Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre itt a rész, amihez jó olvasást! :)
8.: Akkor menjünk
Reggel a telefon hangos csörgésére ébredtem fel, ami nagyon
nem tetszett.
-
Igen? – szóltam bele álmosan, mire anya,
nyugtató hangját hallotta meg
-
Szia, kisfiam, David mondta, hogy egy hétre
lejöttök hozzánk Tommal. – lelkendezett a nagy ötlettől
-
Semmi kedvem arra az Isten háta mögötti helyre
menni egy hétre. Semmi bajunk nincs, csak David találja ki.
-
Tudom, hogy nem a kedvenc helyed, és örültél,
amikor elköltöztetek, de amit David mond…
-
Annak nem kell úgy lennie. Különben is nekem,
itt van Barbi, vele kell lennem. Majd azt mondjuk, hogy ott voltunk, de nem.
-
Szó sem lehet róla!
Még vitatkoztunk pár percig, közben Barbi felébredt és
kiment a szobából, aminek én nem örültem.
Később a fürdőben találtam meg, amint zuhanyozni készül ezért mentem én
is vele.
-
Mi volt a baj az előbb? – kérdezte hirtelen,
miközben átölelt
-
Semmi,
csak le kell mennünk egy hétre Lotische-ba, amihez nekünk nincs kedvünk. Ennyi
az egész, de nincs gáz. - mosolyogtam rá kedvesen
-
Akkor most elmész?
A zuhanyzást a bátyám kopogása szakította félbe, akinek
éppen fürödhetnékje volt. Kérése ellenére kint maradt még egy jó fél órára,
mert kb ennyi idő alatt készültünk el. Na, jó elvégeztük volna ezt tíz perc
alatt is, de csókolózás és egyéb tevékenységek közben elég nehéz lett volna.
Hamarosan leültünk mind a hárman a kanapéra és gondolkozni
kezdtünk. Egyikünk sem akart lemenni abba a faluba, ahol nincs semmi.
-
Figyeljetek! Mi lenne, ha Barbi is velünk jönne?
Ha Billel vagy úgy sincs szükséged munkára. - szólt a bátyám
-
Hát izééé, nem tudom, nem érné túl hirtelen a
szüleiteket? – kérdezte megilletődve a lány, de látszott rajta, hogy tetszik
neki az ötletem
-
Tényleg, így még jobban összekovácsolódhatnánk
-
Akkor oké, de össze kell pakolnom pár cuccot.
Bill segítesz majd?
Hamarosan elindultunk Barbiékhoz, ahol akkor rend volt, hogy
én éreztem magam kellemetlenül. De tényleg a legutolsó kis porszem is a helyén
volt, nem találtam egy olyan kis papír fecnit sem ami nem a helyén lett volna.
Minden szép katonásan volt elrendezve, de ügyelve arra, hogy legyen benne
valamiféle össze- visszaság.
Tetszett a fiatalos berendezkedés, hogy nem egyhangú,
látszott rajta, hogy egy fiatal lány él itt, de mégis volt benne valamiféle
nőiesség. A falak világosak voltak, a bútorok pedig sötétek. Minden teljesen
kontrasztban volt egymással, egyszerűen harmonikus volt az egész.
Közben felértünk az emeletre, ahol a barátnőm szobája volt.
Itt ugyanakkora rend uralkodott, mint a ház többi részében és nagyon otthonos
volt a hangulata.
-
Bill levennéd a bőröndömet a szekrény tetejéről?
– csókolt meg hirtelen, mire én levegőt sem kaptam
-
Persze kicsim.
Segítettem neki összerakni a ruháit és az egyéb dolgait,
közben meg felhívtam anyut, hogy Barbi is velünk jön. Hát mit ne mondjak; a bal
fülemre azóta is süket vagyok. Na, negondoljatok rosszra, imádta az ötletet
miszerint megismerheti a barátnőmet.
Két óra múlva értünk vissza házunkba, ahol Tom már javában
TV-t nézett és ránk várt.
-
NA, végre itthon vasgytok! Mehetünk vagy
csináltok még valamit?- tápászkodott fel a kanapéról
-
Mehetünk felőlem.
Hosszú, háromórás út várt ránk Lotische-ba. Mi ketten Barbival hátul ültünk és végig
csókolóztunk Tom meg vezetett.
-
Hey, gerlepár! Öt perc és ott vagyunk. –
mosolygott a visszapillantóba
-
Oké……
Na, ja, nem nagyon zavart minket ez a tény sem.
-
Sziasztok!- köszöntöttük egymást immár a z
ajtóban
-
Anya, apa, bemutatom nektek Barbit, a
barátnőmet! – mosolyogtam úgy ,mint akinek muszáj lenne
Az ezt követő perceket gondolom el tudjátok képzelni és nem
kell leírnom.
Anyu szerint Barbi tök cuki, tök rendes és szép. Na, ezzel
én sem vitatkozok, de nem úgy van, hogy általában az anyósok ki nem állhatják a
menyüket. Vagy nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése