Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 8.részt is,remélem tetszeni fog. Jó olvasást. *Komit kaphatok?*  

8.rész:  Bill

-         Doktorúr az öcsém ébredezik,legalább is megmozdította a kezét.

-         Rendben,megyek.

Az orvossal igyekeztem vissza a kórterembe, miközben azon járt az agyam,hogy ne legyen semmi baj.

-         Ahogy látom még nem ébredt fel teljesen,de már nemsokára. Megvizsgálom most,így nem fogom megijeszteni.

-         Rendben. Mennyek ki?

-         Nem ,nem kell. Hátha kinyitja a szemeit,akkor magát lássa először és ne engem.

A doki szinte ugyanazt csinálta,mint eddig. Most is egy jó 10 percig vártam amíg az orvos befejezte.

-         Rendben,a testvérével minden oké. Pár perc és felébredt teljesen.

-         Doki…beszélhetek vele a történtekről?

-         Hát…először várja meg amíg ő beszél róla,ne kérdezgesse maga sem. Ahogy mondtam nem tudni mit vált ki belőle.

-         Rendben. Akkor sem ha ő elmondja,de én nem értek valamit?

-         De akkor kérdezhet,az a lényeg,hogy magától beszéljen. Ha nem bírja feldolgozni a történteket akkor pszichológust is hívhatunk.

Ezek után még 10 percet vártam Bill mellett,mikor ő kinyitotta szemeit.

-         Tom…

-         Bill,jól vagy?

-         Igen. Csak fáj a hasam. Ez normális?

-         Igen! A doki azt mondta,hogy egy-két napig fájni fog.

-         Doki??? Hol vagyok? Mi történt?

-         Mennyire emlékszel? Az orvos azt mondta,hogy nem beszélhetek a közelmúltban történt dolgokról.

-         Az, az utolsó emlékem,hogy Georg vezet,te pedig hátul ülsz velem az autóban én vért hányok minden 5 percben.

-         Szóval,te elaludtál mellettem,én a karjaimban behoztalak a kórházba,ahol belső vérzéssel műtöttek. Most is a kórteremben vagy.

-         Ohh..

-         Bill….bocsánatot szeretnék kérni a pár nappal ezelőtti viselkedésemért,nem akartam bunkó lenni. Csak egyszerűen elszakadt a cérna és…

-         Tom! Semmi baj,megmentettél. Bele sem merek gondolni,hogy mi lett volna,ha nem jössz…. – itt elkezdett sírni

-         Nana öcsi! Nincs gond,már minden rendben van.

-         Bátyus…

-         Bill annyit mondj meg nekem,hogy mit kerestél te Berlin legrosszabb hírű sikátoraiban?

-         Mi??? De én csak a belváros sikátoraiba mentem be. Nem tudom,hogy kerültem Berlinbe.

-         Bill,nem érdekel mit mondott a doki,mi történt?

-         Hát ugye összevesztünk én eljöttem,úgy gondoltam,hogy vásárlok egy kicsit majd haza megyek, de aztán megláttam a sikátorokat,ahova kiskorunkba jártunk és nem tudtam megállni,hogy be ne mennyek. Miután besétáltam elkaptak és megvertek,mindenhol ütöttek és rúgtak. Nem bírtam védekezni,sokkal többen voltak,valami tizen az biztos. Elvették a pénztárcámat,majd nem tudom miért elkezdtem vért köpködni,ekkor az egyik gyerek hasba rúgott teljes erőből. Ekkor csak egy hatalmas fájdalmat éreztem,majd se kép se hang. A legközelebbi emlékem,hogy valami autóba vagy nem tudom hol vagyok. Nem bírtam megmozdulni sem annyira fájt mindenem. Amint észre vették az ébrenlétem valószínűleg leütöttek,mert semmire nem emlékszem már megint. A következő kép,hogy valami sikátor szerűségbe vagyok,mint most kiderült Berlinben. Mozogni már szinte nem tudtam,mert vért hánytam azonnal és ekkor észre vettem,hogy valaki fut felém,mikor közelebb ért akkor jöttem rá,hogy te vagy az.

-         Sajnálom Bill. Csak a pénztárcádat vitték el? A telefonod nálad maradt?

-         Nem tudom. Miért?

-         Mert számtalanszor hívtunk téged és nem vetted fel.

-         Akkor lehet,hogy elvették azt is. Mikor mehetek ki?

-         A doki azt mondta,hogy max egy hét.

-         Oké. Te hol alszol? Otthon?

-         Nem itt vagyok melletted,megkaptam az ágyat addig. Bill soha,de soha ne csinálj többet ilyet. Nem akarlak elveszíteni. Ígérd meg nekem,hogy legközelebb nem csinálsz ilyen butaságot!

-         Megígérem Tom.

Nem sokkal ez után megmondtam az orvosnak,hogy Bill tud beszéli a történtekről,így behívhatja a rendőröket is. David elintézte,hogy az öcsémnek ne kelljen be menni a tárgyalásokra,ugyanis,érthető módon feljelentést tett ellenük. A rendőrök már – már engem idegesítettek,mert olyan kérdéseket tettek fel Billnek amiktől már égnek állt a hajam. Miután elmondta az esetet:

-         Vannak ellenségei?

-         Háátttt… van egy pár aki szerint jobb lenne nem itt lennem ezen a világon…

-         Meg tudja nevezni őket?

-         Fél világot? Nem hiszem.

-         Ezt,hogy érti?

-         Énekes vagyok,egy csomó ellenségem van mindenhol. De azok tuti nem ártanának nekem. Ezek biztosan nem ismertek fel. Vagy épp ezért vertek meg. Ha megismernek valószínűleg nem csak a pénztárcámat viszik el.

És ennél még csak cifrább kérdéseket tettek fel neki. Miután végeztek Bill szinte azonnal elaludt és én is.

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Itt van a hetedik rész is. Ehhez most nem fűznék semmit,olvassátok el. Jó olvasást! :)

7. rész: Kórházban

Miután megláttam azt az alakot a földön fekve még jobban rám tört a rossz érzés. Teljes erőmből rohanni kezdtem felé,azt hiszem soha életembe nem sprinteltem még így. A félelmem be is igazolódott:

-         Bill! Öcsi!

-         Thom…..

-         Hogy vagy? Minden rendben? Fel tudsz kelni? – Mialatt az ölembe húztam.

-         Fáj…nagyon….nem thudok felkelni…. – a vér már folyt a szájából.

-         Nincs semmi baj. Akkor viszlek. Csak ne legyen bajod!

Majd föl akartam venni,de eszembe jutott,hogy hívni kéne a rendőröket,hogy hol vagyok és,hogy mi történt.

-         Jó estét,sziasztok! – összekapcsoltam a vonalakat.

-         Jó estét!

-         Helló!

-         Megtaláltam Billt. Itt vagyok Berlinbe valami sikátor félébe. Most mit csináljak?

-         Nyugodjon meg és vigye vissza az autóhoz és hozza haza.

-         De szerintem kórházba kéne vinni! Folyik a vér a szájából és elég sápadtnak tűnik így a zseblámpa fényében….

-         Akkor ide Magdeburgba hozza. Semmiképp ne maradjanak Berlinben. Magánál van a fiú?

-         Igen,az előbb beszéltem vele.

-         Rendben.

Amint bontottuk a vonalat,már fel is kaptam Billt.

-         Hova megyünk? – Bill

-         Az autómhoz. Ott várnak már egy kis szerencsével Gustavék. Ha nem akkor megvárjuk őket és megyünk a kórházba.

Nemsokára kinyitottam az Audi ajtaját és óvatosan beraktam Billt a hátsó ülésre.

-         Jézusom! Hogy nézel ki? Mi történt veled? Halál sápadt vagy,még jobban mint a zseblámpa fényénél. Tiszta vér vagy! OMG!

-         Nem tudom,hogy festek de nem is érdekel. Nagyon fáj mindenem.

-         Na végre itt vagytok! Valamelyikőtök vezessen én nem tudok ilyen állapotban. Hátra ülök Billel. – én

-         Ok. Az öcséd félelmetesen fehér. – Georg

-         Tudom. Sok vér volt már alatta is. Előveszem a pokrócokat betakargatom.

Kezdetét vette a 2 órás kórházba vezető út. Bill többször hányt az út során,méghozzá vért. Remélem semmi komoly baja nem esett. Az öcsém kicsit elszundított ezért úgy emeltem ki az autóból. Nem akartam felébreszteni. Benn a kórházban a portás azonnal odajött hozzánk megkérdezni mi a baj. Milyen sérülése van.

-         Nézze kisasszony,fogalmam nincs mi a baj. Annyit tudunk,hogy többször vért hányt és egy ugyanilyen tartalmú tócsában feküdt. – én

-         Értem. Azonnal hívom a doktorurat.

Miután az orvos megérkezett egy hordággyal,felraktam Bill és már vitték is. A doktor semmint nem mondott,hogy hova viszik az öcsémet. Egyre több és több ajtón mentünk keresztül,míg el nem értük a műtőt.

-         A testvérét egyértelműen meg kell műteni,mivel az elmondottak alapján belső vérzése van. Nem tudom meddig fog tartani az operáció,de ha nem laknak messze akkor mennyen haza és hozzon valami ruhát a fiúnak,mert pár napig biztosan itt tartjuk. Könnyen levehető ruhákat hozzon be,mert nem szabad erőlködnie.

-         Rendben. Doktorúr,ugye minden oké lesz az ikremmel?

-         Igen. Nem vesztett szerencsére annyira sok vért. Csak látszatra volt nagy mennyiség.

Majd haza mentem,ahogy mondták. Idegesen vezettem,haza felé Gustavékkal az autómban. A rendőrökkel és persze anyuékkal megbeszéltük,hogy nálam találkozunk.

-         Jó estét,sziasztok! – két ’G’ és én.

-         Kisfiam hol van Bill? Mi van vele? – anyu

-         Kérem mondja el,hogy hol milyen körülmények közt talált rá. – rendőr

-         Egy sikátorban volt,szerencsére eszméleténél,így tudtam vele beszélni. Azt,hogy hogyan került oda nem mondta el,de most a kórházban van.

-         Kisfiam…….

-         Nyugodj meg anya,Billt műtik,mert belső vérzése van. Nagyon sokat kell pihenni,ahhoz,hogy teljesen rendbe jöjjön. Az orvos felhívott és elmondta,hogy ne nagyon zavarjuk őt,így nem kéne bejárkálni hozzá. Azt is mondta,hogy max egy hét és kijöhet. Nem kell aggódni,nincs olyan nagy baj.

-         Mit kell bevinni?

-         Ruhákat csak.

Nemsokára már a kórház felé tartottam,ahol elkezdtem keresni a tesómat,persze a rendőrök egy pillre sem hagytak békén,hogy tudjak négyszemközt beszélni a saját öcsémmel. Hamar megtaláltuk Bill 483-as kórtermét. Vajon csak véletlen,hogy ezt a szobát kapta?

-         Jó estét még egyszer! – jött oda doki

-         Hogy van a testvérem?

-         Belehet menni hozzá kihallgatni?

-         Az öccse nagyon jól van,sikeres volt a műtét. Nem ejtettünk rajta nagy sebet,így nem fog meglátszani a helye. De még altatásban van,és kérem miután felébred se kérdezgessék ki.

-          De az ügyet hogyan fogjuk lezárni ha ő nem tesz vallomást?

-         Nem tudom,de a beteg felépülését nem szabad hátráltatni. Ráadásul nem lehet tudni,hogy mit váltana ki belőle az eset felemlegetése. Az is megeshet,hogy sokkos állapotba kerül miatta,vagy még rosszabb; kómába esik. Először hagyni kell had mondja el ő maga amit szeretne és utána lehet kérdezgetni.

-         Rendben. - azzal a rendőrök el mentek.

-         Én bemehetek hozzá?

-         Igen,természetesen. A maga számára van még egy ágy ha itt szeretne maradni.

-         Köszönöm. Ugye nem lesz……

-         Nincsenek rajta gépek,semmilyen váratlan dolog nem éri.

A doki még bejött velem és elmagyarázta,hogy milyen sebet ejtettek Billen,miért kell neki infúzió….és még a fontosabb dolgokat. Először megijedtem az öcsém látványától,de az orvos elmagyarázta,hogy mi miért van így. Azt is elmondta,hogy nem sokára nem kell neki infúzió sem.

Én szépen,nyugodtan berendezkedtem a szobába és vártam amíg Bill felébred. Az orvos szerint egy-két óra múlva magához tér.

-         Hjaj Bill,miért nem maradtál otthon?

-         Miért kell nekem ilyen hülyének lennem,saját tesómmal összeveszni egy ágy miatt…..

Ekkor éreztem,hogy Bill megmozdítja a kezét,de nem nyitotta ki a szemét. Annyira megörültem,hogy azonnal elmentem a doktorúrért……

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a 6.részt is,amiben már van izgalom is. Vajon meg találja Tom az ikrét? Ebből a részből kiderül minden. Jó olvasást hozzá! :)

6.rész: „Merre vagy?”

Úgy döntöttem,hogy először a itt Magdeburgban keresem őt. Először a helyi disconál néztem meg:

-         Jó estét! – én

-         Jó estét! – biztonsági őr

-         Csak ezen az ajtón lehet bejutni a clubba? Nincs semmi rejtett ajtó?

-         Csak ez van,de mi maga egy ellenőr?

-         Nem,nem vagyok az,csak eltűnt az öcsém,és hátha ide jött.

-         Hogy néz ki? Mikor tűnt el?

-         Itt a fénykép – átnyújtottam – délután olyan 4-5 felé.

-         Nem, nem láttam,pedig 6-kor jöttem váltani.

-         Kösz.

Azzal ott is hagytam tehát a club kilőve. Talán a lepukkant gyárépületnél van,igen régen oda sokat jártunk. Megnézem.

Nem olyan sokára kiszálltam a kocsiból egy zseblámpával és elkezdtem keresni. „ Bill itt vagy? Válaszolj, kérlek! Öcsi! Bill.” És még ezek,hasonló dolgokat kiabáltam. Nagyon hideg volt,ami Németországban nem ritka,de ma különösen az volt. Miután körbejártam az épületet,rájöttem,hogy nincs itt. Talán a vonatállomás,oda be lehet húzódni.

-         Jó estét,hölgyem!

-         Jó estét,uram! Miben segíthetek?

-         Nem látta véletlenül ezt a fiút?

-         Hmmm lássuk csak…….sajnálom nem.

-         Kösz.

Talán nem olyan hülye,hogy egy kihalt helyre mennyen,Bill mindig is szerette a nyüzsgő várost. Ezért elmentem a Hasselbach térre. Itt most is sokan voltak,pedig hajnali 1 van. Minden fiatalt megkérdeztem,aki csak itt tartózkodott,de senki nem látta. Volt aki autogrammot is kért tőlem,mondván,hogy úgy sem lesz több ilyen alaklom.

Az egész várost tűvé tettem érte,de se híre se hava. Jhajj öcsi,merre vagy már?

Ezek után eszembe jutott,hogy Bill vitt el pénz mert hiányzott a pénztárcája a telefonja,és az iratai is. Tehát bárhova elmehetett. Úgy döntöttem felhívom anyut:

-         Szia anya.

-         Szia nagyfiam. Megtaláltad Billt?

-         Nem. Épp ezért hívlak.

-         Öhmm….

-         Tudnál addig vigyázni a kicsikre amíg meg nem találom? Reggel pedig Gordon ki tudna menni hozzánk vagy te,hogy megnézzétek,nem-e ment haza?

-         Addig vagyok az unokáimmal amíg csak szeretnéd,és persze,hogy ki megy egyikünk. De miért nem hívod a rendőrséget?

-         Mert azt fogják mondani,hogy dilis vagyok,elme gyógy intézetbe a helyem plusz nem telt el 24 óra sem.

-         Értem,de most mit akarsz tenni?

-         Elmegyek a környező városokba és szétnézek. Először Braunschweig-be megyek,majd Hannover-be,aztán Halle, a következő város Leipzing,ez után Postdam,Berlin,Frankfurt,Hamburg.

-         De fiam az több száz km lesz.

-         Tudom anya,de meg kell találnom az öcsémet. Nem adhatom fel. A rendőrség is ugyanezt tenné,csak több emberrel. Ráadásra én jobban ismerem.

Majd letettük és én már mentem is az első listámon szereplő városba. Több embert megkérdeztem,még a hajléktalan embereket is,de semmi. Több óra keresés után már kezdtem elkeseredni,vajon minden rendben van?

Hannoverben még az időseknek is mutogattam Bill képét,de ők csak egyik koncertünkről hadováltak,hogy akkor látták egy buszban. Nagy segítség,mondhatom.

Halle-ban még mindig semmi. Vajon hova mehetett? Remélem nem ment át Lengyelországba. Ott már nem tudom keresni. Valószínűleg ha most angolul kéne beszélnem egy értelmes mondatot nem bírnék összerakni.

Halle után hazamentem anyuékhoz,hogy egyek valamit. Már délután 4óra és még mindig vissza van fele.

-         Nagyfiam megvan Bill? – anyu

-         Nem,nincs. De tovább kutatok,nem adom fel. Csak haza ugrottam enni egy keveset.

-         Persze,persze itt van.

-         Tom mi lesz,ha nem találod meg? Ugye tudod,hogy sztárként bármi baja eshetett! Szerintem hívd fel a rendőrséget. Keressétek együtt. – Gordon

-         Jó felhívom,de vonjuk be Gustavékat is.

-         Te csak egyél én hívom őket.

                                                                                            *20 perc múlva*

-         Jó napot kívánok! –rendőrök

-         Jó napot!  - anyu,apu,Gus,Georg,én

-         Mikor tűnt el a testvére?

-         Tegnap,ilyen tájban.

-         Hogy-hogy nem jelentette azonnal?

-         Mert azt hittem,hogy vissza fog jönni,ahogy általában szokta,később pedig mert azt mondták volna,hogy nem telt el 24 óra és hülyének néztek volna.

-         Tehát csinált már ilyet korábban is?

-         Csak amikor összeveszünk.

-         Most is ez történt? Ha igen mi volt az oka? Voltak fenyegetőzések?

-         Igen ez volt. Van két újszülött gyerekem és nekik raktuk össze a kiságyakat és nem nagyon figyelt én pedig durvábban hozzászóltam és berágott. Amúgy nem fenyegetőztünk.

-         Milyen helyekre szokott menni? Vitt valamilyen papír magával?

-         Bill szereti a nagyvárosokat, és az elhagyatott épületeket. És igen nála vannak a papírjai, a pénztárcája és a telefonja. De nem veszi fel.

-         Megnézte már ezeket a városban?

-         Igen,még éjjel. Itt kerestem először.

-         Volt még magával valaki?

-         Nem.

-         Értem! Tehát az lenne a legegyszerűbb ha a nagyvárosokat átkutatnánk Magdeburg körül. Jó lenne ha valaki itt is megnézné még egyszer,és várakozna is. Hátha haza jön. – eközben Davidék is megérkeztek,így már elég sokan voltunk.

-         Alkossunk csapatokat! Senki ne mennyen egyedül! Valaki segítene,mert nem tudom a neveket és mutogatni nem szeretnék.

-         Akkor lássuk! – Gordon – Én és Simone megnézzük itt a városban, Tom, Gustav,Georg ti mennyetek Leipzing, Postdam,Berlin. Saki, Toby, David ti mennyetek Farnkfurt felé a határig,a rendőrurak pedig Hamburg és környéke. Így megfelel?

-         Igen! – mindenki – De hogyan értesítsük egymást? Vagy ez hogyan legyen? – Tom

-         Telefonon keresztül,minden város után. A városban pedig ne csak egyfelé mennyünk ilyen sokan hanem szétszórva. – rendőr

Nemsokára mindenki úton volt a kijelölt helye felé. Én vittem a két ’G’-t is. Leipzingben kezdtük a keresést.

-         Figyeljetek! Én elmegyek a kórház felé. Tehát a központtól északra. – én

-         Akkor én megyek délre,ha nem gond Georg.

-         Menny csak,akkor nekem marad kelet.

-         Ha kész vagytok akkor gyertek vissza az autóhoz. – én

Majd elkezdtük,de semmi. Igaza volt Gordonnak így sokkal hamarabb végeztünk mint egyedül.

Most Postdam következett,ugyanilyen felosztásban. Ha Bill kórházban van azt én szeretném megtudni legelőször. Itt sem vezetett eredményre a kutatás. Jhajj kezd sötétedni!

-         Srácok! Felhívom apát! Lehet,hogy nála van,én hülye meg keresem.

-         De akkor miért nem tetted meg előbb!

-         Mert ha apu látja,hogy én keresem telón Billt akkor ő felveszi,hogy ne aggódjak.

-         Mi van ha Bill nem engedi neki? Vagy ott volt végig?

-         Nem is fürdik és nem megy ki a mellékhelységbe és a telefonnal alszik? Kétlem.

-         Szia apa.

-         Szia. Mi a baj? Gondterheltnek tűnsz.

-         Bill eltűnt,nincs nálad? Figyelj nem kell,hogy megmond,ha ő így akarja,csak annyit,hogy biztonságban van-e.

-         Nincs itt,és ez most halál komoly.

-         Köszi.

Majd letettük. Ekkor már kezdtem pánikolni,hiszen már több mint 24 óra telet el. És ebben a pillanatban összeestem,de nem ájultam el.

-         Tom jól vagy? – Gus

-         Nem. Valami furát érzek. Mintha valami történt volna Billel. Ami nem jó.

