Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok!! Meghoztam a történet 25.részét is amiben már Tom ikrei a tovább tanulás előtt állnak. Jó olvasást hozzá, remélem elnyeri a tetszéseteket. :)

25.: Tovább tanulási mizéria:

Az évek egyre gyorsabban teltek, szinte csak egy pislantás volt az egész.

A gyerekeim most nyolcadik osztályosok.

-         Apa, segítenél?  Kérdezte Chris

-         Miben? – kérdeztem vissza

-         Hova menjek tovább tanulni?

-         Pfuu ha, ez nehéz kérdés fiam. Mit szeretnél csinálni?

-         Nem tudom. Ezért kérdezem tőled,neked talán van ötleted. – mondta

-         Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben? Mi érdekel téged igazán, melyik tantárgyak a kedvenceid? – tettem fel a kérdéseket

-         Hát szeretem a matekot, meg a bonyolult dolgokat. – válaszolt őszintén

-         Akkor nézz matekkal kapcsolatos munkákat, és válassz közülük. – adtam a választ

-         De milyen munka? Apa, segíts már! Nem értek ezekhez, még csak 14 éves vagyok.

-         Jó, rendben. Tehát, matekkal kapcsolatosan, jól fizető munka. – soroltam

-         De először iskola kell apa.  – világosított fel.

-         Tudom, azt keresek…. Mit szólnál a bankárhoz? – jött az ötlet

-         Nem, ahhoz túl sokat kell tanulni.  – legalább őszinte

-         Chris itt találtam egy jót! Egy közgazdasági gimnázium! – mondtam pár óra múlva 

-         Mutasd! – jött oda

-         Közel van, erős iskola, és matekkal foglalkozik. Most lesz nemsokára nyíltnap.

-         Oké, megnézem.

Később Charlotte is jött ugyanezzel a gonddal, így neki is nézhettem iskolákat. Végül egy angol tagozatos gimnáziumnál lyukadtunk ki.   

-         Mi lenne, ha egy suliba járnátok csak különböző tagozaton? – kérdezetem őket vacsora közben

-         Ne már! 14 éve el kell viselnem a húgomat! – adta a választ Chris

-         Te beszélsz? Szörnyű veled együtt élni! Amikor apa nincs itthon üvölt a zene, nem lehet tőled TV-t nézni! Ez mellett állandóan csajozol! – kiabált Charlotte

-         Legalább van életem és nem csak a könyvek fölött gubbasztok egész hétvégén! – kiabált vissza Chris

-         Legalább nekem volt valami jövőképem!  Elegem van belőled, attól, hogy pár perccel idősebb vagy nálam, semmiben sem vagy jobb, sőt.

-         Elég volt! – kiáltottam el magam

-         De! – mondták egyszerre

-         Nincs semmi de! Miért kell mindig kiabálni egymással? Miért nem tudtok megmaradni egymás mellett? Van amikor tök jól kijöttök, van amikor ordítoztok! Szerintem meg lehet beszélni mindet normális ember módjára! Chris mi a bajod azzal, hogy egy suliba kellene járni a húgoddal?

-         Mert hogy néz már ki ha a tesómmal járok egy iskolába? – kérdezte

-         Normálisan. Billel én is egy iskolába sőt egy osztályba is jártunk! És lám, nem öltük meg egymást. – mondtam

-         Bocs. –mondták egyszerre

-         Na látjátok! Lehet normálisan is beszélni!  - válaszoltam

Másnap úgy döntöttünk Billel, hogy csak egymással töltjük a napot.

-         Gyerekek, elmentünk, majd jövünk, ne csináljatok semmi rosszat!

-         Oké, de apa, ma nekem van egy randim, ugye nem kell lemondanom? – kérdezte Chris

-         Nem, dehogy menjetek csak, de zárjátok be az ajtót, még akkor is ha a szomszédba mentek.

Később kiderült, hogy a lányomnak is van egy randija, így nem hiába beszéltem többes számban amikor az arról volt szó, hogy elmennek valahova.

Billel nem tervezünk semmi különöset csak egy étterembe megyünk meg még valahova ami majd spontán kialakul.

Az autót én vezettem,mivel az öcsém megint lusta. Először nem tudtuk eldönteni, hogy melyik étterembe menjünk ezért csak találomra beütöttünk valamit a JPS-be. És igen még itt Magdeburgban is azt használunk, mivel nem akarjuk megkockáztatni, hogy el tévedjünk, és valami bajunk legyen. Az évek alatt már megtanultuk mindketten, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, és senkiben nem bízhatunk meg.

Vacsora után egy parkba mentünk sétálni, ahol már nem járt senki… remélhetőleg.

Amikor hazaértünk nem volt otthon senki, mivel az ajtó zárva volt és a riasztó is bekapcsolva.

-         Bill én még egy kicsit fenn maradok. – mondtam

-         Oké, én lefekszem,mert elfáradtam, és holnap lesz egy kis dolgom amit el szeretnék intézni. Nem késhetek el. – válaszolt

-         Miért hova mész? – na ja, ő nem szokott titkolózni előttem

-         Randim lesz egy lánnyal, akit nemrég ismertem meg.  –  vallotta be

-         Na és ki az? Ismerem? – faggattam

-         Nem,nem ismered, de majd megfogod remélhetőleg, na de megyek, hogy holnap friss legyek.

-         Reggel lesz? Vagy most mi van? Miért kell korán kelned?- értetlenkedtem

-         Ki kell néznem a helyet, virágot kell vennem, fodrászhoz kell mennem, meg ilynek. Ne nézz rám így nem azért megyek fodrászhoz! Tudod, hogy adok a külsőmre így 36 évesen is. – jelentette ki.

Megvártam amíg a gyerekek hazaérnek majd én is elmentem lefeküdni és vártam, hogy mit hoz Bill randija…