett férfiként. Rosszabb vagy, mint egy menstruáló nő! Végig fogsz hallgatni, ha tetszik, ha nem. Elegem van belőled!

-          Most ezt játsszuk, de komolyan? Mondtam már…..

-          Csönd! Akkor beszélj, ha kérdezlek! Először is, megtanulsz normálisan beszélni velem szemben, mert az apád vagyok, akárhogy is nézzük. Másodszor, mit képzelsz te magadról őszintén? Ahogy itt hagylak, pár órára és bulit rendezel a lakásban? Dadát szeretnél magad mellé? Megkaphatod, csak egy szavadba kerül! – keltem ki magamból jogosan

-          Csak egy kis buli volt, nem tehetek róla, hogy idáig fajult. Minek nekem dada? Hagyjál már a hülyeségeiddel! – még mindig szemtelen

-          Nem gondolod, hogy pofátlan vagy? …… - folytattam volna, de csöngettek

Örültem neki, de komolyan. Szerintem az égiek ellenem vannak, soha nem tudok normálisan beszélni a fiammal. Vagy elrohan, vagy jön valaki.

Azt hittem megint a haverjai lesznek, de kellemeset csalódtam. A szüleim álltak az ajtóban.

-          Sziasztok, gyertek be! – adtam anyunak puszit, apámmal meg lekezeltem

Betessékeltem őket a házba, közben hallottam, hogy Bill elment valahova. Komolyan, miért nem tudom magam mellett tartani a fiamat pár órára?

-          Van nálad valaki? Rosszkor jöttünk? – kérdezte egyből anyu

-          Nem, csak Bill van itt – válaszoltam mosolyogva – Bill, gyere le!

-          Hagyjál!

-          Hogy-hogy itt van? –csodálkozott apu, mivel már évek óta nem járt nálam a fiam

-          Leona nem bírt vele, én meg úgy döntöttem, hogy kézbe veszem a nevelését, úgyhogy itt lakik nálam, de nem sokra megyek én sem. Egyszerűen képtelen viselkedni, de még arra is, hogy normális ember módjára éljen – fakadtam ki a szüleim előtt

Próbáltak tanácsokat adni, de nem tudom, hogy mennyire válna be, főleg Billnél. Teljesen el vagyok veszve a gyerekneveléssel kapcsolatban, pedig általában talpra esett ember vagyok.

-            Tom, az a lényeg, hogy ne bizonytalanodj el előtte, ne mutasd ki azt, hogy elvesztetted a reményt. Mutasd a keményebb arcodat! – tanácsolta apu, aki szerintem velem is megélte ezeket, vagy is inkább hasonlókat

-          Nem tudjátok, mire képes! Leona szerint a legnagyobb baklövés lenne elvinni orvoshoz. Pedig szerintem egy pszichológus többet tudna mondani – néztem rájuk, hátha tudják a jó választ

-          Nem tudom, mi lenne a legjobb, de először te próbálkozz!

Nem sokkal később lejött Bill, mondjuk, azt hittem soha nem fogja megtenni már. Beszélgetett pár szót a nagyszüleivel, de anyuékon látszott, hogy valami nem tetszik nekik; jól tudtam mi az. A viselkedése.

-          Bill, mire jó ez a viselkedés? – kérdeztem tőle, miután elmentek a vendégeink

-          Hagyjál már….

-          Nem! Elég volt ebből, változtatni fogunk!

A nap hátralevő részében már nem beszéltünk egymással, de kivételesen itthon maradt, aminek örültem.