Schrei

Sziasztok! Meghoztam a 15.részt, ami megint csak közelebb viszi Tomot Billhez vagy még távolabb. Jó olvasását hozzá! :) 

15.: Nyomok

Miután elment a két srác megkajáltam és újra belefogtam a kutatásba. Mivel a rendőröknek nem szólhatok, én keresek tovább. A kutatást, Bill szobájában kezdtem, ahol felforgattam mindet a legutolsó kis papír fecniig, hátha találok valami használhatót. Ebben a tevékenységemben Leona zavart meg:

-          Van valami hír? – kérdezte szomorúan

-      Nincs, de Anthony két cinkosa járt nálam és figyelmeztetett, hogy Anthony mennyire veszélyes. Átadtak egy levelet, amiben konkrétan megfenyegetett a kis taknyos, hogy kinyírja Billt.

-       Remélem szóltál a rendőrségnek!

-     Nem érted, hogy figyelnek? Ezt mondogatom neked már mióta! Ha bevonom a hatóságokat Billnek ártok vele. – figyel rám egyáltalán a fiam anyja?

-     Tom, szerinted helyénvaló, hogy pár tizenéves ezt csinálja? – láttam Leonán, hogy kezd ideges lenni

-      Nézd, tudom, hogy nem jó, de tehetek ellene? Ha bárkinek szólok akár meg is ölhetik Billt! Felfogod? – dobtam le az asztalra egy köteg füzetet – Szerinted kockáztatnám a fiam életét?

Nem akartam veszekedni az exemmel, de egyszerűen nem értette meg, hogy mi magyarázok neki. Nekem is a fiam megtalálása a fontos, de nem mindegy, hogy utána félelemben kell-e élnem vagy sem. Mi a garancia arra, hogy Anthony nem fogja tovább keresni, ha megtudja, hogy hazahoztam? Képes betörni és elrabolni Billt, vagy nem tudom. Most már mindent kinézek ebből a fiúból is.

Mivel Leona is látta, hogy nem fogunk dűlőre jutni elindult az ajtó felé, de megállítottam:

-          Le, ugye nem fogsz szólni a rendőrségnek? – húztam vissza a kezénél fogva

-      Nem, nem akarom, hogy Billnek baja essen. Te pedig ígérd meg, hogy akármit találsz, egyből szólsz!

-          Oké!

Nem tartottam vissza tovább, hiszen nekem dolgom volt. Folytattam a kutatást a füzetek között is, aminek meglett az eredménye. Az irodalomfüzetébe fura firkák voltak, amik betűkké álltak össze. Igazából nem jelentettek semmit ezek a betűk, csak ott voltak. Furcsa. Talán újra beszélnem kéne a két fiúval, lehet, hogy ők tudják, merre lehet Bill. Bár, ha jobban belegondolok, akkor nem keresnék, hanem elmondanák „véletlenül” Anthonynak.

Ezután visszapakoltam a szekrénybe, mert tudom, hogy nem szereti, ha kutatok a cuccai között. Nem szívesen, de be kellett látnom, hogy itt bizony nincs semmi.

Szerintem szándékosan nem hagyott nyomot maga mögött, mintha számított volna erre a szituációra. Mintha tudta volna, hogy egyszer el kell tűnnie. De miért nem hagyott nyomot legalább nekem? Valami kis apró jel, vagy egy SMS. Semmi.

A telefonom viszont megcsörrent, amin Anthony keresett.

-          Mit akarsz? – vettem fel a készüléket

-          A pénzemet, amit a fiad nem adott meg! Különben nagyon meg fogja bánni a fiacskád!

-          Azt sem tudom, miről beszélsz!

-          Nem érdekel, fizesd ki!

-     Te meg vegyél nekem egy Lamborghini-t légy szíves és egy Los Angeles-i luxusvillát!

-        Szerinted ez vicces?

-    Az a nevetséges, amit te kérsz! Szerinted milliomos vagyok? Egyáltalán mit fizessek ki? – kezdtem már egy kicsit dühös lenni, de próbáltam normálisan beszélni vele

-      Nem érdekel!

-  Nem fizetek neked semmit, majd ha maga Bill kéri ezt tőlem! – letettem a telefont, mert már nem érdekelt a mondanivalója

Pofátlan, szemtelen és még beképzelt is. Utálom az ilyen kölyköket!

Mivel nem volt jobb dolgom elkezdem Bill laptopján is keresgélni, de már ott elakadtam, hogy jelszót kért. Elkezdtem gondolkodni a megoldáson, mikor bevillant, hogy Bill gyakran mondja, hogy béke, ezért beírtam, hogy peaceandfreedom. Sikerült, bejutottam a gépbe, már csak azt kell megtalálnom, hogy hol rejtett el nyomokat.

Már órák óta keresgéltem, már majdnem nyomon voltam, de ekkor megcsörrent a telefonom.