Sziasztok! Meghoztam a 8.részt is,remélem tetszeni fog. Jó olvasást. *Komit kaphatok?*
8.rész: Bill
-
Doktorúr az öcsém ébredezik,legalább is megmozdította a
kezét.
-
Rendben,megyek.
Az orvossal igyekeztem vissza a kórterembe, miközben azon
járt az agyam,hogy ne legyen semmi baj.
-
Ahogy látom még nem ébredt fel teljesen,de már
nemsokára. Megvizsgálom most,így nem fogom megijeszteni.
-
Rendben. Mennyek ki?
-
Nem ,nem kell. Hátha kinyitja a szemeit,akkor magát
lássa először és ne engem.
A doki szinte ugyanazt csinálta,mint eddig. Most is egy jó
10 percig vártam amíg az orvos befejezte.
-
Rendben,a testvérével minden oké. Pár perc és felébredt
teljesen.
-
Doki…beszélhetek vele a történtekről?
-
Hát…először várja meg amíg ő beszél róla,ne kérdezgesse
maga sem. Ahogy mondtam nem tudni mit vált ki belőle.
-
Rendben. Akkor sem ha ő elmondja,de én nem értek
valamit?
-
De akkor kérdezhet,az a lényeg,hogy magától beszéljen.
Ha nem bírja feldolgozni a történteket akkor pszichológust is hívhatunk.
Ezek után még 10 percet vártam Bill mellett,mikor ő
kinyitotta szemeit.
-
Tom…
-
Bill,jól vagy?
-
Igen. Csak fáj a hasam. Ez normális?
-
Igen! A doki azt mondta,hogy egy-két napig fájni fog.
-
Doki??? Hol vagyok? Mi történt?
-
Mennyire emlékszel? Az orvos azt mondta,hogy nem
beszélhetek a közelmúltban történt dolgokról.
-
Az, az utolsó emlékem,hogy Georg vezet,te pedig hátul
ülsz velem az autóban én vért hányok minden 5 percben.
-
Szóval,te elaludtál mellettem,én a karjaimban
behoztalak a kórházba,ahol belső vérzéssel műtöttek. Most is a kórteremben
vagy.
-
Ohh..
-
Bill….bocsánatot szeretnék kérni a pár nappal ezelőtti
viselkedésemért,nem akartam bunkó lenni. Csak egyszerűen elszakadt a cérna és…
-
Tom! Semmi baj,megmentettél. Bele sem merek
gondolni,hogy mi lett volna,ha nem jössz…. – itt elkezdett sírni
-
Nana öcsi! Nincs gond,már minden rendben van.
-
Bátyus…
-
Bill annyit mondj meg nekem,hogy mit kerestél te Berlin
legrosszabb hírű sikátoraiban?
-
Mi??? De én csak a belváros sikátoraiba mentem be. Nem
tudom,hogy kerültem Berlinbe.
-
Bill,nem érdekel mit mondott a doki,mi történt?
-
Hát ugye összevesztünk én eljöttem,úgy gondoltam,hogy
vásárlok egy kicsit majd haza megyek, de aztán megláttam a sikátorokat,ahova
kiskorunkba jártunk és nem tudtam megállni,hogy be ne mennyek. Miután
besétáltam elkaptak és megvertek,mindenhol ütöttek és rúgtak. Nem bírtam
védekezni,sokkal többen voltak,valami tizen az biztos. Elvették a
pénztárcámat,majd nem tudom miért elkezdtem vért köpködni,ekkor az egyik gyerek
hasba rúgott teljes erőből. Ekkor csak egy hatalmas fájdalmat éreztem,majd se
kép se hang. A legközelebbi emlékem,hogy valami autóba vagy nem tudom hol
vagyok. Nem bírtam megmozdulni sem annyira fájt mindenem. Amint észre vették az
ébrenlétem valószínűleg leütöttek,mert semmire nem emlékszem már megint. A
következő kép,hogy valami sikátor szerűségbe vagyok,mint most kiderült
Berlinben. Mozogni már szinte nem tudtam,mert vért hánytam azonnal és ekkor
észre vettem,hogy valaki fut felém,mikor közelebb ért akkor jöttem rá,hogy te
vagy az.
-
Sajnálom Bill. Csak a pénztárcádat vitték el? A
telefonod nálad maradt?
-
Nem tudom. Miért?
-
Mert számtalanszor hívtunk téged és nem vetted fel.
-
Akkor lehet,hogy elvették azt is. Mikor mehetek ki?
-
A doki azt mondta,hogy max egy hét.
-
Oké. Te hol alszol? Otthon?
-
Nem itt vagyok melletted,megkaptam az ágyat addig. Bill
soha,de soha ne csinálj többet ilyet. Nem akarlak elveszíteni. Ígérd meg
nekem,hogy legközelebb nem csinálsz ilyen butaságot!
-
Megígérem Tom.
Nem sokkal ez után megmondtam az orvosnak,hogy Bill tud
beszéli a történtekről,így behívhatja a rendőröket is. David elintézte,hogy az
öcsémnek ne kelljen be menni a tárgyalásokra,ugyanis,érthető módon feljelentést
tett ellenük. A rendőrök már – már engem idegesítettek,mert olyan kérdéseket
tettek fel Billnek amiktől már égnek állt a hajam. Miután elmondta az esetet:
-
Vannak ellenségei?
-
Háátttt… van egy pár aki szerint jobb lenne nem itt
lennem ezen a világon…
-
Meg tudja nevezni őket?
-
Fél világot? Nem hiszem.
-
Ezt,hogy érti?
-
Énekes vagyok,egy csomó ellenségem van mindenhol. De
azok tuti nem ártanának nekem. Ezek biztosan nem ismertek fel. Vagy épp ezért
vertek meg. Ha megismernek valószínűleg nem csak a pénztárcámat viszik el.
És ennél még csak cifrább kérdéseket tettek fel neki. Miután
végeztek Bill szinte azonnal elaludt és én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése