Schrei

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész, és az sem mentség, hogy egyetem mellett nehéz, viszont most megírtam a történet folytatását, amiben Bill élete tovább bonyolódik. Jó olvasást hozzá! :)

35.: Rögös út

A tárgyalás utáni napok viszonylag csendben teltek, mindenféle összezördülés vagy Leona nélkül. Mindannyiunknak kellett ez a pár nap, hogy lenyugodjunk annyira, hogy normálisan tudjunk egymással beszélni. Merthogy beszélnivalónk az volt, méghozzá nem is kevés. Diskurálnom kellett Leonával, hiszen mégiscsak a közös fiúnkról van szó, és Billel is, mert neki iskolába kell járnia és normális életet kell élnie, ami nem csak a szüntelen bulizásból áll. Egyszóval itt volt az ideje, hogy összekapjam magam apaként és helyrebillentsek mindent.

Az elhatározásomnak már kora reggel hangot adtam, amikor is megkértem Billt, hogy tegyen rendet a szobájába, ami leginkább egy hurrikán sújtotta területre emlékeztetett.

-          Bill, a mai naptól úgy döntöttem, hogy vége a lazsálásnak és a jó életnek. Tudom, hogy ki kellett heverned a dolgokat, amik veled történtek, de azt hiszem, elég időt hagytam erre. Mostantól össze kell magad szedned, és újra a normális mederbe terelni az életed. Ehhez ma anyádat is áthívom, de előtte még kérlek, pakolj össze a szobádba, mert ez így nem mehet tovább. – ültem le vele szembe az ebédlőasztalhoz

-          Nekem tökéletes minden, úgy, ahogy van. Anyám meg főleg nem kell hozzá. – jelentette ki teliszájjal

-          Nézd, anyádnak joga van téged bármikor látni, és ha most ideállít azt fogja mondani, hogy képtelen vagyok vigyázni rád és arra is, hogy felelősségteljesen neveljelek, ezért a gyámhivatalnál bejelentést tesz és az egész herce- hurca kezdődhet előröl. – tudom, hogy nem ez a legjobb módszer, de valahogy hatni kell rá

-          Biztos, hogy nem megyek vissza Roberthez!

Ezzel a kijelentéssel a témát lezártnak tekintettem, és nem is kívántam előhozakodni ezzel, amíg tűrhetően viselkedik. Mondjuk nem csak fenyegetésből mondtam neki, hanem ez az igazság. Leonát nem tilthatom el a fiától, viszont ahhoz, hogy minden így maradjon, Billnek is megfelelően kell viselkednie.

A reggeli után Bill elvonult rendbe rakni a szobáját, amire csak a zajból és a szitkozódásból tudok következtetni. Miután elmosogattam én is nekiláttam a háznak, mert amióta itt van a fiam, feltűnően nagy a rendetlenség. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy képtelen lenne a rend megtartására, csak fogalmazzunk úgy, hogy szerinte a szennyes bárhonnan képes a szennyestartóba vándorolni, úgy, ahogy a kajásedények is a mosogatóba.

-          Bill, miután végeztél a szemét kiválogatásával légy szíves takaríts is egy kicsit, mert látom, hogy kezdenek porolódni a bútorok. – mentem át a szobájába, miután végeztem az enyémmel

-          Oké, de fater, most anyám miatt csinálsz ekkor puccparádét? – nézett rám, miközben felvonta a szemöldökét

-          Nem, nyilván nem csak miatta, viszont nem akarom, hogy valami ócska kifogással iderángassa a gyámhivatalt. Ismerheted már annyira, hogy egy porcicába képes egy egérfészket bele látni.

Persze amennyi idő alatt Bill végzett a szobájával én végeztem konkrétan az egész lakással. A fiam ittléte alatt is próbáltam azért ügyelni arra, hogy a nappali, a konyha és a mosdók vendégképesek legyenek. Mármint nyilván nem csak miattuk van pakkba vágva minden, hanem magam miatt is. Alapvetően szeretem a rendet és ennek érdekében mindent elkövetek az egész házban.

Miután kellően ragyogott a ház, felhívtam Leonát, hogy jöjjön át, mert beszélnünk kell fontos dolgokról, amikben nem szeretnék egyedül dönteni, úgy, hogy ki se kértem a véleményét. A másik szándékom pedig az volt, hogy elásom a csatabárdot, legalább is annyira, hogy Bill számára biztosítva legyen a megfelelő családi légkör.

-          Bill, anyád egy negyed órán belül itt lesz. Viselkedj normálisan és próbálj meg nem beszólogatni neki. Nem szeretném ha tiszteletlen lennél, mert először is az anyádról beszélünk másodszor pedig egy hölgyről.

-       Oké, nem kell parázni, jófiú leszek. – mondta a kanapén fekve vagy én nem is tudom mit csinálva. Tényleg, a fiam olyan mutatványokra képes, amikre más ember nem, legalább is nem egy átlag. Mondjuk azt nem értem, hogy miért jó fejjel lefelé nézni a TV, de mindegy, ő tudja.

Amíg Leonára vártunk magamban gondolkodtam, hogy mit is fogok neki mondani. Tudtam, hogy Bill érdekében vissza kell fognom az indulataimat, amik Robert ellen irányulnak, viszont keménynek is kell lennem, hiszem mégiscsak nálam van Bill.

Amikor csöngettek Bill nagy nehezen feltápászkodott ülő helyzetbe, ami egy kész akrobata mutatvány volt és csoda, hogy ne esett le a kanapéról. Na, mindegy. Leonával a kötelezőkön túlesve leültünk a fehér bőrfotelekbe, amíg Bill a kanpén foglalt helyet.

-          Miért hívtál? Tom, nagyon nincs kedvem azt hallgatni, hogy milyen rossz anya vagyok és Robert pocskondiázását sem szeretném hallgatni….

-         Nem erről van szó, hanem Billről. Amúgy örülnék, ha néha túllátnál magadon és a vőlegényeden. Egyáltalán nem érdekel, hogy mit csináltok vagy mit nem. Szóval, azért hívtalak ide, mert meg kell beszélnünk Bill jövőjét és a hármunk kapcsolatának folytatását. Leona, ez így nem mehet tovább. Nem haragudhatsz rám örökké amiatt, hogy elhoztam a fiúnkat onnan, ahol csak a bántás érte. Leo, Robert viselkedése megengedhetetlen volt Billel szemben, és – ha már megtörtént – akkor örülök, hogy fény derült rá, és Billnek nem lett nagyobb baja. Neked is be kell látnod, hogy a vőlegényed bűncselekményt követett el a saját fiad ellen. És nem szeretném ragozni, de ha jól sejtem Bill nem véletlenül süllyedt le és kezdett drogozni.

-         Tudom, és teljesen igazad van, viszont az sem volt jogos, amit te műveltél. Nem azt mondom, hogy Robert ártatlan, mert nem az, de te odajöttél és leütötted. Ezért láttam jobbnak, ha Bill nálunk van; de ez csak egy hirtelen ötlet volt és a bíróságon már meg is bántam. Nyilván szeretném, ha a fiam velem lenne, de ennek nem fogom kitenni újra, éppen ezért nem is fellebbezek. De azt tudnod kell, hogy nem akarok teljesen kimaradni az életéből és szeretném tudni, hogy mi van vele. – még mindig Robert mellett van, de legalább belátja, hogy az ember nem normális

-          Leona, csak egy kérdés. Ha te eltiltottál tőle, akkor én most legyek olyan kedves és hagyjam, hogy beleszólj az életébe? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Maximum értesülni fogsz róla, de beleszólni nem. Ha eddig nem tudtad kézbe venni a nevelését, akkor ezután sem fogod tudni, én pedig nem akarom, hogy elkallódjon. Be fogja fejezni a gimnáziumot, és le fog érettségizni, aztán majd eldönti, hogy merre tovább. – nem fogom hagyni, hogy vissza csússzon oda, ahonnan egyszer már kijött csak azért, mert az anyja nem ért vele egyet

-   Fater, én nem megyek oda vissza. Brad-et nem fogok elviselni a te kedvedért sem. Abba beleegyezek, hogy leérettségizzek, de ebbe nem. – szólt közbe Bill, aki eddig csendben ült a kanpén

-          Oké, de ki az a Brad? – fogalmam nem volt arról, hogy ki ez a tag

-        Egy szétcsúszott drogos, aki azt hiszi, hogy velem játszadozhat kedvére és hogy majd én elviszem helyette a balhét. Tavaly amikor belekeveredett valami rendőrségi ügybe, rám akarta kenni az egészet, de szerencsémre akkor éppen barátnőmnél voltam, így a szülei igazolni tudták, hogy nem csináltam semmit

-          Értem, akkor az iskolatémát majd egy kicsit később még megvitatjuk.

-          Oké…

Persze még nagyon sokat beszélgettünk Leonával, de nem nagyon jutottunk dűlőre. Abban sikerült megegyeznünk, hogy Billt láthatja és jöhet hozzá, amikor csak akar, de azt már nem engedtem, hogy bármibe is beleszóljon, mert abból megint csak Robert- dolog lesz.

Azt is tudtam, hogy a tény, miszerint Bill beleegyezett az iskolába még nem jelenti az akadályokkal kirakott út végét. Tisztában voltam azzal, hogy a neheze még csak most jön, hiszen meg kell emberelnem ezt a gyereket és egy tisztességes fiút kell belőle nevelnem, hogy majd később ne legyen gondja a törvénnyel, és egy normális életet tudjon élni. De idáig még rögös út vezet.