Sziasztok! Meghoztam a 6.részt is,amiben már van izgalom is. Vajon meg találja Tom az ikrét? Ebből a részből kiderül minden. Jó olvasást hozzá! :)
6.rész: „Merre vagy?”
Úgy döntöttem,hogy először a itt Magdeburgban keresem őt. Először a helyi disconál néztem meg:
- Jó estét! – én
- Jó estét! – biztonsági őr
- Csak ezen az ajtón lehet bejutni a clubba? Nincs semmi rejtett ajtó?
- Csak ez van,de mi maga egy ellenőr?
- Nem,nem vagyok az,csak eltűnt az öcsém,és hátha ide jött.
- Hogy néz ki? Mikor tűnt el?
- Itt a fénykép – átnyújtottam – délután olyan 4-5 felé.
- Nem, nem láttam,pedig 6-kor jöttem váltani.
- Kösz.
Azzal ott is hagytam tehát a club kilőve. Talán a lepukkant gyárépületnél van,igen régen oda sokat jártunk. Megnézem.
Nem olyan sokára kiszálltam a kocsiból egy zseblámpával és elkezdtem keresni. „ Bill itt vagy? Válaszolj, kérlek! Öcsi! Bill.” És még ezek,hasonló dolgokat kiabáltam. Nagyon hideg volt,ami Németországban nem ritka,de ma különösen az volt. Miután körbejártam az épületet,rájöttem,hogy nincs itt. Talán a vonatállomás,oda be lehet húzódni.
- Jó estét,hölgyem!
- Jó estét,uram! Miben segíthetek?
- Nem látta véletlenül ezt a fiút?
- Hmmm lássuk csak…….sajnálom nem.
- Kösz.
Talán nem olyan hülye,hogy egy kihalt helyre mennyen,Bill mindig is szerette a nyüzsgő várost. Ezért elmentem a Hasselbach térre. Itt most is sokan voltak,pedig hajnali 1 van. Minden fiatalt megkérdeztem,aki csak itt tartózkodott,de senki nem látta. Volt aki autogrammot is kért tőlem,mondván,hogy úgy sem lesz több ilyen alaklom.
Az egész várost tűvé tettem érte,de se híre se hava. Jhajj öcsi,merre vagy már?
Ezek után eszembe jutott,hogy Bill vitt el pénz mert hiányzott a pénztárcája a telefonja,és az iratai is. Tehát bárhova elmehetett. Úgy döntöttem felhívom anyut:
- Szia anya.
- Szia nagyfiam. Megtaláltad Billt?
- Nem. Épp ezért hívlak.
- Öhmm….
- Tudnál addig vigyázni a kicsikre amíg meg nem találom? Reggel pedig Gordon ki tudna menni hozzánk vagy te,hogy megnézzétek,nem-e ment haza?
- Addig vagyok az unokáimmal amíg csak szeretnéd,és persze,hogy ki megy egyikünk. De miért nem hívod a rendőrséget?
- Mert azt fogják mondani,hogy dilis vagyok,elme gyógy intézetbe a helyem plusz nem telt el 24 óra sem.
- Értem,de most mit akarsz tenni?
- Elmegyek a környező városokba és szétnézek. Először Braunschweig-be megyek,majd Hannover-be,aztán Halle, a következő város Leipzing,ez után Postdam,Berlin,Frankfurt,Hamburg.
- De fiam az több száz km lesz.
- Tudom anya,de meg kell találnom az öcsémet. Nem adhatom fel. A rendőrség is ugyanezt tenné,csak több emberrel. Ráadásra én jobban ismerem.
Majd letettük és én már mentem is az első listámon szereplő városba. Több embert megkérdeztem,még a hajléktalan embereket is,de semmi. Több óra keresés után már kezdtem elkeseredni,vajon minden rendben van?
Hannoverben még az időseknek is mutogattam Bill képét,de ők csak egyik koncertünkről hadováltak,hogy akkor látták egy buszban. Nagy segítség,mondhatom.
Halle-ban még mindig semmi. Vajon hova mehetett? Remélem nem ment át Lengyelországba. Ott már nem tudom keresni. Valószínűleg ha most angolul kéne beszélnem egy értelmes mondatot nem bírnék összerakni.
Halle után hazamentem anyuékhoz,hogy egyek valamit. Már délután 4óra és még mindig vissza van fele.
- Nagyfiam megvan Bill? – anyu
- Nem,nincs. De tovább kutatok,nem adom fel. Csak haza ugrottam enni egy keveset.
- Persze,persze itt van.
- Tom mi lesz,ha nem találod meg? Ugye tudod,hogy sztárként bármi baja eshetett! Szerintem hívd fel a rendőrséget. Keressétek együtt. – Gordon
- Jó felhívom,de vonjuk be Gustavékat is.
- Te csak egyél én hívom őket.
*20 perc múlva*
- Jó napot kívánok! –rendőrök
- Jó napot! - anyu,apu,Gus,Georg,én
- Mikor tűnt el a testvére?
- Tegnap,ilyen tájban.
- Hogy-hogy nem jelentette azonnal?
- Mert azt hittem,hogy vissza fog jönni,ahogy általában szokta,később pedig mert azt mondták volna,hogy nem telt el 24 óra és hülyének néztek volna.
- Tehát csinált már ilyet korábban is?
- Csak amikor összeveszünk.
- Most is ez történt? Ha igen mi volt az oka? Voltak fenyegetőzések?
- Igen ez volt. Van két újszülött gyerekem és nekik raktuk össze a kiságyakat és nem nagyon figyelt én pedig durvábban hozzászóltam és berágott. Amúgy nem fenyegetőztünk.
- Milyen helyekre szokott menni? Vitt valamilyen papír magával?
- Bill szereti a nagyvárosokat, és az elhagyatott épületeket. És igen nála vannak a papírjai, a pénztárcája és a telefonja. De nem veszi fel.
- Megnézte már ezeket a városban?
- Igen,még éjjel. Itt kerestem először.
- Volt még magával valaki?
- Nem.
- Értem! Tehát az lenne a legegyszerűbb ha a nagyvárosokat átkutatnánk Magdeburg körül. Jó lenne ha valaki itt is megnézné még egyszer,és várakozna is. Hátha haza jön. – eközben Davidék is megérkeztek,így már elég sokan voltunk.
- Alkossunk csapatokat! Senki ne mennyen egyedül! Valaki segítene,mert nem tudom a neveket és mutogatni nem szeretnék.
- Akkor lássuk! – Gordon – Én és Simone megnézzük itt a városban, Tom, Gustav,Georg ti mennyetek Leipzing, Postdam,Berlin. Saki, Toby, David ti mennyetek Farnkfurt felé a határig,a rendőrurak pedig Hamburg és környéke. Így megfelel?
- Igen! – mindenki – De hogyan értesítsük egymást? Vagy ez hogyan legyen? – Tom
- Telefonon keresztül,minden város után. A városban pedig ne csak egyfelé mennyünk ilyen sokan hanem szétszórva. – rendőr
Nemsokára mindenki úton volt a kijelölt helye felé. Én vittem a két ’G’-t is. Leipzingben kezdtük a keresést.
- Figyeljetek! Én elmegyek a kórház felé. Tehát a központtól északra. – én
- Akkor én megyek délre,ha nem gond Georg.
- Menny csak,akkor nekem marad kelet.
- Ha kész vagytok akkor gyertek vissza az autóhoz. – én
Majd elkezdtük,de semmi. Igaza volt Gordonnak így sokkal hamarabb végeztünk mint egyedül.
Most Postdam következett,ugyanilyen felosztásban. Ha Bill kórházban van azt én szeretném megtudni legelőször. Itt sem vezetett eredményre a kutatás. Jhajj kezd sötétedni!
- Srácok! Felhívom apát! Lehet,hogy nála van,én hülye meg keresem.
- De akkor miért nem tetted meg előbb!
- Mert ha apu látja,hogy én keresem telón Billt akkor ő felveszi,hogy ne aggódjak.
- Mi van ha Bill nem engedi neki? Vagy ott volt végig?
- Nem is fürdik és nem megy ki a mellékhelységbe és a telefonnal alszik? Kétlem.
- Szia apa.
- Szia. Mi a baj? Gondterheltnek tűnsz.
- Bill eltűnt,nincs nálad? Figyelj nem kell,hogy megmond,ha ő így akarja,csak annyit,hogy biztonságban van-e.
- Nincs itt,és ez most halál komoly.
- Köszi.
Majd letettük. Ekkor már kezdtem pánikolni,hiszen már több mint 24 óra telet el. És ebben a pillanatban összeestem,de nem ájultam el.
- Tom jól vagy? – Gus
- Nem. Valami furát érzek. Mintha valami történt volna Billel. Ami nem jó.
- Akkor mennyünk Berlinbe. Talán ott lesz.
A főváros elég nagy,így soha nem találjuk meg. Ezért elkezdtük úgy ahogy eddig tettük. Én viszont tettem egy kis kitérőt egy sikátorba. Vizes,nedves volt, és sötét is. Féltem,de nagyon. Semmi fegyvernek használható dolog nincs nálam,ha kellene.
Mi az ott? Egy emberi alak,magas,sovány,kócos. Bill? Ajjaj nem sejtek jót. Közelebb mentem az idegenhez aki nem is olyan idegen számomra….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése