Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását is amiben Bill megtapasztalja, hogy milyen egy lányos apa élete. Jó olvasást! :D

33.: Döntések

Miután a család és a gyerekek is megismerkedtek Rikkivel, a lányommal újabb tervet eszeltem ki: közelebb fogom hozni a családomat hozzánk.

-         Ezt hogyan gondoltad Bill? Nem pakolhatod fel őket házastól és mondhatod nekik, hogy mostantól itt fognak lakni. Értem, hogy nagy ez a ház, de elég ennyi embernek is. – mondta egyik reggel Tom

-         Tudom és nem is ide, ebbe a házba akarom őket hozni. A szomszéd eladja a házát és azt veszem meg, miután beszéltem Jessie-vel.  – nevetettem rá

-         Őrült vagy! Miből gondolod, hogy bele fog menni, csak azért mert te vagy a lánya apja, aki tizenöt évig még csak nem is mutatott felé semmilyen érdeklődést!? - kezdett egy kicsit ideges lenni

-         Legalább nem vagyok egyedül 36 évesen, mint te. – na, most telibe trafáltam

-         Viszont én nem tizenöt év után tudtam meg, hogy van egy lányom! Nekem jó így is, mivel az ikreim kárpótolnak mindenért. De hogyan akarod ezt csinálni? Megveszed és beköltöztök? Ahhoz rá kéne venni őket, ami a nők esetében nem egyszerű. – higgadt le egy pillanat alatt mivel rájött, hogy semmi értelme ellenezni a dolgot

-         Nem tudom, de sikerülni fog. Szurkolj!

Mikor elindultam hozzájuk nem sejtettem, hogy mi vár rám. Nem tudtam, hogy valaha így fogok nézni egy fiúra, hogyha hozzá ér egy lányhoz. Most már tudom, hogy Tom mit érez, amikor udvarolnak Charlotte-nak.

Becsengettem hozzájuk, de amikor ajtót nyitottak köpni - nyelni nem tudtam. Egy jóképű tizenhat – tizenhét éves fiúval találtam magam szembe.

-         Helló! – köszönt nem túl kedvesen – Te ki vagy? ...

-         Peter, ki az? – kérdezte Rikki valószínűleg a konyhából

-         Nem tudom, de elég fura hapsi az száz. - nézett végig rajtam

-         Szia! – köszöntünk egy ölelés kíséretében egymásnak

-         Rikki, elárulnád, hogy mi folyik itt? Egy vad idegen férfit ölelgetsz, miközben én vagyok a barátod? – háborodott fel a Peter nevű fickó

-         Peter, leállíthatod magad, ő az apám! Bill ő Peter a barátom és fordítva! – mutatott be minket egymásnak – Anyu hamarosan hazajön a munkából, addig ülj le közénk épp azt nézegettük, hogy milyen filmek lesznek a moziban.

-         Értem a moziban… - mosolyogtam sejtelmesen, Rikki pedig szinte rákvörös lett

-         Öhmm kérsz valamit?  - neki is kínos, látom

-         Mi akarsz te itt? Tizenöt évig nem is érdekelt téged a lányod most meg idejössz? Tudod, most mást akartunk csinálni! – adta az egyértelmű instrukciót

-         Én is kérdezhetném, hogy te mit szeretnél a lányomtól! Te engem ne vonj kérdőre, semmilyen témában, nem tudhatod, hogy mit miért teszek, nekem egy tizenhat – hét éves taknyos kölyök ne adjon utasításokat! Nem tanítottak meg otthon az illemre?

-         Bill, Peter álljatok le mind a ketten! Peter, te hogy beszélsz apámmal? Megmondtam, hogy normális hangnemben a szüleimmel! – kezdett kiakadni Rikki

-         Te ezt nevezed apádnak? Évekig feléd se nézett most meg itt van hirtelen! Anyád meg titkolta előled, hogy ki ő! – nevetett gúnyosan

-         Takarodjál ki innen, amíg szépen mondom! Hogy mersz így beszélni a lányommal? Elment az a csöppnyi eszed is?

Szerencsére nem kellett kétszer mondani neki a dolgot, úgy látom megértette elsőre is. Amíg vártuk Jessie-t, elbeszélgettem a lányommal elég komoly dolgokról. Úgy látom, hogy nekem kell kézbe venni a nevelését.

Végre megjött a barátnőm is, akire vártunk.

-         Mit szeretnél? – mosolygott, mint mindig

-         Tudom, hogy csak nemrég találtunk egymásra megint, de azt szeretném, ha összeköltöznénk! – mondtam ki egy szuszra

-         De hát, ez a ház nem elég nagy és nálatok se férnénk el ennyien, vagy ha igen akkor Tom ikrei…

-         A szomszédunkban eladó a ház, és oda gondoltam… felújítom, meg mindent megcsináltatok benne és már kész is. Tudjátok jól, hogy nem akadály a pénz! – talán belemennek

-         Igaz, akkor a munkahelyem is közelebb lenne és a suli is. – lelkesedett Jessie

-         Anyu, szedd a cuccaidat, Bill csináld a házat és költözzünk!

Rikki hamarosan el is ment, így kettesben maradtam Jessie-vel. Eredetileg egész mást terveztem csinálni, de muszáj volt beszélni a lányunk barátjáról, Peterről. Nem tartom jó ötletnek, hogy együtt vannak.

-         Figyelj, tudom, hogy nem vagyunk házasok, meg semmi ilyesmi, és nincs is beleszólási jogom az életetekbe, de nekem ez a Peter gyerek nem tetszik! – mondtam ki, amit éreztem

-          Tudom, mit érzel, nekem se a kedvencem, de ha Rikki-nek ő kell, akkor legyen. Nem az én életem! – válaszolt a barátnőm

-         De ezt akkor sem hagyhatjuk! Hallod, úgy beszélt velem, mint egy utolsó csövessel. Semmi tisztelet nem szorult ebbe a gyerekbe!

-         Remélem, hamar szakítanak majd! – sóhajtott gondterhelten Jessie

-         Arról én gondoskodni fogok, ha még egyszer így beszél velem! A bátyám különb hangnemet használ….

-         Ne húzd fel magad ezen, meg fogjuk oldani!

Mikor hazamentem, hatalmas örömmel meséltem Tomnak, hogy beleegyeztek a költözésbe. Sőt az egész mai napot elmeséltem neki, szőröstül, bőröstül.

A szomszéd, pedig már holnapután kiköltözik a házból, mivel neki megvan az új. Így én elkezdhetem összenézni, hogy mit kell megcsináltatnom a lakásban.

Egy kicsit fáj, hogy elköltözök Tomtól, de itt van a szomszédban, úgyhogy nem lesz itt gond. Ha meg hiányzik, akkor egyszerűen átjövök hozzá….