-         Akkor mennyünk Berlinbe. Talán ott lesz.

A főváros elég nagy,így soha nem találjuk meg. Ezért elkezdtük úgy ahogy eddig tettük. Én viszont tettem egy kis kitérőt egy sikátorba. Vizes,nedves volt, és sötét is. Féltem,de nagyon. Semmi fegyvernek használható dolog nincs nálam,ha kellene.

Mi az ott? Egy emberi alak,magas,sovány,kócos. Bill? Ajjaj nem sejtek jót. Közelebb mentem az idegenhez aki nem is olyan idegen számomra….

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam az 5.részt. Remélem tetszeni fog ez a rész is. És ahogy ígértem beindulnak az események is.

5.rész:  „Remek”

Reggel,pár nap után végre nem sírtak a kisbabák,ami jó. Gyorsan kikeltem az ágyból,és felöltöztem,kényelmes melegítőbe. Ma dolgos napom lesz,mivel össze kell rakni a tegnap vásárolt cuccokat. Óvatosan beraktam őket pihenő székükbe és levittem az ebédlőbe. Próbáltam minél kevesebb zajt csapni,hogy ne ébresszem fel a házat. Megmelegítettem a tápszert,mivel felébredtek a kicsik. Ezután jött a kora reggeli fejtörés,hogyan etessem meg egyszerre mindkettőt? Hamar rájöttem,hogy nem veszem fel őket hanem a „kosárban” hagyom őket. Ezek után elmosogattam és én is ettem valamit.

-         Jó reggelt Tom!

-         Szia öcsi!

-         Nem sírtak,minden rendben van?

-         Persze! Előbb keltem mint ők,így kész lettem az ébredésre. Bill segítesz ma nekem összerakni ezt a sok mindent?  

-         Igen,segítek,de ugye nem az lesz mint múltkor,hogy otthagysz?

-         Nem,nem lesz így.

Nem sokat beszélgettünk után,mindenki ment a maga dolgára. Egy óra múlva pedig a szobámban találkoztunk és kihalásztuk a babakocsit. Elkezdtük olvasni,hogy hogyan kell összerakni,mivel darabokban volt a dobozában. A nagy rejtvényt viszonylag hamar sikerült megfejteni,így nem telt sok időbe az összeeszkábálás. Még a babakomppal is egyszerű dolgunk volt. Aztán jött a neheze a járóka. Billel mindketten különböző elven voltunk. Nem jutottunk dülőre, és ebből ráadásra duplát vettem. ( Külön szobájuk lesz,mert nem akarom,hogy nagyobb korukban ebből baj legyen)

-         Bill mondom,hogy az nem oda való!

-         De igen! A rajz szerint itt van! Ne vitatkozz már velem!

-         De ha egyszer nekem van igazam? Nem tehetek róla,hogy nem tudsz kiigazódni egy ilyenen.   

-         Rakd oda!

-         Nem!

-         Na jó haggyuk ezt abba,mert soha nem végzünk.

-         Jó.

Miután már nem vitatkoztunk, még egyszer átvizsgáltuk a rajzot. Utólag kiderült,hogy mindketten tévedtünk. Az építést követően rájöttünk,hogy sehova nem tudjuk betenni,mivel még nincs kész a kicsik szobája. De közös döntés alapján levisszük a pincébe,ahol egyébként studio van.

A kiságyakkal ugyancsak meggyűlt a bajunk. Mégis,hogy a jó életbe lehet ezt össze rakni? Egyáltalán képes erre valamelyik apuka? Vagy csak én vagyok ennyire béna? Meglehet.

A babaágy még több figyelmet igényelt,mint a járóka. Billen már láttam,hogy tele van a hócipője. Ráadásul másfél óra alatt nem haladtunk semmit sem.

-         Bill! Mi lenne ha idefigyelnél és nem azt az istenverte kutyát néznéd? – mikor már sokadszorra esett össze az ágy ami még csak nem is hasonlított eredeti funkciójára.

-         Jó bocs,hogy elnéztem egy pillre.

-         De te nem először néztél félre. Elegem van! Nem tudunk összerakni egy rohadt ágyat! Most sem figyelsz rám! Nem vagyok süket Bill! Hallom énekelgetsz!

-         Bocs,hogy énekes vagyok és még akkor is dúdólhatnékom van amikor nem kéne.

-         Nem érdekel! Figyelj ide jobban! Én is unom hidd el!

-         Nem az én gyerekeim! Én nem is tudtam róluk! Miután szakították Stellaval rá 3 hónapra mondtad el nekem is!

-         Szerinted ez így jó nekem? Jó a gyerekeknek?  Szerinted beterveztem ezt az eshetőséget,hogy meghal? Gondoltam én arra teszerinted,hogy hónapokon belül én nevelem fel a gyerekeimet?     

-         Nem tudom,hogy mi a jó neked! Nem vagyok szülő,honnan tudhatnám,hogy mi a egy gyereknek? Ebből is látszik,hogy csak a szád nagy! Semmiért nem vállalsz felelőséget! Azt hitted,hogy megmenekülhetsz az apaság elől. Azt gondoltad,hogy majd ha felnőnek,kamaszok lesznek beállítasz és közlöd velük az igazságot! Ne próbálj átverni,tudod,hogy nem tudsz.

-         Igenis felvállaltam volna csak nem most……

-         Erről beszélek! Akkor tetted volna meg amikor már nincs rájuk gond!

-         Nem érdekelsz! Nem te kerültél ilyen helyzetbe! Nem teneked kell átvészelned! Nem te kelsz fel kétóránként! Nem te látod a kárát!

-         A frászt nem! Fogalmunk nincs,hogy mi lesz a bandával egy,kettő szerinted én süket vagyok? He? Azt hiszed nem hallom,hogy sírnak?

-         Nem érdekel! Rakjuk össze ezt és hagyj békén.

-         Tudod mit? Rakd össze magad,ha annyira tudod,hogyan kell. Nem értek ehhez!

-         Itt maradsz!

-         Nem mondod meg nekem,hogy mit csinálok és mit nem. Nekem nem parancsolsz!

-         Bill!

-         Hagyj! Nem érdekel!............Tudod Tom azt hittem,hogy nem ilyen vagy. Nem így ismerlek. Majd szólj ha normálisan tudsz kommunikálni velem. Addig ne gyere a közelembe!

-         Bill! Te sem ilyen vagy! Ne már! Ne csináld! *ajtócsapódás*

Csodás! Összevesztem a tesómmal egy ágy miatt. Remek nap mondhatom.

2 óra múlva kész voltam egyik ággyal. Sokkal gyorsabban mintha itt lenne Bill………….Újabb két óra  és kész is vagyok. Majd nagy nehezen levittem az egyiket a pincébe. Most egy kicsit ledőlök,aztán elindulok megkeresem az öcsémet. Remélem nem ment messze. Jajj még sétálni is kell a kicsikkel. Már elég nyűgössek.

Hamarosan megetettem őket,majd elindultam velük,most már babakocsival sétálni. Egy-két paparazzoval most is találkoztam de nem láttak semmit. Szép idő volt kint. Úgy döntöttem nem fogok sietni. Szép lassan sétálgattam,majd haza indultunk.

Itthon kicsit ledőltem a kanapéra és el is aludtam. Az első emlékem,hogy a kicsik felsírtak. Gyorsan megnyugtattam őket,majd:

-         Bill itthon vagy?

-         Válaszolj már! Nem kell szóba állni velem csak annyit mondj meg,,hogy itthon vagy-e.

Semmi válasz nem jött. Benyitottam a szobájába,ott sem volt. Hívtam,de nem vette fel. Talán történt vele valami? Remélem csak szórakozik! Várjunk csak! Mi ez a fura érzés? Mintha valami baj lenne. De nem tudom kivel!

-         Szia anya! Bocs a zavarásért,tudom,hogy nem illik ilyenkor,de minden rendben van veletek?

-         Szia. Semmi baj nagyfiam,minden oké. Miért?

-         Rossz érzésem van. De nem tudom miért. Felhívom Gustit is.

-         Szia Gus. Minden rendben van? Georgal is?

-         Szia! Am ja minden szupi. Miért?

-         Mert rossz érzésem van. Összevesztem Billel is. Nem veszi fel a telefont sem. Megpróbálnád felhívni?

-         Persze haver!

-         Köszi.

Majd letettük és vártam. Kb 10 perc múlva jött az sms,hogy nem elérhető Bill. Eközben az a bizonyos érzés egyre csak erősödött bennem. Vajon mi lehet? Megfürödtem és már indultam is anyuhoz,ahol leteszem a kisbabákat.

-         Anya vigyáznál rájuk?  Meg kell keresnem Billt.

-         Mi? Nem tudod,hogy hol van? Tom mi történt? De igen figyelek rájuk.

-         Délután összevesztem vele és elment otthonról. Nem aggódtam mert azt hittem,hogy hazajön. Tudod milyen Bill? Álltalában az ilyenek után 2-3 óra múlva hazajön. De most nem. Na megyek mert megőrülök.

Majd elkezdtem keresni. Így éjfél körül a sötétben nagyon jó. Hol keresem? Mit csináljak? Értesítsem a rendőrséget?

Az lesz a legjobb ha én keresem meg. Nálam, van a fényképe is,így tudok kérdezősködni……..de vajon hol kezdjem?  

Happy B-day

Boldog 24.szülinapot a világ legjobb dobosának,Gustavnak. :)

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Szeptember elsejével meghoztam nektek a 4.részt is. Remélem tetszeni fog,ígérem most már majd beindulnak az események. Jó olvasást! :)

4 rész: Bevásárlás

Reggel megint csak a kicsik sírására ébredtem fel. Elég álmos voltam,mert nem aludtam valami sokat,mivel két óránként kelnem kell miattuk.  Ugyanebben a pillanatban csengettek is,ezért megfogtam a két gyereket és elmentem ajtót nyitni.

-         Sziasztok! – én

-         Szia nagy fiam! – anyu – Gordon is eljött,szeretne ő is babázni,ráadásul 22 év alatt kijöttem a gyakorlatból ikrek terén.

-         Persze! Ez így tök jó,legalább több szem vigyáz rájuk! – ezzel meg is fogták őket.

-         Tom eléggé sírnak! Mit csináltál velük!

-         Öhm most készültem megetetni őket,csak éhesek.

-         Na jó látom megérkezett az öcséd is! – aki idő közben már lekezelt apuval,adott puszit anyunak,nekem meg morgott egy sziát. – Mutasd meg mit hol találunk,aztán egyetek,és húzás vásárolni! Sok dolgotok van.

