Sziasztok! Tudom elég régen volt már rész, de most meghoztam,amiben már egy kicsit közelebb kerülünk Jessie titkához... Jó olvasást hozzá! :D
28.: Hónapok
Lassan eljött a nyár,ami azt jelentette,hogy szeptembertől a
gyerekeim középiskolásak lesznek. Nem mondom,hogy nem féltem őket mert nyilván
minden szülő félti a gyerekeit.
A nyár nekem azt is jelentette,hogy Chris és Charlotte nem
lesznek itthon az idő nagy részében; táborozni mennek.
-
Akkor megvan mindenetek?- kérdeztem a tábor előtti este
-
Igen,de akárhányszor kérdezed meg ez nem fog változni.
– Chris
-
Csak biztosra megyek,nem akarom,hogy utána
telefonálgassatok haza,hogy itthon maradt valami. – mondtam
-
Sminkkészlet megvan, teló’ megvan, fényképezőgép
megvan, ruhák megvannak. –sorolta Charlotte
-
Hugi,nem költözünk sehova,csak egy táborba megyünk!-
nevetett a fiam
-
De ezek a legfontosabb kellékei egy lánynak! – vágott
vissza
-
Inkább erre nem reagálok! – nevetett Chris
-
Most tetted meg! – mosolygott a lányom
-
Ajj…
Miután vége volt ennek a kis incidensnek,mentünk aludni,mert
már elég későre járt.
Reggel hatkor keltem fel,mivel enni is kellene a
gyerekeknek, és oda is kell érni a táborba.
-
Jó reggelt. – köszönt Bill vidáman
-
Szia öcsi, hova mész?
-
Csak zuhanyozni. A felső fürdő szabad lesz. –
mosolygott
-
Oké…
Az ikreim nemsokára kijöttek kómásan a szobájukból és
kezdetlét vette, a kómás futkározás mindenfelé a házban.
Fél nyolckor sikerült elindulni otthonról,így épp, hogy nem
késtünk el.
-
Vigyázzatok magatokra és jó utat, ja és hívjatok bármi
van, naponta legalább kettő telefon hívás! NEM SMS! – búcsúztam el tőlük
-
Apa! – szólt rám Charlotte
-
Nem,semmi apa! Tudni akarom, hogy jól vagytok-e. Ez nem
bűn. – mondtam komolyan
-
Oké,de most megyünk. – mondta Chris
-
Rendben,akkor jó utat. – integettem nekik
Billel hazamentünk és csináltunk magunknak egy hatalmas adag
kaját,majd egy sörrel a kezünkben elterültünk a kanapén. Jó,hogy végre nincsenek
itthon az ikreim,de egyben hiányoznak is. Hiányzik az a nyüzsgés amit már
megszoktam 14 év alatt. Most az egész házban csönd uralkodik csak a TV hangját
lehet hallani meg azt ha mi beszélünk egymással.
-
Bill, mi van azzal a lánnyal akit nemrég ismertél meg?
- kérdeztem hirtelen
-
Jessie-vel?
-
Aha
-
Semmi,meg vagyunk,de még mindig érzem azt a
titokzatosságot rajta.
Még jó sokáig beszélgettünk,de neki el kellett mennie aludni
mert állítása szerint fáradt volt,de én tudom,hogy nem csak az volta baja.
Másnap reggel ő már ébren volt amikor én kimentem a
konyhába. Mondta,hogy ma mennie kell Jessie-hez ezért kelt korán. Azt is
megosztotta velem az öcsém, hogy a lány valami fontosat akar közölni Billel. De
vajon mi lehet az?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése