Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 17.részt, amiben már jóval nagyobb szerepe van Billnek. Jó olvasás hozzá! :)

17.: Hideg

Miután beszéltem a századossal beültettem Billt az autóba, majd elindultam vele a kórház felé, mert akárhogy néztem Bill nem volt jól, hiába mondta.

-          Bill, elmondod, hogy mi történt? – pillantottam rá

-          Minek? Úgy sem értesz meg, ahogy senki, csak egy szánalmas hülyegyerek vagyok neked is. Mellesleg Anthony nem fogja tétlenül nézni, hogy elviszik a rendőrök. Mit gondoltál, amikor kihívtad őket? – hallottam a hangján, hogy nem szeretne erről beszélni, de nem érdekelt

-   Bill, mondd el legalább nekem és a rendőröknek. Anthony valószínűleg kiskorúak börtönébe kerül vagy nevelő intézetbe, nem kell tőle félned. Bejelentettem az eltűnésedet, mert a fiam vagy és aggódtam érted; aminek meg is volt az oka, ahogy látom.

-        Fater, lebecsülöd Anthonyt és a bandáját a rendőrökkel együtt. Nem tudjátok, hogy mire képes és azt sem, hogy hányan vannak! Csak még nagyobb bajba keveredünk! Egyébként meg, hogy jutott eszedbe odamenni hozzájuk?

-     Az első nálam töltött este elrohantál én pedig követtelek, de nem tudtam, hogy merre mentél és így rábukkantam a gyárban lévő emberekre.

Bill erre már nem válaszolt, ami most nem zavart, mert gondolkodom kellett. Azon töprengtem, hogy mit csináljak ezzel a gyerekkel, hiszen több opció is van; egy simán kórházba viszem, majd visszaadom Leonának, mert én nem bírok vele; kettő mivel szerintem drogozik elküldöm elvonóra, így nem lesz nálam; három pszichológust hívok hozzá, hátha vele beszél vagy jobb belátásra tudja venni; négy én próbálok vele beszélni és hatni rá.

-    Fater, velem mi lesz? Mármint a rendőrök valszeg’ engem se hagynak lógva….

-          Nem tudom Bill, de megpróbálok mindent megtenni, hogy ne legyen ebből bajod. Viszont most azon gondolkoztam, hogy mit csináljak veled, mert tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban. Félek attól, hogy még nagyobb bajba keveredsz viszont az életmódodtól is tartok.

-          Az én életem….

-     Tudom, de még fiatal vagy és elronthatsz mindent, de jó útra is térhetsz. Aggódom, hogy egyszer valami komoly bajod esik, és én nem leszek ott, hogy megvédjelek vagy, hogy segítsek.

Bill ezután megint elhallgatott, valószínűleg rájött, hogy igazam van.  Így nem lehet élni, az biztos, mert ez nem élet csak egy hajsza.

-          Bill, ha beértünk, akkor viselkedj normálisan légy szíves. Nem akarok bunkó lenni, de néha elviselhetetlen vagy. – mondtam, majd leállítottam az autót, mert megérkeztünk

-          Oké!

Nem igazán tudtam, hogy kellett volna vinnem Billt, ezért a gyerekosztályon próbálkoztam. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg egy rakás embert riasztani fognak, mivel ilyen állapotban van, de nem érdekelt.

Mikor leültünk a váróban elég furán néztek rám egy páran, de még Billre is. Hál Istennek nem sokig szegeződtek ránk a szempárok, mert az orvos hamar kijött.

-          Jó napot doktorúr! Tudom, hogy sorrendben lehet bemenni, de a fiam nincs valami jó állapotban…

-          Melyik az ön fia? – nézett rám egyből, mert látta, hogy nem viccelek

Miután megmutattam neki azonnal behívott minket, mert Billnek komoly baja is lehet, a többi beteg max. náthával küzd ehhez képest.

- Mi történt vele? Ugye tudja, hogy kötelességem értesíteni a gyermekvédelmiseket? – kérdezgetett, miközben Billt vizsgálta

-  Hosszú történet, de annyi a lényeg, hogy a rendőrséggel már egy hete kerestettem Billt és ma került elő. Egy csapat fiatal csinálta ezt vele, nem én. Tudom, hogy ez a kötelessége és megértem. Lehet ennek következménye rám nézve?

-          Nem tudom, attól függ, hogy miként ítélik meg a helyzetet. Mindenesetre a fiát elküldöm további vizsgálatokra, mert valószínűleg belső sérülései vannak. Miután végeztek jöjjenek vissza, csöngessenek, egy nővér beengedi önöket én pedig újra megnézem a fiút. – mondta miközben letörölte Bill a arcáról a vért

-          Rendben. Akkor elviszem, nemsokára jövünk!

Miután odaadta a listát, hogy hova kell mennünk elindultam Billel, akinek nagyon ellenére volt ez a az egész.

Minden egyes vizsgálatra bementem vele, nem akartam egyedül hagyni egy pillanatra sem, még úgy sem, hogy tudtam, Anthony nem leselkedik ránk sehol. Egyik helyen se mondtak nekünk semmit, csak azt, hogy a gyerekorvos majd közli az eredményt.

-        Fater, nem kéne felhívnod anyámat? – kérdezte mikor a röntgen felé mentünk

-          Basszus, el is felejtettem! De mivel ide nem mehetek be veled, felhívom.

Miután Bill bement Leonát megcsörgettem, de a pasija vette fel.

-          Mit akarsz? – kérdezte flegmán

-   Add Leonát, fontos! – valószínű átadta neki, mert valami zajt halottam – Leona, megtaláltam Billt, itt vagyok vele a kórházban.

-          Mit csináltál vele? Jól van? Válaszolj! – szinte üvöltött a telefonba

-       Semmit nem csináltam, miért hiszi mindenki azt. Egyébként nem tudom, mert keménynek mutatja magát, de az orvoson láttam, hogy valami nem tiszta. Majd meglátjuk!

Ezután Billel visszamentünk a gyerekosztályra, ahol várnunk kellett egy kicsit.