B.U.É.K 2016

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok! :D

Merry Xmas!

Áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! :)

Schrei

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam az új részt, amihez jó olvaást kívánok! :)

22.: Nagyi

Este nagyon korán lefeküdtem, mert annyira elálmosodtam, hogy az valami hihetetlen. Nem tudom mi van velem, talán az aggodalom teszi, de mostanában egyre gyakrabban vagyok fáradt.

Reggel viszonylag időben ébredtem fel, viszont a fiam lekörözött. Amikor lementem a konyhába ő már ott volt és evett, na meg a telefonját nyomkodta. 

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-    Ma elmegyünk a nagyiékhoz, mert tegnap hívott, hogy régen láttak már titeket, na meg anyád telebeszélte a fejüket valami sületlenséggel.

-          Jó, csak akkor át kell öltöznöm, fel kell hívnom egy haveromat és…

-          Bill, egy innen nem messze lévő kis faluba megyünk, nem a világ végére.

-    Jóvanna’.  De fontos lett volna találkozni egy haverommal és ezért kell felhívnom.

-          Remélem, nem megint egy hülyeségbe készülsz belekeveredni….

-          Nem!

Egyszerűen szörnyű, amit a fiam tud művelni; rosszabb, mintegy nő. Én már fél órája a kanapén ültem, amikor ő lekászálódott a nappaliba, hogy tíz perc és indulhatunk. Őszintén, mit kell ennyit cicomázni; csak egy póló és egy nadrág kell, meg esetleg egy öt perc a haja miatt és kész. Akárhogy nézem, ez nem vehet igénybe többet negyed óránál. De mindegy, én ráérek.

Miután végre elindultunk csak csendben autóztunk anyuék felé, akik már vártak minket, hiszen évek óta nem látták Bill, max. öt percekre. Leona soha nem volt anyuékkal rosszban, de jobbnak látta, ha nem látják saját unokájukat, de nem tudom miért. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi lehetett az indoka Leonának. Talán valamit titkolni akart, de mit?

-          Ott vagyunk már? – kérdezte Bill a legváratlanabb pillanatban

-          Nem, még egy fél óra. Miért?

-          Ki kell mennem! – másfél órát készülődött és ez nem jutott eszébe

-          Nem ér rá a nagyiéknál? – pillantottam rá a kormány mögül

-          Bepipilek! – esküszöm rosszabb, mint egy kisgyerek

Persze a legnagyobb forgalomba jutott neki eszébe, ezért alig találtam egy szabad helyet, ahova lebírtam állni, amíg elvégzi a dolgát. Na, ja, nem siette el a dolgot, szerintem még előtte körbe is nézett, nehogy valaki meglássa, vagy én nem tudom mit csinált eddig. Komolyan, kezdem azt hinni, hogy lányom van, ők ilyen körülményesek. el kell kezdenem férfit faragni ebből a kamaszgyerekből, mert soha nem lesz barátnője!

-          Na végre, azt hittem már gyalog indultál el a nagyiékhoz!

-          Nem, de próbáltál már ilyen gazban elmenni, pipilni?

-          Igen, és megvolt két perc alatt…

Ezután elindultunk már ténylegesen anyuhoz, aki már halálra aggódta magát miattunk. Onnan tudom ezt, hogy anyu mindig is ilyen volt. Ha azt mondtam neki, hogy tízre otthon vagyok, de én egy percet késtem, már aggódott, hogy mi bajom lett. Most meg pláne frászt kaphat, mert tudja mi volt Billel. Mikor odaértünk összepuszilgatott minket, aztán bemehettünk a lakásba, ahol már apu is várt minket.

-    Egyébként miért nem jöttetek előbb? Már tök régóta nálad van Bill! – kérdezte anyu lelkesen

-       Mert nem jöttünk ki egymással. Állandóan üvöltöztünk és csapkodtunk, de az óta már jóban vagyunk. – mosolyogtam anyura

-          Komolyra terelve a szót; Leona itt volt és elég durva dolgokat mondott rólad fiam.

-       Anyu, Leona mindent meg akar tenni azért, hogy visszakapja Billt, de én nem hagyom. Eddig ő nevelte és nézd meg mi történt vele. Belekeveredett egy drogbandába, ahonnan már tudtam csak kimenekíteni, de így is későn. Belegondoltál, hogy mi lett volna, ha én nem lépek közbe? Leona nem olyan szent, amilyennek mutatja magát. Én meg tudom védeni Billt, ő nem és ez egy elég fontos ellenérv szerintem.

-          De kisfiam, gondolj bele, hogy 15 év után csak úgy elveszed tőle a fiát…

-   Anyu, én hányszor mentem oda, hogy látni akarom a fiamat?! Az utóbbi években akárhányszor küldtem neki valamit bontatlanul a kukában végezte, max a pénzt szedte ki belőle. Igaz, én sem nagyon törtem magam, hogy lássam Billt, de Leona még annyira sem; egyszerűen megtiltotta, hogy lássam őt.

-      Ugye tudod, hogy perrel fenyeget téged? – szólt közbe apu, aki eddig csak figyelt

-      Nem érdekel. Én vagyok az, aki ebben a pár hétben többet tett Billért, nem ők. Persze, elismerem, hogy ők nevelték fel, de akkor is, én húztam ki a bajból!

-          Az számít, hogy én mit akarok? – kérdezte félénken Bill

-    Mivel már konkrétan agykorú vagy ezért nagyon számít, de még így is megvan az esélye, hogy vissza kell menned anyukádhoz. – mondta nyugodt hangon apu

-          Hát, akkor inkább már a banda, mint ők ketten!

Ezt meg hogy értette? Inkább visszamenne azok a vadállatok közé, minthogy az anyához!? De miért? 

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami jó olvasást kívánok! :)

21.: Elég volt!

Még DVD nézés közben megbeszéltük Billel, hogy elmegyünk vásárolgatni neki, mert szerinte meg kell újítani a gardróbját, mert régiek a cuccai.

Reggel, mikor felébredtem a fiam már lent volt a konyhában és reggelizett valami fura kaját.

-          Mit eszel? – én bottal nem piszkálnám azt a valamit

-       Nem tudom, tegnap vettem abban a kis pékségben, ahova beugrottunk. Elég furcsa a kinézete, viszont finom!

-    Azt látom; még az arcodra is jutott belőle! – nevettem, miközben próbálta leszedni magáról a csokit

-          Jóvanna’!

Miután én is megreggeliztem, rendet raktam a szobámban nagyjából, mert vállalhatatlanul nézett ki az egész, majd elkezdtem készülődni a vásárolgatásra. Végül is nem volt még olyan sok idő, ezért lassan felöltöztem, és valami emberi formát öltöttem magamra, viszont mire elindultunk már tíz óra volt, ami Bill szerint már késő egy ilyen naphoz.

-    Mikor kell elindulni akkor? Nem szoktam ilyen nagy hű-hót csapni egy vásárolgatáshoz max. két óra alatt végezni szoktam.

-          Hogy mi csinálsz? Nekem ennél jóval több kell!

-          Mondtam, tiéd az egész napom!

-          Akkor jó, mert későn érünk majd haza; egyébként kaja sincs otthon.  – biztos jó ötlet volt eljönni Billel? Mindegy, legalább eltöltünk egy apja- fia napot.

-     Jó, akkor először neked vásárolgatunk, aztán kaját, mert fele megromlik, mire végzel – nevettem, majd felvettem a dzsekimet – Indulhatunk, felőlem!

Miután gondosan bezártam az ajtót és a riasztót is bekapcsoltam, kiálltam az autóval, és már mehettünk is.

-          Egyébként miket akarsz venni? – pillantottam Billre a kormány mögül

-          Kellene egy pár fölső és nadrág, de akkor már kiegészítő is jó lenne.

-          Az nem a lányoknak való?

-   Nyilván azt a férfiosztályon nézek és nem a nőin. De amúgy a nőire is megyünk, mert ott vannak jó kis pulcsik. A férfin olyan csúnya ótvar hatalmasak vannak.

-          Felőlem!

Persze azért átvillant az agyamon, hogy miért vásárolgat a fiam a női osztályon, de úgy gondoltam, hogy inkább nem mondok semmit, nehogy baj legyen belőle és megint elhidegüljön tőlem.

Mikor odaértünk a plázába Bill már rutinosan ment a boltokba, én meg csak rohantam utána, mint valami testőr. Igen, féltem a fiamat még akkor is, ha tudom, hogy Anthony és a bandája feltehetőleg a javítóintézetben vagy a kiskorúak börtönében raboskodnak; viszont ki tudja, mennyien vannak valójában és abból hányat kaptak el. Lehet, hogy most is valamelyik tagjuk minket figyel.

Viszont nem gondolkodtam tovább a dolgon, mert szerettem volna kiélvezni a pillanatot, hogy együtt vásárolgatok a kamasz fiammal, még akkor is, ha én unom.

-          Bill, ehhez a farmerhoz mit szólsz? – kérdeztem, miközben a próbafülkéhez vittem

-          Nem rossz, felpróbálom!

-          Oké!

Miközben a fiam a fülkében volt néhány lány is bejött az üzletbe és feltűnően méregettek engem, ami most kifejezetten irritált. Mondjuk, szerintem van köztünk vagy 15 év korkülönbség sajnos; inkább Billnek lenne jó az egyik.

-          Szia! Csak nem a barátnődet várod? – jött oda hozzám az egyik

-          Szia! Nem, csak a fiam szórakozik már félórája itt!

-          A kid?

-          A fiam!

Szerintem nem esett le nekik még másodszorra sem, mert nagyon néztek.

-          Apu, szerintem itt kész vagyok, mehetünk!

-          Oké, de még hova szeretnél elrángatni?

-          Még két- három üzletbe biztos, aztán majd meglátjuk

A lányok egy pillanatig döbbenten néztek, de nem tudom meddig maradhattak ott, mert mi Billel elmentünk tíz méterrel odébb. Nem arról van szó, hogy nem bírom a vásárlást, de elég volt most már. Nekem még egy ilyen bolt is sok, nem ám öt-hat üzlet.

Még sok helyre bementünk, de leginkább csak egy- két kis dologért, ami nem tartott már olyan sokáig, így hamar túl lettünk a kínzásomon. Mondjuk, azt nem mondom, hogy nem találtam magamnak is pár cuccot, de azért nem lennék semelyik pasi helyében, akit a barátnője elrángat egy ilyen tortúrára.

-          Nekem ennyi lenne, most intézhetjük a te dolgodat is.

-          Akkor kifelé a plázából és menjünk valamelyik szupermarketbe. – mondtam, majd elvettem a fiamtól a csomagokat

Szerencsére nem vagyok oda semmilyen vásárlásért, kivéve, ha az hangszer vagy autó, ezért gyorsan letudtuk a kajákat is, mondjuk Bill még így is szenvedett.

Mikor végre hazaértünk már háromnegyed öt volt, így megcsináltam a kaját, amíg Bill kipakolta a ruháit, amik már alig férnek el a szekrényben. Miközben a kajával bajlódtam anyu felhívott, hogy nem-e lenne kedvünk beugrani hozzá valamikor, mert régen látott minket, ráadásul Leona telebeszélte a fejét. Szuper, akkor holnapra is megvan a terv.

Schrei

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam a történet folytatását, ami most sem maradt viták nélkül. Jó olvasást hozzá! :)

20.: Otthon édes otthon…

Miután elmentük a nővérrel a doki megvizsgálta Bill, de szerencsére nem talált semmi olyat, ami gond lenne. Mondjuk, még mindig látszik az egész testén, hogy verekedésbe keveredett, de már nem annyira, mint mikor behoztam. Jó látni, hogy elkezdett gyógyulni, ráadásul így Leona sem fog piszkálni mindenért. Tényleg, az exem rosszabb, mint egy házisárkány. Mintha én tehetnék arról, hogy Bill belekeveredett ebben, pedig ez nála történt.

-          Fater, ugye nem küldesz vissza anyuhoz? – kérdezte a szobában

-          Dehogy, ott csak veszélyben lennél, mert Anthony bandája megtalálna, anyád meg nem tudna megvédeni!

-          Köszi! – mosolygott rám, majd odaült mellém

Miközben beszélgettünk megjelent a fiam anyja, hogy majd hazavigye Billt.

-          Leona, hova vinnéd haza?

-          Jobb lenne neki nálam, mint nálad. Nézd meg, mibe keveredett a hülyeséged miatt! – szinte már visított

-          Az én hülyeségem? Szerintem nem nálam keveredett bele ezekbe a dolgokba, hanem nálad! Te nem vagy képes vigyázni rá kellőképpen! Amikor eltűnt te csak sipákoltál ahelyett, hogy kerested volna! Nem fogom hagyni Anthony bandája újra megtámadja!

-          Mert te mindent jobban tudsz nem? Soha életedben nem foglalkoztál vele!

-          Ebbe ne menjünk bele! Semmi köze ehhez a dologhoz!

A vitánk közben Bill csak pislogott, mert nem nagyon értette, hogy miről van szó. Időközben kiderült, hogy Leona már a gyámhatóságot is riasztotta, hogy vegyék el tőlem a fiamat.

-          Ki fogjuk vizsgálni az esetet, mert nem ilyen egyszerű!

-          De igen, az! Fogom és elviszem a fiamat haza és kész! – hisztizett Leona

-          Nézzék, nem fogom hagyni, hogy megint bajba kerüljön a fiam, csak mert az anyja képtelen vigyázni rá! Én meg tudom védeni és meg is fogom, nem kell a maguk engedélye hozzá! Talán én egy kicsivel jobban átlátom a helyzetet, mint maguk, úgyhogy nyugodtan ki is sétálhatnak az ajtón, mert Bill nem fog visszamenni az anyjához!

Persze a mondatom után nem nagyon akartak hinni a fülüknek, hiszen nem megszokott, hogy kirakják őket valahonnan is, de hát istenem! Az én fiam és talán egy pöppet jobban tudom, hogy mi a jó neki, mint pár ember, kik megtanulták a dolgokat könyvekből, de soha nem tapasztalták.

Miután elmentek Leonával együtt az orvos bejött és közölte, hogy hazamehetünk, mert nem talált semmi rendellenességet.

-   Fater nem lesz neked ebből problémád? Mármint így elküldted őket meg minden…

-   Nem érdekel, szerintem én jobban rálátok erre a dologra, mint ők. Nekem senki ne akarja megmondani, hogy mit csináljak és mit ne!

-    Hehe, most már tudok, hogy kitől örököltem ezt a stílust! – nevetett, majd kinézett az ablakon

Fura beszélgetni a fiammal mindenféléről, mert eddig jobbára csak kiakasztottuk egymást, most viszont tök jól elvagyuk. Persze kell még csiszolni a kapcsolatunkon, de már jobb sokkal.

Mikor végre hazaértünk Bill egyenesen a szobájába ment, ahol órákig elvolt magában. Nem szoktam bejárkálni hozzá, mert nem látom értelmét, úgyse találok semmi olyat. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, hogy mit csinál egyedül, de ezt sose fogom megtudni.

-     Fater, szerinted meddig nem kéne elmennem sehova?  Kellene pár cucc és hát…

-  Nem tudom, de egy ideig biztosan nem. Talán egy-két hét és mehetsz. Mondjuk, jobban örülnék, ha én is veled mennék!

- Felőlem gyere! De unalmasnak fogod találni a vásárolgatást. – mondta mosolyogva, majd kivett egy yoghurtot a hűtőből

-    Egyébként jó lenne találkozni a nagyiékkal; olyan régen láttak téged! Mit szólsz hozzá?

-          Nekem oké!

Miután ezt megtárgyaltuk leültem a TV elé, de csak kapcsolgattam, mert nem találtam semmi érdekest.

-          Miért nem nézünk valami DVD-t? – huppant mellém a fiam

-          Mit szeretnél?

-     Bármi jöhet! – mosolygott rám, amit eddig ritkán vagy inkább soha nem csinált

Kezdtem belátni, hogy erőveszítések nélkül elkezdet javulni a kapcsolatunk, még akkor is, ha csak lassacskán. Csak semmi kapkodás, mindent szépen lassan, a maga idejében és minden jó lesz!

Schrei

Sziasztok! Meghoztam az új részt, amihez jó olvasását kívánok! :)

 19.: Őszintén

Reggel a vizit után kaptunk reggelit, ami még viszonylag ehető volt. Mondjuk, nem tudom, hogyan mérik az adagokat, de azt biztos, hogy nekem kevés volt, de szerintem Billnek is, pedig ő nem eszik sokat.

-          Bill, nem akarsz beszélgetni egy kicsit? Mármint szerintem tegnap nem a teljes igazságot mondtad el. – néztem rá komolyan az ágyamról

-          Apu, ha a rendőrséggel is beszéltem, akkor elmondok mindent, részletesen, ahogy tudni akarod. Csak először a rendőrökkel hadd dumáljak, mert nem szeretnélek belekeverni a dolgokba.

-          Elvileg ma jönnek, mert tisztázni akarják veled a helyzetet; de ennél többet nem mondtak. Bill, remélem nem csináltál hülyeséget annyira!

-          Az mentség, ha kényszerítettek rá? Mármint….

-          Bill, ezt mindenképpen mond el! Mindent, ami szerinted kell, de még azt is, ami nem olyan lényeges, mert sose lehet tudni! Az a lényeg, hogy magadat próbáld menteni minél jobban, próbáld rájuk terelni a dolgokat, persze elmaradhatatlan, hogy te is benne legyél, hiszen nem véletlen vagy most itt.  Most csak ennyit tudok segíteni, mert nem mondasz többet.

-          Tudom, de hamarosan mindent tudni fogsz!

Örültem, hogy végre kezdett megbízni bennem, mert eddig nagyon távolságtartó volt velem szemben.  Soha nem osztott meg velem semmit, mintha titkolt volna valamit, de most azt láttam, hogy meg fog nyílni előttem. Talán belátta, hogy nem akarok rosszat neki, csak az ő érdekeit szolgálom.

-          Jó napot, a rendőrség szeretne beszélni a fiúval!  - jött be az egyik nővér

-          Jó, csak nyugodtan! – mosolyogtam rá kedvesen

-          Jó napot! Szeretnénk néhány kérdést feltenni a fiúnak, ha lehet!

-          Persze, nincs semmi akadálya! Én bent maradhatok ugye? – nem akartam magára hagyni a fiamat

-          Itt maradhat, de nem szólhat bele! Egyébként itt van a telefonja, visszahoztam, a hanganyagot pedig lementettük róla. Hasznos információkkal szolgált ez a pár perces felvétel! Szóval, Bill, még mielőtt elkezdenénk, mondanám, hogy nem muszáj beszélned, illetve amit mondasz felhasználható ellned; jól gondold át minden szavadat! Azt első kérdésem pedig: hogy kerültél bele ebbe a társaságba?

-          Anthonyval egy suliba jártunk és én akkor szakítottam a barátnőmmel, ezért magam alatt voltam, amit Ant meglátott és azt mondta menjek vele. Én pedig követtem őt, és csináltam, amit mondott, főleg miután leitatott. Később jöttem csak rá, hogy valójában valami kábszert adott.

-          Mit csináltál, amikor rájöttél erre?

-          Elmentem onnan, mert nem akartam belekeveredni, ráadásul akkor nem tudtam, hogy már ezzel pácban vagyok. De aztán Ant másnap követelte a pénzt, amit rám költött, amit oda is adtam neki, mert úgy gondoltam, hogy akkor békén hagy, de észrevettem, hogy hiányzik az a valami, amit adott, így visszamentem, de nem volt pénzem kifizetni.

-          Ezért vertek meg?

-           Igen, azt mondták, hogy vagy dillerkedem vagy fizetek, de persze nem akartam még jobban belekeveredni, ezért nem csináltam egyiket sem.

Még jó pár fura kérdést tettek fel a fiamnak, amikre kivétel nélkül válaszolt, bár én még mindig azt éreztem, hogy elhallgat valamit a rendőrök elől is és én sem fogom megtudni, viszont nem szóltam semmit, mert nem akartam bajt.  A kapitány minden lehetséges szemszögből megközelítette a helyzetet, próbált rájönni arra, hogy hol hazudik Bill, mert gondolom, nem egyezik a történetük Anthonyval, aki legszívesebben mindent Billre kenne.

A végén azért a góré is megjegyezte, hogy valami nem százas ebben a történetben.

-          Bill, nézd, ha nem mondod el az igazat, akkor még nagyobb bajba kerülsz! Azért kérdetem rá egy dologra ennyiszer, mert egyáltalán nem egyezik a két vallomás. Viszont annyi elárulok, - bár nem szabadna-, hogy eddig a bizonyítékok a te malmodra hajtják a vizet, bár ez könnyen megváltozhat, úgyhogy ne bízd el magad!

-          Nem hazudok, nem lenne értelme, hiszen vagy megtalál a bandája, vagy én leszek büntetve. Igazat mondtam, minden kérdésre!

Láttam a rendőrön, hogy nem nagyon hinne Billnek, ha nem lennének bizonyítékok Anthony ellen, mondjuk, ha bebizonyosodik a fiam ártatlansága már nekem jó, persze tudom, hogy valamilyen szinten Billt is megbüntetik, mert tehet erről a helyzetről, de Anthony rosszabbul jár.

Miután elmentek a zsaruk bejött egy nővér, hogy Bill mennyen vele és én is, ha akarok. Na ez megint jó lesz…..

Schrei

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem volt rész ilyen sokáig, de nincs időm, összekapkodni pedig nem akarom, hiszen, az már nem lenne az igazi. Most viszont meghoztam, a 18.részt, amihez jó olvasás kívánok! :)

 18.: Szuper!

Miután végre beengedett minket egy nővér várni kellett, mert pont voltak bent, de azután beszélhettünk az orvossal.

-    Nos, megnéztem a vizsgálatok eredményeit és nincsenek jó híreim! Billt itt kell tartanom legalább pár napig, mert súlyos sérülései vannak, de nem annyira, hogy másik osztályra kerüljön vagy műteni kelljen. A szociális munkás és a gyámügyisek hamarosan megérkeznek, addig azt javaslom, hogy az egyik nővérrel, aki megmutatja Bill szobáját töltsék ki a formaságokat.

-   De nincs itt semmiféle ruha vagy valami. Azokért csak később menjek? – kérdeztem az orvostól, mivel tényleg nem volt nálam semmi

-      Igen, mindenképpen. Amíg a szakemberek meg nem érkeztek se a fiú se maga ne menjenek el.

Ezután odajött hozzánk egy nővér és megmutatta Bill szobáját, ahol én is bent leszek vele. Nem akarom magára hagyni, főleg mert nem tudom, mi vár rá. Sejtem, hogy a rendőrség be fog látogatni hozzá, hiszen nem véletlenül került ilyen állapotba és nem véletlenül tartották fogva, de szeretném hallani a beszélgetésüket. Bár nekem azt mondta a százados, hogy mi menjünk be a kapitányságra, viszont az a pár suhanc nem fogja kihagyni a történetből Billt sem, és tudom, hogy megpróbálnak mindent rákenni. 

Amíg várakoztunk a szakemberekre felhívtam Leonát Bill telefonján:

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-       Mi van Billel, miért nem ő hívott? Mondj már valamit! – szinte őrjöngött az exem

-     Semmi komoly baja nincs, ami miatt annyira aggódni kéne. Vannak súlyos sérülései, de a gyerekosztályon marad. Leona, el tudnál menni a lakásomra hozni nekünk pár cuccot? Itt maradok Billel és nincs semmi….

-     Állj! Miért te maradsz ott? Én vagyok az anyja ez az én dolgom! Ráadásul nincs is kulcsom hozzád, nem tudok bemenni!

-      Nyugodj már meg az Istenért; ha ordítasz nem mész semmire és én sem! A stúdióban az íróasztalomban van a legalsó fiókban a pótkulcs, azzal be tudsz menni! Mellesleg azért én leszek itt, mert én meg tudom védeni, ha valami gáz van!

-          Nem higgadok le, mert ez mind miattad van!

-      Ebből köszönöm nem kérek, légy szíves hozz be pár cuccot a gyerekosztályra! – mondtam, majd letettem a telefont, mert nem akartam tovább hallgatni

Miután letettem Bill elég furán nézett rám, mert ő azt gondolta, hogy jóba vagyok az anyjával, de nagyon. Az igazság viszont az, hogy Leonával már csak Bill miatt beszélek évek óta. Mikor szakítottunk, úgy gondoltam, hogy a fiunk miatt nem szabad rossz viszonyban lennünk, hiszen annak a gyereknek szüksége van az apjára, de az idő múlásával ez a tény megdőlni látszott. Azt vettem észre, hogy Leona elkezdte ellenem hangolni a fiamat, legalább is már nem akarta, hogy a közelében legyek. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a munkám miatt nem nagyon kerestem már Billt, így az évek alatt eltávolodtunk egymástól, viszont az utóbbi egy-két évben újra elkezdtünk beszélni egymással. Elmondta, hogy nem bír Billel és nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen vele.

A gondolatmenetemből az egyik ápolónő szakított ki, azzal, hogy bejött egy paksamétával.

-   Jó napot! Szerintem essünk túl a formaságokon, hogy aztán már csak a gyámügyre és a szociális munkásra kelljen várni, aztán pedig pihenhessenek.  – mosolygott kedvesen

-          Rendben!

