Sziasztok! Meghoztam a történet 29.részét is amiben már Jessie majdnem kitálal Billnek az igazságról. Figyelem: innen a történet BILL szemszögéből fog íródni!!! Jó olvasást hozzá! :)
29.: Mond már!
*Bill szemszöge*
Reggel korán felkeltem, hiszen ma megyek a barátnőmhöz és
állítása szerint valami fontosat fog velem közölni. Remélem nem olyan dologra
gondolt ami valójában nem is lényeges.
Már hónapok óta együtt voltunk és gondolom nem most szeretné
közölni velem hogy ő valójában férjnél van. Ebben az esetben én halott ember
vagyok az száz.
Mikor végre valahára kicsit lenyugodtam lejött a bátyám a
konyhába és hát igen csak kómás feje volt, ami elárulta, hogy most kelt fel.
Elmondtam neki, hogy Jessie mit szeretne és hát,hogy őszintelegyek Tom is elég
furcsán nézett rám.
Igaz csak sohoppingolni és ebédelni megyünk Jessie-vel,
szeretnék jól kinézni, és ennek érdekében célba is vettem a fürdőt. Gyorsan
megborotválkoztam és már mentem is a virágoshoz, meg egy kisebb
cukrászdába.
Mikor mindennel kész voltam már csak a zuhanyozás volt hátra
amivel még ráértem ledőltem a kanapéra és csak bámultam a mennyezetet mintha
olyan érdekes volna a látványa.
-
David szólt, hogy most már ideje lenne megint stúdióba
menni,mert állítása szerint ki fogunk esni a gyakorlatból. – ijesztett meg Tom
-
Jézusom! Tom nem tudnál ennél hangosabban közelíteni
felém? Azt akarod, hogy 36 évesen szívrohamot kapjak miattad? – nevettem
ijedten
-
Bocs,csak gondoltam szólok. – hát ez szép még ő is
kinevetett
-
Oké, majd bemegyünk ha lesz időnk. 29 év zeni
tapasztalat áll mögöttem,csak nem felejtek el énekelni ennyi év után. – mondtam
komolyan
-
Jó én nem vitatkozom veled,én csak átadtam amit David
mondott. Egyébként én is ezt mondtam neki. Ja és hozzátette, hogy jó lenne ha
még ezen a héten be tudnánk menni.
-
Rendben,de nekem ma nem jó és val’szeg holnap sem. Nem
érek rá mindennap a próbaterembe rohangálni!
-
Oké, de azért Davidot is megértheted, feltehetőleg ezt
tőle is számon kérik. – védte meg
-
Mármint mit? – kérdeztem
-
Hogy mit csinálunk. Valószínűnek tartom,hogy nem azért
kapja fizetését és nem azért ő a menedzserünk mert nincs más. Nem kéne a
„felsőbb” embereket felbosszantani azzal, hogy nem járunk be. – mondta bölcsen
-
Igazad van,de végre van valakim és ezt nem akarom
elcseszni! Na megyek és készülődök a randira.
-
Oké öcsé, és vigyázz magadra! – mosolygott rám
Kényelmes tempóban lezuhanyoztam majd megszárítottam a
hajamat és be is lőttem azt. Magamra fújtam a legjobb parfümömet és kerestem
egy tuti szerkót magamnak. Igaz a shoppingolás közben majd le kell vennem nem
is egyszer,de akkor is.
Hamarosan elindultam a megbeszélt helyre és vártam….
Már vagy fél órája a parkolóban voltam és Jessie még mindig
nem ért ide. Mi tarthat ennyi ideig? Még várok egy fél órát aztán hazamegyek ha
nem jön.
Miközben gondolkodtam nem is vettem észre, hogy valaki
beszáll mellém.
-
Jobban is figyelhetnél, hogy ki száll be az autódba! –
korholt le a barátnőm
-
Hol az Istenbe voltál? – kérdeztem ingerülten
-
Bill most miért vagy ilyen mérges? Nem történt semmi! –
mosolygott
-
Jessie, ez nem így működik! Ha délután egy órára van
megbeszélve a randink akkor talán nem háromnegyed kettőkor érek oda. Ha késel
legalább telefonálhattál volna, hogy nemsokára jössz! Tudod, hogy aggódtam
érted? – ideges voltam egy kicsit
-
Bocs, hogy késtem,nem néztem az időt. –sütötte le a szemét
-
Semmi baj, én is bocsánatot kérek, hogy így neked
rontottam. Ne haragudj! Na de akartál valamit mondani! – tértem a lényegre
-
Igen azt, hogy…….. Bill az a helyzet, hogy…bocs-
csörrent meg a telefonja
-
Mond már! – akadtam ki, amikor letette a telefont
-
Az van, hogy…..Bill ez nekem nehéz elmondanom,de……….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése