World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben már Barbi szüleivel ismerkedik meg Bill. Jó olvasást hozzá! :D

NE felejtsetek el szavazni!!!! :D

 9.:  Ismerkedés Barbi szüleivel

Nem töltöttünk sok időt Lotsche-ban, csak pár napot, ami alatt anyuék jól összeismerkedtek Barbival. Láttam rajtuk, hogy tényleg tetszik nekik a barátnőm, ami miatt én is boldog voltam.

-          Bill, beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte anyu az indulás előtti éjjel

-          Igen, mond. – mentük át a szobájukba

-          Mond csak, komolyan gondolod ezzel a lánnyal? – tette fel az első kérdését

-          Igen, nagyon is komolyan. Miért? – válaszoltam teljesen őszintén miközben leültem az ágyra

-          Csak mert ő egy rettentő aranyos kislány és nem szeretném, ha a hülyeségeiddel elszúrnád a dolgokat.

-          Milyen hülyeségekkel? Anyu, nem tudom mire akarsz kilyukadni, de nem tervezem otthagyni, se belerángatni semmibe.

-          Tudom kicsim, csak arra gondolok, hogy te ismert vagy ő meg nem és…..

-          Anyu, elfogom mondani a médiának, ha ő is készen áll rá. Nem akarom, hogy bármi váratlanul érje. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni ilyen miatt.

Hamarosan visszamentem a szobámba, ahol Barbi már fehérneműben várt rám. Felmásztam az ágyra, majd elkezdtem csókolgatni, ott ahol értem; majd megtörtént, aminek meg kellett. Persze nem először csináltuk, de most valahogy más volt. Valamiért nyugodtabbnak éreztem magam, mint eddig. Talán mert anyu és apu is elfogadta a barátnőmet.

Reggel már korán ébren voltunk, mivel mi Barbival megyünk Magdeburgba, a szüleihez, de előtte még hazamegyünk és elintézzük a teendőinket.

-          Vigyázzatok magatokra, óvatosan vezess Tom! – búcsúzkodott anyu, miközben beszálltunk az autóba

Otthon összekészítettem egy bőröndnyi ruhát, mivel úgy van, hogy ott alszunk a szüleinél és hát koszos ruhákkal hogyan menjek? Gyors lezuhanyoztam, megborotválkoztam majd beállítottam a hajamat, majd a gardrób előtt állva azon tanakodtam, hogy melyik ruhát vegyem fel. Azért szerintem nem mindegy, hogy milyen első benyomást teszek a barátnőm szüleire. Nem akarom, hogy egy elkényeztetett kis bunkóként kezeljenek, hanem egy normális srácként. Jó, tény és való,hogy nem vagyok átlagos, de akkor is. Még egy kis férfias parfüm és mehetünk is.

Nem kellett sokat autókázni és megérkeztünk. Az a helyzet, hogy be kell vallanom izgultam, és egy kicsit féltem is, mert nem tudtam, hogy mit fognak szólni. Persze Barbi megpróbált nyugtatni, de nem nagyon jött össze neki.

Hál Istennek a bemutatkozós részen túlestünk, ami számomra megkönnyebbülés volt. Valahogy éreztem, hogy szimpatikus vagyok nekik.

-          És hol dolgozol Bill? Hogyan ismerkedtetek meg? – kérdezte Barbi anyukája immáron a nappaliban ülve

-          A Tokio Hotel frontembere vagyok, de már hétéves korom óta éneklek. Barbival a munkahelyén ismerkedtünk meg személyesen, de hogy mi együtt vagyunk, abban benne van a bátyám keze is. Ha ő nem mondja, hogy menjek utána, akkor csak látásból ismerem a lányukat. – mosolyogtam rájuk kedvesen  

-          Mit akarsz a lányomtól? –szegezte nekem a kérdését Barbi apja

-          Öhm…

-          Úgy érem komolyak a szándékaid? Nem csak kihasználod? A családalapítás gondolata már megfordulta fejedben? – javította ki magát, úgy, hogy teljesen értsem a kérdést

-          Természetesen komolyan gondolom vele, soha nem tudnék kihasználni egyetlen lányt sem, nemhogy egy ilyen gyönyörűt. És hát még nem gondolkodtam a családon.

Sokat beszélgettünk, de nap végére már annyira el voltunk fáradva mindannyian, hogy elmentünk aludni, de most tényleg csak aludni.