Olyan kérdéseket is feltett Billnek, amire még Leona sem tudna válaszolni. Persze, kellenek az információk, de most honnan kéne tudnom, hogy mikor evet először normális kaját? Megértem, hogy ezek kellenek, mert hasznosak lehetnek, de könyörgöm, hatvanszor elmondtam, hogy nem éltem a családommal, nem tudom, Billtől meg ne várja, hogy emlékezzen rá.

Miután nehezen, de letudtuk a papírmunkát megérkezett Leona, aki elbeszélgetett volna Billel még egy- két órát, ha nem jönnek a gyámügyisek, de így az érkezésük miatt távozott, így fellélegezhettem.

-      Jó napot, szia! Fel fogok tenni néhány kérdést, és az is lehet, hogy ki fogunk menni a lakásukra! Először a fiútól fogok kérdezni, kérem, ne szóljon közbe!

-        Feltétlen muszáj ezt most?

-      Igen! Szóval….. Bill, nem foglak bántani, csak válaszolj szépen, rendben? – Bill arcán láttam, hogy nem tetszik neki valami

-   Nem kell a számba mászni, és ilyen kényeskedve beszélni hozzám! Képes vagyok felfogni a normális emberi beszédet!

Ez a beszélgetés sokáig tartott, de legalább nem akarnak kijönni hozzám. Nem találnának semmi illegálisat, de nem szeretem, ha feltúrják a lakásomat.

Miután vége lett a beszélgetésnek Bill azonnal elaludt, ahogy én is. A gyámügyisek pedig csak holnapra ígértek választ, úgyhogy van időm aludni.

Happy 27th Birthday Gustav!

Sziasztok! Sajnos ma sem részt hoztam, viszont ma 27 éve egy sokkal örömtelibb dolog történt, ugyanis megszületett a Tokio Hotel dobosa, Gustav.

Boldog születésnapot Gustav!

A részt várhatóan hétvégén hozom, de, hogy melyik nap, azt nem tudom.

Happy 26th Birthday!

1989. szeptember 1.-én; pontosan a mai napon megszülettek a Tokio Hotel ikrei, akiknek, mi Alienek sok jó pillanatot köszönhetünk. 

Boldog szülinapot Tom és Bill!

Kép forrása: Google

Kép szerkesztése: Barbii Kaulitz /ne másold/

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 17.részt, amiben már jóval nagyobb szerepe van Billnek. Jó olvasás hozzá! :)

17.: Hideg

Miután beszéltem a századossal beültettem Billt az autóba, majd elindultam vele a kórház felé, mert akárhogy néztem Bill nem volt jól, hiába mondta.

-          Bill, elmondod, hogy mi történt? – pillantottam rá

-          Minek? Úgy sem értesz meg, ahogy senki, csak egy szánalmas hülyegyerek vagyok neked is. Mellesleg Anthony nem fogja tétlenül nézni, hogy elviszik a rendőrök. Mit gondoltál, amikor kihívtad őket? – hallottam a hangján, hogy nem szeretne erről beszélni, de nem érdekelt

-   Bill, mondd el legalább nekem és a rendőröknek. Anthony valószínűleg kiskorúak börtönébe kerül vagy nevelő intézetbe, nem kell tőle félned. Bejelentettem az eltűnésedet, mert a fiam vagy és aggódtam érted; aminek meg is volt az oka, ahogy látom.

-        Fater, lebecsülöd Anthonyt és a bandáját a rendőrökkel együtt. Nem tudjátok, hogy mire képes és azt sem, hogy hányan vannak! Csak még nagyobb bajba keveredünk! Egyébként meg, hogy jutott eszedbe odamenni hozzájuk?

-     Az első nálam töltött este elrohantál én pedig követtelek, de nem tudtam, hogy merre mentél és így rábukkantam a gyárban lévő emberekre.

Bill erre már nem válaszolt, ami most nem zavart, mert gondolkodom kellett. Azon töprengtem, hogy mit csináljak ezzel a gyerekkel, hiszen több opció is van; egy simán kórházba viszem, majd visszaadom Leonának, mert én nem bírok vele; kettő mivel szerintem drogozik elküldöm elvonóra, így nem lesz nálam; három pszichológust hívok hozzá, hátha vele beszél vagy jobb belátásra tudja venni; négy én próbálok vele beszélni és hatni rá.

-    Fater, velem mi lesz? Mármint a rendőrök valszeg’ engem se hagynak lógva….

-          Nem tudom Bill, de megpróbálok mindent megtenni, hogy ne legyen ebből bajod. Viszont most azon gondolkoztam, hogy mit csináljak veled, mert tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban. Félek attól, hogy még nagyobb bajba keveredsz viszont az életmódodtól is tartok.

-          Az én életem….

-     Tudom, de még fiatal vagy és elronthatsz mindent, de jó útra is térhetsz. Aggódom, hogy egyszer valami komoly bajod esik, és én nem leszek ott, hogy megvédjelek vagy, hogy segítsek.

Bill ezután megint elhallgatott, valószínűleg rájött, hogy igazam van.  Így nem lehet élni, az biztos, mert ez nem élet csak egy hajsza.

-          Bill, ha beértünk, akkor viselkedj normálisan légy szíves. Nem akarok bunkó lenni, de néha elviselhetetlen vagy. – mondtam, majd leállítottam az autót, mert megérkeztünk

-          Oké!

Nem igazán tudtam, hogy kellett volna vinnem Billt, ezért a gyerekosztályon próbálkoztam. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg egy rakás embert riasztani fognak, mivel ilyen állapotban van, de nem érdekelt.

Mikor leültünk a váróban elég furán néztek rám egy páran, de még Billre is. Hál Istennek nem sokig szegeződtek ránk a szempárok, mert az orvos hamar kijött.

-          Jó napot doktorúr! Tudom, hogy sorrendben lehet bemenni, de a fiam nincs valami jó állapotban…

-          Melyik az ön fia? – nézett rám egyből, mert látta, hogy nem viccelek

Miután megmutattam neki azonnal behívott minket, mert Billnek komoly baja is lehet, a többi beteg max. náthával küzd ehhez képest.

- Mi történt vele? Ugye tudja, hogy kötelességem értesíteni a gyermekvédelmiseket? – kérdezgetett, miközben Billt vizsgálta

-  Hosszú történet, de annyi a lényeg, hogy a rendőrséggel már egy hete kerestettem Billt és ma került elő. Egy csapat fiatal csinálta ezt vele, nem én. Tudom, hogy ez a kötelessége és megértem. Lehet ennek következménye rám nézve?

-          Nem tudom, attól függ, hogy miként ítélik meg a helyzetet. Mindenesetre a fiát elküldöm további vizsgálatokra, mert valószínűleg belső sérülései vannak. Miután végeztek jöjjenek vissza, csöngessenek, egy nővér beengedi önöket én pedig újra megnézem a fiút. – mondta miközben letörölte Bill a arcáról a vért

-          Rendben. Akkor elviszem, nemsokára jövünk!

Miután odaadta a listát, hogy hova kell mennünk elindultam Billel, akinek nagyon ellenére volt ez a az egész.

Minden egyes vizsgálatra bementem vele, nem akartam egyedül hagyni egy pillanatra sem, még úgy sem, hogy tudtam, Anthony nem leselkedik ránk sehol. Egyik helyen se mondtak nekünk semmit, csak azt, hogy a gyerekorvos majd közli az eredményt.

-        Fater, nem kéne felhívnod anyámat? – kérdezte mikor a röntgen felé mentünk

-          Basszus, el is felejtettem! De mivel ide nem mehetek be veled, felhívom.

Miután Bill bement Leonát megcsörgettem, de a pasija vette fel.

-          Mit akarsz? – kérdezte flegmán

-   Add Leonát, fontos! – valószínű átadta neki, mert valami zajt halottam – Leona, megtaláltam Billt, itt vagyok vele a kórházban.

-          Mit csináltál vele? Jól van? Válaszolj! – szinte üvöltött a telefonba

-       Semmit nem csináltam, miért hiszi mindenki azt. Egyébként nem tudom, mert keménynek mutatja magát, de az orvoson láttam, hogy valami nem tiszta. Majd meglátjuk!

Ezután Billel visszamentünk a gyerekosztályra, ahol várnunk kellett egy kicsit. 

Schrei

Sziasztok! Sok késéssel ugyan, de meghoztam a 16.részt, amiben felpörögnek az események. Jó olvasás hozzá! :)

16.: Végre!

-         Ha egyben akarod látni Billt, fizesd ki a tartozást! – szólt a telefonba Anthony

-     Nálad van a fiam? Anthony ne szórakozz ezzel! – próbáltam nem mutatni neki, de tartottam tőle

-      Igen, itt van. Fizesd ki a tartozását és elengedem; ha nem akkor csúnya vége lesz!

-          A telepen talállak titeket ugye? – kérdeztem ijedten

-          Igen, ahol voltunk is. Senkit ne hozz, csak ártasz vele Billnek.

-          Rendben, maradjatok ott, nemsokára ott vagyok!

Remek, a kis taknyosnál van a fiam, akiről azt sem tudom, hogy jól van-e, ráadásul pénz kell Anthonynak Billért cserébe. Nem érdekelt, csak az, hogy elkapják az egész bandát és megfizessenek ezért. Jól tudtam, ha kifizetem és elhozom Billt a taknyosok eltűnnek a helyszínről egy időre, így nem fogjuk őket megtalálni, ezért az akaratukkal ellentétben bementem a rendőrségre.

-       Jó napot, Marcus Karl századost keresem! – mondtam azonnal, ahogy beértem a kapitányságra

-          Legyen türelemmel, hamarosan bemehet hozzá, most nem ér rá. – mosolygott rám a nő

-   Nem érdekel az sem, ha az amerikai elnökkel beszél személyesen; be kell mennem hozzá!

-          Nem mehet be, kérem, várakozzon!

-          Valami baj van uram? – jött oda hozzám egy másik rendőr

-          Nézzék, egy hete eltűnt a fiam és nemrég kaptam a hívást, hogy hol van. A századossal kell beszélnem!

Még így is várnom kellet percekig, de legalább nem az egész tárgyalását, amit egy befolyásos német üzletemberrel folytatott. Még bent volt a férfi, mikor én konkrétan berontottam az irodába, bár a rendőr csak azt akarta mondani, hogy még legyek türelemmel.

-          Már elnézést! – háborodott fel az öreg

-          Százados, tudom, hogy hol van a fiam, de nem merek egyedül kimenni oda, viszont rendőrrel sem mehetek, mivel Billnek baja esik akkor. - láttam a rendőrön, hogy azonnal intézkedni akart

-    Már elnézést, de Karl századossal éppen egy fontos megbeszélés közepén vagyunk! Mit képzel magáról, hogy csak ide beront? Felháborító a viselkedése!

-          Nem érdekel a szövegelése, gondolom a maga fia nem tűnt el! – tovább akart hápogni, de nem jött össze neki, mivel a százados gyakorlatilag kirakta

-          Hol van? Mit tud róla? – kérdezte a rendőr azonnal

-          A rég gyártelepen, amit először néztem meg. Tíz- tizenöt suhanc nem engedi haza, mivel állítólag tartozik nekik. A bandavezér Anthony azt mondta, hogy ha rendőrt viszek, Bill pórul jár nagyon.

A százados behívta pár emberét és beszélgettünk arról, hogy mi lenne a legtanácsosabb dolog, amit tehetünk. Mert ugye az szóba sem jöhet, hogy velem jönnek az épülethez, de az sem, hogy én egyedül menjek, hiszen én nem tudom megvédeni Billt ennyi ember ellen, főleg, hogy ők talán napi szinten bunyóznak, én meg talán még középsuliban verekedtem utoljára.

-  A legjobb lenne, ha magát követnénk tisztes távolból, majd miután biztonságban kihozta a fiát mi átvesszük a terepet. Az a lényeg, hogy először próbálja meg fizetés nélkül elhozni a fiút, ha nem megy, akkor adja át a pénzt, a rendőrségi eljárások után vissza fogjuk adni magának. Arra kérem, hogy a telefonja hangrögzítőjét kapcsolja be, mert bizonyítékként fog szolgálni. Ami még fontos, hogy próbáljon ne összeverekedni egyikükkel sem, csak ha már elkerülhetetlen.

-          Rendben, akkor elindulok.

Mikor kiértem a kapitányságról elindultam a gyárépület felé, miközben hívtam Leonát, aki persze azonnal velem akart jönni, de sikerült lebeszélnem róla. Még csak az hiányozna, hogy Le beleavatkozzon a dolgokba és baja essen Billnek. Tudom a volt barátnőmről, hogy nagyon nagy szája van, amit soha nem képes féken tartani, ráadásul most a fiáról van szó. Tudom, hogy mit érez most, hiszen a gyerek apja vagyok, de meg kell tenni mindent, hogy Billnek ne essen baja semmiképpen.

Mikor odaértem a telepre bekapcsoltam a hangrögzítőt és elindultam Anthonyékhoz, akik már vártak rám.

-    Csakhogy ideértél! Remélem nem a zsaruknak jelentettél a fejleményekről, mert akkor nagyon megszívta a fiad. Na, add a lóvét, aztán takarodj Billel együtt!

-         Először hadd lássam őt! Jöjjön ide hozzám és odaadom a pénzt! – ismerem azt a trükköt, hogy nincs is a helyszínen az elrabol személy

-      Most szórakozol? Nem elég, hogy késel, ezért várok rád, miközben egy csomó dolgom lenne, de még te is szabod a feltételeket? De legyen. Mutasd meg a pénzt, hozzuk Billt.

-     Mennyit kell fizetnem? – kérdeztem tőle, mivel ezt a telefonhívások során nem említette

-           3,230 eurót!

-          Mennyit? Normális vagy te? – persze mindenre készültem és ezért volt nálam 3,500 euró – Itt van, tessék! Hozd Billt!

Miután megmutattam a pénzt, ami egy kicsit több volt, mit kellett volna, elém hozták a fiamat, aki enyhén szólva sokkolóan nézett ki.

-     OMG! Mit műveltetek vele? Bill…. – kezdtem bele, de láttam, hogy nincs értelme

-          Semmi baj fater,  jól vagyok….

-      Nem vagy jól, ne tagadd! Mit műveltetek vele? – fogtam meg Billt, mivel odalökték hozzám

-          Amit megérdemelt! Add pénzt vagy Bill még rosszabbul fog járni!

Hiába mondták a rendőrök, hogy csak a legvégső esetben adjak pénzt, nem tehettem semmit. Akárhogy számolgattam képtelenség lett volna, hogy időben odaérjenek, ezért Billt még jobban megverték volna, amit nem akarok. Inkább vesszen az a 3,230 euró, minthogy a fiamnak ennél nagyobb baja legyen, hiszen így is szörnyen nézett ki. Az arca, a keze, a dzsekije tiszta vér volt, ráadásul ahol csak láttam kék-zöld foltokkal volt tele a teste, sápadt, és alig állt a lábán. Szinte én tartottam.

-    Oké, megvan a lóvé. Takarodjatok innen, többet ne is lássalak titeket! – mondta Anthony, lenézően

Amilyen gyorsan csak tudtam kitámogattam Billt, így mikor kiértünk az épületből a rendőrök elindultak befelé, a százados pedig odajött hozzánk.

-      Hívjak mentőt a fiúnak? – kérdezte mikor látta, hogy milyen állapotban van Bill

-   Nem, nem kell, beviszem. Itt a telefonom, a hanganyaggal. Maradjon csak magánál, majd bemegyek érte a kapitányságra.

-          Rendben, akkor majd várom!