Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 27. rész is, amiben a gyerekek elég hevesen tiltakoznak egy bizonyos dolog ellen. Jó olvasást hozzá! :)

  27.:  A mi döntésünk egyértelmű nem

A bandában már csak nekünk nincs feleségünk. Gustavnak is egy gyönyörű felesége, két nem is olyan kicsi lánya, Georgnak is egy fia és egy lánya, nekem ikreim, Billnek barátnője. 38 évesen már ideje lenne megnősülnöm, de az a helyzet, hogy barátnőm sincs, illetve csak kialakulóban van egy kapcsolatom.

-         Apa, mi úgy tudjuk Charlotte-tal, hogy van barátnőd. – közölte Chris

-         Igen van. És? – válaszoltam két falat kaja közt

-         Erről mi miért nem tudunk? – érdeklődött Charlotte

-         Mert nem rátok tartozik?- kérdeztem vissza

-         De igen, mert ez a mi életünkre is befolyással lehet. -  válaszolt Chris

-         Akkor terveztem elmondani, ha komolyabb lesz a kapcsolatom a lánnyal, addig fölöslegesnek tartom. Különben is miért vájkáltok a magánéletemben?

-         Mert ez ránk is tartozik. – erősködött Charlotte

-         Nem, ez nem a ti dolgotok. A jövőben legyetek szívesek ne az én életemben vájkáljatok hanem a sajátotokban. Köszönöm.

-         De a mi döntésünk egyértelmű: nem akarunk mostoha anyát!!!! – mondták egyszerre

-         Azt nem ti fogjátok eldönteni! – adtam a választ.

A „veszekedés” után felmentek a szobájukba és egész nap nem lehetett látni őket.

Billel is beszéltem erről a reggel történt dologról és ő is az én pártomon áll.

Később Bill bejelentette, hogy elmegy Jessie-hez és valószínűleg ott is fog aludni, úgyhogy én egyedül maradok a gyerekekkel.

Az öcsém másnap reggel ért haza, így nem volt különösebb dolgom,csak egy kis mosogatás.

Ma jön át hozzám Angela a barátnőm. Tudom, hogy a gyerekek ki akarnak vele cseszni így, nem tervezem ,hogy sokáig itt maradunk.

Mikor Angela megérkezett láttam, hogy Chris-ék összesúgtak, és ebből gyanítottam, hogy nem lesz jó vége a dolgoknak.

-         Ülj csak le nyugodtan, hozok valamit inni. – mondtam a nappaliba érve

-         Oké, Tom….. ÚRISTEN!!! – sikított fel Angela

-         Mi a baj? – mentem vissza a nappaliba

-         Nézd a fiad kezét! – mondta teljesen lesápadva

-         Mit csináltál? Tiszta vér az egész! – döbbentem le

-         Nem tudom, borotválkozni akartam és megcsúszott a kezemben és utána nyúltam. – válaszolt

-         Charlotte! – ordítottam el magam

-         Igen, miben segítsek? – kérdezte ártatlanul, nekem pedig azonnal leesett, hogy direkt csinálták az egészet

-          Hozz törölközőt és az egészségügyi dobozt ami a fürdőben van a tükör mögötti szekrényben. -  utasítottam

-         Én segíthetek valamiben? – kérdezte Angela

-         Nem, nem kell ülj csak le. Mindjárt ellátom ezt a kétbalkezes fiamat. – mondtam

-         Ááááá pfffúj! Ez undorító! – kiabált Charlotte

-         Mi van már megint? – kérdeztem egyre ingerültebben

-         Chris hatalmas pókja kiszabadult az akváriumból!- válaszolt

-         Ajj, anyám. – sóhajtottam

-         Tom, az lesz a legjobb ha én most elmegyek! Látom, hogy ma nem vagytok igazán formában. – mondta Angela

-         Ne, ne menj el, mindjárt megoldok mindent! – kérleltem

Angelát nem kellett többet kérlelnem a maradásért, mert azonnal elment. Én ott maradtam a fiammal akinek a kezéből ömlött a vér, és a lányommal aki megijedt egy póktól.

-         Gratulálok! Nagyon szép, sőt bámulatos jelenetet rendeztetek! Komolyan mondom Oscar díjat kellene nektek adni ezekért az alakításokért! – mondtam gúnyosan

-         De mi nem csináltunk semmit! – válaszoltak

-         Nem hát….. Mit csináltál a kezeddel különben?

-         Elvágtam borotvával. – jelentette ki Chris

-         Fiam, tudod, hogy el is vérezhettél volna? Egy ilyet nem könnyű elállítani. Nem vagy normális! Sőt egyikőtök sem az! Felfogtátok, hogy mit műveltek? Gondolom nem. Chris komoly bajod is lehetett volna ebből!

Miután kioktattam őket felhívtam Angelát, hogy bocsánatot kérjek a gyerekeim viselkedéséért, de végül szakítottunk.

Megint ott tartok ahol 14 éve, tehát sehol…