World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a következő történetet, aminek a címe World behind my wall. 
Jó olvasást hozzá! Várom a véleményeket! :D

Bevezető:

A nevem Bill Kaulitz- Trümper, hétéves korom óta éneklek, de csak tizenöt éves koromtól kezdve dolgozok a szakmában, azt hiszem, kijelenthetem, hogy 2005 óta töretlen sikernek örvend a zenekarunk, a Tokio Hotel.

Sajnos ezt a tökéletességet nem mondhatom el a magánéletemről (már ha van olyanom egyáltalán), ugyanis a banda indulása (2005) óta szingli vagyok. Alkalmi kapcsolataim voltak, de azokat soha nem vállaltam fel, mert nem vagyok rájuk büszke, nem úgy, mint az ikertestvérem Tom, aki a banda gitárosa. Az, az igazság, hogy nem bízom az emberekben, mert attól félek, hogy kihasználnak, mint a legutolsó komoly kapcsolatomban.

Biankának csak játék voltam és pénzforrás, amint nem kapta, meg amit akart azonnal félrelépett és elmondott mindennek; ami a legjobban fáj ebben az egészben, hogy hiába mondták nekem a fiuk, hogy nem tetszik nekik a lány, túl gyanús. Nem hittem nekik.

Ennek már tíz éve. Huszonöt évesen még mindig szingli vagyok és várok a nagy Őre, akit eddig nem sikerült megtalálnom.

2005-ben eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok belemenni egy komoly kapcsolatba, nem akarom, hogy megint drámával végződjön; de ehhez képest keresem a nagy Őt. Magamat sem értem, hogy miért nem próbálkozom be senkinél. Talán mert félek az elutasítástól.

A bandában jelenleg senkinek nincs barátnője, de ők nem bánják, mivel nekik időközben volt. A bátyám, Tom, azt mondja, hogy nem ártana becsajozni; ő legalább hisz bennem. Mondjuk a testemmel és az arcommal semmi baj, egyesek szerint helyes vagyok, de még sincs senkim.

De ki tudja, mit hoz még az élet? Lehet, hogy a következő bulinkon botlok bele a nagy Ő- be. Az is megeshet, hogy egyedül maradok mindörökre.