Sziasztok! Meghoztam az 5.részt. Remélem tetszeni fog ez a rész is. És ahogy ígértem beindulnak az események is.
5.rész: „Remek”
Reggel,pár nap után végre nem sírtak a kisbabák,ami jó. Gyorsan kikeltem az ágyból,és felöltöztem,kényelmes melegítőbe. Ma dolgos napom lesz,mivel össze kell rakni a tegnap vásárolt cuccokat. Óvatosan beraktam őket pihenő székükbe és levittem az ebédlőbe. Próbáltam minél kevesebb zajt csapni,hogy ne ébresszem fel a házat. Megmelegítettem a tápszert,mivel felébredtek a kicsik. Ezután jött a kora reggeli fejtörés,hogyan etessem meg egyszerre mindkettőt? Hamar rájöttem,hogy nem veszem fel őket hanem a „kosárban” hagyom őket. Ezek után elmosogattam és én is ettem valamit.
- Jó reggelt Tom!
- Szia öcsi!
- Nem sírtak,minden rendben van?
- Persze! Előbb keltem mint ők,így kész lettem az ébredésre. Bill segítesz ma nekem összerakni ezt a sok mindent?
- Igen,segítek,de ugye nem az lesz mint múltkor,hogy otthagysz?
- Nem,nem lesz így.
Nem sokat beszélgettünk után,mindenki ment a maga dolgára. Egy óra múlva pedig a szobámban találkoztunk és kihalásztuk a babakocsit. Elkezdtük olvasni,hogy hogyan kell összerakni,mivel darabokban volt a dobozában. A nagy rejtvényt viszonylag hamar sikerült megfejteni,így nem telt sok időbe az összeeszkábálás. Még a babakomppal is egyszerű dolgunk volt. Aztán jött a neheze a járóka. Billel mindketten különböző elven voltunk. Nem jutottunk dülőre, és ebből ráadásra duplát vettem. ( Külön szobájuk lesz,mert nem akarom,hogy nagyobb korukban ebből baj legyen)
- Bill mondom,hogy az nem oda való!
- De igen! A rajz szerint itt van! Ne vitatkozz már velem!
- De ha egyszer nekem van igazam? Nem tehetek róla,hogy nem tudsz kiigazódni egy ilyenen.
- Rakd oda!
- Nem!
- Na jó haggyuk ezt abba,mert soha nem végzünk.
- Jó.
Miután már nem vitatkoztunk, még egyszer átvizsgáltuk a rajzot. Utólag kiderült,hogy mindketten tévedtünk. Az építést követően rájöttünk,hogy sehova nem tudjuk betenni,mivel még nincs kész a kicsik szobája. De közös döntés alapján levisszük a pincébe,ahol egyébként studio van.
A kiságyakkal ugyancsak meggyűlt a bajunk. Mégis,hogy a jó életbe lehet ezt össze rakni? Egyáltalán képes erre valamelyik apuka? Vagy csak én vagyok ennyire béna? Meglehet.
A babaágy még több figyelmet igényelt,mint a járóka. Billen már láttam,hogy tele van a hócipője. Ráadásul másfél óra alatt nem haladtunk semmit sem.
- Bill! Mi lenne ha idefigyelnél és nem azt az istenverte kutyát néznéd? – mikor már sokadszorra esett össze az ágy ami még csak nem is hasonlított eredeti funkciójára.
- Jó bocs,hogy elnéztem egy pillre.
- De te nem először néztél félre. Elegem van! Nem tudunk összerakni egy rohadt ágyat! Most sem figyelsz rám! Nem vagyok süket Bill! Hallom énekelgetsz!
- Bocs,hogy énekes vagyok és még akkor is dúdólhatnékom van amikor nem kéne.
- Nem érdekel! Figyelj ide jobban! Én is unom hidd el!
- Nem az én gyerekeim! Én nem is tudtam róluk! Miután szakították Stellaval rá 3 hónapra mondtad el nekem is!
- Szerinted ez így jó nekem? Jó a gyerekeknek? Szerinted beterveztem ezt az eshetőséget,hogy meghal? Gondoltam én arra teszerinted,hogy hónapokon belül én nevelem fel a gyerekeimet?
- Nem tudom,hogy mi a jó neked! Nem vagyok szülő,honnan tudhatnám,hogy mi a egy gyereknek? Ebből is látszik,hogy csak a szád nagy! Semmiért nem vállalsz felelőséget! Azt hitted,hogy megmenekülhetsz az apaság elől. Azt gondoltad,hogy majd ha felnőnek,kamaszok lesznek beállítasz és közlöd velük az igazságot! Ne próbálj átverni,tudod,hogy nem tudsz.
- Igenis felvállaltam volna csak nem most……
- Erről beszélek! Akkor tetted volna meg amikor már nincs rájuk gond!
- Nem érdekelsz! Nem te kerültél ilyen helyzetbe! Nem teneked kell átvészelned! Nem te kelsz fel kétóránként! Nem te látod a kárát!
- A frászt nem! Fogalmunk nincs,hogy mi lesz a bandával egy,kettő szerinted én süket vagyok? He? Azt hiszed nem hallom,hogy sírnak?
- Nem érdekel! Rakjuk össze ezt és hagyj békén.
- Tudod mit? Rakd össze magad,ha annyira tudod,hogyan kell. Nem értek ehhez!
- Itt maradsz!
- Nem mondod meg nekem,hogy mit csinálok és mit nem. Nekem nem parancsolsz!
- Bill!
- Hagyj! Nem érdekel!............Tudod Tom azt hittem,hogy nem ilyen vagy. Nem így ismerlek. Majd szólj ha normálisan tudsz kommunikálni velem. Addig ne gyere a közelembe!
- Bill! Te sem ilyen vagy! Ne már! Ne csináld! *ajtócsapódás*
Csodás! Összevesztem a tesómmal egy ágy miatt. Remek nap mondhatom.
2 óra múlva kész voltam egyik ággyal. Sokkal gyorsabban mintha itt lenne Bill………….Újabb két óra és kész is vagyok. Majd nagy nehezen levittem az egyiket a pincébe. Most egy kicsit ledőlök,aztán elindulok megkeresem az öcsémet. Remélem nem ment messze. Jajj még sétálni is kell a kicsikkel. Már elég nyűgössek.
Hamarosan megetettem őket,majd elindultam velük,most már babakocsival sétálni. Egy-két paparazzoval most is találkoztam de nem láttak semmit. Szép idő volt kint. Úgy döntöttem nem fogok sietni. Szép lassan sétálgattam,majd haza indultunk.
Itthon kicsit ledőltem a kanapéra és el is aludtam. Az első emlékem,hogy a kicsik felsírtak. Gyorsan megnyugtattam őket,majd:
- Bill itthon vagy?
- Válaszolj már! Nem kell szóba állni velem csak annyit mondj meg,,hogy itthon vagy-e.
Semmi válasz nem jött. Benyitottam a szobájába,ott sem volt. Hívtam,de nem vette fel. Talán történt vele valami? Remélem csak szórakozik! Várjunk csak! Mi ez a fura érzés? Mintha valami baj lenne. De nem tudom kivel!
- Szia anya! Bocs a zavarásért,tudom,hogy nem illik ilyenkor,de minden rendben van veletek?
- Szia. Semmi baj nagyfiam,minden oké. Miért?
- Rossz érzésem van. De nem tudom miért. Felhívom Gustit is.
- Szia Gus. Minden rendben van? Georgal is?
- Szia! Am ja minden szupi. Miért?
- Mert rossz érzésem van. Összevesztem Billel is. Nem veszi fel a telefont sem. Megpróbálnád felhívni?
- Persze haver!
- Köszi.
Majd letettük és vártam. Kb 10 perc múlva jött az sms,hogy nem elérhető Bill. Eközben az a bizonyos érzés egyre csak erősödött bennem. Vajon mi lehet? Megfürödtem és már indultam is anyuhoz,ahol leteszem a kisbabákat.
- Anya vigyáznál rájuk? Meg kell keresnem Billt.
- Mi? Nem tudod,hogy hol van? Tom mi történt? De igen figyelek rájuk.
- Délután összevesztem vele és elment otthonról. Nem aggódtam mert azt hittem,hogy hazajön. Tudod milyen Bill? Álltalában az ilyenek után 2-3 óra múlva hazajön. De most nem. Na megyek mert megőrülök.
Majd elkezdtem keresni. Így éjfél körül a sötétben nagyon jó. Hol keresem? Mit csináljak? Értesítsem a rendőrséget?
Az lesz a legjobb ha én keresem meg. Nálam, van a fényképe is,így tudok kérdezősködni……..de vajon hol kezdjem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése