Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész, és az sem mentség, hogy egyetem mellett nehéz, viszont most megírtam a történet folytatását, amiben Bill élete tovább bonyolódik. Jó olvasást hozzá! :)
35.: Rögös út
A tárgyalás utáni napok viszonylag
csendben teltek, mindenféle összezördülés vagy Leona nélkül. Mindannyiunknak
kellett ez a pár nap, hogy lenyugodjunk annyira, hogy normálisan tudjunk
egymással beszélni. Merthogy beszélnivalónk az volt, méghozzá nem is kevés.
Diskurálnom kellett Leonával, hiszen mégiscsak a közös fiúnkról van szó, és
Billel is, mert neki iskolába kell járnia és normális életet kell élnie, ami
nem csak a szüntelen bulizásból áll. Egyszóval itt volt az ideje, hogy
összekapjam magam apaként és helyrebillentsek mindent.
Az elhatározásomnak már kora reggel
hangot adtam, amikor is megkértem Billt, hogy tegyen rendet a szobájába, ami
leginkább egy hurrikán sújtotta területre emlékeztetett.
-
Bill, a mai naptól úgy döntöttem, hogy vége a
lazsálásnak és a jó életnek. Tudom, hogy ki kellett heverned a dolgokat, amik
veled történtek, de azt hiszem, elég időt hagytam erre. Mostantól össze kell
magad szedned, és újra a normális mederbe terelni az életed. Ehhez ma anyádat
is áthívom, de előtte még kérlek, pakolj össze a szobádba, mert ez így nem
mehet tovább. – ültem le vele szembe az ebédlőasztalhoz
-
Nekem tökéletes minden, úgy, ahogy van. Anyám meg
főleg nem kell hozzá. – jelentette ki teliszájjal
-
Nézd, anyádnak joga van téged bármikor látni, és ha
most ideállít azt fogja mondani, hogy képtelen vagyok vigyázni rád és arra is,
hogy felelősségteljesen neveljelek, ezért a gyámhivatalnál bejelentést tesz és
az egész herce- hurca kezdődhet előröl. – tudom, hogy nem ez a legjobb módszer,
de valahogy hatni kell rá
-
Biztos, hogy nem megyek vissza Roberthez!
Ezzel a kijelentéssel a témát
lezártnak tekintettem, és nem is kívántam előhozakodni ezzel, amíg tűrhetően
viselkedik. Mondjuk nem csak fenyegetésből mondtam neki, hanem ez az igazság.
Leonát nem tilthatom el a fiától, viszont ahhoz, hogy minden így maradjon,
Billnek is megfelelően kell viselkednie.
A reggeli után Bill elvonult rendbe
rakni a szobáját, amire csak a zajból és a szitkozódásból tudok következtetni.
Miután elmosogattam én is nekiláttam a háznak, mert amióta itt van a fiam,
feltűnően nagy a rendetlenség. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy
képtelen lenne a rend megtartására, csak fogalmazzunk úgy, hogy szerinte a szennyes
bárhonnan képes a szennyestartóba vándorolni, úgy, ahogy a kajásedények is a
mosogatóba.
-
Bill, miután végeztél a szemét kiválogatásával légy
szíves takaríts is egy kicsit, mert látom, hogy kezdenek porolódni a bútorok. –
mentem át a szobájába, miután végeztem az enyémmel
-
Oké, de fater, most anyám miatt csinálsz ekkor
puccparádét? – nézett rám, miközben felvonta a szemöldökét
-
Nem, nyilván nem csak miatta, viszont nem akarom, hogy
valami ócska kifogással iderángassa a gyámhivatalt. Ismerheted már annyira,
hogy egy porcicába képes egy egérfészket bele látni.
Persze amennyi idő alatt Bill
végzett a szobájával én végeztem konkrétan az egész lakással. A fiam ittléte
alatt is próbáltam azért ügyelni arra, hogy a nappali, a konyha és a mosdók
vendégképesek legyenek. Mármint nyilván nem csak miattuk van pakkba vágva
minden, hanem magam miatt is. Alapvetően szeretem a rendet és ennek érdekében
mindent elkövetek az egész házban.
Miután kellően ragyogott a ház,
felhívtam Leonát, hogy jöjjön át, mert beszélnünk kell fontos dolgokról,
amikben nem szeretnék egyedül dönteni, úgy, hogy ki se kértem a véleményét. A
másik szándékom pedig az volt, hogy elásom a csatabárdot, legalább is annyira,
hogy Bill számára biztosítva legyen a megfelelő családi légkör.
-
Bill, anyád egy negyed órán belül itt lesz. Viselkedj
normálisan és próbálj meg nem beszólogatni neki. Nem szeretném ha tiszteletlen
lennél, mert először is az anyádról beszélünk másodszor pedig egy hölgyről.
- Oké, nem kell parázni, jófiú leszek. – mondta a
kanapén fekve vagy én nem is tudom mit csinálva. Tényleg, a fiam olyan
mutatványokra képes, amikre más ember nem, legalább is nem egy átlag. Mondjuk
azt nem értem, hogy miért jó fejjel lefelé nézni a TV, de mindegy, ő tudja.
Amíg Leonára vártunk magamban
gondolkodtam, hogy mit is fogok neki mondani. Tudtam, hogy Bill érdekében
vissza kell fognom az indulataimat, amik Robert ellen irányulnak, viszont
keménynek is kell lennem, hiszem mégiscsak nálam van Bill.
Amikor csöngettek Bill nagy nehezen
feltápászkodott ülő helyzetbe, ami egy kész akrobata mutatvány volt és csoda,
hogy ne esett le a kanapéról. Na, mindegy. Leonával a kötelezőkön túlesve
leültünk a fehér bőrfotelekbe, amíg Bill a kanpén foglalt helyet.
-
Miért hívtál? Tom, nagyon nincs kedvem azt hallgatni,
hogy milyen rossz anya vagyok és Robert pocskondiázását sem szeretném
hallgatni….
- Nem erről van szó, hanem Billről. Amúgy örülnék, ha
néha túllátnál magadon és a vőlegényeden. Egyáltalán nem érdekel, hogy mit
csináltok vagy mit nem. Szóval, azért hívtalak ide, mert meg kell beszélnünk
Bill jövőjét és a hármunk kapcsolatának folytatását. Leona, ez így nem mehet
tovább. Nem haragudhatsz rám örökké amiatt, hogy elhoztam a fiúnkat onnan, ahol
csak a bántás érte. Leo, Robert viselkedése megengedhetetlen volt Billel szemben,
és – ha már megtörtént – akkor örülök, hogy fény derült rá, és Billnek nem lett
nagyobb baja. Neked is be kell látnod, hogy a vőlegényed bűncselekményt
követett el a saját fiad ellen. És nem szeretném ragozni, de ha jól sejtem Bill
nem véletlenül süllyedt le és kezdett drogozni.
- Tudom, és teljesen igazad van, viszont az sem volt
jogos, amit te műveltél. Nem azt mondom, hogy Robert ártatlan, mert nem az, de
te odajöttél és leütötted. Ezért láttam jobbnak, ha Bill nálunk van; de ez csak
egy hirtelen ötlet volt és a bíróságon már meg is bántam. Nyilván szeretném, ha
a fiam velem lenne, de ennek nem fogom kitenni újra, éppen ezért nem is
fellebbezek. De azt tudnod kell, hogy nem akarok teljesen kimaradni az életéből
és szeretném tudni, hogy mi van vele. – még mindig Robert mellett van, de
legalább belátja, hogy az ember nem normális
-
Leona, csak egy kérdés. Ha te eltiltottál tőle, akkor
én most legyek olyan kedves és hagyjam, hogy beleszólj az életébe? Ezt te sem
gondolhatod komolyan. Maximum értesülni fogsz róla, de beleszólni nem. Ha eddig
nem tudtad kézbe venni a nevelését, akkor ezután sem fogod tudni, én pedig nem
akarom, hogy elkallódjon. Be fogja fejezni a gimnáziumot, és le fog
érettségizni, aztán majd eldönti, hogy merre tovább. – nem fogom hagyni, hogy
vissza csússzon oda, ahonnan egyszer már kijött csak azért, mert az anyja nem
ért vele egyet
- Fater, én nem megyek oda vissza. Brad-et nem fogok
elviselni a te kedvedért sem. Abba beleegyezek, hogy leérettségizzek, de ebbe
nem. – szólt közbe Bill, aki eddig csendben ült a kanpén
-
Oké, de ki az a Brad? – fogalmam nem volt arról, hogy
ki ez a tag
- Egy szétcsúszott drogos, aki azt hiszi, hogy velem
játszadozhat kedvére és hogy majd én elviszem helyette a balhét. Tavaly amikor
belekeveredett valami rendőrségi ügybe, rám akarta kenni az egészet, de
szerencsémre akkor éppen barátnőmnél voltam, így a szülei igazolni tudták, hogy
nem csináltam semmit
-
Értem, akkor az iskolatémát majd egy kicsit később még
megvitatjuk.
-
Oké…
Persze még nagyon sokat
beszélgettünk Leonával, de nem nagyon jutottunk dűlőre. Abban sikerült
megegyeznünk, hogy Billt láthatja és jöhet hozzá, amikor csak akar, de azt már
nem engedtem, hogy bármibe is beleszóljon, mert abból megint csak Robert- dolog
lesz.
Azt is tudtam, hogy a tény,
miszerint Bill beleegyezett az iskolába még nem jelenti az akadályokkal
kirakott út végét. Tisztában voltam azzal, hogy a neheze még csak most jön,
hiszen meg kell emberelnem ezt a gyereket és egy tisztességes fiút kell belőle
nevelnem, hogy majd később ne legyen gondja a törvénnyel, és egy normális
életet tudjon élni. De idáig még rögös út vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése