Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt van a következő rész,amiben újabb két évvel lettek idősebbek az ikrek. Jó olvasást! :)

14.: Újabb két év

Eltelt már kér év,így a gyerekek óvodába mennek idén. Még csak három évesek,de már most megmutatkozik rajtuk,hogy Kaulitz-ok. Semmit nem bíznak a véletlenre,akaratosak és makacsak nagyon. Tegnap mentem beíratni őket,így ma vásárolni kell velük.

Nem tudom miért,de nem elégszem meg egy sima óvodával,így most majd angolt is tanulhatnak;hasznos a kellemessel vagy mi. 24 évesen már teljesen máshogy látom ezt a dolgot,mint két éve,akkor még nem nagyon akartam az apaságot, rettegtem az óvoda gondolatától is,most meg, várom,hogy egy kicsit nyugtom legyen tőlük. Nem mintha nem szeretném, amikor körülöttem játszanak,csak néha jólesik egy kicsit hátradőlni és élvezni az életet.

Miután felkeltettem őket,jöhetett a már szinte szokásukká vált hisztizés is. Most épp nem akartak vásárolni menni és ezért csinálták.

-         Na jól,van elég a hisztiből,nem fogom ezt tovább hallgatni! – mordultam rájuk

-         De apa,miért kell majd oviba menni? Itthon akarok maradni! – Charlotte

-         Mert minden kisgyereknek muszáj. Ti sem vagytok kivételek. Ráadásul én így tudnák dolgozni is,ami már nem ártana.

-         Kész vagytok?  -  jött be Bill a szobába

-         Igen,mehetünk. – Chris

Majd végre valahára elindultunk vásárolni,amiből persze rohangálás lett. Pontosabban én futottam utánuk,ők meg boltról boltra jártak és még véletlenül sem oda mentek ahova kellet volna. De hát miért is csinálnák azt amit a felnőtt mond? Nem szeretem az ilyen nagy felhajtásokkal járó dolgokat,így én hamar le akartam tudni,de hát drága ikreim…..

-         Gyerekek belehalnátok,hogyha nem pakolnátok szét fél boltot? – kicsit idegesen

-         Most miért vagy ilyen? Mi nem csináltunk semmi rosszat! – Chris

-         Hagyjuk! Menjünk vegyük meg még ami kell és induljunk hazafelé,elegem van a mai napból.

-         Tom lazíts már egy kicsit! Hadd játszanak még gyerekek. – Bill

-         Nem érdekel! Miért nem tudnak úgy viselkedni mint egy normális három éves?  

-         Mi sem voltunk különbek! Nem kell úgy felfújni a dolgokat! Túlreagálod az egészet!

-         Ne mond meg nekem,hogy mit csináljak! Nem kell irányítani engem!

-         Tényleg? Bezzeg amikor megtudtad,hogy apa vagy kétségbeesetten kérted a segítségem! Döntsd már el,hogy mit akarsz!

-         Te is tudod,hogy az egy más időszak volt. Tudod,jól,hogy nem én akartam így!

-         Tehettél volna ellene valamit!

-         Tényleg és mit?

-         Hát……………..

Igen,mostanság megromlott a testvéremmel a viszonyunk, de nem tehetünk róla. Már nem egyezik az elgondolásunk,mint régen. Megfordult a fejemben,hogy elköltözök,de azt nem tehetem meg Billel,mégis csak az öcsém,azt pedig nem viselném el ha valami baja történne miattam.

-         Tom!! Föld hívja Tomot! – anyu,otthon

-         Mi? Elgondolkodtam,bocs.

-         Azt mondtam,hogy ma és holnap nálam alszanak az ikrek,ti pedig elmentek megbeszélitek a problémáitokat. Nincs kifogás keresése nem fogom végig nézni,hogy tönkreteszitek magatokat a hülyeségeitekkel.  Fogadd el Tom,hogy Bill csak a javadat akarja!

-         Jó,de nem ígérek semmit,a bátyám mostanában elég makacs.

-         Oké,megpróbálom tisztázni a helyzetet.

Két nap múlva Billel már nevetve szálltunk ki a kocsiból,kibékültünk. Jó,hogy van az embernek egy ilyen ikertestvére akire számíthat az élet minden pontján még akkor is ha az a valaki nem mindig azt mondja amit hallani akarok. Jól esik azzal a tudottal lefeküdni,hogy Billel minden rendben van és lesz.