Schrei

Sziasztok! Sok késéssel ugyan, de meghoztam a 16.részt, amiben felpörögnek az események. Jó olvasás hozzá! :)

16.: Végre!

-         Ha egyben akarod látni Billt, fizesd ki a tartozást! – szólt a telefonba Anthony

-     Nálad van a fiam? Anthony ne szórakozz ezzel! – próbáltam nem mutatni neki, de tartottam tőle

-      Igen, itt van. Fizesd ki a tartozását és elengedem; ha nem akkor csúnya vége lesz!

-          A telepen talállak titeket ugye? – kérdeztem ijedten

-          Igen, ahol voltunk is. Senkit ne hozz, csak ártasz vele Billnek.

-          Rendben, maradjatok ott, nemsokára ott vagyok!

Remek, a kis taknyosnál van a fiam, akiről azt sem tudom, hogy jól van-e, ráadásul pénz kell Anthonynak Billért cserébe. Nem érdekelt, csak az, hogy elkapják az egész bandát és megfizessenek ezért. Jól tudtam, ha kifizetem és elhozom Billt a taknyosok eltűnnek a helyszínről egy időre, így nem fogjuk őket megtalálni, ezért az akaratukkal ellentétben bementem a rendőrségre.

-       Jó napot, Marcus Karl századost keresem! – mondtam azonnal, ahogy beértem a kapitányságra

-          Legyen türelemmel, hamarosan bemehet hozzá, most nem ér rá. – mosolygott rám a nő

-   Nem érdekel az sem, ha az amerikai elnökkel beszél személyesen; be kell mennem hozzá!

-          Nem mehet be, kérem, várakozzon!

-          Valami baj van uram? – jött oda hozzám egy másik rendőr

-          Nézzék, egy hete eltűnt a fiam és nemrég kaptam a hívást, hogy hol van. A századossal kell beszélnem!

Még így is várnom kellet percekig, de legalább nem az egész tárgyalását, amit egy befolyásos német üzletemberrel folytatott. Még bent volt a férfi, mikor én konkrétan berontottam az irodába, bár a rendőr csak azt akarta mondani, hogy még legyek türelemmel.

-          Már elnézést! – háborodott fel az öreg

-          Százados, tudom, hogy hol van a fiam, de nem merek egyedül kimenni oda, viszont rendőrrel sem mehetek, mivel Billnek baja esik akkor. - láttam a rendőrön, hogy azonnal intézkedni akart

-    Már elnézést, de Karl századossal éppen egy fontos megbeszélés közepén vagyunk! Mit képzel magáról, hogy csak ide beront? Felháborító a viselkedése!

-          Nem érdekel a szövegelése, gondolom a maga fia nem tűnt el! – tovább akart hápogni, de nem jött össze neki, mivel a százados gyakorlatilag kirakta

-          Hol van? Mit tud róla? – kérdezte a rendőr azonnal

-          A rég gyártelepen, amit először néztem meg. Tíz- tizenöt suhanc nem engedi haza, mivel állítólag tartozik nekik. A bandavezér Anthony azt mondta, hogy ha rendőrt viszek, Bill pórul jár nagyon.

A százados behívta pár emberét és beszélgettünk arról, hogy mi lenne a legtanácsosabb dolog, amit tehetünk. Mert ugye az szóba sem jöhet, hogy velem jönnek az épülethez, de az sem, hogy én egyedül menjek, hiszen én nem tudom megvédeni Billt ennyi ember ellen, főleg, hogy ők talán napi szinten bunyóznak, én meg talán még középsuliban verekedtem utoljára.

-  A legjobb lenne, ha magát követnénk tisztes távolból, majd miután biztonságban kihozta a fiát mi átvesszük a terepet. Az a lényeg, hogy először próbálja meg fizetés nélkül elhozni a fiút, ha nem megy, akkor adja át a pénzt, a rendőrségi eljárások után vissza fogjuk adni magának. Arra kérem, hogy a telefonja hangrögzítőjét kapcsolja be, mert bizonyítékként fog szolgálni. Ami még fontos, hogy próbáljon ne összeverekedni egyikükkel sem, csak ha már elkerülhetetlen.

-          Rendben, akkor elindulok.

Mikor kiértem a kapitányságról elindultam a gyárépület felé, miközben hívtam Leonát, aki persze azonnal velem akart jönni, de sikerült lebeszélnem róla. Még csak az hiányozna, hogy Le beleavatkozzon a dolgokba és baja essen Billnek. Tudom a volt barátnőmről, hogy nagyon nagy szája van, amit soha nem képes féken tartani, ráadásul most a fiáról van szó. Tudom, hogy mit érez most, hiszen a gyerek apja vagyok, de meg kell tenni mindent, hogy Billnek ne essen baja semmiképpen.

Mikor odaértem a telepre bekapcsoltam a hangrögzítőt és elindultam Anthonyékhoz, akik már vártak rám.

-    Csakhogy ideértél! Remélem nem a zsaruknak jelentettél a fejleményekről, mert akkor nagyon megszívta a fiad. Na, add a lóvét, aztán takarodj Billel együtt!

-         Először hadd lássam őt! Jöjjön ide hozzám és odaadom a pénzt! – ismerem azt a trükköt, hogy nincs is a helyszínen az elrabol személy

-      Most szórakozol? Nem elég, hogy késel, ezért várok rád, miközben egy csomó dolgom lenne, de még te is szabod a feltételeket? De legyen. Mutasd meg a pénzt, hozzuk Billt.

-     Mennyit kell fizetnem? – kérdeztem tőle, mivel ezt a telefonhívások során nem említette

-           3,230 eurót!

-          Mennyit? Normális vagy te? – persze mindenre készültem és ezért volt nálam 3,500 euró – Itt van, tessék! Hozd Billt!

Miután megmutattam a pénzt, ami egy kicsit több volt, mit kellett volna, elém hozták a fiamat, aki enyhén szólva sokkolóan nézett ki.

-     OMG! Mit műveltetek vele? Bill…. – kezdtem bele, de láttam, hogy nincs értelme

-          Semmi baj fater,  jól vagyok….

-      Nem vagy jól, ne tagadd! Mit műveltetek vele? – fogtam meg Billt, mivel odalökték hozzám

-          Amit megérdemelt! Add pénzt vagy Bill még rosszabbul fog járni!

Hiába mondták a rendőrök, hogy csak a legvégső esetben adjak pénzt, nem tehettem semmit. Akárhogy számolgattam képtelenség lett volna, hogy időben odaérjenek, ezért Billt még jobban megverték volna, amit nem akarok. Inkább vesszen az a 3,230 euró, minthogy a fiamnak ennél nagyobb baja legyen, hiszen így is szörnyen nézett ki. Az arca, a keze, a dzsekije tiszta vér volt, ráadásul ahol csak láttam kék-zöld foltokkal volt tele a teste, sápadt, és alig állt a lábán. Szinte én tartottam.

-    Oké, megvan a lóvé. Takarodjatok innen, többet ne is lássalak titeket! – mondta Anthony, lenézően

Amilyen gyorsan csak tudtam kitámogattam Billt, így mikor kiértünk az épületből a rendőrök elindultak befelé, a százados pedig odajött hozzánk.

-      Hívjak mentőt a fiúnak? – kérdezte mikor látta, hogy milyen állapotban van Bill

-   Nem, nem kell, beviszem. Itt a telefonom, a hanganyaggal. Maradjon csak magánál, majd bemegyek érte a kapitányságra.

-          Rendben, akkor majd várom!