-         Ok! A teát és a tápszert a hűtőbe találjátok,a cumis üveget a szárítón,szétszedve! A sötétebb színű cumi Chris-é,a világos Charlotte-é. Gondolom nem kell mondanom,hogy a rózsaszín üveg a kislányé a kék a kisfiú-é. Öhm 2-3 óránkét esznek,majd isznak is. A sárga cumis üvegben tea szokott lenni. Abba ragd nekik. És mindig forrázd le használat előtt. A pelust a szobámban az asztalomon találod és a hozzátartozó bigyókat is. Az ágyon szoktam pelenkázni őket,még nincs pelenkázó asztalunk. Ezenkívül sétálni csak a hordozóba szoktak max 15 percet a levegőn,ezalatt pedig szellőztetni szoktam a szobában. Ha kiviszitek őket akkor egy kis takaróval vagy valami ilyesmivel takarjátok őket a paparazzók miatt. Nem akarom,hogy meglássák őket.

-         Oké. Ez menni fog. Amúgy Tom tudod mit kell venni nekik?

-         Igen anya,fel is írtam,nehogy elfelejtsem. – eközben már nagyban reggeliztem.

-         A hordozók hol vannak? – Gordon

-         A szobámban az ágyam mellett a földön. Ja és a kutyákat ne engedjétek a közelükbe! Hátha elkapnak valamit tőlük! 

-         Tom az oltásokat megkapták? Orvos látta őket a születésükön kívül?

-         Igen,a kórházból hozták ide. Oltásokat meg valószínű kaptak mert még elég piros a válluk és mintha oltás helye lenne.

-         Mehetünk Bill?

-         Felőlem igen,de azt mondtad leméred őket a ruhák miatt.

-         Ja aha! – hoztam a mérőszalagot és már mértem is. – 50 cm. Meg is vagyunk!

Majd mi Billel elindultunk vásárolni. Amint kiléptünk a kocsimból egy csomó paparazzi támadott le minket.

-         Tom kik voltak a kis csöppségek?

-         Tom gyerekeid vannak?

-         Ki az anya!

-         Nem válaszolok semmire! Hagyjanak békén! Semmi közük hozzá!

Hál’ istennek a boltban már nem voltak ott. Szóltunk a biztonsági őrnek,hogy figyeljen. Egy csomó időt eltöltöttünk egy boltban,de sebaj Bill átérezte,hogy mi van amikor ő vásárolni megy.

-         Bill szerinted Micimackós vagy Hófehérkés legyen? Chris-nek Verdás vagy Thomas-os legyen?

-         Nem tök mindegy? Ugyse tudjak,hogy mi van rajta.

-         Bill! Neked mindegy,hogy vidd ki a bilit vagy idd ki?

-         Ööööö nem.

-         Na látod! Nekem sem ,hogy mit hord a gyerekem…. Szóval?

-         Legyen mindkettő! A pénz úgysem gond. Ráadásul cserélni is kell neki.

-         Bill tele vagyunk ruhákkal! Szerintem felét ki fogják nőni,mire arra kerül a sor. Na tök8. Tehát: ruhák kipipálva. Most menjünk a fürdető szerekhez.

-         Ott mi kell?

-         Öhm baba tusfürdő,a hajukra való sampon,baba olaj,törülköző,kád.

-         Tom,hogy a jó istenbe fogunk egy kádat cipelni?

-         Öcsi! A baba kádak műanyagból készülnek.

-         Ja ok!

                                                                                                      

                                                                                   *1 óra 30 perccel később*

-         Oké Bill. Még meg kell venni néhány dolgot nekik.

-         Jajj anyám! Még mi kell?

-         Öhm: Baba kocsi, kiságy, gyerek ülés amit 6 hónapos kortól lehet használni,baba komp,játékok,,játék láda,járóka. Ezeket,csak baba boltokban kapni. Majd még el kell menni szoba bútort rendelni,festéket,vagy tapétát venni, plusz még a házat biztonságossá kell tenni nekik.

-         OMG Tom! Ennyi hülyeség két csöppség miatt! Pl: minek neked festék? Minek kell biztonságossá tenni a házat?

-         Drága öcsikém! A festék a szobákra kell,mert te sem gondolhatod,hogy velem fognak lakni. Külön szobájuk lesz: a vendég szobákat alakítjuk át. A biztonság pedig azért mert nagyon sok számukra veszélyes tárgy van a lakásban. És ha mászni fognak,később járni akkor elérik őket és könnyen baleset lehet belőle.

-         Te honnan  szeded ezeket? Titokba talán ilyen könyveket olvasol?!

-         Igen képzeld olvasom őket. Mivel eddig csak annyit tudtam a gyerek gondozásról,mint te…….Megérkeztünk.

Itt is kb két órát eltöltöttünk,ami annak volt köszönhető,hogy nem tudtam pontosan,hogy milyen kéne nekik. Bill is próbáld segíteni,de ez nem nagyon vitt előrébb minket. Végül az eladó nő is bekapcsolódott hozzánk ,mivel látta,hogy Billel nem vagyunk egy hullámhosszon.

-         Elnézést segíthetek valamiben?

-         Öhm igen……

-         Kisfiúnak lesznek vagy kislánynak?.... Mik kellenek,látom elég hosszú a lista.

-         Egy fiúnak és egy lánynak. Ikrek.

-        

-         Hát….Bill?

-         Szerintem a naplemente,legyen,mert a szürke az olyan sötét,zárkózottabb lélekre utaló szín a kékes árnyalat pedig túl világos és könnyen koszos lesz.

-         Rendben akkor a sárga lesz!

-         Felírtam! A raktárból utólag kihozom a kíván darabokat. Mi a következő?

-         Kiságy. Amit már kis is szemeltem…Az lenne ott.

-         A fából faragott,lakozott?

-         Igen. Rendben, a következő dolog a gyerek ülések.

-         Mennyi idősek a csemeték? Csak hat hónapos kortól szabad ilyet használni.

-         Igen tudom. Még csak egy hetesek,de előre bevásárolok nekik.

-         Redben,itt a kékes szürkés árnyalatot tudom ajánlani ebből a fajtából. – mutatott egy elég puccosnak tűnő darabra. Nem,nem díszes,hanem inkább kényelmesnek látszott.

-         Olvastam,hogy olyanok a jók aminek állítani lehet a tartását. Ez olyan?

-         Igen. A babáknak a lehető legbiztonságosabb és legkényelmesebb.

-         Redben akkor ez lesz. A következő dolog a baba komp,ami megint csak megvan……az ott.

Majd még választottunk játékokat, és járókát is.  A pénztárnál pedig otthagytunk egy kisebb vagyont,de megérte. Innen már hazafelé vezetett az út mivel nem volt hely a kocsiban plusz már kezdett este lenni. A fürdetésnél pedig szeretnék ott lenni.

-         Tom még egy csomó cucc hiányzik!

-         Tudom! De azt majd holnap elintézzük,vagy azután. A szoba bútor és festék ráér.

-         Na végre itthon vagyunk! Annyira jól esne már egy forró fürdő!

-         Menny csak! Nekem még ki kell pakolni.

   *Bent*

-         Sziasztok! – Ketten Billel

-         Sziasztok ikrek! – anyu,apu – Hogy ment a bevásárlás? Minden megvan?

-         Nem, még egy pár dolog hiányzik,de azok már nem lét fontosságúak. Itthonról már eltudom intézni. Ma meg is rendelem őket. Bill segítesz?

-         Aha! Csak hadd fürödjek könyörgöm!

-         Persze menny csak. Fölviszem a cuccokat az emeletre.

-         Tom,halkan mert elaludtak. – Gordon.

-         Ok.  Nem voltak rosszak? Nem verték ki a hisztit?

-         Nem, tök jók voltak. Még mosolyogtak is. Csak egy kicsit lettek nyűgössek amikor nem tőletek kaptak enni. - anyu

-         Szerencséjük! Fölhívom Gustavékat.

-         Sziasztok! – összekapcsoltam a vonalakat.

-         Szia! – Gustav,Georg – Hogy bírod a két kis lurkóval? – Gustav

-         Köszi megvagyok velük. Azt akarom kérdezni,hogy lenne-e kedvetek segíteni berendezni a szobákat? Tudjátok ketten Billel nem sokra mennénk. Közben meg nem akarom,hogy itthon legyen a picik.

-         Ahm mikor kell segíteni? – Georg

-         Még nem tudom,mert még nem rendeltem meg a bútorokat és a festéket. Csak azért hívlak titeket,mert ha nem akartok segíteni akkor hívok szakembert a festéshez, én nem szarakodok vele egyedül.

-         Oké. Persze haver alap. Majd szólj ha kellünk.

-         Oké,meglesz. Sziasztok!

-         Sziasztok.

Majd letettük a telefont. Ezután felvittem 10 perc alatt a cuccokat az emeletre. Tudtam,hogy nagy feladat vár még ránk,mivel ki kell pakolni a szobákat,le kell kaparni a falakat,festeni kell, majd berendezni,de még a tárgyakat is össze kell szerelni. Kész áldás mondhatom. Eközben anyuék már leléptek,így én a laptop előtt ültem és nézegettem a bútorokat.

-         Bill szerinted ez a pink színű szett jó lenne?

-         Nem tudom,Tom szerintem kicsi. Nem azért mondom,de ha mindent be akarsz pakolni akkor nagyobb kell.

-         Ok,akkor ez? Ilyen van még krém színben is,meg kékben is.

-         Na ez már jó. És nem is kell akkor a másikon gondolkodnod,hisz itt van Chris-nek is. Legyen a pink és a baba - kék. A másik túl sötét.

-         Ok akkor megrendelem….. kész vagyok akkor nézzünk festéket. Fontos,hogy lemosható legyen,tehát ha ráfirkálnak le tudjam törölni.

-         Redben,mit szólnál Charlotte-nak egy eper színű szobához és rá festve hercegnőket,pillangókat? Chris-nek pedig a bútoránál egy árnyalattal sötétebb falhoz ráfestve Verdákat, labdát?

-         Öhm jó,de ki rajzolja meg a mintákat? Bill én nem akarok szakembert hívni.

-         Tom! Te anyutól örökölted a rajz tehetséged plusz itt van ő is. Ti ketten rajzolhatok. Nem?

-         Jó. Ez megoldható.

Az este folyamán még megbeszéltem anyuval,hogy jöjjön hercegnőket festegetni,mert én nem fogok. Na persze én és a hercegnő rajzolás. Azt sem tudom,hogy ki kicsoda az ilyen hülyeségekben. Így is meg fog gyűlni a bajom a verdás, fallal. Merthogy fogalmam nincs arról,hogy az micsoda. Gyanítom valami autó lehet. Anyu boldogan elvállalta a lányos szobát. Így az öcsikémnek és a két ’G’-nek marad a festés. Anyunak van  mindenféle festéke ami jó falra is,így megspórolom ezt.

A szoba festéket pedig 3-4 nap múlva hozzák ki házhoz,így akkor kezdhetünk is.

Most viszont megyek aludni mert hosszú napunk volt. Holnap pedig össze kell raknom egy pár dolgot,mert most itt van a szobámba az összes cucc egy halomban. Hjajaj hosszú lesz a holnap is……     

*Komit kaphatok?*