Schrei

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :) 

30.: Pokol

„ Tom Kaulitz a rendőrségen!

A fiatal producert a tegnapi nap folyamán vitték be az őrsre, ahol órákig tartózkodott, majd a szülei társaságában hazament. Vajon mi lehet a számláján?”

„ Tom Kaulitz börtönbe kerül?

Előzetes információink szerint a fiatal producert testi sértéssel vádolják. A rendőrség ugyan nem adott az esetről tájékoztatást, de egyes beszámolók szerint Tom volt barátnője vőlegényét ütötte meg olyan súlyosan, hogy a férfit kórházba kellett szállítani. A lemezkiadó, ahol Tom producerként dolgozik ne kommentálta az esetet, csak annyit árultak el, hogy ez már nem az ő hatáskörük, mivel a fiatalember nem munkaidő alatt követte el a bűncselekményt.”

Ez csak kettő a sok címlap és a cikk közül. Persze egyik sem a valóságot közölte, mert hát ugye ahhoz engem kéne megkérdezniük, ami egyenlő a lehetetlen küldetéssel.

Miközben a reggeli kávémat iszogattam elolvastam az összes rólam szóló cikket, majd még azt is, amit a neten találtam. Miért kell ilyen mértékű hazugságokat terjeszteni valakiről? Mosogatás közben megszólalt a telefonom, amire azonnal ugrottam, mert azt hittem Bill hív, de csak anyu volt.

-   Szia, nagyfiam! Hogy érzed magad? Tudsz már valamit? – azért anyu is aggódik Bill miatt, bár ő nem tudja a sztori hátterét

-   Szia, anya! Rohadt szarul vagyok, és nem tudok semmit Billről, ami az őrületbe kerget. Nem érdekel, hogy velem mi lesz, csak a fiamat hozzák vissza hozzám, a többi már mellékes dolog. Titeket nagyjából békén hagynak?

-     Velünk minden rendben, csak foglalkozz azzal, hogy a gyámhivatal mindent rendben találjon nálad és visszaadják a fiadat. Tom, jobb, ha elmondod nekik a teljes igazságot Bill érdekben! – ekkor viszont csengettek, amiért le kellett tennem a telefont

-      Anyu, most mennem kell, mert jött valaki, de majd beszélünk még. Sziasztok!

Gyorsan eltettem még a kávésbögrémet az asztalról és mentem ajtót nyitni, ahol két férfi és egy nő állt. A nőnek hosszú, vállig érő vörös haja volt, lila kosztümnadrágot és hozzá illő blézert viselt, a két férfi, akik hozzám képest alacsonyak voltak fekete öltönyt viseltek. Azonnal tudtam, hogy kik ők.

-     Jó napot kívánok uram! Adela Rhode vagyok, ők Reynald Smidt és Tibald Töpfer. Ön bizonyára Tom Kaulitz!

-          Jó napot, igen én vagyok!

-  Rendben, mi a gyámhivataltól jöttünk, és szeretnénk kivizsgálni az ön helyzetét, hiszen ön kérvényezte, hogy a fia, Bill Kaulitz itt maradhasson annak ellenére, hogy a hivatalos elhelyezése az édesanyjánál, Leona Schrödernél történt. – jajj, mennyi fölösleges szöveg

Ezután hál istennek abbahagyták a dumálást és elkezdtek a házban nézelődni. Konkrétan mindent feltúrtak, a legutolsó szögig. Megnézték a nappalit, a konyhát, a szobámat, ahol tüzetesebben vizsgálódtak, bár nem tudom, mit keretek. Legutoljára Bill szobáját hagyták, ami még úgy volt, ahogy hagyta. Amióta rajtakapott a kutatáson nem járkálok be hozzá, nehogy elszálljon az a maradék bizalma is. Amint beléptek láttam rajtuk, hogy nem tetszik nekik a látvány. Mindenhol szanaszét hagyott ruhák és talán egy pizzás doboz kólával az asztalon, meg a sminkcuccai, amiket nem volt ideje elpakolni.

-     Maga tisztában van azzal, hogy a fia sminktermékeket használ? – fordult felém Reynald, szánakozó fejet vágva

-       Igen, tudom, de nem érdekel. Ha így érzi jól magát, akkor ez van. Nem tiltok meg neki semmi ilyesmit.

-     Azzal is tisztában van, hogy ez a szoba nem alkalmas egy gyereknek? Úgy értem nézzen körbe; kupleráj van mindenütt. – Adela nem rejtette véka alá a megjegyzéseit

-    Nézzék, a fiam nem szereti, ha szobájában turkálok, ezért úgy döntöttem, hogy majd ő takarítja, ha koszosnak találja. Természetesen én is benézek néha és kezébe nyomom a takarítóeszközöket, viszont Bill nem egy kisfiú, akik együtt kell lennem non-stop 24. – tudtam, hogy nem ez volt a válasz, amire vártak, de ez van

Ezután még feltettek néhány kérdést, amire kivétel nélkül normálisan válaszoltam ugyanis ezen múlik, hogy visszakapom-e a fiamat.

-    Uram, próbáljon megnyugodni, mi mindent megteszünk, hogy a fiúnak a legjobb legyen. Halkan megsúgom magának, hogy önnek több esélye van, mint az anyának, Frau Schröder vőlegénye miatt. – Adela ezzel a mondattal fejezte be a társalgást és csukta be maga mögött az ajtót